Szabadkai gurmand túra 3.

Negyedik gimire annyira elkanászodott az egész osztály, hogy hajlamosak voltunk teljesen hülyének nézni szegény matektanárnőt, annak ellenére, hogy ő csak jó és kedves volt velünk. Ha öt percet késett véletlenül az óráról, már egy teremtett lelket sem talált a teremben, leléptünk ugyanis. Hogy végül hogyan és miért úsztuk meg ezeket a dolgokat, ma sem értem. Talán mert alapvetően mi is jó és kedves gyerekek voltunk.

Azt a bizonyos matekórát viszont testületileg a Boss pizzériában töltöttük, habos kávét, banana splitet és hasonló jókat habzsolva. Ott ünnepeltem egyik - talán a poétikus 18. - születésnapomat is.

Nem kevés Boss kávé – hosszú presszó, eszméletlen tejszínhabbal és leheletnyi fahéjjal – csúszott le azóta a torkomon. Ha Szabadkán vagyok nehezen állom csak meg, hogy ne térjek be ide, mert ez a hely sok mindenre alkalmas. Elsősorban is a város egyik legfőbb találkozási pontja. Szombat este nem csekély kihívás helyet találni, de hasonló a helyzet vasárnap délelőtt is. Pedig az indulás óta a tulajdonosok szép lassan terjeszkednek, először az utcán, aztán az utca túloldalán. Most már egy hatalmas kerthelyiségben lehet nyáron ücsörögni, közvetlen rálátással a magyar konzulátus hátsó ablakaira.

A nosztalgia, a mindenki-ide-jár érzése mellett nem térnék mindig vissza és nem venném időnként igénybe a házhoz szállítási lehetőséget, ha a kaja nem ízlene. Az alapokat a pizza teremti meg. Be kell vallanom, nem tudom milyen az igazi olasz pizza. Nekem ez az igazi, amit itt csinálnak, lévén ezen szocializálódtam. A lényeg a papírnál nem sokkal vastagabb tészta, amely a széleken azért csinosan felpuffad. A feltéttel viszont a legkevésbé sem spórolnak. Gyakorlatilag hatalmas feltét az egész tányér, olyan mennyiségű olvadt sajttal, ami egy jó kezű szívsebész egész éves munkáját biztosítja. Szerencsére létezik kicsi és nagy változat is. Nos, a kicsi nekem szinte mindig elegendő ahhoz, hogy a gyomromban fellépjen a jóllakottság kellemesen feszítő érzése.

Személyes kedvencem (mindig ezt eszem) a tejfölös, kukoricás változat, némi sonkával és sajttal természetesen. Ehhez kis kancsókban olyan paradicsomszószt hoznak, hogy a cukros amerikai származású izé sírva bujdokol jó messzire. Elvégre paradicsom íze van. És fűszeres. Felismerhető oregánó darabkákkal.

Amikor egy héten belül már másodszor ücsörögtünk a kovácsoltvas székeken, már képes voltam mást rendelni és a csak néhány éve étlapra került újdonságok között bogarászni. Hű evőtársam, húgocskám esküszik a Chesters salátára, de nekem a szárított paradicsomos, rukkolás halom csupán kiegészítő nyúlkajának tűnt, akármilyen csinosan is tálalták a sajtos tószt szeletekkel együtt.

Választásom végül csirkehússal, gombával töltött rántott palacsintára esett. Nem bántam meg, bár lehetett volna kicsit melegebb és az uborka, paradicsom szeletkék is elég szomorkásan mutattak, de finom volt és ez a lényeg. A kis tálkában adott majonéz alapú, zöldfűszeres mártogatós pedig kifejezetten ízlett.

Nagy sóhajtással ugyan, de be kell még számolnom az igazi fogyókúra gyilkos vonulatról is, amit az édességek képviselnek. A tiramisu és a sajttorta egyaránt olyan eszméletlenül könnyednek tűnnek, olyan csábítóan habosak, krémesek, hogy az ember képtelen pillanatnyi szünetet tartani addig, míg az egész adag el nem tűnik. A fagyival töltött, meggymártással tálalt palacsinta se rossz választás, csak kissé túlzásnak tűnik egy pizza után.

Amit még szintén imádok, így természetesen emlegetnem is kell, az a tökéletes jeges kávé. Akkora adag tejszínnel, ami bármely cukrászdának a becsületére válna. És esküszöm még sehol nem találkoztam ilyen mennyei tejszínnel. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a titka. Talán a főnök figyelő tekintete.

Apró kis fricskaként, a végére azért idebiggyeszteném azt is, hogy annak ellenére, hogy a tulajt – ha jól tudom - Csákánynak hívják és Szabadka lakosságának legalább 40 százaléka magyar, az étlap szerb és angol nyelvű, a pincérek pedig még véletlenül sem hajlandóak megszólalni más nyelven, mint a szerb. Ez pedig mindig is feszélyezett egy kicsit, akármilyen kényelmesek is azok a bizonyos fotelek.