Kétszer kóstoltuk meg a Rókusfalvy etyeki éttermét. Először a nyűgös, jéghideg februárban, aztán most a szikrázóan meleg májusban. A hangulat egészen más volt, a vendégek télen elmaradtak, most pedig nyüzsögtek. Az étel viszont mindkét alkalommal ugyanolyan volt: kifogástalan. Tetszett nekem, a kiművelt és elég komoly éttermeken szocializálódott blogírónak, de a kevésbé flancos kajákhoz szokott ismerősöknek is.
A fogadó egy régi ház, modernkedés mentesen felújítva, kényelmesre és barátságosra fazonírozva. A legjobb hely azonban mindenképpen a terasz, ahonnan messze nyúló a kilátás, élvezhető a napsütés és persze a többi vendég társasága.
Egyetlen hipermodern helyiség van az épületben, ami a konyha. Vidák Zoltán saját ízlésére formálta alig pár éve: tiszta fémborítás az egész, nagyon steril benyomást kelt, amíg el nem indul a roham. Mert akkor csak a sürgés-forgás és az erőfeszítés látszik, hogy minden vendég asztalára kerüljön étel. Ezért a célért a pincérek is mindent megtesznek, kedvesen és gyorsan teljesítik a kisgyerekkel érkezők extra igényeit is.
Érdemes átböngészni a rövid étlapot. Ami engem igazán megragadott, hogy mindenféle hús került rá: csirke, kacsa, nyúl meg a négylábú nagyok is. Az étlap talán rövidnek és szerénynek tűnik, de ha megnézzük a hetente változó szezonális ajánlatot, máris kiderül, nincs nagy gond a választással. Most éppen a spárgaszezon tombol Rókusfalvynál, de olyan érdekességek is felfedezhetők, mint a csalános-spenótos búzatöret.
Persze a papíron felsorolt ételek semmire sem adnak garanciát, legfeljebb igéretet arra, hogy helyi, nagyrészt szezonális alapanyagokkal fogunk találkozni. A bodza- és málnaszörp, na meg a helyi borok után már elég jó a kedvünk a válogatáshoz. A többé-kevésbé fősodorba tartozó kombinációk akár meg is rettenthetnek: már megint egy látvánnyal, de mini adagokkal operáló helyre csöppentünk.
Nos, erről szó sincs. Az adagok nagyon is megfelelőek, konkrétan nagyon jól lehet lakni. Ez azonban nem megy a minőség rovására. A marha rostélyos olyan, hogy elolvad és én is elolvadok, amikor megkóstolom. A hozzá tálalt spárga pedig enyhén csípős szószban, isteni újkrumplival kényeztet. Ugyanez bármely kóstolt ételre elmondható, még a gyerekek rántott csirkéje is tökéletes.
A levesek talán egy picit semmitmondóbbak, mint a húsok, bár a téli fehérrépa krémleves után még mindig sóhajtozok. Májas derelyével tálalták, itthoni körülmények között utánozhatatlan.
A leggyengébb pont nekem egyértelműen a desszert kínálat, nem mintha rosszak lennének, csak tele hassal valahogy nincs kedvem se túrógombóchoz, se aranygaluskához. Végül sikerül kikunyerálni, hogy a csokitortához adott narancsfagyiból kapjunk csak úgy külön. Isteni, hogy alatta még lapult titokban egy kis eperkompót is!
Egyszóval Etyek mindenképpen megér egy kis autózást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése