Májas rizspiláf

Mélyen egyetértek a Hungarian Nouvelle Cuisine blog írójával abban, hogy a piláf-jellegű étel sokkal közelebb áll a helyi néplélekhez, de legalábbis az én gyomromhoz mindenképpen. A rizseshús puha, nem ragacsos rizsszemei sokkal kedvesebbek ínyemnek, mint a rém bonyolultan készíthető, ezer szabállyal nehezített, roppanós rizsszemekkel tarkított rizottó.

A piláf elnevezés az oszmánokkal jött errefelé, tulajdonképpen egy rizses egytálétel gyűjtő elnevezése. Magam részéről úgy csinálom, hogy mindent bepakolok a nagy serpenyőbe, pirítom, felöntöm, letakarom és készre főzöm.

Kissé terjengősebben ez a májas piláf receptje 4 nem túlságosan éhes személy részére:

1 póréhagymát felkarikázok, keresztben is felvagdosom, hogy pici darabok legyenek. 30 deka kacsamájat (lehet csirke-alkatrész is) nagyobb falatnyi darabokra vagdosok. Mély, fedéllel is rendelkező serpenyőmben forrósítok 2 evőkanál olajat, rádobom a hagymát, májat meg 2 lereszelt fokhagyma gerezdet. Sózom és kevergetve megpirítom.

3 dl rizst szórok a májhoz, pár percig így szárazon kevergetem, hogy a rizs is átmelegedjen. Ekkor öntöm fel 6 dl vízzel (persze húslevessel még finomabb lesz). Beleszórtam még 2 evőkanálnyi vöröslencsét (elhagyható, de isteni finom). A fűszerezést amolyan arabos-törökösre vettem: fahéj, római kömény, bors. Naná, hogy nem bírtam magammal, és egy szűk maréknyi mazsolát is szórtam bele - ettől egészen fantasztikusan gazdag lesz az egész.

Még egyszer átkevertem az egészet, lefedtem és alacsonyra vettem a lángot.

Körülbelül 20 perc alatt puhára párolódik a rizs, felszívja a vizet és finom ízes lesz. Tálaláskor egy csomó friss petrezselymet szórtam rá. Egy kis menta vagy koriander levél se árt neki, sőt sűrű joghurtot is adhatunk hozzá.