Még csak pár napja értünk haza, de már most is olyannak tűnik, mintha csak egy film lett volna, színes, szagos, de mégis valószerűtlen. Erre a városra minden igaz, amit csak a filmekben láttam, amit elképzeltem. Nagy, nyüzsgő, egy picit nyomasztó. A felhőkarcolók egyszerűen hihetetlenek, nekem, síkvidéki lánynak, folyton felfelé kellett bámulnom, nem tudtam betelni velük.
Tömeg van, mindig, mindenütt. Sorban állás - a tökélyig fejlesztve. Már ahol 2 ember várhat, ott számíthatunk kordonokra. Mindenki szó nélkül és türelmesen áll sorba és a sor mindig halad előre. Mindig az volt az érzésem, hogy minden meg van szervezve, és az eladók, múzeumi dolgozók értem tevékenykednek.
Mivel nőből vagyok, nem győztem nézni az emberek ruháját. Tényleg tornacipőben meg flip-flop papucsban közlekednek az utcán, a táskában a tűsarkúval. Sok a csini csaj, nagyon komoly ruhákban flangálnak. De legalább ugyanennyi a trehány. Lehet, hogy az amerikaik statisztikailag kövérek, de ennek a városnak a lakói bizony nem azok, sőt. Vasárnap reggel mindenki ment futni, legalábbis nekünk úgy tűnt.
Divatkövetőknek pedig két ruhadarab kötelező jelenleg: Louis Vuitton táska és cicanadrág. Elsőre még nem tellik, a másikban meg nem igazán érzem jól magam...
A harmadik kötelező kellék pedig az okostelefon. Mindenhol ez az érintőképernyős, jó tenyérnyi telefon látható, az öregasszonyoktól a metrón utazó tini kezéig, füléig, mindenhol. Folyton és mindenki telefonál, a színházban is, amint vége az előadásnak, már veszik elő. A repülő landolását alig bírják kivárni.
Evés
Enni mindig és mindenhol. New York egyszerűen tele van evési lehetőségekkel. A Mekit teljesen kisöpörte a Starbucks, mindenki fél literes kávés bödönökkel rohangál: decaf, soy latte. Vüfff! Egyszer sem sikerült tisztességes kávét innunk, szerencsére én elég jól megvagyok a tejeskávéval is.
9 megjegyzés:
Nagyon élvezem a beszámolódat, kicsit nosztalgiázom is. Mi 1998-ban voltunk New Yorkban. Ami engem zavart az az volt, hogy sosem sütött rám a nap az utcákon. Mindig eltakarták a felhökarcolók. 4 napig voltunk,habzsoltam a látnivalókat. Finomakat ettünk az önkiszolgáló éttermekben amikböl volt böven.Már akkor nekem is feltünt a sok friss, isteni finom gyümölcs, amik gusztán felvágva voltak tálalva az éttermekben.Férjemék a Carnegie Hall-ban koncerteztek így ott is voltam,fantasztikus élmény vot.Örülök, hogy szerencsésen hazaérkeztetek;)
Izgalmas beszámoló, várom a részleteket!
Nagyon klassz beszámoló volt:)
Várom én is a részleteket!!!
Üdv újra itt, én is el fogom ám olvasni:-)
Nekem is ugyanazok tűntek fel: tényleg ellepték New Yorkot a cicanadrágok, és mindenkinek blackberry-je van, még a kukásnak is, ami nálunk Európában ugye az üzleti telefon megfelelője.
Bagel krémsajttal? Egy nagy adag, minimum fél liter "kávéval"? Hmmm...
Hú, de visszamennék... Üdv. Judit
:) Jo olvasni!
Mi egy nappal utánatok mentünk ki, 20-ig maradtunk, amikor láttam a blogon, hogy egyszerre voltunk kint, nagyon vártam a beszámolót :) Eddig nagyon hasonlóak az élményeink :)
Döndő! Egyszerre voltunk! Majd te is megírhatod, hogy neked milyen volt.
ahhh, most latom, hogy csak egy ropke latogatas volt.. majd ha jottok megint, szoljatok :-)
a Meki itt egyebkent nem olyan szinvonalon van, mint otthon, itt tenyleg azok eszik akiknek mar nincs mit.. egyebkent az atlag NYi sok zoldseget, gyumolcsot eszik, konnyu hozzajutni. pucolva, darabolva mindenhol aruljak. de azert NY nem amerika...
Megjegyzés küldése