Villányban először Gere Attila borász nevével fémjelzett komplexumba vezetett az utunk, a hotelt és éttermet is magába foglaló épületben mi a vendéglőben telepedtünk meg vagy 3 óra erejéig.
Gyönyörű idő, árnyékos terasz és érkezik a Frici névre hallgató rozé habzóbor is. Isteni, hideg, csiklandósan illatos. Legszívesebben maradnék ennél az ebéd egész ideje alatt. Amíg böngésszük a szűk - éppen váltás alatt lévő étlapot kapunk friss, puha kenyeret, vajat és szőlőmagolajat. Egészen isteni mindhárom, simán jól tudnék lakni ennyivel.
Akárhogy is szűkítették az ajánlatot egyetlen lapra, mindenki talál valaki kedvére valót, sőt a vegetáriánus vendégnek is összehoznak egy komolyabb paradicsomos tésztát. De kezdjük a levesekkel, amelyek jó része krémleves. A pincérnőnk például nem ajánlja a salátalevest, de én csak azért is ezt akarom. Talán a fenyőrügy sorbert miatt, aminek végül nem sok ízét érzem. A leves maga zöld és hideg, amolyan fű ízű. Hozzá kis tálkákban jégsaláta és csirkefalatkák is érkeznek. Összességében inkább érdekes, mint finom, de most nem hiányzott semmi tartalmasabb.
A zöldborsó krémleves wasabival lett ízesítve, de a cukorborsó édessége dominál benne. A paprikaleves két színben: sárgában és narancsos pirosban érkezik, szépen mutat a tányéron. A piros rész csípősebb, a sárga csak simán paprika ízű - jó ez is.
A főételek meg egyenesen pazarok. Például ez a szerény kis báránycsülök, amit nem volt egyszerű bekebelezni, de azért valahogy csak helyt álltam. Mellé paradicsomos ragu és gombás, parmezános krumplipüré is jár. A borválasztást rábíztuk a helyi erőkre, így aztán végül fogalmam sincs, mit ittam. Egy erős, nagy testű bor volt, nekem minden tekintetben túl sok a szelíd bárányom mellé.
A desszert nem tűnt túl esélyesnek egy ilyen menüsor után, de a ház meg is lepett minket egy-egy pohárkában tálalt panna cottával, málnahabbal. Hát, ez valami zseniális volt! Nem csoda, hogy nem is akartunk már mást választani. Már csak ezért a desszertért is érdemes volt eljönni - úgy éreztem.
Meg az se tett rosszat a hangulatomnak, hogy 3 órán keresztül csak ültünk az árnyékban a barátainkkal - gyerek nélkül - és csak beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk. Néha egy-egy korty bor, sok víz és a sehova nem rohanás érzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése