Töredelmesen bevallom, hogy a bio piacra készültem, aztán a parkolási mizéria eltérített. Végül nem bántam meg, hogy a MOM-ba keveredtem. Azt kell mondanom, hogy itt is akad néhány csudajó lelőhely a kulináris élvezetek kergetőinek.
Először is ott van a kedvenc Marlenka lelőhelyem, a babkávézó a tér kellős közepébe helyezve.
Az Anita névvel fémjelzett zöldséges kínálata sem hagy túl sok kívánnivalót maga után. Hát még a csokiimádók paradicsomaként méltán nevezhető Delicatesse üzlet. Komoly fejtörést és kemény belső vívódást okozott, hogy milyen ízesítésűeket válasszak. Végül lett csilis, mentás-naracsos, és fügés-karamellás. Legközelebb valószínűleg egy Earl Gray teásra is benevezek. Csak, hogy legyen okom vissztérni.
A túlsó oldalon a Különleges teák boltja csalogat, itt inkább télvíz idején költöm a pénzt, nincs is jobb egy hódarával undokoskodó januári estén forró vaníliás vagy karamellás teát kortyolgatni, tejszínnel természetesen.
A jó éve bezárt halas helyére, a sarokba sikerült becsalogatni egy jó kis francia pékséget, amely szemrevételezésem alapján sokkal színvonalasabb lesz, mint a túlsó oldalon terpeszkedő, minden utcasarkon ugyanazt kínáló tucatpékség. A kacsapástétomos baguette egész jól sikerült, így aztán gyorsan haza is hoztam néhányat a kedvenc francia kenyeremből. Az a fantasztikus benne, hogy frissen csudajó ropogós, belül meg leírhatatlanul puha. Pont mint Franciahonban. A quiche-ek és tartlettek is nagyon kecsegtetően kínálják magukat, van vagy 10 féle töltelék összesen. Csak éppen az ezer forint körüli árat nem tartom túl barátinak egy olyan picurka süti esetében. Pedig én aztán tényleg ritkán nézem meg a kaják árát. Meg kell még említenem azt is, hogy van sokféle bagel és baguette is, tehát tényleg lehet válogatni. A kihelyezett 3-4 asztal pedig igazi reggelizőhellyé varázsolja a Rue de Pains-t.
És természetesen a végére maradt a legnagyobb kedvenc, amelyet sohasem hagyhatok ki. A Bor és Társába ugyan nem a borválaszték miatt megyek általában, bár az sem rossz, hanem a ritka gazdag sajtos és felvágottas pult miatt. Biztonsági játékosként ezúttal is az örök kedvenceimet a hajszálvékony Speck sonkát és a brie-t választottam, de a pont tegnap hiányolt fekete olajbogyóimat is itt szoktam ám beszerezni. Egyetlen nagy szomorúságom volt csupán, igazi bivaly mozarellájuk nem volt ugyanis, de cserébe jól elbeszélgettünk a kiszolgáló hölggyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése