A piac

Az ötévesforma kislány éppen lógott az oviból. Havonta egyszer abban az izgalmas élménybe lehetett része, hogy péntek reggel a nagyapjával ovi helyett a piacra mehetett. Izgalmas volt a tömeg, érdeklődve figyelte, ahogy a nagyapa minden második emberrel kezetfog, beszélget. De ennél sokkal izgalmasabb volt a sok lehetőség: tejszínnek is beillő tejföl, főzött túró, vajalja. Ezek voltak a nagy kedvencek, de azt sem bánta, amikor a zöldséges részen bóklásztak, savanyítani való káposztát vagy sütni való paprikát válogatva.

A szabadkai tejpiac az elmúlt 25 évben megváltozott. Szerencsére nem nagyon, csak éppen picit kényelmesebb lett: a tejesasszonyok üvegezett pultokat kaptak, a zöldséges részt pedig lefedték. Igaz a zöldes színben játszó műanyag borítás kissé fakó színt kölcsönöz a zöldségeknek, gyümölcsöknek, de legalább nem ázik el a szépséges áru.

A legcsudálatosabb továbbra is az, hogy szinte kizárólag idős nénikkel, bácsikkal lehet itt találkozni, akik saját ráncos kezükkel dédelgetik az terményeket. Mostanában megjelent egy fiatalabb generáció is, az unokák, akik szintén alaposan kiveszik a részüket a munkából.

Persze ezúttal is sikerült alaposan bevásárolni. Nem találtam semmi különlegeset, csupa idényzöldség és gyümölcs kínálja magát ezen a piacon. Nincs fura színű paprika és padlizsán, nincsenek egzotikus helyszínekről származó hozzávalók. Csak a jó öreg, mindennapos zöldségek. Ezeket viszont legalább száz termelő pultjáról válogathatja ki az ember lánya, ami jó szórakozás és egyben garancia, hogy a legjobban tetsző málnaszemek, zöldbab vagy éppen kiskerti, illatos rózsacsokor kerül a kosárba.

Piaci portyám eredménye pedig egy egyszerű, húsmentes, hétköznapi menü: meggyleves és rakott zöldbab.

Meggyleves

Egy kiló meggyet kimagoztam. Egy deci vízben elkevertem két evőkanál lisztet és két evőkanál cukrot is. Felöntöttem még egy liternyi vízzel, beleszórtam a meggyet és addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. A fahéj majdnem kimaradt, ezért külön felhívom a figyelmeteket, hogy ti ne feledkezzetek meg róla. A leves ekkor a firzsibe került, majd tálalás előtt mennyei, krémes, édes tejföllel sűrítettem tovább. Aki nem jut hozzá ehhez a fajta házi tejfölhöz, az inkább joghurttal tálalja ezt a levest.

Rakott zöldbab

A zöldbabot három-négy centis darabkákra vágtam, kicsit előfőztem sós vízben. Egy tűzálló tál aljába prézlit szórtam, rá került a zöldbab. Két friss tojást kikevertem 2 deci tejföllel, ezzel öntöttem le a zöldbabot. A tetejére is szórtam egy kis zsemlemorzsát, csak az íze miatt. Végül került a tetejére egy kis füstölt (ízű) sajt is, az egyetlen hozzávaló, ami nem házi gyártmány, hanem a jó öreg tejgyárból származik.

Bácskai gyomrom természetesen nem elégszik meg az ilyen csupazöld kajával, jó néhány karéj friss kenyeret is bevágtam hozzá.