Ezúttal Mach Tímeát, a Csillagánizs létrehozóját faggattam arról, mi kell ahhoz, hogy az ember főzőiskolát nyisson, ahol még jól is érzik magukat a tanítványok.
- Az egy dolog, hogy az ember szeret főzni, esetleg arra vetemedik, hogy a világhálón is megossza jól sikerült receptjeit, de egy főzőiskola beindítása már tényleg komoly vállalkozás. Milyen hozzávalók szükségeltetnek ahhoz, hogy az ember ennek kifőzésébe bele merjen kezdeni?
Legelőször is az igény, ami az utóbbi időben szűkebb és tágabb környezetemben egyre többször merült fel: szükség lenne végre egy olyan főzőiskolára, ahol valódi képzés folyik, nem csak bemutatót tart egy szakács, tehát minden jelentkező maga készítheti el a fogásokat. Ahol szezonális és friss alapanyagokból készülnek az ételek és nincsenek „kötelező” hozzávalók mondjuk egy reklámszerződés kedvéért. Ahol olyanok tanítanak, akik az igényességet, a minőséget tartják a legfontosabb értéknek.
Aki tehet valamit azért, hogy a magyar gasztronómia levetkőzze végre a hosszú évtizedek alatt rárakódott rossz beidegződéseket, akinek bármennyi szerepe is lehet abban, hogy újra a terített asztal köré üljenek az emberek a plázákban papírtálcáról falatozás helyett, meggyőződésem, hogy annak ez kötelessége. Ezügyben a legelső lépések egyike, hogy olyan ételek kerüljenek a tányérokra, melyek kíváló minőségű és szezonális alapanyagokból készülnek. Mi nem csak abban segítjük a hozzánk fordulókat, hogy megtanulják a sokszor egyébként misztifikált, bonylultnak gondolt fogások elkészítését, hanem megmutatjuk a kevéssé ismert, mellőzött, netán feledésbe merült alapanyagokat, azokat a trükköket, amiket alkalmazva kreatív szórakozássá nemesül a sütés-főzés, gyomorszorító teherből izgalmas készülődéssé a vendégvárás.
- Miért pont csillagánizs? Valami személyes kötődés?
Legelső alkalommal, amikor bekönyörögtem magam egy éttermi konyhára, az egy kínai volt. Férjem (aki akkor még csak udvarolt nekem), szerette a kínai konyhát, meg akartam lepni egy autentikus vacsorával születésnapjára, így esett, hogy megkértem az akkori Budapesten legjobbnak mondott kínai étterem séfjét, hadd tanuljak ott esténként. Beengedtek, a vacsora jól sikerült, s mellesleg megismerkedtem a csillagánizzsal. Amikor pedig a főzőiskolának nevet kerestünk fontos szempont volt sok más mellett az is, hogy szép, esztétikus dolog legyen amiről elnevezzük. Lehet egy étel bármilyen finom, ha a látványától nem kapunk kedvet a megkóstoláshoz.
- Hogyan sikerült meggyőzni Várvizi Pétert, Juhos Józsefet meg Mautner Zsófiát, hogy pont itt oktassanak? Mi volt az az érv, amivel ide lehetett csalogatni őket?
Szerencsére hosszas győzködésről nem volt szó. Péter Franciaországban élt és tanult egy darabig, épp a fentebb sorolt értékekben hisz. Ő is azt gondolja, hogy nem várhatunk varázslatra, nem fog csoda történni, csak a folymatos magas színvonalú munka, a tökéletességre törekvés fog eredményt hozni. Ebben a szellemben mutatja meg a Csillagánizsban mindazt, amire a vendégeink kíváncsiak - és még annál is sokkal többet.
Mautner Zsófit és Juhos Józsit sem kellett nagyon csalogatni, ők is boldogan csatlakoztak. Szerencsére mindenki kicsit másképp tanít, mindenki a saját stílusát, ízeit hozza el hozzánk. Az órarend kialakításakor kifejezett kérésem volt, hogy csak olyan témákat válasszanak, amik igazán közelállnak a szívükhöz, aminek a fogásait szenvedéllyel tudják majd megmutatni.
Nagyon fontosnak tartjuk a borkultúrát a konyhaművészettel párhuzamosan magas színvonalon bevonni a témáink közé. Kovács Antal háromszoros magyar bajnok sommelier segít nekünk ebben, az ő szenvedélye kézműves pincéket felkutatni, s ezek természethű borait elvinni a borfogyasztókhoz. Ételek és borok társításának alapvető szabályait mutatja be estjein, melyek ismeretében több éves gyakorlat nélkül is remek étel-bor párosokat hozhatunk létre.
Legelőször is az igény, ami az utóbbi időben szűkebb és tágabb környezetemben egyre többször merült fel: szükség lenne végre egy olyan főzőiskolára, ahol valódi képzés folyik, nem csak bemutatót tart egy szakács, tehát minden jelentkező maga készítheti el a fogásokat. Ahol szezonális és friss alapanyagokból készülnek az ételek és nincsenek „kötelező” hozzávalók mondjuk egy reklámszerződés kedvéért. Ahol olyanok tanítanak, akik az igényességet, a minőséget tartják a legfontosabb értéknek.
Aki tehet valamit azért, hogy a magyar gasztronómia levetkőzze végre a hosszú évtizedek alatt rárakódott rossz beidegződéseket, akinek bármennyi szerepe is lehet abban, hogy újra a terített asztal köré üljenek az emberek a plázákban papírtálcáról falatozás helyett, meggyőződésem, hogy annak ez kötelessége. Ezügyben a legelső lépések egyike, hogy olyan ételek kerüljenek a tányérokra, melyek kíváló minőségű és szezonális alapanyagokból készülnek. Mi nem csak abban segítjük a hozzánk fordulókat, hogy megtanulják a sokszor egyébként misztifikált, bonylultnak gondolt fogások elkészítését, hanem megmutatjuk a kevéssé ismert, mellőzött, netán feledésbe merült alapanyagokat, azokat a trükköket, amiket alkalmazva kreatív szórakozássá nemesül a sütés-főzés, gyomorszorító teherből izgalmas készülődéssé a vendégvárás.
- Miért pont csillagánizs? Valami személyes kötődés?
Legelső alkalommal, amikor bekönyörögtem magam egy éttermi konyhára, az egy kínai volt. Férjem (aki akkor még csak udvarolt nekem), szerette a kínai konyhát, meg akartam lepni egy autentikus vacsorával születésnapjára, így esett, hogy megkértem az akkori Budapesten legjobbnak mondott kínai étterem séfjét, hadd tanuljak ott esténként. Beengedtek, a vacsora jól sikerült, s mellesleg megismerkedtem a csillagánizzsal. Amikor pedig a főzőiskolának nevet kerestünk fontos szempont volt sok más mellett az is, hogy szép, esztétikus dolog legyen amiről elnevezzük. Lehet egy étel bármilyen finom, ha a látványától nem kapunk kedvet a megkóstoláshoz.
- Hogyan sikerült meggyőzni Várvizi Pétert, Juhos Józsefet meg Mautner Zsófiát, hogy pont itt oktassanak? Mi volt az az érv, amivel ide lehetett csalogatni őket?
Szerencsére hosszas győzködésről nem volt szó. Péter Franciaországban élt és tanult egy darabig, épp a fentebb sorolt értékekben hisz. Ő is azt gondolja, hogy nem várhatunk varázslatra, nem fog csoda történni, csak a folymatos magas színvonalú munka, a tökéletességre törekvés fog eredményt hozni. Ebben a szellemben mutatja meg a Csillagánizsban mindazt, amire a vendégeink kíváncsiak - és még annál is sokkal többet.
Mautner Zsófit és Juhos Józsit sem kellett nagyon csalogatni, ők is boldogan csatlakoztak. Szerencsére mindenki kicsit másképp tanít, mindenki a saját stílusát, ízeit hozza el hozzánk. Az órarend kialakításakor kifejezett kérésem volt, hogy csak olyan témákat válasszanak, amik igazán közelállnak a szívükhöz, aminek a fogásait szenvedéllyel tudják majd megmutatni.
Nagyon fontosnak tartjuk a borkultúrát a konyhaművészettel párhuzamosan magas színvonalon bevonni a témáink közé. Kovács Antal háromszoros magyar bajnok sommelier segít nekünk ebben, az ő szenvedélye kézműves pincéket felkutatni, s ezek természethű borait elvinni a borfogyasztókhoz. Ételek és borok társításának alapvető szabályait mutatja be estjein, melyek ismeretében több éves gyakorlat nélkül is remek étel-bor párosokat hozhatunk létre.
1 megjegyzés:
Nem nagyon kéne erőltessed ezt az irás-dolgot... Azért annyira nem vagy jó.
Megjegyzés küldése