Kényeztetem magam, például ilyen salátákkal. A gyerekek rá se néznek az ilyesmire, a drágám meg mostanában éppen csak aludni tér meg. A madársalátát/galambbegy salátát egyszerűen imádom. Kellemes, lágy íze, puha levelei vannak. Sokkal kevésbé karakteresebb, mint a rukkola, egyáltalán nem keserű. A jégsalátánál meg azért jobb, mert nincs az a bizonyos utóíze. A levelei mégis jól tartják magukat, nem esnek össze könnyen.
A standard salátaöntet nálunk olívaolaj, ecet/citromlé, só, cukor esetleg egy kis víz. Ezúttal azonban az öntet is elég különleges lett, mert maradt ugyan az olívaolaj, de került mellé egy kis feketeribizlis balzsamecet meg szintén feketeribizlis, magos mustár. Ez utóbbiak azért fantasztikusak, mert nem olyan nagyon savanyúak/csípősek, hanem sokkal szelídebbek, amolyan jó értelembe vett nőies módon.
Na most, ez már így önmagában is megér egy misét. Pláne málnával meg kacsamellel.
A kacsamellet úgy készítettem, hogy egy kissé megsózva egyszerűen betettem a sütőbe. Ott ücsörgött másfél órát a 160 fokon. A mérete nagyjából a felére csökkent, ennyi zsír sült ki belőle. Mivel végül nem volt időm megenni frissen, ezért ácsorgott egy kicsit a hűtőben. Hidegen szeleteltem hajszálvékonyra, de a ropogós bőrét csak rajta hagytam.
7 megjegyzés:
tényleg nagyin jól hangzik. különösen a feketeribizlis mustárt kóstolnám meg, de hát még így együtt!
Óriásiak a képek! Nagyon tetszik ez a málnás kombináció. (Jó, persze az ilyen gyümölcsös sós ételek egyébként is az én szám íze szerint vannak ;) ) Körtével készítettem eddig csak hasonlót - igaz ott füstölt kacsamellel. Így sült és utána hűtött "kacsabélszín"-nel viszont még jobban tetszik - legalábbis a kép alapján ;) Ha nem most hétvégén, de következőn biztos el fogom készíteni! ;)
Beatbull, Nekem a kacsamellel mindig meggyűlt eddig a bajom, de így lehűtve és vékonyra szeletelve nem gond, hogy kemény. Bár az is érdekes, hogy most meg nem is lett kemény.
Nokedli, a feketeribizlis mustárt a francia boltban vettem, ami azt hiszem most költözött át a Király utcába. Már írtam róluk, eszméletlen különlegességeik vannak.
Hmm, nekem sose kemény. Szinte mindig úgy készítem, hogy serpenyőben hirtelen körbepirítom és a beirdalt bőre oldalán addig sütöm közepesen magas hőmérsékleten, míg szinte minden zsír ki nem olvadt és szép aranybarna nem lett. Ezután egy tányérra kerül és 100°C-os sütőben 40 percig átmelegszik. Amíg a tányért díszítem, a sütőt kikapcsolom s a melegben pihen még egy kicsit a kacsamell. Így egységes rózsaszínű és puha szaftos lesz.
Oké, legközelebb, ha nagyon sok időm lesz.
Tényleg nagyon szép!!!Azok a színek.....szép ez a sok rózsaszín!!!
Nagyon izgalmas saláta, Ági!
Imádom a salátákat... :) Nyáron rengeteget eszünk mi is. Vagyis inkább én...
Megjegyzés küldése