Túrós süti

Lassan belakom az NLCafé kínálta lehetőségeket. A blogolás mellett egy bizonyos fórumnak is aktív résztvevője vagyok, jó kis társaság gyűlt össze, találkozni is szoktunk. Ilyenkor úgy érzem muszály előrukkolnom valami sütivel, pedig a többség inkább a fogyókúráját tartaná fontosabbnak a nassolásnál. Így aztán mindig lesz egy kis maradék is, de sebaj, nekem ízlett ez a túrós süti, amit két recept alapján alkottam meg.

Mi kell hozzá?

A tésztához: 20 deka finomliszt, 10 deka hideg vaj, 6 deka porcukor, 1 tojás sárgája, 1 evőkanálnyi tejföl, fél tasak sütőpor, 1 citrom reszelt héja, csipetnyi só.

A tészta tetejére az eredeti recept szerint: 1 kg túró, 20 deka cukor, 3 tojás, 2 dl tejszín, 1 csomag pudingpor, sárgabarackbefőtt.

Hogyan készül? A tészta hozzávalóit robotgéppel összekevertem, fóliába csomagoltam és egy órára a hűtőszekrénybe száműztem. A várakozás elteltével komoly nehézségek árán igyekeztem kinyújtani a tésztát, majd amikor ez nem jött össze, ujjaimmal a tepsibe nyomogattam, kvázi egyenletes vastagságban. 15 percig a töltelék nélkül elősütöttem a tésztát.

A töltelékhez a befőttön kívül minden hozzávalót összekevertem, a tésztára öntöttem. A legtetejére vékonyra szeletelt őszibarack befőttet helyeztem. 180 fokos sütőben kicsit több, mint 1 órát sütöttem.

Megjegyzések: A tölteléket túl soknak találtam, legközelebb fele ennyit fogok készíteni. A cukor mennyiségét mindenképpen csökkenteni kell, mert szerintem ez így túlontúl édes. A pudingport azt hiszem ki lehetne hagyni, mert haványan ugyan, de érződik a jellegzetes utóíz. Helyette talán még egy tojást elbír a massza. Magam részéről egy vaníliás cukrot is szórtam bele és nem ártott meg neki. Bizonyára friss gyümölcsből is lehetne készíteni, de a tavalyi készletek sürgős felhasználás után kiabáltak, kell a hely az újaknak.

A borospincéből: Mielőtt a díszes társaságnak feltálaltam volna a fenti alkotást, azért világjáró Eszter barátnőmön teszteltem. A hangsúly azonban a sütiről gyorsan átterelődött a beszélgetésre és az azt aláfestő borozásra. A drágám egy 2004-es, Vaszary névvel fémjelzett Pannonhalmi Zefirt felejtett a hűtőben. A hátsó címke szerint feketeribiszke illat és lágy karaktert kell keresni ebben a borban. Nos, nagyjából meg is találtam benne. Csudajól csúszik és a világmegváltó gondolatok kifejtését is jelentősen megkönnyíti, igazi nőknek való bor.

Kép pedig azért nem készülhetett a műről, mert a drágám magával vitte a gépünket Lengyelhonba.