Nyolc után

After eight a hajszálvékony csokirétegek közé álmodott mentolos krém, akár forró változatban, bögrében is tálalható. Főleg hideg, kedvetlen estéken csinál jókedvet a bögre szorongatása kívülről, az mentás likőr gőzei belülről melegítenek.

Hozzávalók 1 adaghoz: 1,5 dl tej, 2 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál menta likőr.

Elkészítése: A tejet lassan felmelegítjük, a beletördelt csokoládét kevergetve felolvasztjuk, majd végül belekeverjük a likőrt. Forrón fogyasztandó.

A bűnös csokis sütemény

És íme, most bemutatom a múltkori lelkiismeret-furdalás rohamom okozóját. Mennyei csokis süti a bűnös. Olyan krémes, annyira csokis, hogy beleharapni tiszta élvezet, a legteljesebb fajtából. Kalória szempontjából persze felér egy zsírba fojtott ebéddel. És mennyi tojás! Főleg úgy, hogy majdnem az egész tepsit én kebeleztem be. Hozzá pedig vanília ízesítésű igazi fekete teát ittam, természetesen tejszínnel. Nem ám filteres vackot: igazi három percig áztatandó teafüvet. Mennyei kombináció.

Hozzávalók: 20 dkg étcsokoládé, 5 tojás, 4 + 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál liszt.

Elkészítése: A csokit gyengéden felolvasztjuk, lehetőleg a mikróban, esetleg egy gőz fölé helyezett lábaskában. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét keményre verjük, majd hozzáadunk két kanál cukrot és selymesre, fényesre verjük. (eltarthat egy ideig). A sárgáját kikeverjük a többi cukorral, hozzáadjuk a lisztet és a csokit. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjét is. Előbb egy kis adagot alaposan elkeverünk, majd a többit lágy alulról felfelé irányuló mozdulatokkal simogatjuk bele a krémbe. Ezután egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, kis is vajazhatjuk. A habos-csokis keveréket beleegyengetjük és 130 fokon 25-30 percig sütjük. Kicsit várunk amíg, meghűl, de langyoskásan, amíg a csoki olvadékony hangulatban van, addig a legfinomabb.

Miért van az, hogy az evés és az étel élvezete helyett valami szörnyűséges bűntudat -egészségmániás nem evés – majd zabálás spirál felé fordulnak az emberek? Miért gondolják, hangoztatják azt olyan sokan, hogy a mesterséges, gyakorlatilag műanyagokból álló adalékok jobban szolgálják az egészségüket, mint a valódi ételek? Mire gondolok? Cukor helyett édesítő. Tej helyett „albínó húgy”, amiből kivontak mindent, amit szegény tehén megtermelt (vitaminok, ásványi anyagok, sok-sok zamatos fehérje). Miért gondolják azt az emberek, hogy jobb, ha kímélő módon elkészített hús helyett panírba forgatott, olajban kisütött zöldséget esznek? Kalória és tápanyag szempontjából sem járnak jobban?

Másrészt: miért fosztjuk meg magunkat a teljes ízek átélésétől és élvezésétől, amit a lassú, komótos evés jelent? Amit csak a friss fűszerek, friss alapanyagok pompája adhat. Miért kell folyamatos bűntudattal szennyezni a reggelit, ebédet és a vacsorát? Miért kell idegeinket és gyomrunkat a „jó” és „rossz” ételek közötti folyamatos vívódással terhelni? Ki a fene mondja azt, hogy a génkezelt, vegyszerekkel felpumpált gyümölcsök jobbak, mint a zsírdús, kalóriabombának számító csokoládé?

Miért kell folyamatosan fogyókúrázni? Ha az emberek csak akkor ennének, ha tényleg éhesek, talán nem lenne baj. De mi akkor eszünk, ha elénk rakják, szóval mindig! Ha valaki kínnal és keservvel és tényleges nem-evéssel lefogyasztja magáról a zsírt és a húst is, akkor aggódva összesúgunk a háta mögött. Aggódunk érte. Csak azért mert teljesítette a tökéletesség iránti elvárásainkat. Érti ezt valaki?

A válaszokat nem tudom. Én imádok enni. Szinte bármit megeszek, csak a mű kajákat nem csípem. Persze mostanában kicsit több vaníliás kólát ittam, mint rendesen (mert rendesen egyáltalán nem szoktam). Gyűlölöm a fogyókúrás recepteket. Lehet, hogy kisebb lenne a fenekem, ha leadnék 5 kilót, lehet, hogy 4 számmal kisebb ruhákba is beleférnék, ha leadnék 10 kilót. De valahogy nem érdekel!!! Boldogabb lennék? Több pénzem lenne? Sikeresebb lennék? Jobban szeretne az én drága Cicóm? Az is én lennék, ez is én vagyok, az egyéniségem nem változna, talán csak a nevetős jókedvem lenne oda a szenvedéstől. Van értelme?

Budapesten

Sétálgatni ebben a szépséges, sokat szidott, de rengeteg simogató emléket adó városban. Betérni az összes könyvesboltba, ténferegni a nyomdafesték illatú polcok között. Végül nem venni semmit. Olvasni egy jó könyvet a villamoson, elbújni vele a tömeg elől. Enni egy jót, inni egy jót, beszélgetni egy régen látott barátnővel.

Ettem egy jót a Nem süti nevű saláta és szendvics bárban. Sárgarépa krémlevest és spenót krémmel töltött pitát paradicsommal. Pont olyan volt, ahogy én szeretem, vagy ahogy én csinálnám.

A HÉV-en, villamoson Az alkimistát olvastam, teljesen elvarázsolt. Ott jártam én is a forró és végtelenül sárga sivatagban, menta teát ittam Tangerben, birkákat tereltem Spanyolföldön. És kincset találtam egy nyugodt délutánban, minden percében, minden ízében és illatában.

Ittam egy jót a Jókai téri teaházban: ír whiskey ízesítésű hideg teát tejszínhabbal. Bizzar, de torok simogató kombináció. Teljesen feléledtem tőle az addigi ásítozós tespedtségemből. A tea felett találkoztam Ildivel, akivel félévente, évente futunk össze. Ilyekor leülünk egy kávéházba, teázóba és megbeszéljük kivel mi történt. Örülünk egymás sikereinek, irigykedünk az utazásokra, amelyekre egyikünk vagy másikunk elment vagy éppen készül. Kapcsolatunk sosem volt komolyabb ennél, de jó tudni, hogy van egy ember a városban, aki örül, ha félévente beszélgethet velem és én vele.

A drágám megvárt a Margit hídnál. Már ment le a nap, olyan giccsesen narancssárga volt az ég alja. Leengedtem a kocsi ablakát és hagytam, hogy a menteszél bele-belekapjon a hajamba. Csacsogtam, ő megérintett néha. Gyorsan hazaértünk.

Horvátországban

Nos, a receptek még elmaradnak, viszont a horvát túránk első napjait szívesen bemutatom. A Plitvicei tavakhoz nyolcadikos korom óta szerettem volna elmenni. Ott és pont akkor kezdődött a háború.

Most viszont csak a természet mennyei csodái vannak ott. A víznek olyan a színe, amit még soha, sehol nem láttam. Minden méteren újabb csoda, újabb gyönyörűség. Az ember észre sem veszi és csak gyalogol egész nap, bámul és ámul.

A fényképezőgép kevés, az élmény, a látvány, a hangulat felejthetetlen.

Ikeás torta

Az ember lánya néha a legvalószínűtlenebb helyeken bukkan gasztronómiai csodákra. Ma az Ikejában bóklásztunk éjjeli lámpát keresve, amit persze nem vettünk. Viszont lecsüccsentünk az étterem részben. Lehet, hogy nem túl szofisztikált a kínálat, nem is kóstoltuk végig a fő (főtt) ételeket, csak egy kis sütire neveztünk be. Ezt nem bántam meg, sőt. Valami csupa diós alapú, vajkaramellával borított tortaszeletre bukkantam. Sajnos nem egyedül voltam, különben még visszamentem volna néhány szeletért és csúnyán megnyomtam volna a vércukor szintemet. Így aztán azt az egyet élvezgettem, ízlelgettem, ami jutott: krémes, édes, diós ízek kavalkádja.

Cukkínis húsgombóc

A hűtőben árválkodott egy adag darált hús meg egy jól megtermett cukkíni, így ma ismét előszedtem az alkotó kedvemet és kreatívkodtam a konyhában. Az eredmény az alábbiakban csodálható meg (és utánozható is).

Hozzávalók: 0,5 kg darált sertés hús, 1 darab, körülbelül 20 dekás cukkíni, 1 fej vörös hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 1 kis kanál piros arany, só, bors, leheletnyi fahéj, kardamon és őrölt majoránna, zsemlemorzsa, a sütéshez olaj.

Elkészítése: A cukkínit nagy lyukú reszelőn lereszeltem, alaposan besóztam és egy időre állni hagytam. Közben összekevertem a darált húst, a tojást, megfűszereztem. Belereszeltem a fok- és vörös hagymát. Összenyomkodtam és kicsurgattam a cukkíni levét majd szintén hozzáadtam a húshoz. A masszát jó alaposan kikevertem. Lapos gombócokat formáztam belőle, zsemlemorzsába forgattam őket és forró olajban mindkét oldalon ropogósra sütöttem. Hozzá rizst és görög salátát adtam, igazi könnyű nyári vacsora. A rizs persze kuszkusszal is helyettesíthető, úgy még arabosabb lenne a hatás. Mielőtt megkérdeznétek a görög salátámban ezúttal nyers és sült paprika, nyers paradicsom, feta sajt és olíva olaj, citrom lé, só volt megtalálható (hogy ilyen szép magyartalansággal fejezzem be mai okfejtésemet).

A hús bűnei

„Füstölt csirke fűszeres lencsepürével, forró sonkás-szalonnás keksz, babsaláta fokhagymás kolbásszal, szőlőpürés csirkemell, koktélnarancsos brie mártás.” Aki már az ilyen ételnevek említésétől majd éhen hal, annak ajánlom a Hús bűnei című regényt. A vége felé egy kicsit több embervér folyik a kelleténél (tényleg csak erős gyomorral rendelkező személyeknek), de mind a 250 oldal tömény kulináris izgalom. A történet maga is csavaros, pont annyira, ahogy én szeretem, vagyis elég könnyű kitalálni, hogy ki a gyilkos és ki nem. Viszont a szereplők mindegyike megér egy Cosmo értekezést. Van itt bulímia, levegő-evés, zabálás és anorexia is. A végbél tisztító fogyókúráról nem is beszélve. Nina Killham írónő szándéka szerint mégis a dagadt, folyton a konyhában leledző és ínyencebbnél ínyencebb fogásokat magába tömő főszereplő a legszimpatikusabb. Ahogyan felsóhajt egy egyszerű sajtos melegszendvics felett, az maga a kísértés.

Mindeközben saját konyhai kalandozásaim erőteljes hullámvölgyet mutatnak. A költözés nem tesz jó a gyomornak. A pizza és szendvics által határolt világból némi főtt kukorica jelentette a kitörési pontot. Ma reggel viszont készítek az én drágámnak - aki már egy hete folyton csak pakol és cipekszik – egy olyan szendzsót (a lá Jamie O.), hogy mind a tíz ujját szeretettel végignyalogatja majd. Vagy az enyémet, hogy az alábbiakat összepárosítottam.

Szóval most leszaladok, tíz perc alatt keményre főzök két tojást és felszeletelem azokat. Egy magos kiflit félbe vágok, kicsit megpirítom, megkenem vajjal, ráhelyezek egy hajszálvékony szelet füstölt sonkát, megkenem izgalmasan csípős mézes mustárral, erre kerül majd a vékony sajtszelet, amelyet beborítok a tojás karikákkal. Esetleg még egy pici mustárral koronázom a művet. Hozzá szintén füstös ízű sült paprikát adok, balzsam ecettel, cseppnyi olíva olajjal megbolondítva. És ez még csak a reggeli.

Költözök

Kicsit bezűrösödött az életem mostanság. A múlt héten eladtam a lakásomat azzal a feltétellel, hogy most hétvégére kiköltözünk. A dobozok és zsákok labirintusában alig találom meg a számítógépet, ezért most egy ideig hiányolni fogtok. És a bútorok még hátravannak (hajtépő és fej falba verő hangok).A legnagyobb bánatom pedig az, hogy ki kellett dobnom a hatalmas magazin gyűjteményemet, ami hét év alatt összegyűlt. Sok angol, német és francia lap is volt köztük. Csak a Cosmót és az Elle-t mentettem meg, amelyekből az összes eddig megjelent számom megvan. Hiába, én már csak ilyen mániás vagyok. Betű mániás. Könyvekből is van egy emberes adag, de könyvet mégsem dob ki az ember…

Azért kerestem nektek egy tavalyi receptet, hogy ne szomorkodjatok.

Padlizsán torony

Egyszerűen imádom a padlizsán puha húsát és önmagában is fűszeres ízét. Sajnos csak nyáron élvezhető ez a zöldség, de ilyenkor ezerféle módon készítem el, hiszen nem lehet minden nap ugyanazt enni. Ez esetben például elegáns köretet kreáltam belőle.

Hozzávalók 4 személyre köretnek, 2 személyre vacsorának: 1 hosszúkás padlizsán, 2 paradicsom, egy csomag mozzarella, olaj, bazsalikom, só.

Elkészítése: a sütőt előmelegítem 200 fokra. A padlizsánokat felszeletelem, besózom, és állni hagyom. 20 perc után a képződő keserű levet leitatom. Egy tűzálló tálat vagy tepsit vékonyan kiolajozok, hogy ne ragadjon le az étek. Alulra teszem a padlizsánokat, megszórom őket bazsalikommal, sóval, pár csepp olajjal, ráhelyezek egy paradicsom és egy mozzarella szeletet. Minden padlizsán külön-külön tornyocskát fog alkotni. Fóliával lefedem és betolom a sütőbe. 20 perc letelte után leveszem a fóliát és még tíz percig sütöm, hogy a sajt kicsit megpiruljon.

Sokízű rizottó

Valami egyszerű, gyors kaját kívántam ma. Kedvenc ízeimet egy tálba összedobáltam, majd vígan lapátoltam befele.

Hozzávalók: 100 g fagyasztott koktél rák, egy zacskó fagyasztott brokkoli, 1 doboz morzsolt kukorica, 2 dl rizs, fokhagymás só, tárkony.

Elkészítése: A hozzávalókat, úgy fagyosan egy nagyobb tűzálló edénybe dobáltam, a rizs kétszeres mennyiségének megfelelő vízzel felöntöttem. Az edényt lefedtem a hozzá illeszkedő fedővel, majd betettem a mikróba. Háromszor három percig főztem a legmagasabb fokozaton. Közben meg-megkevertem és a menetek között mindig állni hagytam úgy 5-7 percig.

A kényeztetés most rám is fért. Az Anyu műtétjét elhalasztották, mert nem volt elég vér. Holnap megyek, hogy lecsapoljanak, de bevallom rettegek a szurkálástól. Könnyű azt mondani, hogy megtennék bármit, csak meggyógyuljon. Ha valóban tenni kell, az ember egy kicsit hátra hőköl. Azt hiszem egy nagy adag fagyival is bátorságomat erősítem majd. A kedvencem a Kapzsiság a Magnum édes kísértések közül. Jó kávés és nem túl édes. Mmmmm…

Nigella: Garlic chicken

Drága Cicó hazatalált a messzi London városából. Hozott is rendelésre egy vaskos könyvet: Nigella Lawson: How to Eat. Röpke 550 oldal, alig bírom tartani. Van benne vagy 350 recept, úgyhogy a következőkben az angol konyha rejtelmeibe merülünk jó mélyre. Első olvasásra azt kell mondanom, hogy az angol konyha nagyon-nagyon szerény lehet, a receptek nagy része olasz, arab és francia eredetű, illetve ilyen hozzávalókat igényel.

Csemegének itt egy igen egyszerű és Nigella szerint gyorsan fogyó finomság, a Garlic chicken

Hozzávalók: 2 fej fokhagyma, 400 ml olíva olaj, 2 citrom leve, 16 csirke szárny

Elkészítése: A szétválasztott, de nem megtisztított fokhagyma gerezdeket hideg vízbe tesszük, felforraljuk és 10 percig főzzük. A megfőzött fokhagymát leszűrjük, kiugrasztjuk a héjából és összeturmixoljuk. Hozzáadjuk az olajat, a citrom levét. Üveg edénybe sorakoztatjuk a csirke szárnyakat, ráöntjük az olajos pácot és 36 órán keresztül a frizsiben pácoljuk. Sütés előtt egy órával kivesszük a húst a hidegről, hogy szoba hőmérsékletűre melegedjen, átpakoljuk egy tepsibe. Előmelegített sütőben, 210 fokon sütjük. Majdnem egy óra szükséges ahhoz, hogy ropogósra süljenek a szárnyacskák. Ez persze a méretüktől is függ. Ui: Nigella a Spektrumon is szokott főzni. Ajánlom mindenkinek figyelmébe! Szerintem egyszerűen zseniális a csaj.

Tojáskrém

Vasárnap reggel átadtam a CD-t, amin 300 oldalnyi lefordított szöveg volt. Azóta hatalmas erőfeszítésembe kerül leülni a sz.gép elé. Regenerálódok. Szegény ujjacskáimnak és vörösbe játszó szememnek is kell egy kis lazítás. Hogy mégse maradjatok virtuális kaja nélkül, ezt ettem

ma:Mustáros tojáskrém

Mivel egyedül voltam, ráadásul a hűtőben is csak 2 tojás árválkodott, ezeket főztem keményre. Ez úgy tíz percet vesz igénybe. Aztán lereszeltem őket, hozzákevertem egy evőkanál mézes ízesítésű mustárt és egy kis olíva olajas margarint. Ráhalmoztam egy félbevágott kiflire és egy ropogós paprika társaságában egy szemvillanás alatt eltüntettem az egészet, miközben szemem a tévére meredve rágógumizott. (Tudjátok: a tévé a szem rágógumija.)

Kedves Mazsi!

Nem addig van az, egy szakácskönyv elkészítéséhez ritka sok idő kell, különösen ha az ember közben még három másik üggyel is foglalkozik (Anyu, újságírás, fordítás). Ma azonban megint fotózunk, bár a fotós nagyon ki van akadva az idő miatt, meg hogy sötét van. Nem erre találták ki a vakut? Legfeljebb nem lesz annyi árnyék. Na bumm!Szóval, ha lassan is de bizonytalanul alakul a dolog. Ha kész lesz végre, azt biztos megünneplem egy hatalmas tortával.

Anyu!

A hét inkább szörnyű, mint kellemes fejleményekkel teli eseményeinek némelyikét most röviden idevezetném, annak okolására, hogy miért nem töltöm szaporábban a szolgáltató tárhelyét.

Drága Anyucikám, aki eddig elég hősiesen küzdött a testében terjeszkedő önpusztítással, most összetörte magát. Megműtötték, de csont tovább repedt. Újra műtik majd. Addig is, ha már egy főzős oldalról van szó, főztem neki fincsi-tápláló húslevest egész csirkéből. Szívószállal kortyolgatja csöppenként. Leves-infúzió.

Fekszik, sápadt és három cső vezet ki egy pedig befelé a testébe. Ötven helyett hirtelen 80 lett az én Anyám. Elhagyta a teste ereje, de az akarta nem. Remélem.

Azok kedvéért, akik pedig a kaja miatt járnak ide, nem az én nyavajgásaimat hallgatni, alant található egy recept is. Igaz, hogy a mai leves nem gyöngy, hanem csak sima tanyasi tyúkocska húsából készült, ez a változat az igazi.

Gyöngytyúk leves

Fiatal gyöngytyúkot csak a szabadkai piacon lehet venni, ilyet a megamarketekben nem árulnak. Anyu kedvence, szerinte ez a legfinomabb ízű leves.

Hozzávalók: 1 egész gyöngytyúk, 1 fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 4 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépe, 1 krumpli, 1 zeller, 1 friss paprika, 1 egész paradicsom, emberes adag só, 10-15 szem szemes bors, egy csokor petrezselyem zöldje.

Elkészítése: hideg vízben feltesszük az összedarabolt gyöngytyúkot főni és amikor felforr, leszedjük a habját. Ekkor beletesszük a megmosott, megtisztított, de egészben hagyott zöldségeket, beleszórjuk a fűszereket. Lassú tűzön, körülbelül 2 óra alatt készre főzzük a levest. Tálaláskor a levest leszűrjük, a húst és a zöldségeket külön tálon kínáljuk. Megszórhatod még friss, apróra metélt petrezselyem zölddel és ha nagyon elvetemült vagy, galuskát is készíthetsz hozzá.

Málnahab

Az utóbbi időben kicsit sok dolgom volt, időm nagy részét kedvenc Szabadkámon töltöttem. Ott pedig éppen elromlott a modem, így internetezni nem igazán sikerült. Viszont! Úgy tűnik lassan tényleg elkészül a lucaszéke szakácskönyvem. Kedden fotózzuk az ételeket. A sok írás mellet főzni most nem igazán jut idő.

Vettem ezért egy kicsattanóan vörös nyers kolbászt a hentesnél és hozzá egy ibrik kovászos uborkát. A kolbászt némi krumplival együtt alaposan átsütöttem és rengeteg savanyú uborka társaságában ezt ebédeltük.

Hogy mégse maradjatok recept nélkül ideírom legegyszerűbb nyári édességet, amit olyan gyakran csinálok, amilyen gyakran csak málnához jutok.

Málna hab

Hozzávalók: 25 dkg málna, 2 dl tejszín, 2 evőkanál porcukor, 1 zacskó habfixáló, egy leheletnyi fahéj.

Elkészítése: A tejszínt a cukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük. Hozzákeverjük a málna nagyobb részét, így a szemek szétesnek és levük rózsaszínre festi a habot. Ha egy leheletnyi fahéjjal is ízesítjük a habot, észrevétlenül egy kis egzotikus felhanggal gazdagítjuk a rózsaszín álomvilágot. A kész habot kis tálkákba szedjük és a félretett málnaszemekkel díszítjük. Ha akad a kertben néhány csinos mentalevél, azzal is feldobhatjuk a művünket. Fogyasztás előtt érdemes jól behűteni.

Barátfüle

Vajon kinek volt a barátja az az ember, aki ekkora füllel rendelkezett és még fel is tálalták egy pénteki ebéd keretében? Ezt más sosem tudjuk meg. Az is lehet, hogy a ferences szerzetesekről, a „barátokról” kapta a nevét az amúgy derelyeként emlegetett étel? A húsmentes péntekek bearanyozója volt és lesz a szilvalekvárra töltött barátfüle, amelyből a palacsintához és a szilvásgombóchoz hasonlóan minden gyerek korlátlan mennyiséget képes betermelni.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 tojás, 30 dkg szilva lekvár, 10 dkg zsemle morzsa, 5 dkg cukor, fahéj.

Elkészítése: A lisztből és a tojásból tésztát gyúrunk és nagyon vékonyra nyújtjuk. A tészta felére a lekvárból diónyi halmocskákat teszünk, egymástól úgy 4-5 centire. A lekvár közötti részt tojásfehérjével megkenjük. A tészta másik felét ráhajtjuk és a lekvárhalmok közötti részt jól lenyomkodjuk. Guráblival, azaz azzal a recés szélű görgős alkalmatossággal egyenlő négyzetekre vágjuk a tésztát. Fontos, hogy gyorsan dolgozzuk, mert ha a tészta kiszáratd, nem tudjuk összenyomni a négyzeteket. Forró vízben főzzük ki, ez egy kicsit tovább tart mint más, nem töltött tészták esetén. A zsemlemorzsát megpirítjuk és a kifőtt tésztára szórjuk. Fahéjas cukorral meghintve tálaljuk.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

S ha már az italoknál tartunk:

Minap egy fókuszcsoportos interjúnak nevezett koktélkóstoláson vettem részt. A dolog arról szólt, hogy összeterelnek 8 hasonló csajszit. Másfél órán keresztül faggattak mindenféle szokásunkról, ki, hol, mit és mennyit (iszik)? Aztán a szervezők elkövettek egy nagy hibát: mindenki kérhette a kedvenc koktélját. Számomra meglepő, de szívet melengető módon a Pina Colada abszolút vezető szerepre tört. Amúgy a Rio, mint helyszín szintén biztos befutó. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire egyezhet a buli ízlésem más csajokkal.

Na de térjünk vissza a hibára: miután elszürcsöltük az itókánkat, már sokkal nehezebb volt mederben tartani a beszélgetést. Mondjuk, olyan kérdésekkel, hogy „ha a Mojito egy sziget lenne, milyen emberek élnének rajta” még koktél nélkül is elég nehéz megbirkózni…

Aztán jött a nehéz tüzérség. Az asztal közepére került egy csábos fekete üveg Passoá felirattal. Benne egy pirosas átlátszó folyadék. Íze önmagában nem egy nagy durranás, inkább keserű. Viszont különböző levekkel elkeverve… Mit mondjak, elég ütős. Főleg a hatodik koktél táján kezdtem elveszteni a fonalat. Ahogy körülnéztem, csupa korombeli (majdnem harmincas) leányzó vihogott és rendkívül felszabadultan ecsetelte, hogy az aktuális kóstolni való mennyire ízlik neki.

Nekem legjobban az almalével való keverés tetszett. Mivel kaptunk egy üveggel a fent nevezett Passoából, azóta is lelkesen el-el koktélozok idehaza. Bár azt hiszem, ezt inkább logn drinknek kell nevezni. A dolog rendkívül egyszerű: egy hosszú pohár aljára löttyintek egy kis piros Passoát, majd felöntöm almalével (lehetőleg a Bravo fajtából). Beleszórok még egy halom jeget és már csak egy képzeletbeli pálmafa árnyékot kell keresnem.

Kedveseim! Lehet, hogy egy kicsit túlzottan reklámszagú volt a fenti dolog, de nekem tényleg bejött. Akár a nyár italának is kinevezhetném. Csak egy gondom van: a szorgalmas iszogatástól már alig lötyög valami az üveg alján… Viszont, ha jól láttam a kókuszlikőrből még van egy kicsi, úgyhogy gyorsan veszek tejszínt, rumot meg ananászlevet. Ez vajon mi lehet? Megfejtéseket várom a szerkesztőségbe!

Csupazöld itóka

Általában menetrendszerűen rám tör a tavaszi fáradtság, ami aztán kitart nyárig. A jókedvem valahol a béke legendás hátsója környékén, a tetterőm pedig már-már Marina-árok szintű mélységekben leledzik. Erre a szánalmas állapotra csak két gyógyírt ismerek és felváltva alkalmazom mindkettőt: hosszú sétákat teszek a természet-közeli élményeket kínáló helyeken. (lásd: park, erdő, mező, stb.) vagy pedig felhajtok egy nagy pohárral ebből az itókából.

A Shrek 2 film által kínált másfél órás röhögés is teljesen felfrissít, így a zöld ogre ledarálásával megalkottam a frissítő varázslöttyöt. Csak a szamár meg ne lássa.

Hozzávalók 1 pohárhoz: 2 dl zöld tea, 1 kivi, 5-6 menta levél, 2 teáskanál méz.

Elkészítése: A zöldteát jó előre megfőzöm, mivel hidegen szeretném fogyasztani. A kivit meghámozom, a mentát megmosom. A turmixgépbe beledobom a kivit és a mentát, pépesítem majd hozzáadom a teát és a mézet is. Végül kedvenc fotelomba kucorodok, lassan eliszogatom a zöldes színben játszó, hihetetlenül frissítő italomat és ámultan figyelem, ahogy az ereimben újra száguldozni kezd a vér.

Víz-saláta

A nyári forróságban az ember egyetlen dologra vágyik: minél hidegebb és minél több vízre. Amikor már a fülemen is az ásványvíz és a jeges tea csordogál kifelé, igyekszem bevetni a zöldségekben felhalmozott vizet. Mint tudjuk, bizonyos terméseknek több, mint 90%-a víz, a többi pedig íz, szín és vitamin. Első pillantásra tálán furcsának tűnik a görögdinnye, de gondolj csak a pármai sonkába göngyölt sárgadinnyére és már nem fogsz tiltakozni.

Hozzávalók ízlés szerinti mennyiségben: paradicsom, uborka és görögdinnye (amelyből ma már felet, sőt negyedet is lehet venni), joghurt, mentalevél, feta.

Elkészítése: A zöldségeket megmosom és 1-2 centi nagyságú kockákra aprítom. A dinnye magjait, amennyire tőlem telik, eltávolítom. Egy tálba szórom mindet. Kevergetni nem nagyon kell, mert összetörnek a hozzávalók és egy gusztustalan egyveleg lesz belőle. A salátaöntethez elmorzsolom vagy kisebb darabokra vágom a fetasajtot és egy villa segítségével összekeverem a hófehér joghurttal és a lehető legapróbbra csíkozott menta levelekkel. Csak akkor öntöm rá az öntetet a salátára, ha az már a tányéromon van, mert ez esetben nincs szükség az ízek összeérlelésére. Valódi felfrissülést nyújt a harminc fok feletti napokon és még a fogyókúrád iránti aggodalmaidat is elfelejtheted. Persze lehet hozzá jóféle magvas kenyérből készült pirítóst ropogtatni.