Oroszos céklaleves

Van egy szakácskönyv, Az orosz konyha. Szép és érdekes, még úgy is, hogy én szinte semmit se tudok az orosz konyháról. Sok az olyan recept, ami ismerős, hasonlókat mi is készítünk. Összességében valahogy mégis idegen a világa, a legtöbb hozzávaló és főleg társításuk, fűszerezésük számomra furcsa. Ez pedig elég szomorú, tekintve, hogy a távol-keleti, afrikai megy egyéb egzotikus konyhákat sokkal jobban ismerem, ismerjük. Ez a könyv pont azért jó, mert elég részletesen ismerteti az étkezési szokásokat, az egyes fogásokhoz kötődő hagyományokat, hiedelmeket és az egyes hozzávalókról is külön-külön ír.

Céklalevest már ezer éve szerettem volna főzni, hát most megtettem. Nem sikerült maradéktalanul követni a szakácskönyvet, de azért nem lett rossz. Annyira jó sem, hogy minden héten ez kerüljön az asztalra, de cékla-szezonban azért csak sorra kerül majd.

Érdekes, hogy a könyv egyszer sem emlegeti azt a szót, hogy borsch vagy borscht, szóval én se merem itt leírni, hogy ez a levesem az lenne.

Oroszos céklaleves

Mi került a 4 személyes adagba? 4 közepes cékla, 1 liter víz, 1 evőkanál apróra vágott kapor, 2 evőkanál almaecet, 1 evőkanál keményítő, 10 dkg főtt, füstölt marhanyelv, 2 evőkanál apróra vágott savanyú uborka, 2-3 evőkanál tejföl, só, bors.

Hogyan készült? A meghámozott céklát falatnyira kockáztam, a vízben kaporral, sóval, ecettel puhára főztem. Amikor megpuhult hozzákevertem a keményítőt és besűrítettem.

Tálaláskor beleszórtam a felkockázott uborkát, nyelvet és tejfölt is kevertünk bele. Jó savanykás, nagyon kellemes így.

Az eredeti recept a nyelv mellett nyers uborkával, külön vízben megfőzött répacsíkokkal dúsítja.