Fazék a világ körül

Mert mi ugye azok a népek vagyunk, akik beülnek a vonatba, és még ki se gördül az állomásról, már kerülnek elő a rántott húsos szendvicsek. Mert egyszerűen attól leszünk elégedettek, ha ehetünk, azokat az ismerős hazai ízeket.

Éppen ezért visszük magunkkal a görög nyaralásra a rúd Pick szalámit meg a Trappista sajtot. Ha olasz síelést tervezünk, az egyik csomag Knorr tésztaszósz porokkal van tele, Franciaországba meg az Uncle Ben’s édes-savanyú mártását cipeljük. Mert ott ugye nincsenek ilyesmik. Hiába, no a magyar ízeknek nincs párja. A lesütött oldalas, a fagyasztott töltött káposzta meg a két szál kolbász is mindig jön velünk.

Mert bizony ez a világjáró magyar fazék.

A magyar ember gyomra nem veszi be az olyan furcsaságokat, mint a tányéron is vonagló osztriga, gusztustalan csápokkal tekergődző polip, páncéljából kiehetetlen homár. Szerencsére az osztrákok legalább tudják, milyen az ehető rántott hús, meg azért a krumpli salátájuk se rossz, csak kicsit íztelen. Az olaszok meg olyan nagyra vannak a pizzájukkal, de nem kéne, mert olyan vékonyka tésztát csinálnak alá, hogy majd elszakad. Ráadásul alig pakolnak rá valamit, csak pár sajtforgácsot meg paradicsomszeletet. Nem is hallottak még a tisztességes kecsapról, és igazán nem kellene sajnálniuk a pizza-mozzarellát se.

És akkor a franciákról még nem is beszéltünk, akik még a rendes reggeli hírét se hallották, soványka kis kávéjukat iszogatják meg fél falatnyi croissantokkal próbálnak jóllakni. Aztán meg csigát meg salátát esznek egész nap. Nem csoda, hogy olyan egyszálbélűek maradnak örökké. A libamájat se jól lesütve, finom foszlós kenyérrel eszik, hanem almával meg édes borral.

Az amerikaiak se sokkal különb népség a folytonos sült krumpli zabálásukkal, komolyan majdnem tüdőgyulladást kaptam, hogy állandóan hamburgert meg krumplit kellett zabálni két pofára.

A sarki kínaiba szoktam ugyan enni néha, egész jó a csípős marhájuk, de Kínában mégis folyton éhen maradtam. Még életemben nem láttam ennyi gusztustalanságot, mint abban az országban. Ezek tényleg felfalnak minden csúszó-mászót, bogarat és egyéb szörnyűséget. Viszont mindent iszonyúan megborsoznak, megpaprikáznak, így legalább nem érezni a többi, szörnyűséges ízt. Az indiaiak meg dettó, mindegy nekik, hogy mit esznek, csak olyan csípős legyen, hogy szétmarja az ember szájpadlását.

Sehol, de sehol nem lehet olyan jókat enni, mint itthon. Anyám töltött paprikájának, sóletjének meg csirkepörköltjének egyszerűen nincs párja. Ha lehetne mindenhová magammal cipelném ezeket.

Ezt a kis bejegyzést az aktuális VKF! kapcsán írtam, nem éppen a témához kapcsolódóan. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy milyen ételeket hoztam haza a konyhámba más népektől, akkor itt megnézhetitek mindet.

Gazpacho

Hát, most már be kell vallanom, hogy nekem nem megy az eredeti receptek itthoni reprodukálása. Mindig megyek a saját fejem után. Ezt is csak azért mertem gazpachonak keresztelni, mert az amerikai, angol és francia újságok, blogok vállvetve mutogatják a különböző gazpacho recepteket. Ők mindent így hívnak, ami hideg, levesszerű és jó esetben zöldségekből készül.

Az én végtelenül egyszerű változatom a paradicsomlére épül, amit készen megveszek a boltban. Nagyon szeretem csak úgy iszogatni, de azért néha jól esik levest is prezentálni az asztalra. Nos ez esetben miliméteresre kockáztam uborkát, paprikát, fokhagymát és lilahagymát. Ez lett a betét ebben a hideg levesben. Az ízesítéséért pedig olívaolaj és borecet felelt. Némi durva sóval is megszórtam, hogy teljes legyen a kör.

Mák Bistro

Számomra megnyugtatóan alakul Budapest gasztronómiai térképe. Már van egy olyan érzésem, hogy ha jókat akarok enni, akkor jópár hely közül választhatok és biztos lehetek benne, hogy megfelelő színvonalú kaját fogok kapni.

A MÁK Bistro még csak három hónapos, de már elég sok helyen hallottam róla. Egy hirtelen ránk szakad szabad estén valahogy éppen arra keveredtünk, mivel nem volt telt ház, be is ültünk. A koncepció itt is elég modern, még nem teljesen szokványos. A rusztikus, de azért itt-ott meglepő, kreatívan alkalmazott fémes elemek, lakkozott, fényes felületek a fa és a meszelt tégla mellett nekem azt sugallja, hogy jó helyen vagyok. Az ilyen környezetben szinte mindig jól érzem magam, mert azt érzem, hogy át van gondolva, mégsem a luxust tukmálják rám.

Az étlap egy lap két oldala, de egyébként az egyik fekete falra is fel van vésve krétával. A kínálat pedig elég gyakran változik, már-már naponta új fogásokkal. Az egyik oldal a mini fogásokat sorolja, ők ezt pinxto-ként aposztrofálják. Én magamnak kóstolóadagként fordítom. Kissé bátortalanul két ilyet rendelek be, de végül teljesen jól lakom: szarvasgombás mangalica az egyik, kelkáposztás nyúl a másik. A mangalica testrészét nem sikerül száz százalékosan azonosítani, egy kocsonyásan puhára főzött darabról van szó, valami zseniális ízekkel és állaggal. A nyúl is isteni, némi füstölt szalonnával spékelve.

A teljes adag étel se rossz, tulajdonképpen azzal is jól lehet lakni. Végül egy csokimusszt is bevállalunk, amiről kiderül, hogy inkább fagyi. Igazán maradandót viszont a vele érkező marakuja fagylalt ízeiben sikerült megalkotnia a séfnek.
Mielőtt elmegyünk, a számlával együtt érkezik még egy kis játékos fricska: sárga és rózsaszín málnaszem és házi dunakavics. Kedves ötlet, igazán jókedvre derül tőle az ember lánya.

Az ételek tökéletesek, az ízek pedig fergetegesek. Még jól is laktunk. Picike hiányérzetem pusztán abból adódik, hogy a napi új étlap ellenére elenyésző a friss, nyári zöldségek szerepe. Ilyenkor, a nyár kellős közepén egyszerűen fürdőzni kellene a zöldségekben és gyümölcsökben, nem sóletet meg kacsacombot adni. Arra majd télen leszek kíváncsi, remélem addig is megmarad ez a kedves, igyekvő hely.

Nyári minestrone leves

Sok, több, még több zöldség. Talán így jellemezhető ez az olasz ihletésű leves. Még az is lehet, hogy valahol egy eldugott olasz faluban, egy háziasszony ugyanígy készítette el a minestrone-ját, mint én. Ezzel együtt nem állítanám, hogy ez egy eredeti recept, inkább csak azt, hogy így is lehet(ne).

1 hagymát és 5 deka húsos szalonnát felkockáztam. A szalonna zsírját kiolvasztottam, rádobtam a hagymát és megsóztam. Együtt üvegesre pároltam. Hozzáadtam 4 felkarikázott répát, 1 szálzellert, 2 petrezselyem gyökeret, 4 gerezd apróra darabolt fokhagymát. Ezt így együtt is pirítottam-pároltam vagy 5 percig. Beledobtam még egy fél fej nagyobb kockákra vágott kelkáposztát is.

Felöntöttem 1,5 liter vízzel. Beletettem még 3 nagyobb, héjától megfosztott paradicsomot is. Sóval, borssal, szárított bazsalikommal fűszereztem és puhára főztem a zöldségeket. A felkarikázott 4 kisebb cukkínit csak a főzés vége előtt 5 perccel adtam hozzá, mert különben teljesen szétfő. Tálalás előtt 4 evőkanál reszelt parmezánt is szórtam bele.

Kakaós meggyzselé tejszínhabbal

Elég bizarr egy desszert, de meglepően jó! Fogalmam sincs már, hogy honnan jött az ötlet, egyébként.

30 deka kimagozott meggyet 3 dl vízzel, 2 evőkanál cukorral meg 1 evőkanál kakaóporral felfőztem, beleszórtam 1 kis csomag zselatinport, előírás szerint 1 percig főztem.

Innentől két út van: vagy egy nagy tálra kiborítja az ember, vagy apró poharakba adagolja. Én az előbbit választottam. Aztán megdermedés után villával összetörtem és így tettem poharakba. Így sokkal levegősebb az állaga.

Végül került rá 2 dl felvert tejszínhab is. Valahogy kellett hozzá.

Ági főz a Haszon nőknek magazinban

Csodajó fotózás volt, amely során a Haszon nőknek magazin nyári számába készítettem egy könnyű, csupa balkáni receptből álló, nyári menüsort. Bolgár cukkínilevest, görög muszakát és bosnyák töltött almát, azaz tufahiját válogattam össze. Miután lefényképeztük, az utolsó morzsáig fel is faltuk - természetesen.

Elmarad a Gouba

Sajnos ma elmarad a Gouba, az időjárás miatt.

Napi mosoly

A két hetes szabadság első napja. (Mosás, vasalás, pakolás.)

Sörös-mustáros vargánya-krémleves

Amikor kitaláltam ezt a kombinációt, pont erre a savanyú, földes, gazdag ízre vágytam. Lehet azt mondani, hogy van benne minden, mint búcsúba, de valahogy mégis kerek és egész lett.

Póréhagymával és vajjal kezdtem. A hagymát felkarikáztam és vajon megfuttattam. Ez volt az édeskés szekció.

Felöntöttem 2 dl sörrel. És nagy lángon kicsit elpárologtattam. Ez volt a kesernyés felhang. A sört kipótoltam 6 dl vízzel (ha lett volna itthon húsleves, akkor azt is beleöntöttem volna).

Hozzáadtam 20 dkg vargányát (a fagyasztóból), de lehetne akár csiperkéből is készíteni. Ez volt a földes, gazdag íz. A gombáktól már csak azt várjuk, ugyebár.

Amikor a gomba puhára főtt, úgy 15 perc alatt, akkor került bele 2 evőkanál tejföl és 1 kiskanál mustár is. Ettől lett olyan jó savanykás, amire nyáron általában nagyon vágyom. A felét leturmixoltam, másik felét viszont meghagytam darabosnak, hogy legyen mit kanalazni.

Készítettem hozzá egy zöldfűszeres, kecskesajtos pirítóst is. Tudjátok, csak azért, hogy éhen ne haljunk.

Itt pedig van egy hasonló, de azért mégis egészen más vargányás leves. Ez pedig egy szintén nagyon jó gombaleves. Ahhoz képest, hogy pár éve még utáltam a gombát.

Szent Korona Cukrászda, Soltvadkert

A soltvadkerti fagyi része az életemnek, amely a Szabadka-Budapest tengely mentén szerveződik. Hosszú évek telnek el úgy, hogy felé se nézek, aztán megint óriási sor van a röszkei határon, és mi megint Soltvadkert felé kanyarodunk. Ami azt illeti, megéri arrafelé autózni és megállni.

Mindig is ott voltak, és úgy tűnik ott is lesznek. Ahogy utána néztem, '71-ben alapították. Én értelemszerűen csak a nyolcvanas évektől kezdve látogattam - a szüleimnek köszönhetően - az intézményt. Egy időben minden fagyizásomat gondosan fel is jegyeztem egy kis füzetkébe. És szinte mindig óriási gondot okozott választani a hatalmas választékból. Nincs ez másként most sem.

Átlagosan vagy 30 féle fagylaltot lehet megkóstolni. A legfinomabbnak valahogy mindig a különlegességek bizonyulnak, legutóbb például a narancsos-gesztenyés. Ezzel szemben a málnás és az epres egymástól szinte megkülönböztethetetlenül íztelen volt. A vanília megint isteni, krémes és fekete pöttyös - tehát tényleg vaníliás.

Vannak persze sütik is, sokféle, de kit érdekel az ilyesmi nyáron? Akkor már inkább a jégkásás kávé meg a felturbózott jegeskávé. Hmmm...

Ja, és készüljünk fel a sorbanállásra: akármilyen gyors is a kiszolgálás, a fagylaltra vágyók mindig többen vannak.

Napi mosoly

Világszép paradicsomok: színesek, formátlanok és isteni az ízük. A kedvencem a rózsaszín. Köszi, papa!

Cukkíni krémleves curryvel és joghurttal

Komolyan mondom, ezt kötelező nyári étellé tenném mindenki számára. Isteni, amikor már langyosra hűlt, sűrű, kanalazható, a joghurttól savanykás. Nem tudtam betellni vele! Én petrezselyemzölddel illatosítottam, de mentával is el tudnám képzelni.

1 hagymát apróra kockáztam, szintén összedarabolttam kb. fél kilónyi cukkínit. Még a héját se húztam le. 1 zsenge répát meg 1 perzselyemgyökeret lereszeltem.

A hagymát, petreselymet meg a répát 1 kanál olajon megpároltam, hozzáadtam 1 kiskanál curryport, 1 csapott kiskanál őrölt pirospaprikát, pici sót, némi elmorzsolt kakukkfüvet. Beleszórtam a cukkínit, felöntöttem 8 dl vízzel és puhára főztem. Miután lezártam a tüzet, leveszórtam fél maréknyi petrezselyemzöldet is. Turmixoltam, majd tálaláskor mindenkinek a tányérjára egy-egy kanál joghurtot adtam hozzá.

Kb. 4 adag, de ha úgy csináljátok, mint én, hogy mást nem esztek, akkor egy ebéd meg egy vacsora lesz belőle.

Meggyes, mandulás, joghurtos kevert süti

Eva receptjét már többször is sikerrel hasznosítottam. Hihetetlenül egyszerű és a végeredmény tökéletes: puha, könnyű és másnap is nagyon finom. Ezúttal meggyel meg mandulával készítettem. Alig lehet abbahagyni.

Én ezt a klasszikus meggyes pite helyett csinálom, egy gazdag, tartalmas leves után nálunk megfelel második fogásnak.

Mércének én a joghurtos poharat használtam, ami kb. 2 dl. A keverőtálba beleöntöm először az 1 pohár joghurtot, 3 tojást, 1 pohár cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot. Ettől lesz finom illatos. Ezeket a hozzávalókat jól kikeverem, teljesen simára. Hozzáöntök 0,5 pohár olajat. Újra alaposan elkeverem. Nem szükséges mixert használni egy kanál, vagy kézi habverő is alkalmas ehhez.

2 pohár lisztet, 1 csomag sütőport lazán összekeverek, majd hozzáadom a tojásos-joghurtos keverékhez. Összekeverem, de nem kell túlzásba vinni, mert minél tovább keverem, annál keményebb lesz a tészta.

Egy sütőpapírral kibélelt kisebb tepsibe öntöm, 30 deka lecsöpögtetett, kimagozott meggyet rászórok, szépen elosztva, kicsit bele is nyomkodva a tésztába. A tetejére szórok 5 deka szeletelt mandulát meg 1 kanál barnacukrot. Ez olyan istenire, ropogósra karamellizálódik, hogy csak na!

20-25 percig szoktam sütni a 180 fokos sütőben.

Pudingos gyümölcsleves főzés nélkül

Nem tudom, kell-e egyáltalán magyarázkodnom. Azt hiszem viszonylag kevés adalékanyaggal dúsított ételt etetek meg a gyerekeimmel. A pudingport viszont kifejezetten szeretem, a főzés nélkülit is. Ez a leves pedig finom, egyszerű, kár lenne kihagyni.

Igazából inkább desszertként kellene fogyasztani, mert színtiszta édes élvezet.

Az alap 1 zacskó főzés nélkül készíthető pudingpor (vagy Aranka krémpor). Ezt a tasakon szereplő tejmennyiség kétszeresével keverjük ki. De még finomabb lesz, ha a tej egy részét lecseréljük összeturmixolt gyümölcsre.

A gyümölcsök közül ebbe a levesbe szerintem a sárga húsúak illenek. Legutóbb sárgadinnyét, sárgabarackot és nektarint tettem bele. A gyümölcsöket meghámozom, felkockázom, illetve a dinnyét a golyóvájóval formázom. Pár csepp citromlével is meg szoktam locsolni, hogy ne barnuljanak meg olyan gyorsan.

Az élvezet tovább fokozható némi tejszínhabbal is, de az már-már öncélú hedonizmus.

Célszerű előre behűtött hozzávalókkal dolgozni, így csak össze kell keverni mindent és már fogyasztható is. Annál is inkább, hogy ez az isteni leves csak frissen volt jó. Csak egy pici tálkányit tettem félre későbbre, teljesen megkeseredett. Gondolom, hogy valami reakció lépett fel a hozzávalók között. Másnál is történt már ilyesmi?

Tejberizs sült barackkal

Az idén úgy kell vadászni a finom sárgabarackra. És még drága is. Ennyi a nyavalygás, mert ez így elkészítve még a leginkább kihívásokkal küzdő sárgabarackból is kihozza az isteni ízeket.

A sárgabarackokat - kb. fél kilót - elfeleztem, a magokat kiszedtem. Egy tálba fektettem őket egymás mellé. 1 kanál barnacukrot elkevertem fél kiskanál őrölt fahéjjal, csipet őrölt csillagánizzsal, harmad vaníliarúd magjaival. Ezt rászórtam a barackokra, meg 2 evőkanál szeletelt mandulát. 20 percet sütöttem a 200 fokos sütőben.

A barack levet enged, meglöttyed, édes és fűszeres lesz. Szóval isteni! Forrón se rossz, de én lehűtöttem és szintén hideg tejberizsre kanalazva ettem. A legjobb mindamellett a barackokból kisült, fűszeres, ragacsos lé lett. Valahogy azt kellene nagyobb mennyiségben előállítani.

Napi mosoly

Megtalálni a padláson a régi játékokat és hosszú órákat szöszölni vele, nagy-nagy élvezettel.

Hírlevél

A gyerekem átvette az uralmat a gépem fölött (is) és úgy döntött szózatot intéz a hírlevelem olvasóihoz. Ha te is szeretnéd megtudni, hogy mit üzen, iratkozz fel itt és várd a hétfői leveleket.

Napi mosoly

Venni 2 tálka szedret a piacon, az egyiket megenni hazafelé és rájönni, hogy ez a világ legfinomabb bogyója.

Napi mosoly

Meglepetés-szülinapot szervezni, megfeledkezni a tortáról és egész délelőtt rohangálni a cukrászdákba, hátha valahol adnak egyet. Végül egy kicsi, de finom Esterházy-val meg a trüffellel térni haza.

Napi mosoly

Talákozni Eve-vel és rájönni, hogy pont olyan, mint ahogy a blogja alapján elképzeltem!