Hurka, kolbász

Kern Ági, a híres gasztroblogger, enyhe identitászavarban ülte végig a karácsonyt. Mert ugye évente egyszer nagyon kell élvezni a gubát, kocsonyát meg halászlét. Főleg, ha Apa csinálja, mesterien. Könnybe lábadó szemmel kell figyelni az ajándékhegyeket megmászó kis ürdüngöket és kebelre ölelni a rég nem látott rokonokat.

De mégis, mégis, mi ez a nem múló motozka? Miért fűrészporosodik a beigli a szájban? Miért csak harmadikra kezd ízleni a csokis-fügés tekercs? Mi van itten kérem szépen? Hát, hurkaéhség. Az van. Hosszas éjszakai töprengés arról, hogy mostan itten diétás, kímélő és vitamindús táplálkozásra kellene ráállni, salátát meg könnyű zöldséglevest a bendőbe küldeni. Valahogy ellensúlyozni a súlyos süteménymérgezés következményeit.

A nagy vendégjárás elül, a család a kofferból kiborított szennyesen és csomagolópapírok romjain ücsörög. De Ági fondorlatos ám, ha kajáról van szó. Mézes-mázos meg lángosos ígéretekkel ráveszi az 1-es számú dedet, hogy elmenjen vele a piacra. Ottan lángost, mézet meg szilveszteri dudát vesz neki, de csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt. Megszerezni azt a kicsi, ámde formás hurkát, amit majd kisüthet. Májas legyen vagy inkább véres? Az a kis májas, na, az olyan csinos. A kicsit csípős, sütni való kolbász is pont megfelelő. Már csak egy kis krumpli kell. Meg esetleg egy fél kiló savanyú káposzta.

Aztán hazajön a mi hősünk, elteszi a szerzeményt holnap ebédre. Egy kicsit megremeg a keze, hogy most rögtön neki kellene látni, de aztán igyekszik jobb belátásra térni. Ekkor dönti romba a terveket a férj, az iránt érdeklődve, hogy mégis mi lesz azzal a beígért disznósággal. Nem lehetne-e mégis, hogy még ma este? Naná, hogy lehetne.

Végülis ennél egyszerűbb étel nem nagyon van a világon, már ha az ember nem maga öli a disznót, mossa a belet meg tölti a tölteni valót. Ági azonban sehogy se szeretné elrontani, ezért még gyorsan felhívja Apát is, szaktanácsot kérve. A telefonos segítség alapján felkarikázza a krumplit, picit megsózza, fél pohárnyi vizet is önt alá. Erre a szépen megvetett ágyra helyezi a hurkát, kolbászt. Kicsit meg is szurkálja, hogy ne robbanjon fel. Aztán 1 órát sütögeti.

(Fotó is kéne, de sötét van meg minden, inkább együnk már, kit érdekelnek az olvasók.)

Az 1-es számú csak a kolbászt eszi, magában. A 2-es számú a hurkát meg a krumplit, sőt a káposztát is megszagolja. A férj és a hős pedig az utolsó morzsa felett már majdhogynem huzakodva osztozik meg a jóféle piros zsírban puhult krumplin.