Segítsüti 2013

Ismét itt a Segítsüti! Ismét lehet licitálni a finomabbnál finomabb sütikre. Ha erre az oldalra kattintatok, átnézhetitek, ki mivel készült, milyen finomságokat sütöttek a bloggerek: http://www.segitsuti.hu/sutiarveres/licitek

Ezúttal egy mentőautó megvásárlása a cél, amire nagy szüksége van a Magyar Gyerekmentő Alapítványnak. Kérlek tehát benneteket, ha tehetitek, vegyetek részt ebben a fontos és komoly játékban!

Már 2009 óta sütögetjük szorgalmasan a finomságokat, nálam valahogy mindig a narancs és a mandula körül forognak a dolgok. Az első egy mandulás ropogós volt, aztán egy narancsos-marcipános tartlette, volt még mandulás tallér passiógyümölcsös krémmel és végül chai illatú keksz és krém, ami egy kicsit kilógott a sorból. Most visszatértem a "hagyományokhoz".

A finomságom 2013-ban:

Mandulás narancsos sütemény fehércsokis krémmel

A tésztában rengeteg - tényleg rengeteg mandula van, amitől már-már marcipános az íze. De semmilyen mesterséges ízfokozót nem adtam hozzá. A narancshéj tökéletesen illik ebbe a sütibe, ahogy a tetején a krémsajttól ici-picit savanykás krém is.

Ha nem tudsz licitálni, de szeretnéd otthon is megsütni, a receptet is leírom, természetesen.

Hozzávalók: 200 g vaj, 150 g cukor, 4 tojás, 200 g darált mandula, 120 g liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 narancs héja.

A krémhez: 100 g fehércsoki, 120 g krémsajt, 2-3 evőkaná narancslé vagy narancslikőr.

Elkészítése:

A puha, szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral. Egyenként hozzáadtam az egész tojásokat. Belekevertem a narancs lereszelt héját, a mandulát és a lisztet, illetve a sütőport is.

Jó alaposan összeforgattam a masszát és muffinpapírba adagoltam. Célszerű csak a 3/4-ig tölteni a papírt, mert a süti egy kicsit meg fog nőni sütés közben.

Kb. fél óra alatt szép pirosra sültek a sütik a 180 fokos sütőben.

Miután kihűltek, felolvasztottam a fehércsokit, gyorsan belekevertem a krémsajtot és a naranslét (vagy likőrt). A még folyékony krémet a sütikre csorgattam és színes cukorkával díszítettem.
Ha hűtőbe tesszük a krémet, egészen megdermed, ez esetben nyomózsákból kinyomva is díszíthetők vele a sütik.

Ebből a mennyiségből 12 nagy muffin lett.

Napi mosoly

Egy szükségszerű vásárlás egy póló belsejébe nyomott felirat miatt:

 

Kókuszos kelt tekercs

Ahogy a sütemény alján összegyűlik a vajas-tejes cukor, megbarnul és karamellesen ragacsossá válik hát az valami észveszejtően jó!

Reggelire sosem sikerül ilyesmit sütnöm, de az előző napi kalácsot egy picit megmelegítve, ismét egy friss-közeli finomságot kapok, ami pillanatok alatt fogy el.

Ezúttal egy kis kókusszal is megbolondítottam a hagyományos Ferdinánd-tekercset, nem ártott meg neki :)

Hozzávalók: 1 csomag száraz (vagy fél csomag friss) élesztő, 1 + 1 dl tej, 1 + 3 kanál porcukor, 50 dkg liszt, 1 tojás sárgája, csipet só, 5 + 10 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, 5 dkg kókuszreszelék.

 

 

 

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl cukros tejben felfuttatjuk. Amikor már habos, hozzáöntjük az átszitált kenyérliszthez. Összedolgozzuk a liszttel, a tojássárgájával, vajjal, csipet sóval. Ha túl kemény lenne, adjunk hozzá még tejet. A tészta ne legyen se ragadós, se túl kemény, hanem olyan jól gyúrható. Az élesztő azt szereti, ha minden hozzávaló legalább szoba hőmérsékletű, semmiképpen sem hideg.

 

40 percig kelesztjük, majd jó alaposan összegyúrjuk.

 

Lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtjuk és megkenjük 10 dkg vaj és a kókuszreszelék keverékével.

A tésztát szorosan feltekerjük, kétujjnyi vastag darabokra vágjuk keresztben és kivajazott tepsibe nem túl szorosan egymás mellé állítjuk a csigákat. Így lesz helyük megkelni.

Langyos helyen addig kelesztjük, amíg a vajas töltelék olvadni nem kezd és kissé kicsorog a csigákból. Ekkor a tepsit a 200 fokos sütőbe toljuk. Amikor a tekercsek félig megsültek, leöntjük 1 dl tej, 3 kanál porcukor megmelegített keverékével.

 

Végül pirosra sütjük a csavargó-tekergő csigákat.

Ékszerdoboz Budaörsön: Antiklaedle

 

 

Jeges szélben, kavargó, jeges hópihék között keresgéltem Budaörsön a címet: Szabadság út 1. Az Antiklaedle nevű boltocskát igazából nem nehéz megtalálni, hiszen a portálja semmihez sem hasonlítható, jellegzetesen antikos. Le is mentettem nektek a képet a Facebookról, hogy könnyebben rátaláljatok, ha arra jártok.

 

Még be sem léptem, de már elfogott az a jóleső érzés, amit úgy keresek mindig mindenhol. Barátságos, hívogató, sőt csalogató hangulat. Finom berendezési tárgyak, régi szépségek ahová csak a tekintetem vetem. Mondhatni, csurig van pakolva ez a kis bolt. És hogy mivel? Egy tökéletes ízléssel összeválogatott gyűjteménnyel. Főleg edények, étkészletek találhatók a polcokon, de akár egy-egy bögre, csésze vagy tányér irányába is elcsábulhatunk.

A gyönyörűségek sora szinte végtelen, a kék-fehér porcelánoktól a már-már elcsépelt rózsamintákig, a kézzel festett cseresznyevirágoktól a kissé kopottas mosdótálig tényleg van itt minden. És persze üvegpoharak, lámpák, apróbb bútordarabok.

A plafonról csillárok lógnak, az egyik bájosan feldíszítve csészékkel és kanalakkal. Igazi varázslat ez, amit legszívesebben hazavinnék azonnal.

És hogy miért egy teli bögrét fotóztam nektek? Mert bizony itt nem csak vásárolgatni, hanem forró csokizni, kávézni is lehet. Sőt pár bonbon, süti felett beszélgetni is. Közben persze nem győzi az ember a fejét forgatni ide és oda, ezt is megcsodálni, arra is vetni egy pillantást. Nem túlzok, órákat lehet itt eltölteni, úgy hogy az ember észre sem veszi.
Közben Anita, a tulajdonos csak mesél-mesél, minden tárgyról tud mindent: eredetét, korát, hogy miért szép és miért kell feltétlenül hazavinni.

 

Napi mosoly

Lehet utálni a március végi telet, de ha a gyerekek szemével nézzük: az egész egy nagy buli. Újra lehet hógolyózni, szánkózni és csak úgy a friss hóban rohangálni. És még szép is.

Napi mosoly

A reptérről hazafelé épp arra autózni, amikor a Fradi stadion bontás előtti utolsó meccse végén fellövik a tüzijátékot.

Napi mosoly

Körözöttes kenyér zöldhagymával és retekkel. Előbb-utóbb csak tavasz lesz.

Napi mosoly

Az egyes számúnak ma kiesett a foga az oviban. Úgy, hogy nem is vette észre, csak később, hogy lyuk van a szájában. Most siratjuk az elveszett fogat, mert így mit vigyen el a fogtündér.

Napi mosoly meséskönyvvel

Mérföldkő a gyerekek fejlődésében. Már egy hete 4-5 oldalanként haladva egy meseregényt olvasunk. És várják a folytatást, emlékeznek az előzőkre és izgulnak, találgatnak, hogy mi lesz.

Ez az első ilyen könyvünk, aminek együtt vágtunk bele - eddig csak egy estés népmesék mentek. Pipogya, a budapesti medve kalandjait mindenkinek szívbő ajánlom (halkan mondom, hogy nem csak 8 éves kortól)!

A könyv nagyon jó arányban keveri a valóságot és a mesés részleteket. Tulajdonképpen teljesen hihető, hogy a Vár gyomrában él egy varázslény. Meg, hogy mindenféle láthatatlan állatok tréfálnak meg japán turistacsoportokat. Sőt a gonosz mestercuk-ok léte is hihetőnek tűnik. Szeretem, hogy valós helyszíneken, a budapesti hidakon, a Király utcában meg a Margit-szigeten mászkálnak a szereplők.

Olyan kedvesen, kedélyes világ ez, majdhogynem valóságos, de azért mégis egy picit több annál. Van benne valami megfoghatatlan báj, talán a szereplők kétdimenziósnál sokkal részletesebben megrajzolt karakterei miatt.

Gabonapehely-kóstoló

Mi szeretjük a gabona pelyheket. Egyrészt nem látom be, hogy egészségtelenebb reggeli lenne egy párizsis kenyérnél. Másrészt a leggyorsabban előkapható ételről van szó.

Arra határozottan emlékszem, hogy jó ideig eszembe se jutott ilyesmit adni nekik. Egyszerűen nem jutott el az ötlet az agyamig. Mígnem egy balatoni nyaralás alkalmával a barátaink gyermekei csokis gabonapelyhet reggeliztek minden nap. Na, ott, abban a pillanatban dőlt el a mi sorsunk is és lettünk igazi rajongók, sőt szakértők.

Hagyományosan, tejbe áztatva kellene enni, de nálunk legtöbbször magában, ropogtatva fogynak el. A tejet meg hozzá isszák bögrében a gyerekek. Ők a fő célcsoport, tehát őket kértem meg, hogy kóstoljuk végig a Nestlé választékát.

Az elfogyás gyorsaságának sorrendjébe állítva: 
 
 
1. Nesquick és Nesquick Duo

A csokis golyócskák régebben nagy népszerűségnek örvendtek nálunk. Volt egy másik márka is, megszólalásig hasonló golyókkal (ráadásul verdás matricákkal) - egy ideig ez volt a sztár. Aztán meg ez lett.
A Duo azért nagy kedvenc, mert a sima csokishoz képest újdonság: vaníliás golyócskák is vannak benne. Minden ami újdonság (és édes) az jöhet a gyerekeknél. Ebből konkrétan kiették a fehér golyókat, mielőtt a barnákhoz nyúltak volna.

A hatéves megjegyzése: "Csokissá varázsolja a tejet, ha beletesszük. Nem tejleves lesz belőle, hanem csokis leves."




2. Cookie Crisp

Komolyan mondom, zseniálisan néznek ki ezek a kis párnácskák. Pont mint az apró csokis kekszek. Az ízük mondjuk nem olyan nagyon intenzív, de a gyerekeknek ízlett. Egyértelmű, hogy ezúttal a forma az, ami mindent vitt.

A négyéves megjegyzése: "A farkas szereti és én is farkas vagyok."


3. Chirios

Régebben ez volt az abszolút kedvencünk. A reklám félrehallása alapján nálunk mai napig "mézes chili" néven fut. Tényleg van egy enyhe mézes-karamelles íze, ami nagyon kellemes. A formája is cuki: pici kis fánkocskákat lehet ropogtatni.
Ez az a pehely, amit a legritkábban teszünk tejbe, egyértelműen jobb magában ropogtatni.

Egybehangzó vélemény: "Régen ettünk ilyet és nagyon hiányzott."


4. Cini Minis

Itt az erőteljes fahéjas íz dominál és ezt nem mindenki szereti. A kis lapocskák állaga is fura kicsit: érdes a felületük a többi pehelyhez képest. Az egyik gyerek szereti, a másik nem. Mondjuk tavaly nyáron, amikor volt belőle Jégkorszakos változat, akkor folyton olyat kellett venni.

Az ellentábor véleménye: "Túl sós. Nem szeretem."


5. Fitness pelyhek, csokis és gyümölcsös

Nekem maradtak a Fitness pelyhek. Ezeket a gyerekek nem hajlandók megkóstolni. Én viszont szeretem őket, úgyhogy olyan nagyon nem bánom.

A gyümölcsös nekem nem elég gyümölcsös, úgyhogy úgy eszem, hogy fogok banánt, almát, kivit, amit találok. Azt felkockázom és azzal dúsítom. Fele tej - fele joghurt (tehát valamiféle ivójoghurt) keverékébe áztatom és még mézet is csorgatok rá, hogy teljes legyen a dőzsölés.

A csokissal nem bohóckodom. Azt én is szárazon eszem, mint a gyerekeim. Vannak benne ugyanis csokival bevont darabok, amiket vétek lenne kiáztatni. Azokat kell először levadázsni és megenni, talán mondanom sem kell.

Narancsos sajttorta

Volt nekem 1,5 kiló narancsból egy jó nagy adag félresikerült narancslekvárom. Az íze, illata valami zseniálisan isteni lett, de hiába főztem másfél órát, mégsem sűrűsödött. Teljesen és tökéletesen folyós maradt.
Találnom kellett hát alternatív felhasználási módszereket. Azt kell mondanom, ez a módszer például egészen kiváló. Még a nem folyós lekvároknak sem árt meg az ilyesmi.

Mi került az alapba? 200 g keksz, 150 g vaj, 150 g étcsokoládé.

A krémes rétegbe: 375 g Philadelphia krémsajt, 250 g mascarpone, 3 tojás, 3 ek  cukor, 3 ek keményítő, 2 ek narancslikőr.

A tetejére: 300 g narancslekvár.

Hogyan készült? A kekszet ledaráltam, a vajat és csokit óvatosan együtt  megolvasztottam. Ezt a három hozzávalót jól összedolgoztam. Egy kerek, kapcsos tortaforma aljába simítottam, amibe előzőleg raktam egy méretre vágott sütőpapírkört is.

A krémes réteghez alaposan összemixereltem a hozzávalókat. Ráöntöttem a kekszes rétegre.
A tetejére került a narancslekvár, kanállal szépen egyenletesen eloszlatva. Néhol egy kicsit bele is kevertem a krémes rétegbe, de nem dolgoztam össze egymással a két réteget.

160 fokos sütőben sült úgy 45 percig.

Érdekes, hogy szépen felemelkedik, aztán meg összeesik és milyen tömör lesz a krémes rész. Érdemes jól behűtve fogyasztani, olyankor a legfinomabb és mivel a vaj és csoki is megköt a tésztájában, szépen lehet szeletelni is.

Túrós pite

Igazi, régimódi, nagyi konyhájából ellesett pite ez, kérem szépen. A nagyi inkább almával készítette, én most túróval próbálkoztam és ugyanolyan jó lett!

Persze még jobb lett volna, ha nem ehhez a bolti morzsalékos dologhoz jutok hozzá, amit félzsíros néven nyomnak az orrunkba. Szerencsére a piacon még akad egy-két pult a hagyományos, krémes, igazi túróval. Na, az kell az ilyen sütikbe!

Hozzávalók a tésztához: 20 dkg vaj (eredetileg margarin), 12 dkg cukor, 35 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 2 kanál tejföl, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor.

Hozzávalók a túrós töltelékhez: 2 evőkanálnyi mazsola, 0,5 dl narancslikőr vagy rum, 4 tojás fehérje, 0,5 kg túró, 4 evőkanál porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja.

Elkészítése:
Először a tésztát készítettem el. A tojásokat ketté választottam. A fehérjét félretettem.
A szobahőmérsékletű, puha vajat kikevertem a cukorral. Egyesével hozzáadtam a tojások sárgáját és alaposan elkevertem. Beledobtam a tejfölt is, és átkevertem.
A lisztet vegyítettem a sütőporral, sóval, majd rászórtam a tojásos-vajas keverékre. Először fakanállal összekevertem, aztán kézzel alaposan összegyúrtam. Elég ragacsos massza lesz, nem kell megijedni tőle.
A tésztát elfeleztem. Az egyik részét lisztezett deszkán igyekeztem kinyújtani, hogy pont jó legyen a 35 centis tepsimbe. Nem baj, ha a szélén egy kicsit felpenderedik vagy nem teljesen egyenletes. A tésztát sütőpapírra fektettem és úgy emeltem át a tespibe.

Elkészítettem a tölteléket. Először a 4 tojás fehérjét kemény habbá vertem. Kanalanként beledolgoztam az átszitált porcukrot, hogy kemény, fényes hab legyen belőle.
A túróhoz adtam a vaníliás cukrot, a citrom héját, illetve a fél órára beáztatott mazsolát. A felvert fehérjét 3-4 adagra osztva kevertem a túróhoz. Először lehet kicsit durvábban bánni vele, de a végén már csak óvatosan forgatni, alulról felfelé haladó laza mozdulatokkal.

A túrós tölteléket ráöntöttem az előkészített tésztára és elsimítottam.

A tészta másik felét szintén ki lehetne nyújtani, de akkor nem lenne semmi élvezet: így gyerekmunkát alkalmazva ujjbegynyi darabkákat csippentve beterítettük a sütink tetejét.

Kb. fél óra sütést igényel a 180 fokos sütőben. A tészta a sütőportól megemelkedik, a teteje egy kicsit megpirul.

A felkockázott sütit bátran megszórhatjuk egy kis porcukorral, különösen, ha egy hatéves lecsipkedi róla a tészta egy részét, amikor nem figyelek oda. Így jól el lehet fedni a nem kívánatos hiányosságokat. :)

Napi mosoly

Felkészülten várom a tavaszt!

Póló: Camaieu
Nyaklánc: Vadjutka
Körömlakk: Rossman

A legfinomabb krémleves

Mit is főzhettem volna a tél utolsó napján, mint egy bársonyos, különleges krémlevest.

Pszt, elárulom a titkot: igazából nem is főztem, hanem sütöttem. A levest? Bizony.

Fogtam néhány tél végi zöldséget. Mindegyikből 1-1 darabot, így lett 2 tányérnyi levesem.

- Répát, mert az az alap
- Póréhagymát, mert imádom és nincs nélküle élet
- Céklát a szép színe miatt
- Édesburgonyát, mert már ezer éve ki akartam próbálni.

Mindent meghámoztam és 3-4 centis kockákra, darabokra vágtam. Egy tepsit vékonyan kikentem olíva olajjal, ebbe szórtam a zöldségeket. Sóztam, borsoztam és aláöntöttem egy ici-pici vizet.

Kb. 40 percig süldögélt a forró sütőben, amíg minden megpuhult. A cékla adja meg magát a legnehezebben, így azt kell szurkálni ellenőrzésül.

Végül mindent leturmixoltam. Kevertem hozzá egy kis tejfölt és egy kis balzsamecet-krémet (sima balzsamecet is jó lesz). Ez utóbbitól csodása édeskés-karamelles felhangokat kap, az amúgy sem piskóta levesem.

Két böjtös hét

Az idén elhatároztam, hogy húsvétig nem eszek húst. Vagyis inkább böjtölök, de amolyan katolikus módra. Ez pedig azt jelenti - nem ér nevetni - hogy bizony vasárnap felfüggesztjük a böjtöt. Szabályosan igazából csak pénteken és bizonyos fontos napokon kellene, de én ki akartam próbálni magam.

Az első héten viszonylag jól ment a dolog, de a második héten bajba kerültem, amikor nem itthon töltöttem a napot és gyorsan kellett valamit a gyomromba pakolni. Súlyos megbicsaklás volt és pont pénteken.

Leírom részletesen, ha majd elakadok, legyen ötletem, vagy esetleg, ha más is követné példámat, akkor talál itt egy-két receptet is.

Reggelire én általában kb. 3 dl tejeskávét iszom, ezért délig nem is nagyon vagyok éhes. Néha eszem gabonapelyheket és gyümölcsöt is délelőtt, illetve uzsonnára délután. Vacsora után szinte minden nap eszünk gyümölcsöt, de azt nem jegyeztem fel külön-külön. Mostanában ez alma, banán, kivi vagy mandarin.

Nem mondom, hogy ez követendő, de nekem így működik az emésztésem.

Ezeket szoktam enni ebédre és vacsorára (amihez van recept, azt linkeltem):

Húshagyó kedd:
E - lazacos tészta póréhagymával, kukoricával, sok parmezánnal.
V - a maradék tészta.

Szerda:
E - sűrű vöröslencse leves (vagy inkább főzelék).
V - kecskesajtos kifli, kalifornai paprika.

Csütörtök:
E - Trinity sajtlevese sok póréhagymával, pirítóssal.
V - baracklekváros palacsinta.

Péntek:
R - tojáskrémes kenyér.
E - lekváros palacsinta.
V - sajtos-vajas szendvics, sok retekkel, banános muffin a gyerek kedvéért (csak fél adag, muffin formában sütve).

Szombat:
E - étteremben ettünk, én fokhagyma krémlevest és spenótos tésztát.
V - szokásos sajtos szendvics zöldsalátával, jégsalátával.

Vasárnap a szünet napja:
E - báránysült spenótos mártással, fűszeres bulgurral.
V - balzsamos sült cékla saláta, sokféle sajt,  tonhalkrém, olajbogyó.

Hétfő:
E - sült zöldséges baguette a Thai Wok gyorsétteremben.
V - szilvásgombóc és nudli a pótnagyinktól.

Kedd:
E - sült krumpli (máshoz nem jutottam hozzá).
V - sajtos szendvics csalamádéval.

Szerda:
E - zellerkrémleves, halrudacskák, brokkolis rizzsel.
V - fügelekváros kenyér.

Csütörtök:
E - zeller gratin kecskesajttal, dióval.
V - kókuszos csiga kelt tésztából, hasonló ehhez, csak kókusszal.

Péntek:
E - szörnyű megbicsaklás, de az éhhaláltól mentett meg: McDonald's csibeburger.
V - tojásos szendvics paprikával.

Szombat:
E - falafel és paradicsomos-joghurtos saláta a töröknél, citromos mignon.
V - 3 szelet kolbász, vajas kenyér, retek.

Vasárnap:
R - gabonapehely, banán, joghurt
E - olasz étterem: puttanesca spagetti (sózott szardella, paradicsom, stb. a szószban)
V - gulyásleves hús nélkül, E-80 torta.

Napi mosoly

Nagyon-nagyon ritka (szerencsére) ezért tudom élvezni, amikor hajnalban bebújik az ágyamba egy négyéves és összekucorodva alszunk tovább.

Napi mosoly

Na, még egyszer beálltam szánhúzó kutyának.

Itt is, ott is

Anyahajó interjút készített velem a blogjára. Sok-sok kérdésre próbáltam őszintén válaszolni, ha kíváncsi vagy rájuk, kattints ide: http://anyahajoblog.blogspot.co.at/2013/02/kaveszunet-kern-agival.html

Sőt, akkor is ajánlom a kattintást, ha szeretnéd megnyerni egy könyvemet. Csak egy kommentet kell cserébe hagyni (február 10-ig!).

Via pedig a Lecsó főzőiskolában járt, ahol éppen én tartottam tanfolyamot. Ha kíváncsi vagy az élményeire, akkor ide nézz be:  http://www.urban-eve.hu/2013/02/07/elmenybeszamolo-valentin-napi-fozocske/

Kínai bársonyos tojásleves

Vannak csodák. De most komolyan. Milyen csillagegyüttállás kell ahhoz, hogy nyáron az udvari strandon nyissanak egy olvasósarkot, és ott ráakadjak egy közel 30 éves kínai szakácskönyvre. Tiszta oldschool. Képek nincsenek. A szójaszószt még szójamártásnak hívják, de egyébként tökéletesen autentikus receptekkel tele.
Akkoriban nem lehetett könnyű bármit is beszerezni a hozzávalók közül. Most odamész a szupermarketbe és veszel egy csomag tofut. De a nyolcvanas évek közepén?

Másnap jegyzetfüzettel és tollal mentem vissza és egy csomót jegyzeteltem belőle. Mégis fél évig tartott, mire bármit is megfőztem belőle. Ez lett az első. Természetesen a világ legyszerűbbje, amit egyébként a kínai gyorsbüfékből is ismerhettek.

Hozzávalók 4 személy részére: 1 fél csirkemell filé, 1 kukoricakonzerv, 1 tojás, 1 evőkanál keményítő, szójaszósz ízlés szerint.

Elkészítése: A csirkét puhára főzzük kb. 8 dl vízben. (Használhatunk húslevest is, ha van egy kis maradék, leveskockát nem szeretem, mert nagyon elviszi az ízeket.)
Kivesszük, felkockázzuk, a főzőlevet pedig leszűrjük.
A felkockázott húst, a kukoricát visszatesszük a vízbe. Felforraljuk. Kb. 1 dl főzőlében kikeverjük a keményítőt és visszaöntjük a levesbe. Folyamatosan kevergetjük, pillanatok alatt besűrűsödik és bársonyos lesz.
Még gyorsan felütünk egy tojást, villával kicsit felverjük és a kevergetéstől örvénylő lébe csorgatjuk, hogy szalagosan főjjön meg.

Gyorsan, forrón tálaljuk, mert a keményítő további forralástól szétesik. Az asztalnál mindenki ízlés szerint csorgat bele szójaszószt, hogy elég ízes és sós legyen.

Napi mosoly

2 nap tavasz

Napi mosoly

Gyümölcssaláta mézzel és fahéjjal.

Mogyorós keksz és mogyorós bonbon

Először készült egy jókora adag mogyorós keksz, majd amikor úgy tűnt, hogy ez már sosem fog elfogyni, a gyermekek hathatós segítsége ellenére sem, gyorsan áttranszformáltam bonbonná. Naná, hogy úgy meg pillanatok alatt elillant a maradék.

Egyébként ez a keksz az a tipikusan ezer féle változatban készíthető kis apróság, aminek ha egyszer megtanultuk az alap receptjét, rengetegszer elő fogjuk venni. Szuper, ropogós, vajas finomság és tényleg hetekig eláll.

Mogyorós keksz receptje:

Hozzávalók: 200 g liszt, 50 g keményítő, 115 g darált mogyoró, 100 g cukor, 1 csipet só, 150 g vaj, 1 tojás.

Elkészítése: Fontos, hogy a hozzávalók jó hidegek legyenek. Egy tálba szórtam a lisztet, keményítőt, cukrot, sót és darált mogyorót.
A mogyoró egyébként úgy a legfinomabb, ha előzőleg megpörköljük és héját ledörzsöljük és csak ez után daráljuk le.
A vajat felkockáztam. Gyors mozdulatokkal elmorzsoltam a lisztes keverékkel. A tojást villával elkevertem, majd ezt is a többi hozzávalóhoz öntöttem. Először még morzsás a keverék, de aztán kezd összeállni. Természetesen robotgéppel is lehet csinálni, gyorsabb úgy, viszont több mosogatás van utána.
A tésztát érdemes 1 órára folpackba csomagolni és a hűtőben pihentetni.

Ha már kipihente magát egészen vékonyra, olyan 3-4 miliméteresre is ki lehet nyújtani. Ezúttal nagy pogácsaszaggatóval félköröket vágtam ki belőle, mondjuk holdak lettek.
Mivel nincs benne sütőpor, szépen megőrzi alakját sütés után is.

Kb. 12-15 perc alatt sülnek meg a kekszek a 180 fokos sütőben.

A mogyorós bonbon receptje:

Hozzávalók: 150 g mogyorós keksz, 100 g étcsokoládé, 50 g tejcsokoládé, 2 evőkanál mogyorólikőr. Kakaópor a hepergetéshez.

Elkészítése: A kekszet ledaráltam.
A kétféle csokit a likőrrel óvatosan felolvasztottam, majd beleforgattam a kekszmorzsát. Jó alaposan összedolgoztam, majd 2 centi átmérőjű kis golyókat formáztam belőle a két tenyerem között. Jó alaposan csokis lettem, de én ezt nem bántam.

Végül a golyókat kakaóporba forgattam, de ennek egy részét a golyó felülete elolvasztja, megnedvesíti és láthatatlanná teszi. Viszont a kakaós forgatástól egy külső réteg keletkezik a bonbon felületén, ami nagyon finom és izgalmas szerintem.

Apró kis bonbonpapírokba rakosgattam őket. Célszerű hűtőben tárolni, hidegen valahogy jobban esik bekapdosni őket.

Narancsos csokiszalámi

Jelentem, imádom a csokiszalámit. Egy időben Hedonism Anna látott el a jóféle cuccal, de sajnos az utóbbi időben rá kellett fanyalodnom a saját gyártásra.

Ami azt illeti, az én változatom se lett rossz, de köszönő viszonyban sincs az eredetivel.

Ezek kerültek az én csokiszalámimba: 200 g étcsoki, 100 g tejcsoki, 100 g kandírozott narancshéj, 50 g szeletelt mandula, 100 g jófajta háztartási keksz, 5 evőkanál narancslé vagy narancslikőr.

Így készült: A kekszet durván összetörtem, mégpedig úgy, hogy a zacskóján többször áthajtottam egy nyújtófával.

A csokit óvatosan felolvasztottam, belekevertem a narancslét is. Majd jött az összes többi hozzávaló is. Ez után én úgy fél órára beteszem a hűtőbe, hogy kicsit visszadermedjen, de ne legyen kemény.

Az asztalra folpack fóliát terítettem. Alaposan beszórtam porcukorral. A közepére egy szép sorban került a csokis cucc. A tetejét is megszórtam porcukorral. A fóliát ráhajtottam és igyekeztem szép hengeres formára gyömöszölni.

Ez után újra be kell tenni a hűtőbe, hogy teljesen megdermedjen és már lehet is szépen szeletelni. Ha nem elég fehér és egyenletes a külseje, további porcukros bedörzsölést alkalmazok.

Ebből a mennyiségből két kisebb rúd szalámi lesz.

Rakott kocsonya

A kocsonyát lehet utálni, imádni vagy éppen rettegni tőle. Én nagyon szeretem. Volt egy erős kezdésem mindenféle kilógó orrokkal, ami egy-két évre visszavett a lendületből, de ezen a télen újra próbálkoztam.

Szerintem kocsonyát csinálni könnyű és egyszerű. Copákos, porcogós disznó alkatrészekre van szükség és akkor csak jó lehet. A köröm, a fül, orr, farok és a bőr a legjobb források e tekintetben. Több helyen már csinos kis kész csomagokat is lehet kapni, minden fontos résszel.

Amire még szükség lesz: egy jó nagy lábas, amibe szépen belefér minden. Tulajdonképpen egy húslevest főztem, hiszen tettem bele répát, petrezselyem gyökeret, sőt egy kisebb zellert is. Ment bele még 2 fej hagyma, pár gerezd fokhagyma. Só és kevéske bors is.

Nálam mindig minden étel eléggé sótlan, ezért nem tudnám megmondani, hogy pontosan mennyi só a jó ez esetben. Kóstolni kell, a vége felé.

Szóval mindent bepakoltam a lábasba, meg még annál is többet. Ugyanis ebbe a kocsonyába került egy szép szűzpecsenye is, hogy legyen mit enni végül. Azért lássuk be, a körmön, meg pláne a fülön azért nem sok husis dolog van.

Aztán főtt, fődögélt minden órákon keresztül. 2, de inkább 3 órás menetidőre számítanék a helyetekben. Van aki 9 órát mond, azokra nem feltétlenül kell hallgatni. Az a lényeg, hogy a porcokról, csontokról szinte lemáljon a hús, a lé pedig sűrű legyen. Nem kell forralni, elég csak szépen gyöngyöztetni a levet, de azért ne álljon le a "hőkezelési folyamat".

Amikor úgy érzem, most már készen vagyunk, most már jó lesz, fogom a lábast és kiteszem a teraszra, a minuszokba, hogy lehűljön. Nem fagyasztani akarom, csak annyit, hogy a zsír kiüljön a tetejére és le tudjam kanalazni. A zsíros kocsonya ugyanis nem annyira finom.

Aztán szépen kiemelem a húsokat, copákokat, elrendezgetem egy üvegtálban. A levet leszűröm és ráöntöm. Hideg helyen szépen meg is szokott dermedni.
Tudom, pocsékolkás, de ez esetben a lében főtt zöldségeket mi nem szoktuk megenni.

És hogy mitől lett rakott? Gondolom, már tűkön ültök, hogy megtudjátok. Szóval a Szakácsok könyvében volt egy nagyon szépséges húsos-uborkás cucc, valami terrine vagy mi a szösz. Ők azt ott zselatinnal csinálták, de kérdem én minek az, ha van tisztességes köröm a lében?
Szóval fogtam a szűzpecsenyét, apróra kockáztam. Ugyanígy jártam el pár szem csemege uborkával is. Egy formába rétegeztem a kettőt, majd minden réteget óvatosan felöntöttem a kocsonyalével.

Ez esetben nem éreztem szükségét, hogy plusz citromlevet csorgassak a kocsonyámra, de egy kis mustár még jól jöhet azoknak, akik élnek vele.

Ugye milyen kis csini lett?

Sajtfánk avagy sajtoscsók

Európa Cukrászda a Szent István körúton. Sok-sok barátnős beszélgetést töltöttünk az emeleten, teát vagy málnaturmixot szürcsölgetve. Rohanós napokon pedig a "talponállóban" zacskózok be káposztás hasét, sajátfánkot és esetleg valami kis aprósütit.

Nem merem összeszámolni, hogy az elmúlt 15 évben hány kilónyi sajtfánkot vehettem ott. Pedig tudván tudom, hogy elkészíteni nem túl bonyolult, bár picit időigényes. Csak éppen azért a pár darabért nem állok neki.

Kivéve, ha farsangi időszak van és megyünk bandázni a kis haverokhoz.

Receptet az egyik kedvenc szakácskönyvemben, az 1952-es kiadású A mi szakácskönyvünk című opuszban kerestem. Ott sajtoscsókként szerepel, de tökéletesen azt kaptam, amire számítottam: egy habosan könnyű, sajtosan illatozó finomságot. Ez könyv egyébként egy igazi kincsesbánya, három év kellene, hogy végigfőzzem a 350 oldalnyi, oldalanként 2-3-4 receptet.

Hozzávalók 2 tepsis adaghoz: 3 dl tej, 8 dkg vaj, 16 dk liszt, 3 tojás, 12 dkg füstölt sajt, 1 kiskanál só.

Elkészítése: A vajat megolvasztottam a lábasban, rászórtam a lisztet, átkavartam. Felöntöttem az előzőleg langyosnál melegebbre melegített tejjel. Addig kavartam, amíg jó összeállt egy gombóccá az egész.
Úgy 10-15 percig hagytam hűlni. Ez után egyesével beledolgoztam az egész tojásokat. Ez nagyon jó kis karizom erősítő gyakorlat, ugyanis a massza nem adja könnyen magát. Végül a lereszelt sajt is ment bele. Megkóstoltam és még egy kis sót is adtam hozzá.

A sütőpapírral kibélelt tepsibe kiskanállal szaggattam kis halmokat. Természetesen szebb lesz, ha nyomózsákból csillagfejjel nyomjuk ki az adagokat.

Előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt meg is sültek, kétszeri menetben. Érdemes időnként rátekinteni sütés közben, mert a széle hajlamos gyorsan barnulni. Egyébként pedig a halmocskák egy picit megnőnek sütés közben, bár amikor kihűlnek, újra összerogynak. Számomra ez semmit nem von le a mű élvezeti értékéből.

A tojásos tészta a mennybe megy

 

 

Volt nekem egy drága Nagyim, aki sokat és jól főzött. Az egyik kedvencem tőle a végtelenül egyszerű tojásos tészta volt. Kifőtt tészta és valahogy ráapplikált tojás volt. Sosem tudtam újra előállítani azt a bizonyos ételt. A forró tésztára valahogy serpenyőben ráragasztotta a tojást, valahogy bevonta vele a szálakat, de mégsem volt rántottás jellege az egésznek.

Mondjuk elég tojás-függő gyerek voltam, imádtam a csorgatott köményes levest is – szigorúan félig szenes kenyérkockákkal. A másik nagyinál meg folyton cukorral kikevert tojássárgájával tömtek, mondván, hogy vékony vagyok.

Node, mindez már a múlté, csak annyi maradt, hogy a hűtőben mindig csücsül egy doboz tojás. Ez alap, e nélkül a világvége fenyegetését sokkal komolyabban venném minden alkalommal. Mostanában hála istennek feltalálták a fertőtlenített tojást, így az amúgy is túlfejlett szalmonella-fóbiám sem burjánzik tovább.

Így érkeztünk el ahhoz a csodálatos keddi naphoz, mikor is az olvadó hó szürke latyakkal áztatta el az egész várost, a rosszkedvem mélységes mély bugyraiban dagonyáztam. Éppen Két Cica carbonáráját csodáltam és magamban csóváltam a fejem, „de hát ez az Ildikó csak tudja, hogy ez bizony nem Carbonara.” Mert én tudom. Természetesen jobban tudom, nem mintha olyan sokat jártam volna Olaszföldön, de rengeteg gasztroblogot olvasok cserében.

Egészen pontosan 11:52 perckor döbbentem rá a következőkre:

1. Úgy 10 perc múlva indulni kellene a gyerekekért

2. Még semmit se ettem, amióta felkeltem

3. Nincs semmi azonnal fogyasztható állapotú táplálék a frizsiben.

Ilyenkor mindig a zacskós japán tészta az első gondolatom, de természetesen nem volt itthon. Most kezdődik az izgatott kapkodás és matatás. Lekváros kenyér? De a kenyér három napos és hótt száraz. Na jó, akkor valamilyen  tészta. Mindegy milyen, csak forrjon fel mielőbb a víz. Szerencsére akad valami nagyon-nagyon vékony spagetti, a doboz 5 perces főzési időt ígér. Al dentén is jó lesz ezúttal, nem vacakolunk.

És akkor találtatott még némi húsos szalonna (magyarul bacon), egy ici-pici darab parmezán. A szalonna felcsíkoztatott, a sajt lereszeltetett. Egy jó mély serpenyőt előkaptam és beleszórtam a szalonnát. Jó megpirult, mert közben eszembe jutott, hogy FOKHAGYMA! Azt apróra kockáztam és ment a szalonnához, pirulni, de nem megégni.

Löttyintettem rá úgy 2 kanálnyi tejszínt. (Igen, tudom, hogy ez nem Carbonara, de nem is akar az lenni.)

Egy tojást lazán, villával felvertem. Gyors mozdulatokkal a tejszínhez kevertem, így nem rántottásodott rögtön. Ment is bele a tészta egyenesen a főzővízből, villával átmerve. Aztán meguntam a szökevény szálakat és mégis leszűrtem az egészet.

De még véletlenül sem tartottam a hideg víz alá! Ugye ti sem tesztek ilyen csúfságot szegény szerencsétlen pasztával? Itt úgyis arra volt szükség, hogy forró legyen és a tojásos-tejszínes cucc, ahogy lehet rátapadjon. Ez meg is történt.

Úgyhogy már csak egy kis reszelt sajt került a tetejére.

Lemértem: 12 perc a szintidő.

 

Megenni 2 perc 32 másodpercig tartott, bár ezt követően némileg elnehezült hassal indultam rohanvást az ovi felé gyermekeimet elhozni.

És kérdezitek, hogy milyen? Talán mondanom se kell, de egyszerűen mennyei, zseniális, isteni és minden hasonló, csak több jelző épp nem jut eszembe.

Napi mosoly

Szánkón húzni a gyerekeket az oviba, oda-vissza.

Hatalmas hóembert építeni, répa orral, ahogy kell.

Két órán keresztül hógolyózni az egyre jegesebb havas esőben.

Napi mosoly

Vadonatúj, tökéletes magasságú és töltöttségű tollpárnán aludni.

BUÉK!

Mielőtt vége van az évnek...

Emlékeztek, hogy nyár végén összeszedtem az utolsó meleg napok tennivalóit? Csupa olyasmit, amit "feltétlenül" meg kell csinálni, hogy jó érzéssel hagyhassuk magunk mögött a szabadságot.

Most olyan dolgokat találtam ki, amelyek könnyeddé, vidámmá varázsolhatják az év végét. Velem tartatok?

1. Szerezz be valami csillámosat!
Lehet ez egy körömlakk, egy flitteres hajpánt, egy kristályos gyűrű vagy éppen egy totálisan őrült, sziporkázó ruhadarab. Ha nem mész bulizni, akkor a pizsamádon legyen egy csili-vili minta! A lényeg, hogy csillogva táncolj át az új évbe.

2. Keverj egy pezsgőkoktélt!
Én egyszerűen imádom a koktélokat. És mi a legjobb időpont a koktélozásra, mint az év vége? Ha rám hallgatsz, veszel egy üveg áfonyalikőrt (Cassis de Dijon) és öntesz belőle egy kupicával a kedvenc pezsgődbe. A jókedv garantált! Az itóka böcsületes neve egyébként Kir Royale - lehet, hogy így már hallottál róla.

3. Vegyél még egy doboz szaloncukrot!
Nálunk 3 nap alatt elfogyott az összes, úgyhogy most mehetek akciós szaloncukrot vadászni. De ha nem szaloncukrot veszel, akkor süss még egy adag linzert vagy valami nagyon csokisat. A lényeg, hogy ne legyen még vége az ünnepi traktának. Nincs annál szomorúbb, mint amikor nincs otthon elég édesség.

4. Rendezgess fényképeket!
Ha te is olyan rémesen halogatós vagy, mint én, akkor tuti vagy ötezer idei kép vár arra, hogy átnézd és kiválogasd őket. Szakíts erre időt most!

5. Írj listát!
Fogj egy szép fehér lapot, egy kitépett kockás füzetlapot, egy cicás-nyuszis jegyzetlapot meg egy lila, türkíz vagy éppen piros ceruzát és írd le a legőrültebb terveidet 2013-ra! Egy ilyen évszámban csak csupa jó történhet veled, nem?
(A listádat gondosan rakd el valahova, ahol ha majd megtalálod, jól meglepődhetsz! Nem ér mindennap elővenni és olvasgatni.)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Karácsonyi történetek

Írtam az elmúlt években pár történetet. Néhol kesernyések, néhol egészen szomorkásak, néhol meg csak egy kicsit fanyarak. Nem azok a tipikus, nosztalgikus, pityergős, karácsonyi-hangulatba ringatós mesék. Nincs rajtuk semmi máz, cseppet sem csili-vili a külsejük, de itt vannak, olvassátok őket (újra)!

Az újságárus magányossága

A híres író karácsonya

Díszcsomagolás

Na jó, van itt egy igazi, egy szép, egy életes-ételes is: Szenteste.

Napi mosoly

Fenyőfa alakú - csokikrémmel töltött - kalácsot sütni, amely ha kicsit formátlanul is, de felismerhető szándékú maradt a sütés után is. És ritka gyorsan, még melegen elfogyott.

Napi mosoly

150 figyelő gyereknek énekelni egy fantasztikus kórus tagjaként.

Napi mosoly

Mostanában mindig arra kerülök munkába menet, ahol ki vannak rakva az eladó karácsonyfák. Lopok egy kis illatot magamnak. Mély levegő és karácsony-szag tölt el.

Mézeskalács 2012

Olyan, de olyan illat van a lakásban... Mézeskalács illat. És csend.

Most ment el 12 gyerek, akik 1 kiló lisztből gyúrt tésztát szaggattak ki nagy lelkesen. Ezt a receptet használtam, ami bár egy kicsit szakadós, és zsíros nyomokat hagy mindenhol, cserébe rögtön ehető, finom, puha mézeskalácsot ad. Kicsit tovább kellett volna hűteni, de a srácok nem hagyták csak egy fél órát a hűtőben. Így aztán nem volt szabad túl vékonyra nyújtani.

Elfogyott viszont 5 tepsivel, alig marad pár szem mutatóba.

Meg persze elfogyott egy kondér tea (a kiskorúaknak) és 2 liter forralt bor (a nagyobbacska, megtépázott idegrendszerű felügyelők torkán csorogva lefelé).

A képen láthatóak még a szerdai eresztés. Én nagyon élvezem, hogy az Oetker elárasztotta a boltokat a sütős cuccaival, mint amilyen a hópelyhes díszítőcukor meg az ételfesték. Ahogy elnézem a blogokat, nem csak én fedeztem fel magamnak ezeket a helyes kis dolgokat.

Egyébként a máz előállítása sem ördöngösség: a fehérhez mindössze 1 tojás fehérjére és rengeteg porcukorra van szükség, amit mindaddig kell adagolni, amíg egy sűrű, de még zacskó sarkán levágott kis lyukon kinyomható masszát kapunk. Ezzel, meg az ételfesték adagolással érdemes kísérletezni, csudajó móka ugyanis.

Ezt az utolsó képet pedig köszönjétek a Pinterest képmegosztó oldalnak, ahol az ispirációkat szívom magamba az alkotósdihoz.

Nem, nem egerek vannak a képen, hanem piros orrú rénszarvasok, ha valaki nem látná.

Napi mosoly

Az azért mókás, amikor hétköznap este karácsonyi vacsorát eszünk (ha csak egy kis részét is), mert sürgősen le kell fotózni egy-két fogást.

Beigli a Centrálból

Kaptam két rúd beiglit kóstolásra. Hogy mondjam meg, milyen. Hát, megmondom. Jó, egész jó. Majdnem olyan, mintha én csináltam volna. Illetve ez még olyanabb. Már-már túlzottan tökéletes. A tetején szépen márványozott - ez nekem még sosem sikerült. Sehol nem repedt ki. Nos, nálam ez se szokott összejönni. Van benne töltelék is, majdnem olyan sok, mintha én pakoltam volna bele.
Az íze pedig az a pont jó, édes, enyhén fahéjas beigli íz: diós vagy mákos. Készítenek egyébként gesztenyéset meg sárgabarackos-marcipános is, de nekem ezek valahogy sohasem hiányoztak.

Szóval, ha utáltok vesződni, de szeretnétek igazi finom sütit enni karácsonykor, akkor irány a Centrál és rendeljetek belőle! (Le kell görgetni az oldal aljára.) Senki se mondaná meg, hogy nem otthon készült.

Ui: Tavasszal volt szerencsém 2 napot ott tölteni megfigyelőként a cukrász üzemben és semmi gyanús alapanyag nyomára nem bukkantam. Ők tényleg lisztből, vajból meg tojásból sütnek, nem holmiféle porokból.

UUi: A kiskorúak is tesztelték. A diósért ölre mentek, a mákos értelemszerűen nem aratott náluk akkora sikert.

Napi mosoly

Épp elcsípni a csillogó villamost a piros lámpánál.

Blondie, a kerekded szőkeség

Ez aztán egy tömény cucc! Van benne minden jó, egy kocka nagyjából háromezer kalória. De cserébe valami zseniális az íze.

Szép világos színe, ("milyen volt szőkesége") egy illatos tea mellé olyan jó eleszegetni. Színtiszta amerikai kertvárosi idill, kivéve, hogy arrafelé nem biztos, hogy találhatóak ilyen nyolcvanéves porceláncsészék.

Hozzávalók: 10 deka fehércsokoládé, 10 deka vaj, 2 tojás, 5 deka cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 10 deka liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor, 5 deka mandula, 5 deka aranymazsola.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a két tojást és egynemű masszává dolgoztam. A lisztet vegyítettem a sütőporral, vaníliás cukorral és beleszórtam a tojásos keverékbe.
A mandulát, csokit, mazsolát késsel feldaraboltam, amolyan fél centis kis szilánkokra-darabkákra. Ezt is a tésztához adtam. Sütőpapírral kibélelt, vagy kivajazott kis sütőtepsibe öntöttem és elsimítottam.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt szépen megsül. Egy kicsit felemelkedik a sütőpor miatt, de aztán, ahogy kihűl, visszatömörödik. Több napig is puha és ígéretéhez híven gazdag marad. Érdemes fóliába csomagolva vagy fémdobozban tartani.

Napi mosoly

Ezeken az éjszakákon legjobb szülőnek lenni. Titokban matatni a csizmácskák körül, halkan csörögni a piros zacskóval és gyorsan felfalni a Mikulásnak kikészített kekszet.

Napi mosoly

Az első reggel, amikor csizmasarokkal pocsolyák jegét tördössük össze.

Napi mosoly

Kidobni a kábé 12 éve szolgáló, néhol elégetett, egyszer még meg is főzött edényalátéteket - és lecserélni egy majdnem ugyanolyan újra!

Napi mosoly

1500 bejegyzés a blogon

Bosanski lonac - Gyere blogot kóstolni!

A jövő hétvégén újra Street Food Show lesz a Hold utcai piacon és ennek keretében a 4. Blogkóstoló is megrendezésre kerül. Ezúttal én is a lelkes kóstoltatók között leszek, szombaton délután 16 órától.

A rendezvény részleteiről itt tájékozódhattok a szervező, a Dining Guide oldalán.

Ezt a fogást viszem magammal, egyenesen Boszniából.

Boszniai üst - Bosanski lonac

Szeretem a régimódi ételeket, amelyek gazdagok, ízletesek és mesélnek. A boszniai üst nekem arról a fortyogó, hegyek közé szorult kis országról mesél, ahol mindig jöttek-mentek a hódító seregek. Ez az étel is egy ilyen keverék: ezer meg egy változata létezik, és pont sokszínűségében rejlik igazi varázsa.


A recept, amit közreadok sok-sok leírás áttanulmányozása alapján született, a legjobb hozzávalókat tartottam meg minden változatból, így alakult ki ez a sűrű, tartalmas egytálétel.



Hozzávalók 6-8 fő részére: 60 dkg marhahús, 60 dkg birkahús, 3 evőkanál liba- vagy disznózsír, 60 dkg burgonya, 2 fehér paprika, 1 fej káposzta, 2 vöröshagyma, 3 nagyobb sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 3 paszternák, 1 zeller, 5 gerezd fokhagyma, 5 dl száraz fehérbor, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só, bors.



Elkészítése:

A főzés már a hús kiválasztásával kezdődik. Ehhez a fogáshoz valami jó, zsíros, akár mócsingos hús való, semmiképpen sem száraz színhús. Ha az megvan, nagyot már nem ronthatunk a továbbiakban. Mindkét fajta húst falatnyira kockázzuk.

Mély serpenyőben zsírt hevítünk és minden oldalról fehéredésig pirítjuk a húst. Hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát és paprikát, sózzuk, borsozzuk. Néhány percig együtt pirítjuk, majd megszórjuk a piros paprikával, összeforgatjuk. Aláöntjük a fehérbort és nagy lángon elpárologtatjuk belőle az alkoholt.

Időközben a többi zöldséget is megpucoljuk, felkockázzuk. Nagy tepsi – vagy még jobb, ha van cseréptál – alját vékonyan kikenünk zsírral. Ebbe szórjuk a zöldségeket, sózzuk, borsozzuk. Hozzákeverjük a levét elfövő húst is és összeforgatjuk. 2-3 dl vizet öntünk alá, hogy ne égjen meg.

A sütőtálat alufóliával vagy saját fedőjével lefedjük, forró sütőbe tesszük. A boszniai üstöt 2-3 órán keresztül sütjük-pároljuk a sütőben. Időnként ránézünk, hogy kell-e még alá egy kis víz esetleg, illetve, hogy mennyire puhult már meg a hús.



Tálaláskor szórhatunk rá egy kis összevágott petrezselyem levelet, illetve kínálhatunk hozzá aludttejet, hogy még gazdagabb, táplálóbb legyen.

Nagyon gesztenyés sütemény

Egy picit elnéztem a receptet és dupla mennyiségű gesztenyepürét tettem a sütibe, mint kellett volna. Viszont így tényleg csupa-csupa gesztenye lett! Isteni, tömény és mégis puha.

Ez a recept itt most a duplázott gesztenyepürével van megadva, végülis nekünk pont így lett jó.

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 4 tojás, 100 g porcukor, 100 g vaj, 100 g liszt, 1 csomag sütőpor, 100 g darált dió, 500 g gesztenyepüré, 100 g étcsoki, 50 g fehércsoki.

Elkészítése:
A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem a porcukorral. A vajat hagytam teljesen megpuhulni szobahőmérsékleten és jól kikevertem ezt is a tojással.
A lisztet, sütőport, darált diót elvegyítettem. Beleszórtam a tojásos keverékbe és ezt is összedolgoztam.
A csokit a recept szerint le kellene darálni vagy reszelni, de én csak késsel vagdostam jó alaposan össze. Ez is ment a masszába.
Végül beledolgoztam a gesztenyepürét is. Nem volt könnyű, leginkább fakanállal lehet egy ilyen sűrű keveréket hatékonyan megdolgozni.
Hátra volt még a tojásfehérje. Ezt kemény habbá vertem, majd 3 menetben beleforgattam a keverékbe. Mivel az kemény és sűrű volt, eléggé összetörte a tojáshabot, de azért valamennyit lazított is rajta.

30-35 percet sütöttem a 180 fokos sütőben.

Végül a felkockázott süteményre olvasztott fehércsokit csorgattam. Így még szebb. :-)

A forrás: Sale i Pepe - Szerb kiadás, 2012. november.

Napi mosoly

Reggeli szivárvány oviba menet

Napi mosoly

Néhány szem frissen tört mogyoró, dió és néhány csokiba mártott mazsola. A legjobb novemberi uzsonna. (és még rímel is :-)

Kesudiós csirke

Nos, ez itt egy vállalhatatlanul, fotózhatatlanul randa étel. Viszont az íze: szokás szerint mennyei!

Klasszikus indiai fogásról van szó, bár azt nem tudnám megmondani, hogy pontosan a kontinensnyi ország melyik részéről származik. A legtöbb indiai étteremben kapható is, bár ott általában bő szósszal, nem ilyen szárazon adják.

Íme a recept, avagy így készítettem én:

Személyenként: fél csirkemell filé, 1+1 dl joghurt, 1 kiskanál garam masala (indiai fűszerkeverék), fél szárított chili, só, 5 deka kesudió, 1 evőkanál olaj, 1 kis vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma.

Az elkészítése: A joghurt felét, vagyis 1 dl-t kikeverem a fűszerkeverékkel, felaprított chilivel.
A csirkemellet felkockázom, kicsi, falatnyi darabokra. Megsózom. Beleforgatom a pácba. Jót tesz neki, ha pár órát érlelődik a hűtőben.

Közben felkockázom a hagymát, fokhagymát és ledarálom a kesudiót. Minél apróbbra, annál finomabb.

Mély serpenyőben felforrósítom az olajat. Először pár percig a hagymát pirítom, vizzel felöntöm, majd elforralom a vizet. Így a hagyma is biztosan megpirul, mire készen lesz az étel. Hozzáadom a húst a páccal együtt és a fokhagymát is. Fontos, hogy jó nagy legyen a serpenyő, hogy legyen helye pirulni a húsnak. Először levet fog engedni, de úgy 10 perc után - közepes lángon - elpárolog a lé és szépen lepirul.
Időközben persze többször megkevergetem, hogy mindenhol megsüljön, ne égjen meg.

Lezárom a lángot és lehúzom az edényt a tűzhelyről. Rászórom a kesudiót, és hozzáöntöm a maradék joghurtot. Alaposan összekeverem és már nem melegítem újra. Azonnal fogyasztható.

Természetesen jázminrizst kínálok hozzá köretként.

Te tudsz beiglit sütni?

Tegye fel a kezét az, aki tud beiglit sütni?

Na, és szeretnéd megtanulni?

És a stollent?

És a linzert?

Ha arra vágysz, hogy idén karácsonykor végre igazi, hagyományos sütemények kerüljenek az asztalra, akkor gyere el a tanfolyamomra, lesd el a családi receptjeimet, a féltve őrzött titkaimat. És süss végre igazi finomságokat!

Részletek és jelentkezés: a LECSÓ FŐZŐISKOLA HONLAPJÁN - akár kedvezményes bevezető áron!

Napi mosoly

Ez volt az első főzőkurzusom a Lecsó főzőiskolában. Lesz folytatás :)

További képek itt: http://www.lecsofozoiskola.hu/ajandekok-a-konyhabol

Újra rejtélyes a Royal

Nemrégen írtam arról, milyen izgalmas estét töltöttem a nagy múltú szállodában egy régi bűnügy után nyomozva. Ha szeretnétek részesei lenni az élménynek, csütörtökön ti is belekóstolhattok a nyomozósdiba, miközben ínyenc fogásokkal és borokkal is kényeztetnek benneteket.

Sütőtökös-diós muffin - gluténmentes és tejmentes

Jöttek hozzánk játszani a pajtások és mellesleg az egyik kislány anyukája megemlítette, hogy a lánya nem ehet kenyeret. Hogy ne adjak neki. Kiderült, hogy glutén érzékeny. Az ilyen allergiák, különösen ha gyerekről van szó, mindig a korlátokról és nehézségekről szólnak. Nekem viszont, akinek nem kell minden egyes napon ezzel megküzdeni, csak egy játék. Eljátszottam a gondolattal, hogyan lehet olyan süteményt előállítani, ami finom, kényeztető, de nincs benne búzaszármazék.

Nos, nagyon jól sikerült, a srácok úgy falták fel, ahogy szedtem ki a sütőből. Szétvagdostam, hogy kicsit hűljön, ők meg kapkodták ki a kezemből. Szerintem észre se vették, hogy "egészségeset" esznek egyszer a változatosság kedvéért.

Hozzávalók (12 kisebb muffinhoz): 150g sütőtök, 2 tojás, 50 g nádcukor, 120 g dió, 80 g kukoricaliszt, 1 kiskanál őrölt fahéj, csipetnyi só, 1/4 kiskanál sütőpor.

Elkészítése: A sütőtököt már korábban megsütöttem, most kikapargattam a héjából. Tisztán, csak a belét mértem le, villával összetörtem, pürésítettem. Hozzáadtam a két tojást, fahéjat és cukrot, alaposan elvertem.
A diót ledaráltam. Összevegyítettem a kukoricaliszttel, sütőporral, sóval.
Jól kikevertem a nedves és száraz hozzávalókat. Egy olyan ragacsos, puha, de nem folyékony masszát kell kapnunk végeredményként. Ezt muffinpapírokba adagoltam. Kb. 20 perc alatt sül meg a 180 fokos sütőben, de érdemes többször ránézni, hogy áll.

Ha még kényeztetőbbre vágyunk, tehetünk bele akár csokidarabkákat is. Ez az adag kb. 50 grammot bír el. Mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítve pedig igazán illatos finomságot kapunk.

A legfinomabb karácsonyi ajándékod

Mi a legjobb karácsonyi ajándék? Szerintem az, amit te magad készítesz! És ha még finom is? Az maga a tökéletesség. Gyere el a Lecsó főzőiskolába november 19-én 19 órára és megmutatom, hogyan káprásztass el bárkit az ajándékaiddal!

A menün szereplő tételek:

• Csokikrém, ami jobb, de mindenképpen egészségesebb, mint a Nutella
• Krémlikőr, ami jobb, mint a bolti
• Kekszmix, aminek a receptjét mindenki akarja
• Fűszeres gyümölcsös chutney, az izgalmak kedvelőinek

És ez még nem minden! Ha az "Ági főz" jelszó bemondásával jelentkezel, ajándékba kapsz tőlem egy 14 ehető ajándék receptjét tartalmazó füzetet is.

Szerintem jó buli lesz! Itt jelentkezhetsz: http://www.lecsofozoiskola.hu/eheto-ajandekok

Napi mosoly

Délelőtt gerebélyztünk és diót szedtünk (sőt gereblyével vertük le a fáról) a 87 éves pótnagyi kertjében.

Délután a szintén 87 éves dédpapi mesét olvasott és bohóckodott, sőt célba lövöldözött a kölkökkel. (Nem kell megijedni, csak szivacspuskával.)

Azt hiszem, az ilyen élmények azok, amik soha vissza nem térő lehetősége most van csak. Remélem, nem csak én fogok rá emlékezni, hanem az "alanyok", a kissrácok is.