Kissé nehézkesen ugyan, de csak sikerült visszafejtenem, hogy a Marmaladetól kapott körkérdés Pirikenagyitól indult útjára. Az olvadozó lavinaként blogokon végigcsorgó kérdés esszenciája pedig imígyen szól: "Megehetem? Lefényképezted már?".
Valami ilyesmi nálunk is gyakran elhangzik, de általában együttműködő segédkezéssel fűszerezve. Hol türelmesen, hol kissé türelmetlenül. A drágám valószínűleg megszokta már blog-szenvedélyemet. Fényképezni pedig mindig is szerettem. Amikor egy-egy pillanatot sikerül elkapni, nagyon büszke vagyok magamra. Az esetek többségében pedig szép mustársárga színezetet vesz fel ábrázatom, annyira irigykedek azokra, akik ebből a szempontból profibb eredményre képesek nálam.
Titokban meg vagyok győződve arról, hogy én inkább írni tudok, mesélni az ételekről. Gasztro mániám szép lassan fejlődött mindent maga alá temető hobbivá: egész családunk enyhén szólva is kaja-fetisiszta, gyerekkoromban Párizsból röptetett kecskesajton és isten-tudja-honnan beszerzett rákkonzerven acéloztam ízlelőbimbóimat.
Aztán hirtelen ott találtam magam egy albérlet két négyzetméteres panel konyhájában, a makarónikészítés előzményeként felgyújtott étolajos lábassal. Talán ez a pillanat volt az, amikor eldöntöttem, ideje megtanulni főzni. Vagy a közgáz-menza egysíkú kínálata taszigált egyre gyakrabban a konyhaajtón befelé?
Szóval kábé a drágámmal való megismerkedésünk idején kezdtem el főzni, magam és vendégeim egyre nagyobb megelégedettségére. Aztán elkezdtem olvasni róla, falni a szakácskönyveket. Végül jött az írás is. A férjem pedig megadóan tűrte a kísérletezést, fel-felcsillanó reménnyel figyelte a ténykedésemet. Mostanában szerencsére egyre gyakrabban hangzik el az elégedett sóhaj, "Ez isteni volt!".
És a tízhónapos kis trónörökös? Nos, neki egyelőre nem sok beleszólása van a dolgok menetébe, de mivel az ő kajáját nemigen szoktam fotózni, nincs túl sok kifogása a konyhai ügymenet ellen. Ráadásul türelmét nagy mértékben lehet fokozni egy-egy kenyérdarabka, buláta vagy köles puffancs bevetésével. Most még ilyen egyszerű kajákkal is lekenyerezhető a szentem, de ki tudja meddig.
Az utóbbi 2-3 hónap azonban számomra kissé meglepő hozadékát is felszínre hozta a blogolásnak. Egyre-másra kapok ugyanis e-maileket, telefonhívásokat. Ismerőseim evős, szakácskönyves és hasonló kérdésekkel fordulnak hozzám. Mit lehetne kezdeni egy csokor medvehagymával vagy egy szép szelet tonhallal? Van-e valami ötletem a hétvégi grillezéssel kapcsolatban? Érdemes-e megvenni azt a jó vastag szakácskönyvet? És különben is hol lehet ezt vagy azt beszerezni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése