Mielőtt bárki is megjegyezné, hogy miért gurmand és miért nem gurmé, illetve, hogy mi a különbség a kettő között, leszögezem, hogy ez a szabadkai hét az evésről szólt. A gyermek rokonoknak való bemutatásáról nem kevésbé és esküvői előkészületekről kedvenc húgom irányában.
Szóval ettem, sokat, sokszor és mindenkivel, akivel csak össszehozott jósorsom. Erős kezdésnek vasárnap egy vén kakas kimúlását ünnepeltük szabad tűzön fődögélő paprikás formájában. Volt töltött csirke és gyuvecs is. Többek között. És kényszeres módon sikerült végiglátogatni kedvenc evős helyeimet is.
Még egy burek reggeli is belefért a hétbe, de (uram ne hagyj el!) a jól bevált túrós helyett elcsábultam a trapistás-sonkás változathoz. Nem kellett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése