Nyári saláta


Pénteken már határozottan azt éreztem, hogy itt a nyár. Mindenki arról beszélt a játszótéren, hogy mikor zár be az ovi, ki meddig jár még. Hát, nincs sok hátra, két hét. Addig is, amíg az időjárás összeszedi magát, legalább a tányéromon varázsolok egy kis déltengeri napsütést.
Apróra kockázok paradicsomot, paprikát, újhagymát meg uborkát. Fogok egy dobozzal az osanos, amúgy talán lengyel származású, fokhagymás olajban úszó rákokból és rádobom. Kis só, bors meg sok-sok petrezselyemzöld. Készen van.

Csak szólok

Csak szólok, hogy hétfőn az Instant Irodalom Hírlevélben egy olyan történet érkezik az olvasók postaládájába, amit még nagyon kevesen olvastak, egy szabadkai folyóiratban. Aki szeretné megkapni, még időben feliratkozhat - persze, ha eddig nem tette meg. Feliratkozási lehetőség: itt.
Ha pedig személyes találkozóra vágysz velem, esetleg egy dedikálásra ácsingózol, akkor vasárnap 10 és 18 óra között megtalálsz engem és könyveimet a Gozsdu udvarban, a Gouba kézműves vásáron. (Király utca 13. és Dob u. 16. között)
Itt pedig egy rövid beszélgetés van velem és a novellás könyemről. (Nekem csak a Mozilla nyitja meg.)

Napi mosoly 13.

Zöldborsót pucolni és enni.

Barackos-túrós kiflifelfújt


Aztán amikor egész délelőtt zuhogott az eső és a nullánál is kevesebb kedvem volt levánszorogni a boltba és tényleg semmi, de semmi nem volt a hűtőben, csak egy kis maradék töltelék a batyuból, nos akkor jutott eszembe, hogy már ezer éve szerettem volna kenyér vagy kifil felfújtat csinálni.

Először is kivajaztam egy tűzálló tálat. Összekevertem 2 tojást, 2 dl tejet, 1 dl tejszínt, 1 csomag vaníliás cukrot. Ebbe beletunkoltam a felkarikázott kiflit. Az egészet a tálba borítottam, közé pedig lekvár és túró gömböcöket dugdostam.

Az egészet kb. fél órát sütöttem. A tojásos-tejszínes cucctól kellemesen rezgős és puha lett a száraz kifli, a lekvártól meg jó édes. Azt hiszem egészen jól sikerült.

Barackos-túrós batyu


Mit csinál egy időeltolódással igen nehezen megküzdő, ámde kerti buliba hivatalos nőszemély, akinek parancsba adták a sütihozást? Nem, a cukrászda nálam nem opció. A helyes megfejtés: elővesz egy csomag leveles tésztát a fagyasztóból. Nem saját gyúrásút, hanem jóféle gyárit. Aztán csinál belőle túrós batyut, picikéket, hogy mindenkinek jusson pár darab.

Szóval fogtam egy csomag leveles tésztát és 4-5 centi széles négyzetekre vágtam. 25 deka túrót, 1 csomag vaníliás cukrot kikevertem 2 evőkanál tejszínnel. Ezen kívül még felhasználtam 15 deka sárgabaracklekvárt is a töltelékhez. A tésztanégyzetek közepére pöttyintettem kiskanálnyi lekvárt és túrót. A sarkokat középre hajtottam és összefogtam. 1 tojást jól elkevertem, ezzel megkenegettem a batyukat, a tetejére pedig jégcukrot szórtam.

Kb. 20-25 perc alatt szép pirosra sültek. A töltelék ugyan kicsit kifolyt itt-ott, de az, hogy a lekvár odasült egy kicsit az aljára még finomabbá tette ezt a végtelenül egyszerű kis sütit. Amikor megérkeztem a kis kosarammal, valahogy mindenki belenézett, aztán csak azt láttam, hogy már üres is. Az senkit se érdekelt, hogy még el se kezdtük a roston sütögetést, így lett a sütiből előétel.

New York, 1. nap



Amikor New York-ról mesélek, akkor igazából Manhattanról mesélek. A reptér kivételével ugyanis nem mentünk ki a szigetről, azt viszont annál alaposabban megnéztük magunknak. Rengeteget gyalogoltunk, első két napon még nagyon vitt a lendület.


Times Square


Legelőször itt merítkeztünk meg abban, amit magunk között rögtön el is neveztünk New York feelingnek. Valahogy ez a hely, a reklámjaival meg a tömegjével együtt a város esszenciájának. A téren rengeteg ajándéküzlet van összezsúfolva, csupa szabadságszobros meg I szivecske NY feliratú cuccal, minden létező tárgyra rányomják, hogy aztán jó drágán el lehessen adni. A minőségük meg semmivel sem rosszabb a Váci utcaiaknál.

Circle Line Cruising



Nem, nem mentünk ki a Szabadság-szoborhoz, sem a Staten Island-ra. Helyette felültünk egy hajóra, ami 3 órán keresztül hajókázott velünk a Hudson-folyón.
A kapitánynak látszó, ám inkább idegenvezető funkciót betöltő bácsika mesélt, szinte végig. Bár alig lehetett érteni, amit mond, olyan elnyújtott és elharapott kiejtése volt, mégis rengeteg érdekeset mondott. Szinte minden, a partról látható nagyobb épületről tudott valami történetet, érdekességet. Olyan helyeket is megmutatott, hogy pl. hol landolt a folyón tavaly januárban az az utasszállító repülőgép. Látszott, hogy a bácsi együtt él a várossal és a vízzel, és egyáltalán nem bánja, hogy naponta többször el kell darálnia ugyanazt a szöveget.
Többféle hajókázás közül lehet választani, van amelyik az egész szigetet körbejárja, mi csak a félkört választottuk, egészen az ENSZ-ig felcsorogtunk a túloldalon, aztán vissza.

Intrepid Sea-Air-Space Museum


Ezt a helyet a drágám nézte ki magának, még indulás előtt. Gondoltam, ha már ennyire érdekli, akkor én is megnézem magamnak. Az Intrepid egy repülőgép hordozó anyahajó. Még a második világháború idején építették, aztán volt Vietnamban meg Koreában, sőt a hatvanas években ez a hajó szedte fel a Földre, illetve az óceánba visszatérő űrkapszulákat a benne ülőkkel együtt. Aztán amikor leselejtezték, ide állították múzeumnak. Mellé került még egy Concord és egy tengeralattjáró is.
Ami azt illeti, van mit nézni, maga a hajó hatalmas, a hangár részen van maga a múzeum: filmrészletek, gépek, berendezések, egész replők összehajtogatott szárnyakkal.



Meg egy Kitchen Aid, amit sosem használtak ugyan a hadseregben, pusztán azt hivatott megmutatni, hogy mennyivel nagyobb berendezések kellenek, ha az ember 3000 tojásból süt rántottát. Én meg ne legyek gasztroblogger, ha ezt nem mutatom meg.

A felső fedélzeten rengeteg, különböző korú harci repülő és helikopter áll egymás mellett, bár én ekkor már kicsit fáradtam és nem tudtam eléggé értékelni a felhozatalt. Aztán még fel lehet menni az irányítótoronyba is, ami elég szürreális és elképzelhetetlen, hogyan tudták működtetni ezt a monstrumot a számítógép előtti korban, telefonnal, rádióval és rajzolt térképekkel.
A Concordba is be lehet menni, meglepően szűk és meglepően rengeteg kerozint evett meg, nem is közlekedik már...
A tengeralattjáró meg nem klausztrofóbiásoknak való. Még így, hogy a kikötőben ácsorog is félelmetes, mi lehet amikor lemerül a víz alá! Három sor "ágy" egymás alatt-felett, hihetetlen szűk hely mindenhol. Ezt fel nem foghatom, hogy lehetett bírni.


Empire State Building



Ez most a legmagasabb, és egyben turistáknak is megközelíthető kilátópont New York-ban. Amikor beálltunk a sorba, még csak éppen sötétedett, mire kiszálltunk a 86-ik emeleten, már ilyen fényárban úszott a város. Aki az esti kilátásra kíváncsi, az bizony készüljön a másfél órás sorban állásra. (Napközben csak fél óra.)
Nos, lélegzet elállítás az van, egész Manhattan az ember lába alatt, egy csoda. Szerencsére nem vagyok nagyon félős, sőt még élveztem is, hogy van szél, ettől olyan valódi az egész.
Az első nap folyamán különösebben jelentős étkezésünk nem volt, mindig ott kaptunk be ezt-azt, ahol éppen nagyon éhesek voltunk már. A reggeli tonhalas szendvics meg az ebédre evett rákpogácsa (crabcake) is egész jó volt.

New York, 0. nap

- Az önök járatát törölték. Megbetegedett a pilóta. Holnap ugyanerre az időpontra áttetük a jegyüket.
- Na, neeee!
Még az volt a szerencse, hogy komolyan vettük a három órát és elég korán ott voltunk a reptéren. Így még be tudtak miket passzírozni egy átszállásos járatra. Mondjuk nem igazán hagytunk választást a deltásoknak, egyszerűen nem hagytuk elrázni magunkat, ez most nem az a helyzet volt, amikor 1 nap mínusz belefért volna. Amsterdamon keresztül mentük végül, kicsit szaladós volt a csatlakozás, de így 1 órával előbb értünk Amerikába, mint a közvetlen járatunkkal.
Este volt már, a taxis elszállított a hotelünkbe a Hudson-ba, küzdöttünk egy ideig a kártyánk elfogadtatásával, és hálaimát rebegtünk a nonstop banki ügyfélszolgálat és a telefonos limitemelés kitalálóinak nevét emlegetve.
Egyetlen, ám igen amerikainak gondolt tettet voltunk képesek még végrehajtani: ettünk egy hamburgert, de amolyan igazit, leülőset. A szállodához legközelebbi, vállalhatónak gondolt helyre már be is ültünk, a 9-ik sugárúton.
A hamburger elég emberes adag volt, kéttenyérnyi hús, pirított zsemle, ahogy dukál. A darált hús elég jó minőségű volt, érezhetően marhából. Azt hiszem vaslapon sütötték, semmiképpen sem olajban. Nem is nagyon sütötték meg, a közepe még egy picit rózsaszín maradt. Mellé savanyú uborkát meg coleslaw-t adtak. A sült krumplit külön kellett kérni, de abból is egy adag legalább kettőnek felelt meg.

New York, úgy általában

Amikor a drágám megkapta ezt a jutalom utat, hetekig álmodoztunk. Mindenféle egzotikus szigetekről, andalúz várakról meg francia borvidékekről olvasgattunk. Aztán egymásra néztünk és már nem volt kérdés: New York. Egyszerűen meg kellett néznünk magunknak.

Még csak pár napja értünk haza, de már most is olyannak tűnik, mintha csak egy film lett volna, színes, szagos, de mégis valószerűtlen. Erre a városra minden igaz, amit csak a filmekben láttam, amit elképzeltem. Nagy, nyüzsgő, egy picit nyomasztó. A felhőkarcolók egyszerűen hihetetlenek, nekem, síkvidéki lánynak, folyton felfelé kellett bámulnom, nem tudtam betelni velük.

Tömeg van, mindig, mindenütt. Sorban állás - a tökélyig fejlesztve. Már ahol 2 ember várhat, ott számíthatunk kordonokra. Mindenki szó nélkül és türelmesen áll sorba és a sor mindig halad előre. Mindig az volt az érzésem, hogy minden meg van szervezve, és az eladók, múzeumi dolgozók értem tevékenykednek.

Emberek

Mivel nőből vagyok, nem győztem nézni az emberek ruháját. Tényleg tornacipőben meg flip-flop papucsban közlekednek az utcán, a táskában a tűsarkúval. Sok a csini csaj, nagyon komoly ruhákban flangálnak. De legalább ugyanennyi a trehány. Lehet, hogy az amerikaik statisztikailag kövérek, de ennek a városnak a lakói bizony nem azok, sőt. Vasárnap reggel mindenki ment futni, legalábbis nekünk úgy tűnt.

Divatkövetőknek pedig két ruhadarab kötelező jelenleg: Louis Vuitton táska és cicanadrág. Elsőre még nem tellik, a másikban meg nem igazán érzem jól magam...

A harmadik kötelező kellék pedig az okostelefon. Mindenhol ez az érintőképernyős, jó tenyérnyi telefon látható, az öregasszonyoktól a metrón utazó tini kezéig, füléig, mindenhol. Folyton és mindenki telefonál, a színházban is, amint vége az előadásnak, már veszik elő. A repülő landolását alig bírják kivárni.

Evés

Enni mindig és mindenhol. New York egyszerűen tele van evési lehetőségekkel. A Mekit teljesen kisöpörte a Starbucks, mindenki fél literes kávés bödönökkel rohangál: decaf, soy latte. Vüfff! Egyszer sem sikerült tisztességes kávét innunk, szerencsére én elég jól megvagyok a tejeskávéval is.

Nagyon központba került az egészséges, a bio - organic, a locavore meg a funkcionális ételek. A teára rá van írva, hogy hány miligramm antioxidánst tartalmaz. Voltunk egy szupermarketben, ahol csak bio cuccokat lehet venni, de olyan mennyiségben és választékban, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Képzeljetek el egy Spárt vagy Match méretű boltot, nagyjából kétszázszoros választékkal telezsúfolva. A zöldséges részlegen vagy 15 féle volt csak a friss gombákból!
Mint már említettem, most nem nagyon van Meki, van helyette viszont rengeteg más koncepciójú gyorskajálda: szendvicsekkel, salátákkal, levesekkel. Nagyon szimpatikus helyek, mindenhol kiírva, hogy "handmade", ami a drágám szerint az jelenti, hogy helyben keverik a vizet meg a port össze. Ettől függetlenül nekem tetszik, hogy kezdik tukmálni a sok gyümölcsöt zöldséget. Szinte mindenhol lehet venni meghámozott, falatnyira kockázott, dobozolt friss gyümölcsöt. Persze azt is láttuk, hogy mégis mindenki sima bagelt eszik, mindenféle gyümölcs nélkül.
Ezen kívül is rengeteget ettünk, de ezekről majd az egyes napoknál mesélek, jó részletesen. Igyekeztünk végigenni a híres helyeket.

Kern Ági a Goubán!

Van már programod vasárnapra? Eljöhetnél például megnézni az új belvárosi látványosságot, a pesti Goubát! Kézművesek, antikváriumok és persze Kern Ági könyvei a vásáron, gyerekeknek külön program, a felnőtteknek meg étel, ital, zene.
A belépés ingyenes, a helyszín a VII. kerületben, a Gozsdu udvarban, a Király utca 13. és Dob u. 16. felől egyaránt megközelíthető.
Vasárnap és jövő vasárnap 10 és 18 óra között ott leszek, beszélgetek, dedikálok.

Újra itthon mosoly

Újra itthon vagyok! Ez bizony jó, még akkor is, ha a kelet felé repülés nem kompatibilis az ember életben maradásáért folytatott harcával.
Odafelé 10, most 23 kiló volt a bőröndöm. "Csak" 7 könyvet meg 11 újságot hoztam.
És most szunya, egy nagyobb, kényelmesebb, SAJÁT ágyban. Eddig is sejtettem, hogy komoly és bensőséges a kapcsolatom a kispárnámmal.

New York

Ma indulok egy csoda izgalmas utazásra! Már hónapok óta készülünk, tervezgetünk. Pár nap múlva megint itt leszek, addig hallgassatok zenét!

"Start spreading the news"



Hamarosan jön a 2 rész! "These streets will make you feel brand new!"



Hát, én kíváncsi vagyok rá! Nagyon.

VKF! Afrodité asztalánál

Afroditével elég csúnyán kibabráltak a többi istenek. Száműzték ugyanis az Olimposzról, miután annyi szerelmi galibát okozott odafenn, hogy egymásnak ugrasztott nagyjából minden istent és istennőt, titánt meg nimfát. Úgy döntöttek, addig nem térhet vissza, amíg egy férfi igaz szerelmét bizonyítandó fel nem ajánlja neki szívét.

Afrodité dúlt-fúlt egy ideig, haragosan járt-kelt a 2010-es Budapesten. Először is meg kellett szoknia, hogy akármilyen gyönyörű nő is ő, menthetetlenül régimódinak, szűziesnek és furcsának tűnik redőzött himationja. Ahhoz meg túl hideg volt, hogy csak úgy megoldja ruházatát és kivillantsa bájait. Látta, hogy itt a nők bizony ezt teszik: ész nélkül mutogatják mindenüket, de főleg derekukat meg tomporukat szeretik előre hajolván a nagyérdemű elé tárni. A tűsarkú cipők láttán meg egyszerűen rosszul érezte magát, biztos volt benne, hogy ebben ugyan senki ember fia nem tud járni.

De Afrodité mérhetetlenül hiú is volt, így hát elment és alaposan bevásárolt feszülős topokból, csípő- meg cicanadrágokból, sőt miniszoknyákból. A görög nyárhoz szokott bőre örökké libabőrös volt a hűs városban, ezt valahogy igyekezett figyelmen kívül hagyni. Régi szokásaitól azonban sehogy se tudott megszabadulni, őrölt gyöngyöt hintett bőrére, hogy csillogjon és mirtuszt font hajába, hogy varázsos illata legyen. Mégis úgy tűnt, ez nem elég ezeknek a népeknek.
- Mit dobálod itt a hajad kisanyám? Nem drájvetter reklám ez. Látsz valahol szélgépet?
- Ne meregessed itt nekem a szemed, nem látod, hogy éppen billiárdozok?
- Húzzá má innét, ribanc! És hozzá még két sört!
Afrodité érezte, hogy nem jól fogott neki a hódításhoz, miután sorra ilyen beszólásokat kapott a férfiaktól, akiknek elvileg a szívét kellett volna leigáznia. Végül felcsillant a reménysugár. Az egyik helyen talált pár helyes srácot, akikkel már beszélgetni is tudott.
- Afrodité – mondta az egyik és az É betűt hosszan elnyújtotta. – Veled aztán jól kibabráltak a szüleid. Micsoda név!
- Ne bánccsátok a hölgyet – így a másik. – Inkább táncoljunk!
Na, ez aki táncolni hívta, ez lett végül a kiszemelt áldozat. Afrodité addig forgolódott és hajlongott a táncparketten, amíg valahogy sikerült magába bolondítani a kissé kapatos úriembert. Ekkor már úgy érezte, hogy nyert ügye van, el nem engedi ezt a férfit. Tudta, hogy már csak azt a bizonyos híres lakomát kell megetetnie és megitatnia az áldozatával, hogy aztán kénye-kedve szerint játszhasson a szívével.

Afrodité derekasan rákészült a csábításra. Egész álló nap vásárolt, szeletelt, kavart, főzött és sütött. Aztán haját bodorította, orcáját csinosította, ruhája redőit rendezgette órák hosszat. Amikor beállított a fickó, egy szál lekonyuló sárga rózsával a kezében, már csak arra vágyott, valahogy – akárhogy – de kerüljön vissza jól ismert és otthonos Olimposzára, acsarkodó, áskálódó és intrikáló istenei és istennői közé.
De a vacsora még hátra volt. Afrodité a földön terített, egy alacsony asztalka köré puha párnákat szórt. Mindent elborítottak a rózsa és ibolyaszirmok. A szoba véletlenszerű pontjain apró, vörös üvegtartóba helyezett gyertyák pislákoltak, sátorszerűen leszűkítve a teret.
- Hűha, kisanyám, te aztán készültél – a férfitól mindössze ennyi megjegyzésre futotta, de azért engedelmesen, bár meglehetősen sután telepedett le a párnákra.

Alvadt vér színű vörösbor örvénylett az öblös pohárban, mézzel, szegfűszeggel és fahéjjal összefőzve. Az asztalon szétfeslő füge, erős illatú sajtok meg frissen pucolt, zsenge dió kellették magukat. Egy óriási rákpáncél felhasítva és kiterítve feküdt, megtöltve a tenger állatainak húsával: homárral, fésűkagylóval meg tintahallal. Csípős, mentás szósszal volt meglocsolva, rubinszínű gránátalma magokkal körberakva. Gyöngyház színű kagylóhéjakon kábult osztrigák remegtek. Egy tálban szőlő, zeller meg édeskömény feküdt egymás mellé, hogy harsogó, friss ízükkel, éltető nedveikkel leheljenek új életet a gyomorba és azokba, akik megeszik őket.
Afrodité végre elemében érezte magát, kecses ujjaival nyúlt a finomságok után, úgy evett, mint aki ennél csodásabb dolgot a világon el nem tudna képzelni. A férfi csak nézte, ámulva. Még sohasem látott senkit, aki így evett volna. A kezébe vette a fügét, nagyot harapott belőle, majd behunyt szemmel ízlelgette. Pár cseppnyi gyümölcslé lecsorgott a szája szélén, de ő észre sem vette. A füge leve lecsöpögött a mellét épp, hogy eltakaró redőkre, de ő közben már a diót majszolta. Majd ujját a tengeri herkentyűk szószába mártotta és kuncogva nyalogatta le. Egy szép homárdarabot harapdált, aztán a feltört ollóból is kiszopogatta, kiszívogatta a benne rejlő finomságokat.

A férfi csak nézte, nézte ezt az egy személyes orgiát, különben se szerette a tengeri cuccokat. Afrodité pedig észre sem vette, hogy társa nem tart vele, már a lágy csokikrémnél tartott. Egy csipetnyi chili is került ám bele, így a hideg, lágy krém és a tüzes íz fergeteges táncot járt bensőjében. Ő pedig nem tudott ellenállni, egyre csak újabb és újabb kanálnyit vett a szájába, nyalogatta, habzsolta, végül ujjával még a tálkát is kitörölte. Csak ekkor nézett fel, és látta meg a vonzalom helyett az elképedést.
- Végre egy csaj, aki nem fogyózik – nyögte ki a pasi. – Tök jó!
Már tudta, hogy sokkal nehezebb dolga lesz itt a földön, mint az istenek között hódítani.

Mosoly helyett vigyor/fintor

Pakolni életem egyik legizgalmasabbnak igérkező utazására. Létezik olyan, hogy utazás előtti depresszió? Ami ráadásul bipoláris?

De ma még kellene ebédet főzni - nincs se kedvem se ötletem, csak pár fonnyadt répa.

Rókusfalvy fogadó


Kétszer kóstoltuk meg a Rókusfalvy etyeki éttermét. Először a nyűgös, jéghideg februárban, aztán most a szikrázóan meleg májusban. A hangulat egészen más volt, a vendégek télen elmaradtak, most pedig nyüzsögtek. Az étel viszont mindkét alkalommal ugyanolyan volt: kifogástalan. Tetszett nekem, a kiművelt és elég komoly éttermeken szocializálódott blogírónak, de a kevésbé flancos kajákhoz szokott ismerősöknek is.

A fogadó egy régi ház, modernkedés mentesen felújítva, kényelmesre és barátságosra fazonírozva. A legjobb hely azonban mindenképpen a terasz, ahonnan messze nyúló a kilátás, élvezhető a napsütés és persze a többi vendég társasága.

Egyetlen hipermodern helyiség van az épületben, ami a konyha. Vidák Zoltán saját ízlésére formálta alig pár éve: tiszta fémborítás az egész, nagyon steril benyomást kelt, amíg el nem indul a roham. Mert akkor csak a sürgés-forgás és az erőfeszítés látszik, hogy minden vendég asztalára kerüljön étel. Ezért a célért a pincérek is mindent megtesznek, kedvesen és gyorsan teljesítik a kisgyerekkel érkezők extra igényeit is.

Érdemes átböngészni a rövid étlapot. Ami engem igazán megragadott, hogy mindenféle hús került rá: csirke, kacsa, nyúl meg a négylábú nagyok is. Az étlap talán rövidnek és szerénynek tűnik, de ha megnézzük a hetente változó szezonális ajánlatot, máris kiderül, nincs nagy gond a választással. Most éppen a spárgaszezon tombol Rókusfalvynál, de olyan érdekességek is felfedezhetők, mint a csalános-spenótos búzatöret.

Persze a papíron felsorolt ételek semmire sem adnak garanciát, legfeljebb igéretet arra, hogy helyi, nagyrészt szezonális alapanyagokkal fogunk találkozni. A bodza- és málnaszörp, na meg a helyi borok után már elég jó a kedvünk a válogatáshoz. A többé-kevésbé fősodorba tartozó kombinációk akár meg is rettenthetnek: már megint egy látvánnyal, de mini adagokkal operáló helyre csöppentünk.

Nos, erről szó sincs. Az adagok nagyon is megfelelőek, konkrétan nagyon jól lehet lakni. Ez azonban nem megy a minőség rovására. A marha rostélyos olyan, hogy elolvad és én is elolvadok, amikor megkóstolom. A hozzá tálalt spárga pedig enyhén csípős szószban, isteni újkrumplival kényeztet. Ugyanez bármely kóstolt ételre elmondható, még a gyerekek rántott csirkéje is tökéletes.

A levesek talán egy picit semmitmondóbbak, mint a húsok, bár a téli fehérrépa krémleves után még mindig sóhajtozok. Májas derelyével tálalták, itthoni körülmények között utánozhatatlan.

A leggyengébb pont nekem egyértelműen a desszert kínálat, nem mintha rosszak lennének, csak tele hassal valahogy nincs kedvem se túrógombóchoz, se aranygaluskához. Végül sikerül kikunyerálni, hogy a csokitortához adott narancsfagyiból kapjunk csak úgy külön. Isteni, hogy alatta még lapult titokban egy kis eperkompót is!

Egyszóval Etyek mindenképpen megér egy kis autózást.

Gyömbéres csirke


Ha gyorsan akarok valami ebédet csinálni, nekem mindig a szójaszószos, összeforgatós dolgok jutnak az eszembe, még véletlenül sem a paprikás csirke. Nem tudom, miért van ez, de azt kell mondanom ez az ebéd is egészen jól sikerült. Lehet, hogy valakinél nem alapfelszerelés ez a pár hozzávaló, nálam valahogy úgy alakult, hogy igen.

2 felnőttnek főztem, plusz egy kicsinek, így 2 csirkecombot kifiléztem és felkockáztam. 1 hüvelyujjnyi darab gyömbért felkarikáztam. Nem reszeltem le, mert elég fás volt, meg nem is akartam, hogy teljesen uralja az ételt. 2 gerezd fokhagymát apróra vágtam.

Serpenyőben olajat forrósítottam, rádobtam és átforgattam a húst. Amikor minden oldalról nagyjából megpirult, akkor rászórtam a gyömbért, fokhagymát. Ráöntöttem 3-4 evőkanál szójaszószt, 1 citrom levét. Lefedve pároltam kb. 10 percig, majd levettem a fedőt és beleszórtam még maréknyi földimogyorót. Egy picit még elforralam a levét, aztán rizzsel tálaltam.

Lehet bele tenni mindenféle zöldséget is: répacsíkokat, borsót, hagymát, de most valahogy úgy éreztem, hogy ezeket az egyszerű, tiszta ízeket keresem. Nagyon jó lett a savanykás-sós egyensúlya és azért a gyömbér csípősségét is lehetett érezni.

Napi mosoly 12.

Életem második császármorzsája akkora sikert aratott, hogy egy morzsa se maradt belőle. Sose gondoltam volna, hogy mindenki, kicsi és nagy is, így fogja falni. A fotózásra félretett 3 falatnyit is fel kellett ajánlanom a köznek, mert a drágám olyan kutyaszemekkel nézett, nem mertem kockáztatni a kapcsoaltunkat.
(Az első, amit porból csináltam vagy 12 éve, a kukában végezte.)

Da Raffaello étterem, pizzéria

Ott van ez az étterem ahol a Bartók Béla meg a Tétényi út összetalálkozik. Korábban naponta, de most is hetente többször megyek el mellette, amikor a hetes busz vagy az autó kanyarodik arra. De valahogy sose jutott eszünkbe oda menni, mígnem a drágám el nem olvasta a Mancs dícsérő értékelését a Da Raffaello-ról (korábban még Da Wally névre hallgatott).
Vasárnap az esőtől beszorítva már fél 12-kor ott toporogtunk, bár kiszolgálni még fél óráig nem igazán akartak minket. Mint utóbb kiderült szinte minden környéken lakó ismerősünk látta a helyet, de bemenni valahogy senkinek sem akaródzott eddig. Ehhez képest fél 1-re már minden asztal foglalt.
A szicíliai városokat ábrázoló falfestmények senkit sem kötnek el, a falra helyezett tévék pedig inkább zavaróak. Az asztalok elég kényelmesek, van mindenféle méretben, elrendezésben. Szemmel láthatóan a családok veszik birtokba ezt a helyet, ehhez képest nem nagyon van a gyerekeknek fenntartott sarok, hogy ott tombolhassanak, amíg - elég sokat - várunk a kajára. Plusz pont viszont, hogy van pelenkázó, az ilyennel mindig be lehet nálam vágódni.
Az étlap amolyan magyarosan olasz, nem túl biztató, hogy a pizzák egy részénél virsli is szerepel a feltétek között. Végül az ételek is igazolják az étlapot, azt a bizonyos magyarosan olasz vonalat, de ez nem feltétlenül rossz. Az ételek egészen finomak, csak éppen az autentikus vonásokat, a regionális talján konyhát nem érdemes rajta számon kérni.
Van szezonális ajánlat is, spárga és hozzá Sprágabor, igazából Zöld veltelini. Ez a fogás a legjobb: roppanósra párolt zöldspárga, sonka meg parmezán. Nagyon jól összeillenek.
A levesek lehetnének akár melegebbek is, a hagymaleves például tejszínes, de cserébe jókora sajtos pirítós társaságában érkezik. A saláták se tartogatnak túl sok izgalmat, szépen összevagdosott ez meg az.
A tészták picit átlag alattiak, óriási adagban érkezik, de össze van kutyulva a mártás meg a tészta, a carbonara is tejszínes. A tenger gyümölcseit pedig a legolcsóbb fagyasztott cuccból állították elő.
Ezzel szemben a pizza fergetegesen jóra sikeredett: a tésztája ropogós, vékony és a feltét is nagyon jó sonkából és mozarellából lett összerakva. Még a paradicsomszósz is finom alatta. Nem csoda, hogy a gyerekek kiéhezett sáskahadként vetették rá magukat.
Desszetre már nincs érkezésünk, sem időbeli, sem gyomorbeli kapacitásunk. Az étlap alapján azonban megállapítjuk, hogy előregyártott fagyasztott deszertekkel jól el vannak látva, ezek talán még Olaszországból is érkeztek, ha jól látom.

A magazinfüggő fogyózik


Mi mással lehetnének tele a tavaszi újságok, mint riogatással a "bikiniszezon" közeledtére utalva? Magam részéről már január óta készülök rá erőteljes módon a témára, ami ezeknek a magasröptű, rendkívül sok okosságot tartalmazó magazinoknak olvasgatásában nagyjából ki is merül. Nagy szerencsémre vannak olyan újságok is, mint az Elle, akik elég bátrak ahhoz, hogy egy nagydarab csajt tegyenek a címlapra és bő 30 oldalon keresztül a gömbölyűség szépségével foglalkozzanak.

A többiek meg mind le akarnának fogyasztani, ha hagynám magam. Stahl magazin az új tavaszi lapszámban a saját fogyókúrája történetét írja meg, hogyan szabadult meg 5 kilótól 2 hónap alatt. Nos, a tőle megszokott elszántsággal, bérelt futópaddal meg tudományos kalóriaszámlálgatással. Cserébe a büntetlen örömök címet viselő receptjei egészen kecsegtetőek, különösen a turmixa meg a rakott padlizsánja.

Ha már a kecsegtető fogyókúrás módszereknél tartunk, a Meglepetés magazin úgy gondolta, hogy ideje egy különszámnak, aminek a Karcsúsító nevet adta. Annak ellenére, hogy sajnálatos módon Bódi Sylvit kell elviselnem a címlapon, a bemutatott módszerek nagyon tetszenek. Sajt és bor kúra, bogyós gyümölcsök pezsgővel, fogyókúra nasikkal. A celebek is osztják az észt, de a mintaétrendek egész szimpatikusak. Az olyan vacsoraötletek, mint csirkemell salátával vagy lazacszelet pirítóssal kifejezetten szimpatikusak. Viszonylag kevés a recept, de sok-sok mintaétrend közül válogathatunk és ugye egy joghurt felbontásához nem kell használati utasítást mellékelni.

A Kiskegyed se akart lemaradni, ők is kijöttek a különszámukkal, Fitt néven. Ők a leveses diétát mutogatják, amivel állításuk szerint 2 kilót lehet fogyni egy hét alatt. Biztos így van, de nem akarom kipróbálni. Ezen kívül lovaglást ajánlanak meg esküvői szépségnaptárt. Sőt, még szoptatni is meg akarnak tanítani, meg a kőkori diétát is bemutatják.

A paleolit táplálkozást sajnálatos módon a Diéta és fitness is a zászlajára tűzte. A Szendi Gábor pszichológus által, tulajdonképpen egy amerikai kutató által kidolgozott módszer lefordítása mellett kardoskodnak, mondván, hogy a civilizációs betegségek oka a civilizációs életmód. Az ember csak az elmúlt 10-15 ezer évben kezdett el tejet, gabonát enni. Azt valahogy mindig elfelejtik közölni, hogy az ősember 30-35 évig élt maximum, mi meg úgy 70 évre vagyunk most jogosítva. Jómagam inkább választom a civilizációs ártalmakat, mint a visszatérést az ősök életmódjához. Nagyon jól érzem magam a fűtött lakásomban, a számítógépem mellett. Valahogy nem hiányzik a tábortűz meg a barlang. Arra is kíváncsi lennék, ha az a 7 milliárd ember, aki most a Földet belakja hirtelen nem enne se rizst, se búzát, se kukoricát, akkor hányan halnának rövid úton éhen.

Az újság amúgy elég sokszínű, bár szinte teljes mértékben a diétákról szól, fogyózási hibákról és hasonlókról. Recept fronton nagyon szegényes, nem igazán találtam olyat, ami miatt rohannék a konyhába.

Szendi Gábor a Nők Lapja Egészséget is bevette magának, itt tanácsokat ad a nagyérdeműnek. Ez az újság van legkevésbé kihegyezve a fogyózásra, viszont van csapvíz teszt, megnyugodtam, hogy továbbra is ihatom. Okosságokat tudhattam meg a testi intelligenciáról, a hallásról meg arról kit hogyan formált át az anyaság. A celebfaktor szerencsére elég alacsony mértékű.

Nem úgy a Rubint Réka magazinjában, aminek az Alakrefrom címet adta. A magazin teljes mértékben Rékára épül, minden egyes fotón ő és csak ő szerepel. Tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak hatékony az itt bemutatott kúra, tornagyakorlatok és lelki tanácsok kombinációja. Már amennyiben el tudja viselni ezt a fajta túlburjánzó öntudatot.

Itt persze még nincs vége, az újságos standokon ott a Wellness, a Shape meg a Fitt infó is. Van továbbá bio életmódról is vagy kétféle magazin. Nagyjából mind ugyanarról szól: egyél kevesebbet és mozogj többet. Na meg persze vedd meg ezt, meg ezt, meg ezt a terméket, hogy a pénztárcád ne legyen olyan kövér mint te.
És ha már a fogyókúráról beszélek, akkor itt egy kötelező olvasmány Maimoni tollából.

Gouba mosoly

A napi mosolyom tárgya egy új vasárnapi program: a Gouba. A Gozsdu udvarban, a Király és a Dob utca között egy felújított átjáróban minden vasárnap kirakodó vásár van. Izgalmas kézműves termékek, régiségek és könyvek. A kézműves dolgok között felülreprezentáltak az ékszerek, mindenféle létező anyagból: üveg, textil, süthető gyurma, kerámia, nemez. Igazán szép és izgalmas darabokat láttam. Vannak Figurkák meg komplett öltözékek is, olyanoknak, akik nem az egyendivatra vágynak. (Zene és lángosos, limonádés büfé is van.)
Igazán jó kis sétálgatós, belvárosi program.

Spárgakrémleves kéksajttal


Ha már spárga, akkor a belőle készült krémlevest sem hagyhattam ki. Jó sűrű, gazdagon kényeztető leves kerekedett belőle, hiszen nemcsak spárga, hanem sok egyéb finomság is került bele. A kékpenészes sajt aromái kiválóan kiegészítik a spárga kesernyésségét.
Spárgakrémleves kékpenészes sajttal, borsóval

Hozzávalók 4 tányérnyi leveshez: 25 deka spárga, 10 deka krumpli, 1 deka borsó, 1 csokor újhagyma, 1 dl tejföl, 5 deka kékpenészes sajt, só, bors, szerecsendió.

Elkészítése: A krumplit meghámoztam és felkockáztam, a hagymát pedig felkarikáztam. Bő liternyi vízben 10 percig főztem ezt a két zöldséget. Közben a zöld spárga alsó, fás részeit levágtam, a csúcsát szintén külön vettem. A forró levesbe beleszórtam a spárga szárakat meg a borsó és még tíz percig főztem, az utolsó 5 percre a csúcsokat is beletettem.

Ez így rettentő bonyolultnak hangzik, pedig csak arról van szó, hogy mindent akkor tettem bele, amikor már megpucoltam és pont annyi ideig főztem, amennyi ahhoz kell, hogy megpuhuljon.

Amikor minden zöldség puha lett, kiszedtem pár darab szép spárgacsúcsot. A levest jó alaposan összeturmixoltam, hozzáadtam a tejfölt és a sajt felét is. Fűszereztem. A tányérokra kiszedtem a félretett spárgarészeket, rámorzsoltam pár darabka sajtot és erre mertem rá a levest.

Fritatta spárgával, borsóval, fetával


Nem tudom pontosan nevezhető-e fritattának ez a zöldséges rántotta, hiszen nem sütőben pusztán serpenyőben sütöttem. Nálam főétellé lépett elő ez a tojásos fogás, ugyanis köretként még salátát is ettem hozzá, rengeteg paradicsomot. Amitől szerintem nem rántotta ez az étel, hogy tele van pakolva minden földi jóval, és aztán kavargatás nélkül szépen lepényszerűre sütve.

Nézzük, hogy mit csináltam: 10 deka borsót meg 10 deka spárgát kevés vízben 10 perc alatt megpároltam, leszűrtem. 6 tojást felütöttem, jól kikevertem. Picit sóztam, borsoztam.

Mély serpenyőben 1 kanál olajat forrósítottam, beleöntöttem a tojásokat, rászórtam azon nyomban a zöldséget, illetve 5 dekányi fetát is rápöttyöztem. Amíg az alsó fele teljesen meg nem sült, nem piszkáltam. Amikor már nagyjából szilárd volt az egyik fele, egy gyors, ügyes mozdulattal, na meg egy alkalmas lapos szerszámmal megfordítottam az egészet és a még nyers oldalát is megsütöttem. Végül felszeleteltem és tálaltam.
2-3 embernek elegendő adag

A spárga előkészítése, főzése


- Milyen finom ez a spárga! - hangzott el múlt hét végén. - Én is nagyon szeretem, de sose csinálok. Olyan bonyolult!

Na itt jöttem rá, hogy csak nekem evidens, hogy ha valamit meg akarok főzni, akkor kikutatom a többi blogon, ők hogyan csinálják. A legtöbb háziasszony egyszerűen nem ér rá ilyesmivel foglalkozni, maradnak a jól bevált, már ismert dolgok.

Pedig a spárga annyira egyszerű ügy, hogy mindenkinek érdemes belevágni, aki egy kicsit is szereti. Ráadásul most már minden hiper-szupermarketben beszerezhető, 4-500 forintot még egy kísérlet erejéig is be lehet áldozni.

Fehér vagy zöld?

Nálam egyértelműen a zöld, azok közül is a szép vékony szálakat választom. A fehérek többször maradnak rágósak.

Pucolni vagy sem?

A zöldet nem hámozom. Minden szálat két kézzel megfogok, ahol pattan, ott letöröm az alsó részét, amit ki is dobok vagy maximum zöldségalaplébe, tészta főzővizébe teszem ízanyagnak.

A fehéret érdemes lehámozni, főleg a alsó részénél, mert ott bizony fás és keserű is lehet.

Főzni avagy hogyan tovább?

A legjobb a sütőbe tenni a spárgát úgy 20-30 percre. Tejföllel meglocsolva szeretem a legjobban, de egy kis olajjal, fűszerekkel összeforgatva is mennyei köret lesz belőle.

Levesnek, mindenféle egyéb köretnek viszont meg is lehet főzni bő vízben. Ha egészben szeretnénk felhasználni és fontos a külalakja is, akkor meg kell őrizni a szép alakját is. A spárgasípokat összekötjük és úgy állítjuk, hogy a feje kilógjon a vízből, csak a forró gőzben párolódjon ez a rész.
A vízbe kerüljön só, pici cukor és olaj/vaj is. 10 percnél több nem nagyon kell neki, a fejét pedig bőven elég 5 percig főzni. Ha szép élénkzöld színt akarunk tartósítani, akkor főzés után rögtön hideg vízbe ugorjonak a sípok.

Napi mosoly 11.


Véletlenül kinézni az ablakon és meglátni, hogy ilyen az ég.

Az igazi csevapcsicsa így készül


Elég sok csevapként, csevapcsicsaként aposztrofált recept kerül fel a blogokra és egyéb honlapokra, ahogy közeleg a grillszezon. Csak egy pici bajom van ezzel, hogy nagyjából semmi közük ahhoz, amit Szerbiában, Horvátországban, Boszniában neveznek csevapnak. Persze nem baj ez, hiszen a németek is csinálhatnak Gulaschsuppe elnevezésű képződményt, amelynek semmi köze a mi gulyás levesünkhöz.

Csak gondoltam leírom még egyszer, mi a csevap lényege, mitől lesz az ami.

1. Három fő összetevő kell: hús, só, bors. A hús jó esetben marha és disznó keveréke, esetleg birka, bár ez utóbbi igen ritka. A hús legyen kicsit zsírosabb, semmi esetre se bélszín, szűzpecsenye. Érdemes kétszer ledarálni, hogy minél finomabb, puhább legyen.

A Balkán országaiban minden nagyobb üzletben, hentesnél meg lehet vásárolni a keveréket, szépen kiadagolva, sütésre készen, így mi viszonylag ritkán szöszölünk a darálással.

2. Opcionális összetevő egy egészen kevés, csipetnyi szódabikarbóna, ami puhítja a húst.

3. A csevap akkor az igazi, ha roston sül. Az olaj meg a serpenyő ki vannak zárva. A vaslap esetleg játszhat, forgalmas éttermek így sütik.

4. Nincs benne hagyma. A hagymás az a pljeskavica, a húspogácsa. A csevap mellé viszont kötelező egy nagy adag apróra vágott, sózott hagymát is belapátolni, már akinek bírja a gyomra az ilyesmit.

5. Nincs benne paprika, ajvár, stb. Hozzá viszont ehetünk ilyesmit, nagyon jól illik hozzá.

Instant irodalom


Neked mennyi időd van olvasni? 5 zaklatott perc a homokozón peremén egyensúlyozva? 10 perc a villamoson zötykölődve munkába menet? 3 perc elalvás előtt, félig csukott szemmel?

Neked is tornyokban állnak a könyvek az éjjeliszekrényeden? Arról álmodozol, hogy végre nekikezdesz egy jó, izgalmas, szívmelengető történetnek és be is fejezed az olvasását?

Mit szólnál ahhoz, ha minden héten egy falatnyi irodalommal kedveskednék neked? Jó lenne minden héten átélni egy-egy történetet, belekóstolni valaki más életébe, gondolataiba?

Semmi komoly, nehézkes és emészthetetlen maszlag. Kedves, mosolygós novellákat, múltba révedő történeteket és igazán ínycsiklandozó falatkákat kínálok neked.

Csak add meg az e-mail címed és neved, jövő héttől minden héten ott vár majd a postaládádban a friss, ropogós irodalom adagod, ami garantáltan nem fekszi meg a gyomrodat. A megoldást itt találod.

Napi mosoly 10.

Hazaérni az oviból pont 5 perccel az előtt, hogy leszakadna az ég.

Fetakrém


Ugyanúgy néz ki mint a körözött, amit imádok, csak éppen az íze egészen más, de nem kevésbé imádom ezt sem. Egy csomó helyen, ahol mindenféle kencéket árulnak, ilyet is be lehet szerezni, de szokás szerint horror áron. Pedig elkészíteni a világ legegyszerűbb dolga.

Fog az ember fetasajtot (jó krémeset, tejszíneset) meg ajvárt (ha nincs házi paprikalekvár, akkor a horvát Podravkában lehet bízni) és összekutyulja a két hozzávalót. Kábé egy-egy arányban, vagy ha kevésbé folyós állagút akar, akkor az ajvár mennyiségét csökkenti.

Ha az ember úgy érzi, hogy a két hozzávaló összekeverése nem elégséges konyhai tevékenység, akkor lehet hozzá adni még pár evőkanál krémsajtot, illetve tovább fűszerezhető például csomborral. Ez utóbbi fűszerre most kezdek rákattanni, tökéletes hozzávalója a balkáni és törökös ételeknek.

Hát ennyi, szégyenszemre. Már csak egy kis kenyér szükségeltetik hozzá. Például pogácsaszaggatóval kivagdosott körök, szépen megkenve, tálra rendezve. Így már olyan vendégvárós-hidegtálas menőség lesz belőle. De a lényeg az íz: a konyhában állva, villával "kanalazva" esik úgyis a legjobban.

Mandulás-fehércsokis sajttorta


Csavarintottam egyet az amúgy is ellenállhatatlan és mennyei sajttortán. Készítettem már citromos cheesecake-et régebben, amerikai receptekből kiindulva, akkor azt gondoltam, hogy az a tökéletes. Most éppen ezt a mandulás tésztával készülő, fehércsokival dúsított csodát tartom a legjobbnak.

Nem darált kekszet, hanem egy isteni vajas tésztát tettem alá, ami igazából önmagában is megállja a helyét, mint keksz. Ebből a receptből indultam ki, ami kicsit sok lett ehhez a sajttortához, így amit csak úgy magában kisütöttem, pillanatok alatt falták fel a gyerekek.

Ennyi áradozás és lelkendezés után jöhet a recept is. Azt kell mondanom, hogy meglepően egyszerű. Tulajdonképpen csak össze kell keverni a 2 réteget és megsütni. A végeredmény felső fokához képest semmiképpen sem igényel túlságos erőfeszítéseket.

Mandulás-fehércsokis sajttorta

Hozzávalók a tésztához: 10 deka porcukor, 15 deka vaj, 12 deka liszt, 12 deka őrölt mandula.

Hozzávalók a krémsajt réteghez: 60 deka (4 doboz) Philadelphia krémsajt, 2 dl tejszín, 3 tojás, 20 deka fehér csokoládé.

Elkészítése: A tésztaréteghez összemorzsolom a hozzávalókat. A vajat felkockázom és addig dörzsölöm, amíg összeáll a tészta. Ha nem akarna egynemű masszává válni, lehet hozzá adni 1-2 kanál hideg vizet vagy akár 1 tojást is.

A tésztát egy kerek, kapcsos forma aljába nyomkodtam, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral. A kimaradt tésztából kis korongokat formáztam és 15 perc alatt aranybarnára sütöttem. Ugyanígy elősütöttem a tésztaréteget is, csak ez után öntöttem rá a krémsajtos masszát.

A felső réteghez minden hozzávalót keverőtálba öntöttem. A csokit óvatosan, alacsony hőfokon olvasztottam fel, és csak akkor csorgattam a többihez, amikor a tojás, tejszín és krémsajt már jól összekeveredett. Ezt a keveréket ráöntöttem az elősütött tésztára és még 45 percig sütöttem.

Talán meglepő, hogy a felső rétegbe nem is tettem cukrot, nekem pont így savanykásan, majdnem sósan tetszett legjobban. A fehércsoki amúgy is olyan édes, hogy magában nem tudom megenni.

Tálaláskor adhatunk hozzá epret, málnát, akár lekvár, akár friss vagy fagyasztott formában.

Napi mosoly 9.

Etyek! Rókusfalvy pince meg fogadó! Marharostélyos, narancsfagyi. Holnap is majális ugyanott.
Néha már van hangom és nem csak suttogva beszélek!