A medvehagyma meg én


Van ez a medvehagyma-ügy, erős kihívás szagú a dolog az én esetemben. Már megint méregetjük egymást kissé gyanakodva. Ő nem érti, hogy mi ez a nagy bizalmatlanság és tanácstalanság. Én meg nézegetem, szagolgatom, forgatom a csomagot. Már az Auchanban is árulják, tehát igény az van rá. Elég csak körülnézni a heti blogbejegyzések között. Pakolom én is buzgón mindenféle ételekbe is, és mindig reménykedek, hogy talán majd az idén! Fűszereztem vele a káposztás lepényemet, töltöttem vele kifliket.

Most krémlevest készítettem belőle, meg is ettem becsülettel, de valahogy nem aratott nálam átütő sikert. Jó volt, de azt érzem, hogy nem ez lesz az az étel, amitől éjjel felriadok és az öklömet rágcsálva vágyakozok utána. (Ez a szerep különben is a csokitortának van fenntartva.)

Közben gondolkodom ám erősen, hogy mi is a problémám. Mert ugye a fokhagymát egyenesen imádom. Óda a bárányhússal együtt sült fokhagymához - megírta már valaki? A pórét is tudnám minden nap enni. Hagymaleves, hogy megálljon benne a kanál. Hagymalekvár szép lilahagymából, egy kis kecskesajttal.

Most már tényleg csak ez a szerencsétlen kis medvehagyma marad a túlparton.

Túl zöld lenne? Igen, talán az a bajom vele, hogy van benne valami fűszerű, amit nehezen bocsátok meg neki. De hát ott van a snidling is, milyen jól beleillik a körözöttbe, töltött tojásba és még egy csomó helyre!

Lehet, hogy egyszerűen csak genetikailag nem vagyok rá fogékony? Ez lesz az, én a kenyeres bácskai gyomrommal, a sűrű erdőktől (hegyektől meg pláne) idegenkedő természetemmel valahogy nem vagyok medvehagyma-kopatibilis. Pedig még azt se mondhatnám, hogy nem vagyok egy kalandvágyó haspók, már a sushit is szeretem. A csicseriborsós curry-ről nem is beszélve, pedig annak hozzávalói sem lelhetők fel a szabadkai piacon.

Mindegy, most egy évet megint várok, hátha addig megtörténik a csoda. Ráadásul még a rebarbarát se tudtam eddig megszeretni. Az eperre meg allergiás vagyok, vagy 15 éve nem mertem enni. Most komolyan, minek az ilyennek a tavasz?

5 megjegyzés:

Notburga írta...

Jó bejegyzés volt, valahogy Veled éreztem.

Zsuzsi írta...

Én tésztamártásokban, húshoz, halhoz készült lágy ízesítésű szószokban szeretem a legjobban, de állítólag spenóthoz hasonlóan főzelék is készülhet belőle.

starfokker írta...

totálisan egyetértek veled, valahogy nekem sem a kedvencem. nem arról van szó, nem rossz ez a medvehagyma, ilyenkor meg-megeszegetem, de a póré-, lila-, fok-, és metélőhagyma sokkal inkább feldob. talán a nagy felkapás a szezonalitásnak köszönhető. a tojássalátába pedig szerintem keveset tegyél akkor, ha kipróbélod. esetleg mellé még snidlinget.

helen írta...

szóval ne sírjak, ha arra gondolok, eddig lemaradtam róla?

anyahajó írta...

Ó, most hogy eszembe juttattad a rebarbarát, és hogy hamarosan lesz, újra visszatért az életkedvem!