Napi mosoly

A mai nap jelszavai: narancssárga esőkabát, melegszendvicssütő beüzemelése és forró csipkebogyó-tea.

A szultán kedvenc íze

A múlt heti szakácskönyvmustrámról lemaradt egy török recepteket tartalmazó könyv, Özcan Ozan A szultán konyhája. Könyvesboltokban nem nagyon fordulhat elő, hiszen 98-as kiadás - én is úgy kaptam kölcsön.

Egy varázslatos világ nyílt meg előttem ezzel a könyvvel. Eddig is szerettem a török konyhát, hiszen az egész Balkán ebből a forrásból táplálkozik. Ugyanakkor ez a könyv valószerűtlen töménységben tartalmazza a leghíresebb török recepteket, azokat a zöldséges, húsos vagy éppen túlédesített finomságokat, amiket akár a háremhölgyek meg a janicsárok is ehettek az Oszmán Birodalomban. Sajnos néhány félrefordítás nem könnyíti meg a hozzávalók beszerzését, de egy hétpróbás gasztrobloggeren az ilyesmi nem foghat ki.

A szultán kedvencét választottam, bár nem az eredetit, hanem a csirkés változatot készítettem el végül. A recept címe így ez lett:

Csirkehús tejszínes padlizsánpürével

Mi került a 4-6 személyes adagba? 1 kg lebőrözött, kicsontozott csirkemell, 3 kanál vaj, 4 gerezd fokhagyma, 1 hagyma, 2 paprika, 4 kisebb paradicsom, 1 kanál kapor, 2 kanál petrezselyemzöld, 1/2 kiskanál őrölt vörösbors, 2 dl csirke húsleves, só, bors.

A padlizsánkrém hozzávalói: 1 kg (3 nagy) padlizsán, 3 kanál citromlé, 2,5 dl tej, 2 kanál tejszín, 2 kanál vaj, 2-3 kanál liszt, 10 dkg kasseri sajt (én Trappistát használtam), só.

Hogyan készült? A csirkét 2 centis csíkokra vágtam. Fűszereztem. Megtisztítottam és feldaraboltam a hagymát, paprikát, paradicsomot. Apróra vágtam a zöldfűszereket.

A vajat felforrósítottam, megpirítottam rajta a húst. Hozzáadtam a zöldségeket, felöntöttem a levessel és puhára főztem. A végén beleszórtam a zöldfűszereket és fűszereztem.

A padlizsánpüréhez sütőben, magas hőfokon egészen puhára sütöttem a padlizsánokat. Amikor kicsit kihűltek, héjukat lehúztam, citromlével meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg. A padlizsánt pürésítettem.

A vajat felforrósítottam, rászórtam a lisztet és kevergetve hozzáöntöttem a tejet. Sűrűre főztem ezt a keveréket, majd hozzáadtam a padlizsánt. Amikor megfőtt, beleszórtam és jól beledolgoztam a reszelt sajtot.

A tányérra került a padlizsánpüré, a tetejére pedig a húsos ragu. Mennyei egy étel, nem csoda, hogy ez volt a szultán kedvence.

David Tanis varázslatos ízei

David Tanis: A Platter of Figs. Hogy ezt a könyvet miért cipeltem haza Amerikából? Magam sem tudom. A borítója fogott meg, két gyönyörűséges füge - a világ legcsodásabb gyümölcsei. A képek az egész könyvben csodásak, mindegyik egy-egy kis szépség, kedvet csinál az evéshez és ahhoz is, hogy az ember elmerüljön az elmesélni szándékozott történetekbe, egy nosztalgikus, utazások és gyerekkor emlékeit bemutató világba. (Az amazonos linken bele is lehet kukkantani a könyvbe.)

Egyébként Tanis egy mesterszakács, de tévéshow híjján errefelé nem túl ismert.

A szakácskönyvben menük szerint rendezte el az ételeket, minden menü egy-egy témakört dolgoz fel és még évszakok szerint is le lett osztva kinek-kinek a szerepe. Tavaszra például nyulat ajánl, nyáron csupa sárga vagy éppen csupa paradicsomos étel kerülhet a tányérra, ősszel Marokkóba meg Toszkánába kalandozik, télre jut a párizsi, az új mexikói meg az észak-afrikai konyha.

Ebből is látszik, hogy a receptek a világ minden tájáról összeszedett ihletből, de főleg a Mediterrán fűszereiből, kombinációiból táplálkoznak. Kipróbálásra én is egy elég jellegzetesen nyári és egyben mediterrán ételt, a provanszi pirítósokat választottam. A lényeg, hogy a szikkadt, megpirított kenyeret mindenféle finom masszákba tunkoljunk. Tanis sonkát is kínál hozzá, sárgadinnye és füge társaságában.

A recepteket sajnos nem sikerült tökéletesen reprodukálni. Ezúttal minden hozzávaló rendelkezésemre állt, viszont a robotgépem (egy év alatt a harmadik) romlott el. Ez is javíthatatlan. Így aztán a krémes állag reprodukálása helyett mindent nagyon apróra vágtam és mozsárban nyomorgattam meg egy kicsit. Azt hiszem valójában ez az autentikus eljárás, nem pedig a késes aprítóba szórni a hozzávalókat. Így viszont nem lett krémesen kenhető, hanem inkább amolyan salátaszerűen ehető az eredmény. Az ízek kombinációja viszont zseniális! Hiába, a franciák csak tudnak valamit.

Fűszeres diókrém

Mi került bele? 1 kis paradicsom, 1,5 csésze dió, 1 gerezd fokhagyma, 1/4 csésze olívaolaj, cayenne bors vagy csípős pirospaprika.

Hogyan készül? A paradicsomot meghámozzuk és feldaraboljuk. A hozzávalókat a robotgéppel pürésítjük, ha szükséges sóval, borssal tovább ízesítjük.

Tapenade, vagyis olívabogyókrém

Mi került bele? 1 csésze magozott olajbogyó, 2 szardella filé, 2 gerezd fokhagyma, 1/2 csésze olívaolaj.

Hogyan készül? A hozzávalókat robotgéppel pürésítjük. Ha szükséges sózhatjuk is, de a szardella általban elég sós íz az a masszának.

A krémeket megpirított baguette szeletekkel kínáljuk.

Utolsó, de XXL-es

Most vasárnap, augusztus 29-én - ezen a nyáron utoljára – leszek a Goubán, a Gozsdu udvar vasárnapi vásárán! Ezúttal XXL-es rendezvény készülődik, a Zsidó Nyári Fesztivállal összekapcsolódva, több, mint 60 vásározóval. Nálam szakácskönyvek, novellák és egy doboznyi százéves régiség is lesz.

Bereznay Tamás mai magyar ízei

Bereznay Tamás neve a Nők Lapjából csenghet ismerősen. Egyébként minden oka megvan arra, hogy büszkén mosolyogjon a könyve címlapján, ugyanis a köztársasági elnök díszvacsoráinak menüjét is ő szokta kitalálni, ami azért lássuk be, nem semmi. Az első könyve címe Mai magyar konyha, de azóta megjelent egy újabb, Süteményeskönyv címmel. Bereznaynak egyébként blogja is van, de sajnos nem mondanám igazi gasztroblognak, inkább a könyvekkel kapcsolatos promócióról szól.

Én az elsőt, a magyarosat vettem kezembe, amiről azt mondja a szerző, hogy régi nagy álma vált ezzel valóra.

A könyv a szokásos szakácskönyv alakzatot hozza: keménykötés, nagy formátum, vastag belívek. Még védőborító is van. A papír szép, kissé érdes felületű, a színek nem virítanak rajta, de ettől egyfajta kicsit nosztalgikus lesz a hangulata. A képek elég sötétek, sokszor csak apró részletekre koncentrálnak. Az ételekhez éppenséggel nem mindig csinálnak kedvet, hiszen nem is látszik a kaja, de attól még az egész könyv egységes és szépséges, vagyis hangulatos lesz. Imádom, hogy a fejezetcímeket keresztszemes hímzést imitáló betűkkel írták ki.

A receptek 240 oldalon sorjáznak, előételtől a húsos és húsmentes fogásokon át, a salátákon és savanyúságokon, sós falatokon keresztül az édességekig. Szépen átfogja azt, amit manapság a magyar konyha részeként szokás értelmezni. Van rakott krumpli meg töltött paprika, csalamádé meg gulyásleves. Néhány fogás már nem ennyire egyértelmű, de azért elég csábító, mint például a báránysült paradicsomos fehérbabbal vagy a véres hurka kelkáposztával.

A leírások szikárak, pontosak, de nekem nagyon hiányoznak a bevezetők a receptek elől. Mivel én nem csak megfőzöm, hanem olvasgatom, lapozgatom elalvás előtt a szakácskönyveimet, ez a könyv legnagyobb hiányossága: a személyesség és a történetek.

Próbafőzéshez egy olyan receptet választottam, ami nem a káposztás tészta vagy spenót hagyományos ízeit, hanem egy picit különlegesebb vonalat követ. Igazából nem tudom megfejteni, hogy került ez az étel a könyv koncepciójába, de attól még igen-igen finom lett.

Kukoricás csirkeragu burgonyapüré alatt sütve

Mi került a 4 személyes adagba? 60 dkg csirkemell filézve, 30 dkg kukorica, 1 csokor petrezselyem, 2 dl tejszín, 1 kis fej vöröshagyma, fél kaliforniai paprika, 10 dkg trappista sajt, 80 dkg burgonyából készített püré tejjel és vajjal, só, bors.

Hogyan készült? A hagymát, húst, paprikát felkockáztam. A hagymát kevés olajon párolni kezdtem, hozzáadtam a húst, illetve fél dl vizet és puhára pároltam. Ez után kerül bele a paprika , petrezselyem és kukorica, illetve a tejszín és 1 dl víz. Fűszereztem, majd tűzálló tálba átöntöttem. Befedtem a krumplipürével, rászórtam a reszelt sajtot, majd forró sütőben 20 perc alatt megsütöttem.

Megjegyzések: nekem a hús és krumpli túl sok volt, a zöldségekből viszont elfért volna több is. Tejszín helyett én tejföllel forgattam össze, mert jobban szeretem a savanykás ízét a tejfölnek. Egyébként kiváló étel!

A Good Food nemzetközi ízei

A Good Food magazin jó, de a kis négyzet alakú kiadványaik még jobbak. Töményen csak receptek egymás után, százasával. Rövid bevezető, becsült elkészítési idő (általában nagyon rövid) és néhány hozzávaló. Olyan konyha ez, amit a világon bárhol követhet egy háziasszony, feltéve ha elég nyitott a családja. Felfedezhetők itt india, kína, a mediterrán, sőt még a karibi térség ötletei is. A receptek azonban nem autentikusak, hanem egyszerűek és gyorsak. Másrészt viszont a friss hozzávalók, sok zöldfűszer garantálja, hogy mégis jóféle, egészséges kaják kerüljenek az ember bendőjébe.

Citromos, brokkolis csirke

Mi került a wokba? 1 kanál olaj, 1 csirkemell filé, 2 fokhagymagerezd, 400 g brokkoli, 2 dl csirke alaplé vagy víz, 1 kanál kukoricakeményítő, 1 kanál méz, 1 citrom lereszelt héja és leve, 2 kanál szójaszósz, maréknyi kesudió.

Hogyan készült? Az olajat felforrósítottam a wokban. A csirkemellett felkockáztam, 3-4 percig pirítottam minden oldalról, majd kiszedtem és félretettem. Beleszórtam a brokkolit és a fokhagymát. Lefedve puhára pároltam.

Vízben elkevertem a keményítőt, mézet, szójaszószt, citrom héját és levét. A megfőtt brokkoli mellé visszatettem a csirkedarabokat, ráöntöttem a levet és addig kevertem, amíg besűrűsödött. Ez csak pár pillanatot vett igénybe és már készen is voltunk. Már csak a kesudiót kellett rászórni és belekeverni.

2-3 személyes adag, 15-20 perc alatt elkészül. Főztem mellé rizst is, hogy táplálóbb legyen.

A cicaasztalra: A gyerekeim elég válogatósak, csak a natúr dolgokat szeretik. Ezért mielőtt ízesítettem, kiszedtem pár darab megsült csirkemellet meg brokkolit, ők azt ették a rizzsel.

Forrás: Good Food magazine 101 One-Pot Dishes

Nigella nyári ízei

Nigella Lawsontól két könyvem van meg. A How to Eat angol nyelven, nagyon vaskos, bő lére eresztett könyv, képek nélkül. Nagyon nehezen rágom át magam rajta, ritkán is veszem elő. Az Egész évben nyári ízek viszont tele van vidító színű képekkel, és olyan hozzávalókkal, amelyekben mostanában tobzódik az ember lánya. Egyszerűen csordultig van jobbnál-jobb ötletekkel, ahogy már itt is megírtam.

Mára két receptet választottam a könyvből egy görögdinnyés salátát, amelynek ötletét itt láttam először. Azóta jó sok helyen felbukkant már. Nekem nagyon tetszett ez az izgalmas párosítás: édes dinnye és sós feta. Plusz az olajbogyó pikáns ízei. Nos, e három fő hozzávalót még kiegészíti a citromlével lágyított lilahagyma és egy óriási marék petrezselyem zöldje. Mehet még bele menta is, ha éppen van otthon, illetve az olívaolaj sem maradhat le a kombinációból. Persze egy kis frissen őrölt bors a legvégén - nos, ez se ront az összképen.

Szuper és minden ízében a nyarat idéző saláta, ahogy Nigella írja "A tel-avivi napfény íze!".

A másik, legfrissebb találat a könyvből egy cukkinis tésztamártás, leánykori nevén "Cukkinis szalagtészta szmirnai mazsolával és fenyőmaggal".

Ez az étel úgy készül, hogy egy-egy evőkanál vajon és olajon pároljuk a 3 közepes felkarikázott cukkinit, 1 gerezd fokhagyma társaságában. 50 g mazsolát 2-3 evőkanál Marsalában áztatjuk és a főzés végén adjuk a zöldséghez. Kerül még hozzá frissen reszelt parmezán, petrezselyemzöld és fenyőmag is. Majd az egész mehet a kifőzött pappardelle-re.

Nos, be kell vallanom, hogy Marsala hiányában tölgyfahordós fehérborral készítettem és tészta nélkül, hús köreteként is fantasztikusan jól működik az így elkészített cukkini.

Nigella könyvét érdemes időről időre újra elővenni és remek ötleteket meríteni belőle.

Napi szülinapos mosoly

Éjjel tizenegykor, röhögve lufit fújni, azzal borítani a padlót.

Ajtót díszíteni girlanddal.

Ajándékot ágy mellé készíteni.

Egész nap az egyes számú négyévest kényeztetni, kalózos gyerekzsúrt tervezgetni. (Már csak az a kérdés, hogy a fekete karton hajlandó lesz-e kalózkalappá alakulni?)

Szakácskönyvek

Szakácskönyveket lapozgatok az elmúlt száz évből. Közben élem a szokott, mai körülményekhez igazodó kicsinyke életemet. Most van mikró meg turmixgép, mosogatógép és mélyhűtött zöldségek. Persze titokban, romantikus lelkem minden rezdülésével én is megsiratom időnként azt a régi normális világot, amikor még az állatok minden porcikáját fel kellett használni, a szarvától a farka bojtjáig. És ilyenkor azt sem tudom megállni, hogy ne idézzem meg a Nagyi szellemét. Hiszen neki még volt fogalma arról, hogyan nyúljon hozzá ahhoz a szürkés nyálkás halomhoz, amit jobb helyeken tüdőnek neveznek. Persze tésztát is gyúrt azon a hatalmas, karistolt felületű asztalon.

Érdekes, hogy alapvetően nem rémlik, valaha forgatta-e ezeket a füzeteket, könyveket. Az elhasználódásuk mértékét tekintve, szinte bizonyos. Hiszen mindegyik tele van jegyzetekkel, megjegyzésekkel és apró cetlikkel. Szépen kisimogatott, körömmel fényesre kapirgált csokoládépapír esik ki a hájas tészta receptje mellől. Aztán egy körömollóval óvatosan körbevágott aprócska fecni, rajta amerikai angolsággal írott recept, talán az ötvenes évek egy újságjából. Ki küldhette?

A foszló szélű, évtizedek zsíros konyhai levegőjét magukba ivó, pecsétes, barna lapok az álmodozás mellett inspirációt is jelentenek. Velőskolbász? Tárkonyos tüdőkása leves? Kacsa és libavér hagymával sütve? Párolt marhanyelv vadas mártással? Rántott borjúláb? Velős palacsinta? Májpuding? Na, itt már a férjem is némi utálkozással kérte a felolvasás megszakítását. Pedig a pacalt, a különböző hurkákat még nem is vettem számba. Forgatom azt a hártyavékony, de géppel írt papírt, amin Édesmama 1947-es jegyzetei szerepelnek a disznóvágásról. Sok felkiáltójellel és aláhúzással szerepel, akkurátusan, mennységekkel és fortélyokkal az egész folyamat. Hogy a hagyma elveszi a bélszagot. És felsejlenek azok a fázós, hószállingózással tarkított decemberi hajnalok.

De a régi szakácskönyvek és a maiak nagy része is inkább az édességekre helyezi a hangsúlyt. Rengeteg izgalmas torta, sütemény, édes finomság. Szinte félve nyitom ki, azt a csodálatos kincset, amit még az előző századfordulón vett először a kezébe valaki. Vastag borítójú, csinos kis kockás füzet. A borítóra a létező legszebb betűkkel írta valaki: Receptes füzet. Aztán akkurátusan kijelölte az egyes ételfajták helyét. Húsételek. Köretek. Saláták. Nos, nem sok ötlet került ide bevésésre. De ahogy tovább lapozok, hirtelen megelevenednek a lapok. Sós és édes sütemények, egyszerűek és bonyolultak. Egyre csak özönlenek elő a lapokról. Gyönyörűséges gyöngybetűkkel, tintával készült bejegyzések. Aztán egy szemmel láthatólag kevésbé türelmes hölgy grafitceruzával írt megjegyzéseket. „Laci kedvence.” „Aranka néni kétszer öblíti le.” Aztán megint valaki más kaparinthatta kezébe a becses füzetet, ő már golyóstollal rótta bele az új recepteket, koránt sem olyan türelemmel és még kevésbé könnyeden olvasható betűkkel. De a stílus, az ízvilág ugyanaz.

Említhetnék egy másik gyönyörűséget is, halványkék csíkos lapokkal, fekete tintával vésett betűkkel. A szöveg németül kezdődik, magyarul folytatódik. Időnként egy-egy francia recept és természetesen több horvát, szerb nyelven íródott is felbukkan egymás mellett. Csak éppen annyira vékonyak a lapok, hogy átütődnek a szövegek, itt-ott elmosódnak a betűk, a ráfröccsenő víz vagy zsírcsepp vette kezelésbe a papírt.

Most nálam várakoznak ezek a szépséges füzetek. A legtöbbről azt sem sejthetem, ki írt bele. A Nagyi kézírását felismerem ugyan, de nem kaptam hozzájuk történeteket, nem kaptam hozzájuk életutakat. Csak saját magamból, saját emlékezetemből építhetem fel ezeknek az asszonyoknak egyéniségét. Az pedig bizonyos, hogy én nem lennék képes csak úgy beleírni ezekbe a lapokba. Inkább veszek magamnak egy új és remélhetőleg tartós könyvecskét és azt írom tele a gyermekeimnek. Vagy elmegyek a nyomdába és ezer meg ezer embernek nyújtom át emlékeim csokrát.

Ha szeretnél minden héten ilyen és hasonló történeteket kapni az e-mail fiókodba, íratkozz fel Instant Irodalom Hírlevelemre!

Szakácskönyvek hete

Rengeteg szakácskönyvem van. Régiek, újak. Tele van velük minden polc, szekrény. Azt hiszem végső ideje, hogy végre elő is vegyem őket, sőt ne csak lapozgassam, hanem akár meg is főzzek egy-két ételt. Éppen ezért a héten a polcomon porosodó szakácskönyveket böngészem és a blogon közzé is teszem a főzőcskézéseim eredményét. Lesznek szakácskönyvkritikák és ajánlók is. A véleményemet most se fogom elhallgatni.

Ha pedig esetleg kézzel fogható olvasnivalóra vágysz, kukkants be a honlapom könyv-szekciójába és rendelj!

Finomságokban és jó olvasmányokban gazdag hetet kívánok!

Ropogós saláta diós-kéksajtos öntettel

Nyáron ilyeneket kell enni és slussz, passz.

Szuper ropogós salátát készítettem friss zöldségekből: kápia paprika, sárgarépa, édeskömény, lilakáposzta, lilahagyma.

Az öntet az alábbiakból állt össze: 1 dl joghurt, 1 citrom leve, 5 dkg kékpenészes sajt, kiskanál méz, 1 evőkanál durvára tört dió.

Babbal töltött paprika

- Jaj, Apa! - nagyjából csak ennyit tudtam mondani, miután Apu kifejtette, hogy mit eszik. Illetve, hogy mit nem. Mert, hogy az utóbbi két hónapban kerüli a szénhidrátot (kenyér, rizs, krumpli és cukor). Aztán még megemlítette, csak úgy mellékesen, hogy péntek lévén húst se. Na, ebből kell kifőzni valamit. Ja, és éppen hal se volt itthon, meg a közeli boltban sem (csak a halrudacskának álcázott ipari hulladék, amit azért néha megeszünk mi is).

Ezekből az előfeltételekből született meg az alábbi étel. Sütöttem csirkehúst, mert most ezzel van csurig a mélyhűtőm és főztem rizst is. Az érintett csak a babos paprikát ette, nekünk meg köretként funkcionált. Egész kerek ebéd lett.

Babbal töltött paprika

4 személy részére 4-6 nagyobb kápia típusú paprika csumáját levágtam, magjait kiszedtem és hosszában végigvágtam. Egymás mellé tettem egy sütőtálba, bedugtam a 200 fokos sütőbe, amíg a többi részét elkészítettem.

2 kisebb lilahagymát, 2 paradicsomot, a paprikák leeső részeit (kivéve a magokat) apróra kockáztam. 1 kanál olajon megpároltam őket, felöntöttem 1 dl sűrített paradicsommal. Amikor puha lett beleszórtam egy lecsöpögtetett babkonzervet is. Összeforgattam és a megsült paprikákba töltöttem. A tetejére morzsoltam 100 g fetasajtot is. Még pár percre visszadugtam a sütőbe, hogy összemelegedjenek a hozzávalók.

Dinnyeital

Már egy éve is meséltem róla, de azóta elég rendesen rákattantam a dinnyelére. Szerintem ez a legjobb módja a görögdinnye elfogyasztásának: nem kell a magokkal bíbelődni, csak kortyolni. Az íze így még koncentráltabb: fantasztikusan édes dinnye-íz.

Egyébként a görögdinnye nagyon jót tesz az ember lányának, nagyobb mennyiségben jól átmossa a veséket, letisztogatja a sok-sok mérget az erek faláról. Az se utolsó szempont, hogy jó hidegen csodásan frissítő italt kapunk. Ez is olyasvalami, ami abszolút szezonális, tartósítani nem nagyon lehet és szerencsére az élelmiszeripar sem fedezte fel magának. Bár, ha jobban belegondolok, rémlik valami kandírozott dinnyehéj gyerekoromból...

Elkészítése sem ördöngösség: A dinnye húsát kivagdosom, turmixolom, leszűröm. A magok fennmaradnak, az íz meg a poharamba csorog. Egészségetekre!

Ui: Itt egy két évvel ezelőtti dinnyés elmélkedés.

Kakaós kevert süti

Amióta rájöttem, hogy milyen arány a legjobb a kevert süteményekhez, egyfolytában ezt csinálom. Ha kell, ha nem. Szerencsére a vendégek általában értékelik. Ezúttal kakaós változatban adtam elő, de a biztonság kedvéért még belepakoltam egy adag csokit is.

Első alkalommal csak úgy simán csináltam, aztán amikor kisült csipkebogyó lekvárral kentem meg. Másodszor vaníliafagyival a tetején került a tányérokra. Nem győztem elég gyorsan adagolni. Pedig annyira egyszerű!

Hogyan készült? 2 pohár natúr joghurtot, 5 tojást, 1 dl olívaolajat, 2 pohár cukrot alaposan összekevertem. Mérceként a joghurtospoharat használtam. Egy másik tálban elvegyítettem 4 pohár lisztet, 4 evőkanál kakaót (nem az azonnal oldódót, hanem a jó öreg hollandot) meg 1 csomag sütőport. Összevagdostam még egy tábla tejcsokit is.

A két keveréket és a csokit jó alaposan kikevertem. Nem kell túl sokáig kevergetni, mert megkeményedik a tészta sülés közben, csak éppen egyneművé kell vegyíteni a masszát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem, a tetejére 10 dkg szeletelt mandulát és barna cukrot szórtam.

Gyümölcsöt ezúttal nem tettem bele, de egy kis meggyel is el tudnám képzelni.

25-30 percig sütöttem a 180 fokos sütőben.

Napi mosoly

Kicsit szomorkás. Elcsomagoltuk az etetőszéket meg a babakocsit. Azt gondoljuk, hogy nekünk már nem lesz rá többet szükségünk.

Gyerekkori ízek

Tovább folytatva a nincs kedvem főzni témát: ez konkrétan a gyerekkorom egyik nagy kedvence volt.

Kápia paprika

Pick szalámi

Camping sajt

Kifli

Még mindig minden kapható hozzá és még mindig ehető. Rajtam kívül ezt így valaki még szereti vajon a világon?

Szilvás-marcipános párna

Lehet, hogy a blog alapján úgy tűnik, hogy csak édességeket eszünk, pedig normális kaja is van, csak éppen azok szóra sem érdemesek. Finom a túrós tészta, túrógombóc, tojásos nokedli és társai csak nem tudom századszorra is elmesélni.

Ez a világ legegyszerűbb sütije névre pályázó dolog is nagy sikert aratott. Annyi történt, hogy fogtam a kiolvasztott leveles tésztát, kinyújtottam, 8 hosszúkás részre vágtam. Minden rész felére tettem 1 kimagozott szilvát és egy mogyorónyi méretű marcipán gömböcöt. A tészta másik felét ráhajtottam, a szélét összesodorgattam, hogy ne folyjon ki a töltelék. Forró sütőben 25 percig sütöttem.

A szilvás-marcipános komcinációt már megalkottam kelt tésztában is, akkor is nagy sikert aratott. Ez egy kicsit munkásabb, mint a fenti, de megéri!

Most hívott a barátnőm, hogy ő is reprodukálja a sütit, csak ő marcipán helyett fehércsokival. Jó ötlet, nem?

Napi mosoly

Margit-szigeten focizni, kincset keresni, bringóhintózni, lufit kapni és elveszteni, fagyit és majdnem vattacukrot enni.

Hazafelé pedig 20 perc alatt robogni végig a rakparton két nagyon fáradt gyerekkel.

Gouba hírek

A következő 3 vasárnapom is a Gouba jegyében telik. Ott leszek a könyveimmel egyetemben. A szervezők folyamatosan fejlesztik a rendezvényt, igyekeznek kitalálni, hogy mi lenne jó a közönségnek. Így most vasárnaptól már este 8-ig látogatható a vásár, aminek érdemes megkukkantani a Facebook oldalát, meghallgatni a Radio Café-n a vasárnap 9 és 10 között, kifejezetten Goubára épülő műsorát.

Saját könyveimről: Az árak, amelyek a könyveken szerepelnek, a bolti árak. Vagyis annyi, amennyiért a könyvesboltokban meg lehet vásárolni őket. Ha viszont Te hivatkozol erre a bejegyzésre, a netes, jelentős kedvezményekkel csökkentett áron viheted haza őket.

Grillezett őszibarack fagyival és csokimártással

A grillezés végén még gyorsan odatettem 1 kilónyi félbevágott és kimagozott őszibarackot is a tűz fölé. Már sok helyen lehet venni alumínium tepsit, pont erre van kitalálva, mert biztos nem ég meg a gyümölcs, nem esik bele tűzbe, de azért átsül és egy kicsit füstös is lesz. Egyszer megfordítottam mindegyiket. Aztán amikor már puha lett, félretettem egy negyed órára. A héját így könnyedén le lehetett húzni.
Minden barackba kanalaztam vaníliafagylaltot. Ha elég meleg a barack, akkor jó kontrasztot alkot a hideggel, de akkor sincs baj, ha már langyoskás.
Készítettem még hozzá csokoládé-mártást is: 100 g tejcsokoládét, 50 g étcsokoládét és 0,5 dl tejet összeolvasztottam, kevergettem. Ebből is rákanalaztam a fagyira, majd a végén mandulaforgáccsal szórtam meg. Ez utóbbira talán már nincs nagy szükség, de azért ártani nem ártott.

Receptek grillezéshez esőben

Két grillezés egy hét alatt, az egyik zuhogó esőben, esőkabátban befejezve. Voltak előrepácolt húsok szép számmal, meg néhány jópofa előétel és saláta is. Ezek tették kerekké a falatozást. A legjobb az egészben az, hogy a barátok már ott ülnek - lehetőleg nem túl messze a rosttól - iszogatják a friss fröccsöt, a gyerekek az almafröccsöt. Sőt, a fiam legújabb találmányát a vízfröccsöt: szénsavas és mentes víz keveréke. Én pedig nem győzöm elég gyorsan eléjük hordani a húsokat. Na, ezért kell valami előétel, saláta, hogy addig se éhezzenek szegények.

Az egyik legegyszerűbb ötlet: fogni egy egész camebert-t, úgy ahogy van rátenni a grillre, aztán hagyni, hogy a belseje megolvadjon. Kenyérrel tunkolva isteni!
A másik a grillezett padlizsán bele kikapargatva, némi fetával összekeverve, durvára tört dióval megszórva, olívaolajjal meglocsolva. Langyosan is mennyei.
A kecskesajttal és dióval tessék-lássék megtöltött gomba, az egyszerűség kedvéért alumínium tálcán a grillrácsra pakolva és úgy puhára, a sajt meg olvadósra sütve. Nos, ez fogyott el a leggyorsabban. Az utolsó darabokért udvarias, ámde vérre menő harc folyt.

Elég jó kombinációkat sikerült megalkotnom a ragadozók számára is, következzenek hát a pác-hús párosítások.
Sertéskaraj vékonyra felszeletelve a következő pácban ért 5-6 órát: 2 dl almalé, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál mustár, 1 kiskanál só, sok őrölt bors.
Sertéstarja szintén vékonyra szeletelve csak 2 órát töltött ebben a pácban: 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, 1 kiskanál őrölt pirospaprika, amely utóbb kiderült, véletlenül csípős volt, de nem ártott az ételnek.
Csirkecomb kifilézve, azaz csontoktól megszabadítva ezt a pácot kapta pár órára: 1 dl olaj, 1 citrom leve, 4-5 gerezd fokhagyma apróra vágva, 1 kiskanál oregano, 1 kiskanál só.
Csirkemell kifilézve és darabonként 2 szeletre vágva így pácolódott: 2 dl joghurt, 2 kanál olaj, 1 kiskanál só, rengeteg zöldfűszer: kapor, oregano, rozmaring, kakukkfű.
A húsokat beleforgattam, megkentem a páccal, aztán betettem a frizsibe. Akár 1-2 óra is elég lehet, de 6-8 óra az ideális szerintem. Amikor már készült a tűz, kivettem őket és hagytam, hogy szoba hőmérsékletűre visszamelegedjenek.
A tüzet mi faszénből, gyújtófolyadékkal állítjuk elő, aztán hagyjuk, hogy a lángok elüljenek és izzó parázs maradjon.
A rostot érdemes egy nagyobb darab szalonnával jó alaposan lekenni, így nem ragadnak oda a húscafatok (annyira).
A húsokat érdemes egy kicsit a tűz fölé pozicionálni, hogy inkább lassabban süljenek, de ne égjenek. Nem kell őket folyton matatni, de ott kell állni és figyelni, szükség esetén beavatkozni, a tűz-parázs eloszlásának megfelelően átpakolni.

A salátákról sem érdemes megfeledkezni, mert mi ugyan kenyérrel szeretjük legjobban a grillről lekerülő ételeket fogyasztani, de azért némi zöldség társasága csak használ ezeknek.

A vegyes nyári salátám a világ legegyszerűbb dolga: paradicsom, paprika, újhagyma, uborka apróra vágva, olajjal, citrommal meglocsolva, kis sóval meghintve.

A másik nagy kedvenc pedig a coleslaw utánzat: káposzta, répa, alma, tejföl és majonéz.

Ribizlis sütemény sajttorta stílusban

Ennek a sütinek sincs túl nagy története, elégedjetek meg annyival, hogy abbahagyhatatlanul finom. A buliban, ahová vittük, egyre csak ültünk az asztal körül és újabb és újabb darabokat tömött mindenki az arcába.
Mivel nagy tespiben csináltam, elég vékony lett, így viszonylag kiadósnak tűnik. Utólag azt gondolom, hogy a krémes rész lehetett volna akár kétszeres mennyiségű a kekszes réteghez képest.

Mi került az alsó, kekszes-csokis rétegbe? 300 g darált keksz, 150 g vaj, 150 g tejcsokoládé. Mi került a felső, krémes rétegbe? 300 g mascarpone, 200 g tejszín, 2 tojás, 2 evőkanál étkezési keményítő, 4 evőkanál cukor, 200 g ribizli.
Hogyan készült? A csokit és a vajat felolvasztottam, nagyon alaposan elkevertem a kekszmorzsával. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam, nyomkodtam, szép egyenletesen.
A felső réteg minden hozzávalóját - a ribizlit kivéve - mixerrel simára kevertem. A kekszmorzsára szórtam a ribizlit, erre ráöntöttem a tojásos-tejszínes keveréket.
Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem. Amikor kihűlt, felkockáztam.

Stílszerűen, riblizliszörppel fogyasztandó.

Mazsolás őzragu

Nem éppen szezonális jelleggel, de a mélyhűtő takarítása ürügyén készült ez a mennyei étel. Nagyon komoly, fajsúlyos dologról van szó, imádom az ilyen édeskés kombinációkat.

Mi került a 6-8 személyes adagba? 1 kg őzhús (mindenféle nyesedék), 1 kanál vaj, 1 kanál olaj, 1 nagyobb hagyma, 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, 2 dl vörösbor, 1 marék mazsola, csipet fahéj, só, bors.
Hogyan készült? A hagymát apróra kockáztam, a répát és a petrezselymet lereszeltem. A vajat és az olajat felforrósítottam, megfuttattam rajta a hagymát, hozzáadtam a felkockázott húst és együtt is megpirítottam. Ráöntöttem a bort, elforraltam. Beleszórtam a zöldséget, mazsolát, összeforgattam, fűszereztem és lefedve 2-2,5 órán keresztül főztem.
Frissen kifőzött széles metélttel tálaltam.

Hideg levesek

Ha már a Porontynak nem kellett, akkor csak felteszem ide ezt az irományt.

Kánikula menü: leves levessel

A drága nagyikám egyetlen gyümölcslevest ismert: a liszttel és tejföllel sűrített meggylevest. Egyik nap megfőzte, másnap ettük, frizsider-hidegen. Tökéletes étel volt a forró napokra, egyetlen szépséghibája volt, hogy főzni kellett, aztán meg hűteni.

Én így nyáridőben rengeteg gyümölcslevest próbálok megetetni a gyermekeimmel. A nagyi meggylevesét például úgy utánozom, hogy a kimagozott meggyet joghurttal és némi párolt almával keverem össze, majd mézzel, őrölt fahéjjal, vaníliával, szegfűszeggel és reszelt citromhéjjal fűszerezem. Néha csak párolt almából készül a joghurtos leves, és akkor almalevesnek hívom.

A nyers gyümölcsökből igazán gazdag ilyenkor a választék, és szerintem nem érdemes megfőzni őket. Vagyis persze, csinálhatunk belőlük lekvárt meg kompótot, de azt inkább elteszem a téli, ínséges időkre. Ilyenkor pedig darabolok vagy turmixolok, tejszínnel vagy tejföllel sűrítek és bátran fűszerezek. Ha tudom, hogy nincs gyerek a láthatáron, akkor némi jófajta alkohollal is megdobom a leveseimet. Így készül a sherry-vel, gyömbérrel felturbózott, hideg sárgadinnye-leves, a csillagánizzsal elvarázsolt sárgabarack-krémleves vagy a vaníliával, francia cassis likőrrel ízesített bogyósgyümölcs-leves.

Ezek általában olyan finomak, hogy bátran az étkezés végére is hagyhatom őket, mert desszertnek is beillenének. Ha pedig olyan csúfságokra vetemedek, hogy főzés nélkül készíthető pudingporral is tovább fokozom a leveseim ízvilágát, a siker garantált. Mostanában az éttermek is felfedezték ezt maguknak és sok helyen láttam „görög” gyümölcslevesként feltüntetve a pudingporral és mindenféle gyümölccsel, így például görögdinnye kockákkal, ananásszal készülő finomságot.

A hideg és főzés nélkül készülő levesek nagy tudorai egyébként a déli népek. Ott van rögtön a híres andalúz gazpacho paradicsom, uborka, vöröshagyma, paprika, fokhagyma, száraz kenyér, olívaolaj, sherryecet, víz, só és bors tetszőleges arányú, pürésített, esetleg leszűrt keveréke. Tálaláskor pedig igen apróra kockázott hozzávalók kerülhetnek bele „levesbetétként”. Hasonlóan jó a fehérben pompázó, szintén a spanyol vidékekre jellemző ajo blanco, száraz kenyérből kiindulva, vízzel, sherryecettel, fokhagymával, mandulával, olívaolajjal. Hangulatunktól függően dúsíthatjuk szőlővel, sárgadinnyével, mazsolával is.

Hasonlóan mennyei hűsítő a bolgárok nyári kedvence a tarator, ami tulajdonképpen uborka, fokhagyma, kapor, joghurt, olívaolaj, víz és dió keverékéből állítható elő. A felfrissülés ez esetben is garantált.

Persze senki sem kényszerít, hogy ragaszkodjunk az eredetihez. Néha csak felbontok egy liter paradicsomlevet tartalmazó üveget, szórok bele egy halom zöldfűszert (bazsalikomot, mentát, petrezselymet és hasonlókat), aztán már iszom is. Ha ez így nem elég, akkor kerülhet bele mozzarellakocka, pár csepp olívaolaj vagy megpirított, száraz kenyérkockák. A legjobb az egészben, a variációk száma legalább annyi, ahány forró nap jut a nyárra.