Tényleg, tényleg elnézést kérek mindenkitől előre is. Mindekitől aki karácsonyvárás boldog lázában lobog, mindekitől, aki élvezi ezt az ajándék napsütést, mindenkitől aki jókedvű bécsi beszámolót, jófajta recepteket vár tőlem. Jön majd az is, gyorsan átlendülök, ismerem magam. De most még dagonyázni akarok. Sírni és üvölteni szeretnék, de csak szegény gyerek kérdezgeti, "anya miért vagy megint mérges".
Napok, hetek, hónapok óta rohangálok, szervezkedek, teszek-veszek. Tele-tele ötletekkel, tennivalókkal, tervekkel és újabb ötletekkel. De egyre fásultabb vagyok, már-már mozdulni is nehéz. Három ember felöltöztetni, levetkőztetni, megetetni, kérdésekre válaszolni. Közben meg aludni volna jó.
Nincs adventi koszorú, csak szétdobált játékok mindenhol. Nincs süteményillat, csak halomba rakott, kicetlizett főzős magazinok hegyei. Nincs rend, nincs tisztaság, nincs csillogás. És nincs erőm, hogy legyen.
Aztán jön az a bizonyos gondolat, zsibbad tőle a nyelvem és a torkom. Igen, négy éve ezt a napot nyöszörögte és hörögte végig anyu, hogy aztán hajnalra csönd legyen. Igen, négy éve és én még mindig dühös vagyok. Haragszom, amiért az utóbbi évek karácsonya valahogy nem jött össze. A betegség ítéletétől rémülten, aztán meg feketébe öltözve nem nagyon lehet felszabadultan mennyből az angyalozni.
Ó, hogy mennyire, de mennyire vágynék vissza azokba a gyerekkori tökéletes karácsonyokba. Egyetlen ajándékra emlékszem, egy tollkabátra, sehol egy játék, baba, ilyesmi. De a hangulat, a melegség, a fények. Na, azok örökösek. Hogyan, honnan tudnám most ezt előkaparni? Milyen köveket kellene ledobálni, lefejteni a lelkemről? Hány keserű, csalódott porréteget kellene átszitálni, hogy megtaláljam azt az aranyosan csillogó porszemet? Mit csináljak?
10 megjegyzés:
Érthető, hogy így érzel,nagyon is. Nekem egy gondolat jutott eszembe: a gyerekek miatt csinálj igazi karácsonyt. Hogy nekik is a meleg pillanatok, a finomságok illatai, a fenyő és gyertya illata jelentse a karácsonyt.
Szerencsés vagyok,a szüleim élnek. De idén lesz a tizedik karácsony amit szeretett nagymamám nélkül töltünk.Kaptam ajándékot tőlük mindig, mégis leginkább arra emlékszem ahogy belépnek az ajtón csomagokkal,süteményekkel Szenteste. És arra, hogy 25-én és 26-án náluk ebédelünk. Ha azt a májjal töltött csirkemellet újraehetném, ha újra ehetnék a töltött káposztájából....annyira jó lenne. Ezek a pillanatok hiányoznak.Ahogy örömmel készül az érkeztünkre...
Neked is vmi hasonló....add meg ezeket az élményeket a gyerekeidnek is.Miattuk vágj bele, és talán idővel sütés-főzés, dekorálás közben, talán néhány könnycsepp után megcsillan az az arany porszem.
Kedeves Ági!
Nekem ez lesz az első karácsonyom Édesanyám nélkül, szinte sokkol ahogy leírom.De rögtön az jutott eszembe, hogy most már TE vagy az anyuka, neked van két gyönyörű, égészséges gyermeked és Neked kell szép ünnepet varázsolni.Sajnos,a felnőtté váláshoz ez nagyon is hozzá tartozik.De még van Édesapád és van szerető férjed.
Ez adjon erőt!
Szép várakozást!
Egyetértek Judittal. Azt hiszem, akkor növünk fel először, amikor gyermekünk születik, másodszor mikor elveszítjük az Édesanyánkat. És akkor nekünk kell a családot végleg összetartani, meghitt hangulatot varázsolni. Meríts erőt abból, hogy nyilván Anyukádnak is sok volt a tennivalója, mégis olyan hangulatot tudott teremteni, hogy még mindig emlékszel rá. Nagy feladat, de nemes is egyben. Sok erőt kívánok Neked!!
Ági!
Tudom hogy nagyon nehéz,én az édesapámat veszítettem el, tehát sajnos tudom most mit érezhetsz.
De egyetértek az előttem szólókkal, most a te feladatod, hogy a gyerekeidnek is felnőtt korukra olyan emlékei legyenek a karácsonyokról,mint amilyenek neked vannak. Ne foszd meg őket ettől!
Mióta apu meghalt nincs csend róla, sokat beszélgetünk, idézünk tőle, beszélünk arról ő most mit mondana, vissza emlékezünk azokra a boldog pillanatokra amikor velünk volt,így nekem is és a gyerekeimnek is már nem csak a fájdalom jut eszembe, ha az édesapámra gondolunk.
És akár milyen nehéz mond el a gyereknek mért vagy mérges, hihetetlen bölcsek tudnak lenni a gyereke.
És boldog készülődést kívánok neked és családodnak !
Nem kötelező a karácsonyvárás boldog láza, a mindenkinek mindenáron való megfelelés. Add át magad a fájdalomnak, ha ennek érzed most szükségét. Aztán rázd meg magadat és csak előre tekints!
Kívánom, hogy megtaláld azt az aranyosan csillogó porszemet...
Fú, Ági, azt a közbülső bekezdést a gyerekekről, mérgességről, szétdobott játékokról, hiányzó adventi koszorúról mintha én írtam volna... (de jó, megint leírtad helyettem!:-) Tavaly szinte zsongtam a karácsonyi készülődéstől, és így ahogy belegondolok, lehet, hogy még dolgoztak a szülés utáni hormonok?... Idén viszont mintha kimaradni készülne a karácsony... És hiába próbálom győzködni magam napok óta, hogy a gyerekek miatt pedig rá kellene hangolódni, készülődni, és el is készítettem az adventi naptárt nehezen, a gyerek érzi, ha a szülő "csak" miatta akar karácsonyt-adventet varázsolni, ezért ilyenkor ő sem igazán hangolódik rá, nem túlzottan érdekli... Legalábbis nálunk így van...
És hát igen, a szülő elvesztése nem emeli feltétlen az ünnep fényét...:-(
Mindent leirtak elottem. Az a ket szep kicsi fiad ezekre a karcsonyokra fog visszaemlekezni,e z lesz, amibol toltekeznek, amibol a csaladod es az o gyerekeik ujra toltodnek majd. Nevess veluk, aztan sirj, ha ugy kell!
Kicsit állj meg. Mindennel.
Aztán.
Sírd ki, dühöngd ki, ha az esne jól.
Aztán úgyis elmúlik, mert az átéléssel el is tűnik.
És kérd a férfiak segítségét. Kicsit vegyenek le rólad. Míg visszanyered az erődet, míg tart a fájás.
Aztán? ahogy lesz, úgy lesz.
De kívánom Neked, jól legyen!
Ági biztosan nehéz, elhiszem, átérezni nem tudom, csak elképzelni. Mindezek ellenére szerintem is végy egy mély levegőt és csinálj a srácoknak szép karácsonyt, mert most te vagy az Anya és Ők majd egykoron erre fognak emlékezni. Gondolj bele a kettes számú milyen boldogan fog mosolyogni és nevetni és az egyes milyen okosan érdeklődik majd. Nem kell tökéletesnek lennie, de próbáld meg a legtöbbet kihozni abból amire most telik az erődből.
:-)
hát Ági,
.....
akkor egy cyber ölelés....
a többiek, és te is már mindent leírtál......
Angéla
Megjegyzés küldése