Még hátra van ugyan egy hónap, de ekkora sikert rég arattam édességgel. A vége felé már-már kínos volt a sok dícséret, nekem bőven elég szokott lenni annyi is, hogy pár perc alatt eltűnik az utolsó morzsa is. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy "libabőrös lettem", meg hogy mindennap tudnék ilyet enni és hasonlók. Igazán hálás közönségnek főztem ezúttal.
Tulajdonképpen, mint minden más étel, amit készítek, ez is rém egyszerű. Valahogy aztán sikerül úgy eltalálni a hozzávalókat, hogy tényleg jól álljanak egymásnak.
Először is fogtam 200 g babapiskótát. Felét szépen leraktam egy tál aljába.
6-7 nagyobb őszibarackot meghámoztam, nagyon apróra kockáztam és leöntöttem 1 citrom levével, illetve 1-1,5 dl almalével. Így nem barnul meg és lesz egy kis leve is, amit a piskóta beihat. A barack felét ráhalmoztam a piskótára.
Ha a citrom héja nincs kezelve, akkor a héját is bele lehet reszelni, plusz ízt ad a gyümölcshöz.
Egy nagyobb doboznyi, azaz 500 gramnyi mascarpone (tejszínes krémsajt) került egy keverőtálba, hozzá két evőkanál cukor és egy csomag vaníliás cukor. Jó alaposan kikevertem, hogy a cukor elolvadjon. Ennek is a fele ment a tálba, aztán előről megismételtem a rétegzést: piskóta, barack, mascarpone.
Végül gyengéden összeolvasztottam 100 g étcsokit, 100 g tejcsokit és 1 dl tejszínt. Ezzel beborítottam a kész művemet.
Nem árt neki, ha ücsörög pár órát a frizsiben, de néhány perc múlva is kanalazható, ha a babapiskóta magába szívta a levet. A fenti mennyiség olyan 6-8 embernek elég, bár valószínűleg még egyszer ugyanennyi elfogyott volna, de senkit sem akartam rosszullétig tömni.
Na nem lett volna nagyszámú gyereksereg a fogyasztók között, akkor a barackhoz az almalé helyett mondjuk narancslikőrt öntöttem volna. Vagy legközelebb málnával, szederrel és áfonyalikőrrel készítem. A variációs lehetőségek végtelenek, ahogy új és izgalmasabb fűszerek is bevethetők.
