Találni egy okos gyógynövényes könyvet és felfedezni benne a gyerekkorban látott erdők-mezők színfoltjait. Rájönni, hogy bár a nevüket nem ismertem, mégis szöszös ökörfarkkóró, pásztortáska, papsajtmályva meg mezei katáng között töltöttem a gyerekkoromat.
(A képen nem ezek vannak.)
9 megjegyzés:
:)
Meg szabad tudni, hogy melyik ez a könyv?
(nagyon tetszenek ezek a napi mosolyok)
És nagyon szép a kép is!
Mandy, azért írom, hogy más is mosolyogjon. A könyv Kissné Dogossy Éva: A természet kincseskamrája. Csak úgy találtam egy polcon vendégségben és kölcsönkértem.
Marmalade, köszi!
Ugye?Lépten-nyomon találkozhatunk gyógynövényekkel.Amióta tanulom a fito-t,még nyitottabb szemmel járok a városban,és még itt is rengeteget látok.Köszönöm a napi mosolyokat! :-)
Mintha magamat látnám kiskoromban,mikor szedtem anyukámnak a kis növénykéket,virágokat. Jó,most is szedtem neki ibolyát,na de ez már nem rendszeres.
Áginak szép a lelke,ebben áll a nagy titok:),nem csoda,hogy jókat főz és jókat ír!
Remélem folytatódik ez a sorozat!
Kedves Ági,
egy érdekes post neked.... mindnekinek....
érdemes elolvasni!
Szép estét!
Angéla
http://srbija.blog.hu/2010/04/22/avala_ic#comments
http://srbija.blog.hu/2010/04/22/avala_ic#comments
Angéla, ez nagyon érdekes! Kívülálló szemével nézni mindent, mennyire más lehet.
igen, érdekes. Kivülálló, de mégsem az teljesen.
Ritka, hogy erről az oldalról hallok gondolatokat, túllépett a rég megszokott és szajkózott kereteimen, ezért tetszik.
Megtudtál valamit a szakácskönyvet író plébánosról?
Üdv!!!
Angéla
Megjegyzés küldése