Mit hoztam?

Elég szépen emancipálódtam az utóbbi időben, ami az állampolgári öntudatomat illeti. A röszkei határ mindig is a feszült félszegséggel vegyes idegeskedések helyszíne volt. De amióta felújították, azt gondolná az ember, hogy végre haladósabb lett a dolog a szép tágas helyen. Egy frászt. A schengeni fegyelem magyar módra úgy valósul meg, hogy az előtted várakozó 5 db autót 20 perc alatt képesek feldolgozni. Régebben ezt megszeppenve tűrtem és vártam volna.


Nos, tegnap - életemben először - majdnem leüvöltöttem a hajat a vámos fejéről. Lehet, hogy nem ő tehet róla, de akkor sem foghatom fel, minek kell megtapogatni a csomagokat, illetve megkopogtatni az autó oldalát, megbökdösni az üléseket. Ha még az alvó gyerekek ülését is elkezdte volna babrálni, talán börtönben végzem, mert erőszakot alkalmaztam volna hivatalos személy ellen. Így csak jól megmondtam neki a magamét. Egyszerűen nem hiszem el, hogy erre ne lehetne kitalálni valami hatékonyabb módszert.


Aztán, amikor már az autópályán száguldottam, akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen hoztam én valamit, ami értékes. Egy zacskónyi emléket, ételekben manifesztálódva. A múltkor Gabojsza, akinek családja szerint istenit főz, azt kérdezte, hogy miket vegyen Szabadkán. Alig mertem bevallani, hogy én nem igazán járok ott boltokba, ugyanis a család olyankor ellát minden földi jóval. Így most vasárnap beugrottam a Rodic-ba és felpakoltam a kedvenc, gyerekkorom ízeit őrző édességeimet, rágcsáimat és hozzávalóimat.


Olyan érdekes, hogy egy csomó dolognak még a csomagolása sem változott, és szerencsére nem privatizálták és vonták saját egyen-ízlésük uralma alá a multik ezeket a termékeket. Így ehetek ajvárt és mogyorós karamellát, ratlukot meg Jaffa kekszet, Carnex pástétomot meg Plazma kekszet is. Pont úgy, mint régen, amikor még féltem, hogy elveszik a Pick szalámit meg a Trappista sajtot a határon.

6 megjegyzés:

Gabojsza írta...

:-)))

Zsuzsi írta...

Nagyon tetszett, megnevettettél:-)

Eva írta...

Ági, ezek bizony örök darabok az én bevásárló listámon is:)Jaffa, Plazma, Manchmallow, na meg a Smoki, a rizses csoki, Medeno srce és társai. A pudingport, tejszínhabport (kilósat!!!), és a keksz tortákhoz használatos Petit Beuerre kekszeket is mindig otthon veszem, (valami nevetséges áron lehet 800 gr-os kiszerelésben venni), és a rétestésztát, amiből fél kg kerül kemény 50 dinárba (ez kb. 150 HUF), és még ráadásul le is lehet fagyasztani. Ja, és a Next és a Bitter Lemon is nagy kedvenc nálunk. Magyarországi kollégáim üzleti teendőink végeztével feltétlenül vesznek 2 literes kiszerelésben sört (leginkább az "állatos" fajtákból, azaz Lav, vagy a Jelen játszik:))Látom, a Čokolino is ott virít a fotón, gyerekkoromban én is azt ettem, és nagyon szerettem! És ráadásul mindig volt a dobozban valami meglepetés játék:) Ha megszületik a kisfiam, biztosan én is fogok neki venni:)

Ági, aki főz írta...

Zsuzsi, pedig füstölt a fejem a dühtől, de most már én is csak röhögök az egészen.

Eva, még felsoroltál egy csomót, amit el is felejtettem. A Smokit imádom!!! Most csak találomra vettem le a polcról a dolgokat, amit éppen megláttam és szerettem.

A Cokolino, emlékszem én is nagyon szerettem gyerekkoromban. Még nem bontottam ki, kíváncsi vagyok, ízleni fog-e a gyerekeknek.

Emich Szabolcs írta...

Az én listám a Rodic -ból:
kokta, smoki, frutolino, bronhi, bitter lemon, pörkölt törökmogyoró, plasma keks, mimózás pionir rizsescsoki, kajmak (ezt inkább a piacról, a podliveni sir -el együtt), Ajvar (amióta megkóstoltam csak ezt veszem: http://www.emich.hu/wp/2009/02/13/ajvar)

Szombaton megyek "haza", a tejszínhabpor tippet köszönöm :)

Ági, aki főz írta...

Na, a Koktát is elfelejtettem! Meg a Bronhit, azt nem is láttam, pedig embelmatikus édesség az is!

AZ egyetlen, amit nem szeretek, az a rizses csoki.