Tortácskák paradicsommal

Színes paradicsomokat kaptam ajándékba. Elvarázsolt a színük, citrom, narancs és halvány piros. Az ízük olyan, mint rendesen, de az ember nem csak a fogaival, nyelvével, hanem a szemével is eszik.

Készíthettem volna belőlük szép salátát is, de valamit kezdeni velük. Joanne Harris Francia konyhájában találtam egy paradicsomos tortát. A Tarte Paysanne - ha jól fordítom, paraszttorta - a tésztáját és alapötletét használtam.



Mi került a 10 tortácskához elegendő adagba? 200 g liszt, 80 g vaj, 1 tojás, 1 evőkanál hideg víz, ha nem állna össze a tészta.

A tészta hozzávalóit robotgéppel morzsásra dolgoztam, gyors mozdulatokkal gombóccá gyúrtam. 1 órára a hűtőbe száműztem. Púpozott evőkanálnyi darabokat szaggattam a tésztából, kinyújtottam és formába igazítottam. 10 percig elősütöttem.
A forró tésztakosarakba sajtot morzsoltam és kiraktam a hajszálvékonyra szelt paradicsommal. Még 20 percig sütöttem a 170 fokos sütőben.

Citromos, barackos gumisüti

Ígérem lassan leszállok Stahl Juditról, de szeretném megkérdezni, hogy másnak sikerült-e már ehető változatot előállítani a híres görög citromos sütiből. Az enyém is ehető, úgy ahogy, csak ne lenne meglepően gumiszerű az állaga. Az se dob rajta jelentősen, hogy sárgabarackot pakoltam rá. Egyébként mindent a recept szerint csináltam. Vajon mit rontottam el?

A brownie és a cheesecake házassága

Ami kétségkívül a mennyekben köttetett. Nem azért mondom, tényleg, de minden benne van, ami csak jó lehet. Mert ugye a brownie már önmagában is jó, mert mi nem az, amiben két tábla csoki ücsörög? Meg aztán a cheesecake a maga lágyságával, krémességével. Na most, ez így együtt csúcs. Az eredeti recept (Delicious, 2009 április) nem pakolt bele meggyet, hanem még megfejelte egy réteg málnahabbal a tetején. Ezt már tényleg túlzásnak éreztem, és a meggy a maga savanykásságával még egy extra csavart is ad az egészhez.

Mi került a csokis rétegbe? 100 g ét és 100 g tejcsoki, 150 g vaj, 150 g cukor, 110 g liszt, 3 tojás. Mi került a cheesecake rétegbe? 2 doboz, összesen 250 g Philadelphia krémsajt, 2 dl tejszín, 100 g porcukor, 2 tojás. Plusz 300 g magozott meggy.

Hogyan készült? A csokit apró darabokra törtem és a vajjal együtt 10-10 másodpercenként mikrózva, keverve olvasztottam fel. A kétféle réteg hozzávalóit külön-külön keverőtálba pakoltam és villával mind a kettőt alaposan elkevertem. Először a csokis került a sütőpapírral kibélelt tepsibe. Ez a massza kicsit sűrűbb, szépen el lehet egyengetni egy kanál hátával. Rászórtam a meggyszemeket is, hogy mindenhová kerüljön. A tejszínes keverék viszont folyékony, így ezt egyszerűen rácsorgattam a már tepsiben lévő rétegekre.

180 fokos sütőben sütöttem, nagyjából 30 perc alatt jól átsül, a felső réteg egy kicsit remegős, buborékos lesz.

Még csak annyit, hogy felét gyakorlatilag én egyedül faltam fel, de úgy tűnt, hogy azoknak is ízlik, akiknek ajándékba vittem (a maradékot). Szerencsére elég nagy adag.

Bár nagyon ütős a végeredmény, tulajdonképpen nem is olyan ördöngösség elkészíteni, azt hiszem ez is belefér Doctor Pepper felhívásába.

Lefoglalva

Az őrségi kirándulásunkra készülődésünket nyomon követőknek jelentem, szállás lefoglalva, szombaton megyünk. Nem is volt olyan egyszerű, így hirtelen hajlékot keríteni.

Ui: Reszkess Kistücsök!

A tésztaevés evolúciója

Evolúciós léptékű fejlődés ez nálam, bár úgy is mondhatnánk, hogy az önmagába visszatérő ciklikusságé is egyben.

Arról van szó, hogy gyerekkoromban tésztát ettünk tésztával. Sajtos, túrós pörccel, tojásos, mákos mézzel, grízes szilvalekvárral, krumplis, káposztás. Tulajdonképpen mind mártás nélküliek, nagyon egyszerűek és szinte kizárólag a szélesmetélttel, vagy kockára vágottal képzelhetők el. Ez szerintem legalább annyira dogmatikus mint az olaszok dogmatizmusa tészta és mártás (sugo, pesto, stb.) kombinatorikája esetében.

Aztán jöttek az albérletes, egyetemi évek, illetve a saját mártások. Úgy nagyjából kétszer készítettem porból, aztán gyorsan rájöttem, hogy ezt így nem kellene. Rákaptam viszont a tejszínes tésztaszószra, ami mennyei, de anyag is van benne rendesen.

Most visszatértem az egyszerűséghez, ami azért már elég csavaros, ötletes. Az angol gasztro újságokban többször láttam felbukkanni a kolbásszal és borsóval turbózott villám-vacsorát. Most nálunk is porondra került.

Kolbászos, borsós, paradicsomos tészta

Mi került a 2,5 személyes adagba? 300 g rövidcső, 1 marék borsó, 1 darabka tótkomlósi vastagkolbász, 1 nagy, érett paradicsom, 2-3 evőkanálnyi elmorzsolt kecskesajt, fél maréknyi bazsalikom levél.

Hogyan készült? A tésztát és a borsót együtt kifőztem sós vízben. Leszűrtem. Közben a felkockázott kolbászt megpirítottam egy serpenyőben. A bazsalikomot felcsíkoztam. A paradicsomot kimagoztam és felkockáztam. Minden hozzávalót összeforgattam a forró tésztával és már ettük is.

Stangli

Gyerekkoromban az uzsonnaszünet fénypontja az volt, ha a Fidelinka hosszú kiflit szállított. Ez a jószág vagy 40-50 centi volt, egyenes és valami sós cucc is rá volt csorgatva. Joghurt is járt hozzá, ebbe mártogattuk. A joghurt sem olyan volt, mint Magyarhonban, hanem egészen folyékony, csöppet kesernyés felhanggal.

A sós cucc, valami öntet szerű, amit talán még sütés előtt csorgattak rá a péksüteményekre, fogalmam sincs, hogyan készülhetett. Nem vonta be az egész kiflit, hanem csak úgy csíkokban és le is lehetett szedni, mint egy gumit. Van valakinek ötlete erre vonatkozólag?

A hosszú kiflire pedig már megtaláltam egy nagyon jó alternatívát. Jó ez a tészta, mert könnyen kezelhető, nem ragad, amikor pedig kisül pont kellő arányban ropogós, illetve puha.

Ami pedig nincs megszórva semmivel, ideális baba csemege, nagyon jól kézbe fogható és nyammogható. 9 hónapos kortól simán adható, még akkor is ha nincs sok foga az illetőnek.

Hozzávalók: 500 g kenyérliszt, 1 kiskanál só, 1,5 dl olaj, 7 g száraz élesztő, 1 kiskanál cukor, köménymag, durva só.

Elkészítése: Az élesztőt 2,5 dl langyos, cukros vízben elkevertem, a többi hozzávalóval együtt kemény, ruganyos tésztává gyúrtam. 1 órát kelesztettem, átgyúrtam és 4 részre osztottam. A gömböcöket téglalappá nyújtottam és háromszögeket vágtam le belőle. A leghosszabb oldalnál fogva sodortam fel őket, megszórtam köménymaggal és himalája-sóval. Sütőpapíros tepsire tettem, negyed órát kelesztettem. 200 fokos sütőben sütöttem, 15-20 perc alatt szép pirosra sülnek.

Megjegyzés: Hidegen sajtolt napraforgó olajjal készítettem, aminek nagyon erős íze van, ez még a kész tésztán is átütött. Sima étolajjal viszont teljesen semleges tészta lesz a végeredmény.

Recept forrása: Kenyérsütés (Holló és társa)

Lényegtelen,

... hogy ez egy újabb körkérdés. Bár talán lényeges, hogy Szepykétől kaptam.

... 84-ben nagy hangon azt magyaráztam Anyunak a szegedi Napsugár áruházban, hogy azért kell sima, nagy alakú füzetet venni, mert Tito-albumot kell csinálni az iskolában. Ő pedig majd infartust kapott ijedtében. Mintha nem sütött volna rólunk úgy is, hogy Jugóból jöttünk.

... ötször voltam madarász táborban, de soha egyetlen madarat sem fogtam a kezembe vagy gyűrűztem meg. A néprajzos szekcióhoz csatlakoztam, de nagyon imponáltak az idősebb, napokig nem fürdő és még a baglyot, kócsagot is bátran megfogó fiúk.

... bár sohasem akartam elutazni Indiába, mégis előbb jártam ott, mint Párizsban, ahová nem is tudom mióta vágytam. Rio de Janeiro-ról sem ábrándoztam soha, mégis töltöttem ott pár napot, míg Toszkánát még sosem láttam saját szememmel, pedig már 2001 óta vezeti vágyálmaim toplistáját.

... kétféle kézírásom van, szerintem nem is hasonlít egymásra a kettő. Az egyikkel jegyzetelek, a másikkal pedig szépen írok.

... nagyon-nagyon régen olvastam egy rémtörténettek teli könyvet és a legtöbb szörnyűségre még mindig emlékszem. Ha valakinek pont éjfélkor elégetik a haját akkor az meghal? Ha pont éjfélkor nézünk a tükörbe akkor megjelenik egy szellem? Mindig azon gondolkodom, hogy nem fog-e kigyulladni bármilyen hely, ahol esetleg elhullajtottam pár hajszálat és persze, hogy nem merek éjjel a tükörbe nézni.

... kissé már unom ezeket a körkérdéseket, így nem adnám tovább senkinek.

Na melyik?

Na melyik bejegyzés vonzotta eddig a legeslegeslegtöbb látogatót, melyik keresőszó tereli a legtöbb embert a blogomra? Talán valamelyik fincsi recept, jópofa szöveg? Hát, nem. Az embereket Stahl Judit meg az ő magazinja érdekli módfelett, még itt nálam is.

Sőt, maga a művészeti vezető is megtisztelt minket kommentjével, ha bárkit is érdekel, itt olvashatja el.

Zabos, joghurtos kenyér

Szóval én úgy sütök kenyeret, hogy nagyjából fél kiló lisztet, nagyjából 3 deci folyadékot használok, illetve élesztőt. Nem igazán követek semmilyen pontos receptet, így általában még nekem is meglepetés a végeredmény. Szerencsére általában pozitív az egyenleg.

Kinyitom a konyhaszekrény adott részét, ahonnan szinte dől kifelé a sokféle lisztes zacskó. Most a zabliszt és a zabpehely ragadták meg tekintetemet. Joghurtos kenyeret pedig már réges régen szerettem volna sütni.

Jó ötlet volt, hogy nem cipó alakúra formáztam, hanem hosszúkásra. Így biztos lehetek benne, hogy átsül a közepe és sokkal könnyebben szelhető is.

Zabos, joghurtos kenyér

Mi került a két hosszúkás veknire elegednő tésztába? 350 g búzaliszt, 100 g zabliszt, 50 g zabpehely, 2,5 dl joghurt, 1 dl langyos víz, 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, 1 zacskó száraz élesztő.

Hogyan készült? A langyos hozzávalókat összegyúrtam, 2 órát kelesztettem letakarva. Két hosszúkás veknit formáztam belőle, a tetejét átlósan bevagdostam, még 1 órát kelt. 220 fokos, előmelegített sütőben sütöttem, 35-40 percig.

Ja igen, hogy milyen ez a kenyér. Nos, elég tömör, ahogy az már nálam lenni szokott. Az ízén elég jól érezni a zabot, de nem zavaró. Mondjuk egy zabpehely-zabáló családban ez evidens.

Keserédes málnahab

Nem az íze, az még mindig mennyei. A hozzá kapcsolódó érzések. Éppen ezért talán még sohasem készítettem málnahabot.

Anyu volt az, aki lelkesen készítette nekünk, abból a pár szem málnából, amit a kerítés mellől csipegettünk egy tálkába. Általában sokkal több landolt közvetlenül a hasunkban, mint a tálkában, de ő ekkorra már általban felverte a tejszínhabot - a jó öreg habporból. Így aztán beleszórtuk gyorsan azt a pár szemet, ami megfestette, megízesítette kellőképpen a habot, ami egyébként is illatozott a kevéske vaníliás cukortól.

Annyira egyszerű volt, mégis annyira mennyei. Általában a kék műanyag keverőtálból kanalaztuk ki egyenesen, meg se tudtuk várni, hogy csinos üvegtálkákba kerüljön.

Annyira a gyerekkor íze ez a málnahab, annyira fájdalmasan távoli, elérhetetlen. Igen, tudom, hogy most nekem kell megteremtenem a saját gyermekeim számára ezt a "gyerekkort". De néha annyira szeretnék egy picit én is visszaváltozni azzá a valakivé, akinek megsimogatják a fejét ha sír, megpaskolják a karját ha butaságokat beszél és elnézően sóhajtanak bolondos ötletei hallatán.

Van egyáltalán olyan életkor, amikor az ember nem az elveszett édenkertjét gyászolja?

Megyünk

Úgy tűnik, megyünk meglátogatni a kecskét. Aki tud jó szálláshelyet az Őrségben, ne habozzon megírni!

Vettem egy kecskét

Amikor ezt így kijelentem, még azok az ismerősök is bambán néznek rám, akik tökéletesen tisztában vannak kulináris vonatkozású függéseimmel. Persze a nevezett állatot nem a teraszunkon tartom, akármennyire is tágas az a 10 nm. Meg aztán a muskátlik se bírnák az ilyen mértékű strapát.

A kecskémet annak rendje és módja szerint kifizettem és ott is hagytam Buzás Attilánál. Jó helye lesz Magyarszombatfán, ahol az Őrségi Ínyes Manufaktúra zseniális sajtjai készülnek. Most már azt is meg merem írni, hogy teljesen látatlanban/kóstolatlanban szavaztam bizalmat Buzás úrnak és sajtjainak. De most, hogy megérkezett az első szállítmány, azt kell mondjam, mindenki rohanjon kecskét venni.

Már akkor derengett valami, hogy nem hibáztam nagyot, amikor a sajtok örökifjú előállítójával vagy negyed órát csevegtem telefonon. Olyan energia és életerő árad ebből az emberből, mint aki minden napján azt és úgy teszi, ahogy azt kell. Innen nézve úgy tűnik, hogy ő tényleg megtalálta hivatását, azt amit a legjobban tud és szeret csinálni. E nélkül, úgy hiszem nem is lehetne igazán jó terméket előállítani.

Ezek a sajtok tökéletesek. Zseniálisak. Lepipálnak minden franciát is. Mondom ezt én, aki úgy szocializálódott, hogy apja párizsi útjairól hazatérve a Barbie és Lego mellett kecskesajtot, szárított papaját meg hasonlókat varázsolt elő a bőröndből. Mindezt a bűbájos nyolcvanas évek közepén, amikor errefelé még azt se tudta senki leírni helyesen, hogy camemert. Szóval akkor, amikor a chevre még a fasorban sem volt.

Most pedig kaptam egy nagy dobozzal a jóból. Alig győzöm kóstolni, de szerencsére vagy egy hónapig elállnak a hűtőben. A legjobban az ízesítettek tetszenek, a borsos, a diós meg a fokhagymás. A piramide iszonytató külseje ellenére, belül, lágy, krémes csodát takar, de azért itt is gykosan előbukkan a jellegzetes kecskés íz.

Aki nem szereti ezt az erőteljes, orrba markolós világot, annak ott a tehéntejes kínálat, például a bre.

Egyetlen egy volt, ami eddig nem tudott meggyőzni fogyaszthatóságáról, ez pedig a kecskesajtkrém. Ez már nekem is túl erős, mondhatni gyomorforgató ízű és szagú, de még töprengek a felhasználási - elbujtatási lehetőségeken, talán egy felfújt jó menedék lenne.

Időközben felfedeztem, hogy többen is áradoztak már az Ínyesről. Én először Gourmand Lizardnál olvastam róla, de Fűszeres Eszternek is nagyon tetszett. Már én is erősen tervezgetem, hogy hogyan és mikor látogatjuk meg a mi kis kecskénket.

A csillár jegyében

- Mégis mit ettetek? - kérdezi a gyermekfelügyeletet ellátó, miután hazatértünk.

- Nézzük csak, borsólevest, marhasültet meg almás rétest. Ja, meg előételnek gnocchit.

Ez a menü akár egy egyszerű kis, kockás abroszos étterem palettájáról is származhatna. De ez az este semmiben sem számított egyszerűnek. Tökéletes volt, minden tekintetben. Ezúttal az Onyx éttermet vettük szem- és hasügyre a drágámmal.

A hely a Gerbeaud-épület oldalában bújik meg, s ha jól értelmeztem, tulajdonosilag is oda tartozik. Belül viszont nem a régimódi cukrászdai milliő az uralkodó, hanem ez a mostanában nagyon divatos, felfuvalkodott neo-barokk. Már megszoktam ezt a stílust, ami engem az ámerikai újgazdag rapperekre emlékeztet, és egyre mókásabbnak találom. Mondjuk semmi eleganáciát nem vélek felfedezni a mindenhová odabiggyesztett csillár motívumban, a fekete, óarany és fehér mintáktól zsúfolt kombinációjában, mégis meglepően kellemesen és jól működik a tér. A székek, asztalok kényelmesen nagyok, van tér az ember körül.
Na és a mosdó, erről is szólnom kell, mert egyszerűen imádom az ilyen szoba szerű, székkel, képekkel, óriás tükörrel és gondosan odakészített törölközővel ellátott helyiségeket!

Az étlap óriási papírdarab, meglepően kevéske fogással. Mégis nehéz választani, az ember legszívesebben mindenből kérne egy keveset. A drágám nem is szőrözik ilyesmivel, az Evolúció menüre bök, talán a libamáj ígérete a legcsábítóbb. Én magamnak válogatom össze a menümet, egyikünk se hibázott. Addig is amíg töprengtünk, jött a kedvencem, az üdvözlő falat. Ha ennek a célja, hogy megadja az est hangulatát, nem is kezdődhetne jobban a vacsora. A padlizsán habnál fantasztikusabbat még nem kóstoltam, de a bélszín carpaccio se marad le mögötte. És a kenyér! Puha, szinte vizes, a tökéletes kenyér, nagy jó lehet rá kenni a vajat, és nagyon gyorsan fogy.

A libamáj két felfogásban érkezik, egyrészt pisztránggal rétegezve, másrészt pudingra emlékeztető krémként. Az előbbi talán egy picit túlbonyolított történet, az ízek kicsit összegabalyodnak, a drágám pedig szereti őket egyesével is érezni. A krémen nem találunk fogást, ennél mennyeibb dolog nem történhet libamájjal.
Az én padlizsánnal töltött gnocchimmal sincs gond, puha, ízletes és a körülötte csordogáló szósz is zseniális, bár ezúttal is lehagytam volna a zselét, ami a bazsalikomot hivatott szimbolizálni.

Mindenek felett álló kedvencem a leves, nemcsak az íze, a tálalása miatt is. Forró tányér érkezik, rajta kicsinyke csoportban álldigáló hozzávalók. A pincér meg hozza a kis kancsót és abból ömlik szemünk előtt a leves a tányéron lévők köré. Az én tányéromon kecskesajttal töltött ropogós tekercs, pisztráng és cukorborsó héj trónolt, köré pedig a legpuhább borsó krémleves érkezett. Tökéletesen összeillő ízek. A drágám bárányos-tárkonyos levese még rafináltabb, utánozhatatlanul járja át a fűszerek és húsok íze.

A főétel mindkettőnknél marha, különböző felfogásban, sokféle ötlettel, sous-vide-dal meg amivel csak kell. A vajtök-főzelék a legkülönlegesebb ezeken a tányérokon. Ha ilyen tökfőzeléket adnának a menzákon... nem lennének válogatós gyerekek.

Ekkor már teljesen tele volt a pocak, de még jött a desszert. Imádtam, hogy az adagok nem miniatürizáltak, hanem szép szelet húsok, percekig kanalazható tálnyi levesek, köretek.

Az édességet már szó szerint csak a szemünk kívánja, de vétek lenne otthagyni az újragondolt somlóit meg az "almás rétest", sült alma fagyival, fahéjas habbal. Plusz meglepetésként Szulló Szabinával, a konyhafőnökkel is beszélgetünk pár szót. Ígéri, hogy e-mailben küldi a kenyér receptet, már meg is érkezett postaládámba. Hamarosan ki is próbálom, bár így első olvasatra erősen emlékezetet a blogokon végigfutó dagasztás nélküli kenyérre.

Mosolygós és kedves, akárcsak a pincérek. Lehet velük beszélgetni, nem sietnek sehová, mesélnek, magyaráznak és közben mindent beleng valami általános laza jókedv. Csúcs étterem ide vagy oda, nyoma sincs a karót nyelt feszengésnek. Egyszerűen csak tökéletes. Ennél tényleg nem kell több.

A képek az Onyx honlapjáról származnak.

Csupa rózsaszín: málna, kacsamell meg a salátaöntet

Kényeztetem magam, például ilyen salátákkal. A gyerekek rá se néznek az ilyesmire, a drágám meg mostanában éppen csak aludni tér meg. A madársalátát/galambbegy salátát egyszerűen imádom. Kellemes, lágy íze, puha levelei vannak. Sokkal kevésbé karakteresebb, mint a rukkola, egyáltalán nem keserű. A jégsalátánál meg azért jobb, mert nincs az a bizonyos utóíze. A levelei mégis jól tartják magukat, nem esnek össze könnyen.


A standard salátaöntet nálunk olívaolaj, ecet/citromlé, só, cukor esetleg egy kis víz. Ezúttal azonban az öntet is elég különleges lett, mert maradt ugyan az olívaolaj, de került mellé egy kis feketeribizlis balzsamecet meg szintén feketeribizlis, magos mustár. Ez utóbbiak azért fantasztikusak, mert nem olyan nagyon savanyúak/csípősek, hanem sokkal szelídebbek, amolyan jó értelembe vett nőies módon.
Na most, ez már így önmagában is megér egy misét. Pláne málnával meg kacsamellel.



A kacsamellet úgy készítettem, hogy egy kissé megsózva egyszerűen betettem a sütőbe. Ott ücsörgött másfél órát a 160 fokon. A mérete nagyjából a felére csökkent, ennyi zsír sült ki belőle. Mivel végül nem volt időm megenni frissen, ezért ácsorgott egy kicsit a hűtőben. Hidegen szeleteltem hajszálvékonyra, de a ropogós bőrét csak rajta hagytam.

Pot pie gombával

Mostanában gyakran kapok egy doboz gombát, egyenesen a Kertészeti Egyetemről, a kutatások, kísérletek melléktermékét esszük tulajdonképpen. Kísérletezek én is bőszen, az alapanyaggal. Ez volt a tegnapi vacsoránk.

Gombás fordított pite

Mi került a 2 személyes adagba? 30 deka csiperke, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál vaj, 2 deci fehérbor, 2 evőkanál krémsajt, só, bors, két 10x10 centis leveles tészta darab.

Hogyan készült? A csiperkét megtisztítottam, feldaraboltam. A felforrósított vajon megpirítottam, rászórtam a lisztet és egy-két percig együtt is megpirítottam. Felöntöttem a borral, összeforraltam. Lehúztam a tűzről és belekevertem a krémsajtot is. Tálkákba töltöttem és lefedtem a leveles tésztával. A sütőben még 15 percet sült, amíg a tészta felpúposodott, belül pedig rotyogott a töltelék.

Hasonlót készített mostanában Lúdanyó meg Limara is, hússal. Illetve a csirkecombos-gombás változat szerepelt Nigella express műsorában is.

Bevallom

Már a 2-es számú is 9 hónapos. Az 1-es számúval pedig már túl vagyunk az első ovis szülői értekezleten. Süni csoport és úgy 2 bőröndnyi megvásárolnadó cucc a listán.

Mivel ez itt ugyebár kulinárisra kihegyezett napló, a 2-es számú táplálkozásával fogok foglalkozni újfent. Illetve azzal, hogy én bizony elég sok kész kaját adok neki. Üvegeset. És még csak nem is hinném, hogy különösebben felelőtlen lennék. Most, így nyáron, már rengeteg szépséges gyümölcsből és zöldségből lehet válogatni, de februárban jobban bíztam a gondosan üvegezett bébiételekben, mint a zöldségesnél fonnyadozó répákban.

Igen, lehet fagyasztani is, előre, gondosan. De úgy tudom, hogy a gyümölcsöket jobb 3-4 hónappal a fagyasztást követően fel is használni, hogy ne veszítsenek a minőségükből.

Szóval én üvegezek, azért is, mert rendkívül praktikus, ha éppen a játszótéren, utazás közben vagy idegen helyen lenne éhes a gyermek. És ez a gyermek folyton éhes, még mindig 7-8 alkalommal eszik naponta. Néha már nem győzöm a turmixolást meg szoptatást.

És a múltkor, nagyi elhagyatott kamrájában kotorászva találtam ezt a rekvizítumot, ami arra utal, hogy valószínűleg én is ettem ilyesmit. Mégis elég jó ízlésem lett. Sem akkor, sem pedig manapság nem találtam az összetevők között olyasmit, ami tiltólistás lenne, csak a jól fejlett tejparám miatt böngészem folyamatosan a feliratokat.

A címkéken szereplő feliratokat persze érdemes némi fenntartással kezelni. A megadott hónapot, amelytől az adott étel fogyasztását ajánlják, mindig plusz kettővel célszerű figyelembe venni. A bébiételek gyártói azt szeretnék ugyanis, hogy már négy hónapos kortól adjuk a gyümölcspüréket, miközben a tudományos ajánlások 6 hónapos kort tartanak ideálisnak.

Léteznek bio bébiételek is. A Holle márka az egyik legmegbízhatóbb ebben a kategóriában, de annyira íztelen, hogy a gyerekek általában nem eszik meg. Viszont ezt szoktam alapnak használni és feltuningolni valamivel, hogy jobb ízű legyen. És közben én is csendben reménykedek, hogy ezek a bio cuccok tényleg biogazdaságból származnak.

Élménytúra a sivatagban, ööö, izé, a homokozóban

Cukkínis kenyér

Tudom, nem újdonság, csak nekünk volt az, hogy reszelt cukkíni kerül a kenyérbe. A végeredményen nem érződik, csak aki nagyítóval nézi, az veheti észre a halvány zöldes csíkokat. Viszont az állaga egészen mennyei lesz a zöldségtől, csodálatosan puha, lágy szerkezetű, igazi falni való kenyérke.

Az ötlet adott volt, ezúttal is mentem a saját fejem után, nagyjából fél kiló liszttel szoktam dolgozni és ehhez adok mindenféle jókat.

A sütést még egy kicsit gyakorolnom kell, mert most is odakapott a teteje. Sajnos nem egy világbajnok a sütőm, küzdünk is egymással rendesen.

Cukkínis kenyér

Hozzávalók: 35 dkg finomliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 20 dkg cukkíni, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, 1 csapott kiskanál cukor, 1 csomag száraz élesztő (7g), 1 dl langyos víz.

Hogyan készült? A kétféle lisztet összekevertem. A cukkínit meghámoztam és lereszeltem. Az élesztőt belekevertem a langyos cukros vízbe.

A hozzávalókat jó alaposan összegyúrtam és gombóc formában, letakarva kelesztettem 2 órát. Újra átgyúrtam és két veknit formáztam belőle. Újabb 2 óra következett, amíg mi a játszótéren dorbézoltunk.

A sütőt 250 fokra előmelegítettem, tettem az aljára egy tálka vizet, a kenyérkéket pedig betoltam sülni. 10 perc után levettem a hőt 200 fokra és még úgy 25 percet hagytam bent.

Kukoricás palacsinta amerikai módra

Gyorsan elkészül és a gyerekek általában imádják. Kivéve, ha éppen azt veszik a fejükbe, hogy a kukoricaszemeket egyesével ki kell szedni a már kész palacsintából. A majdnem három évesek már csak ilyenek.

Az a jó ebben a receptben, hogy rengeteg variációban készíthető, édes és sós változatban egyaránt. Adható hozzá mindenféle mártogatós, szósz, öntet, gyümölcsös, zöldfűszeres, joghurtos.

Mi került a 20 minipalacsintás adagba? 25 dkg túró, 4 evőkanál liszt, ebben az esetben 2 kanál sima és 2 kanál kukoricaliszt, 1 kiskanál sütőpor, 2 tojás szétválasztva, 1 dl tej, 1 kis doboz (170 g) kukoricakonzerv, olaj a sütéshez.

Hogyan készül? A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját meg a túrót kikevertem, hozzáadtam a tejet, beledolgoztam a sütőporos lisztet, a szemes kukoricát, végül a felvert tojásfehérjét is. Evőkanálnyi mennyiségeket tettem a forró olajba és pillanatok alatt mind a két oldalát megsütöttem.

1. balatoni GBT

- Drágám, mi lenne, ha megállnánk, és elővennénk azt a csokis sütis dobozt? - Hangzott el, úgy fél 8 magasságában, amikor a fáradt gyerekek már mélyen aludtak az autóban és Veszprém felé kerülve robogtunk haza Budára.
Meg is álltunk, a sütik nagy részét meg is ettük hazafelé, nem mintha nem ettünk volna eleget nap közben. Mert finomságokból volt bőven.

A grillezett húsok és zöldségnyársak mellé került zelleres-almás krumplisaláta, mandulás karalábé, tormás répa, padlizsánkrém, csak győzzem sorolni.

Sütiből is egészen mennyei volt a választék, epres, málnás meg a már emlegetett csokis.

Sokat beszélgettünk, pletykáltunk a távolmaradókról. Megegyeztünk, hogy mindenki viszolyog a cirkusztól és nem is értjük, miért jár oda valaki. Hogy ki ne száradjon a torkunk, jóféle borokat és mennyei citromfű szörpöt kortyoltunk és nagyon sajnáltuk azokat, akik nem tudtak eljönni.

A gyerekek is szuperül érezték magukat.

A résztvevők beszámolói: Anyahajó szerint csúcs volt, Duende a találkozásokról ír és Trinity pedig rengeteg képpel illusztrálta a bulit. Úgy tűnik Vegasztrománia is jól érezte magát.

Saláta meg a vasorrú bába

Ma találkoztam a vasorrú bábával. A piacon árulta a gombát. Semmi mást nem hozott, csak egy szatyornyi rókagombát. A kedvencemet. Igyekeztem csak a gombára koncentrálni, mert a szájában összesen 2 darab fog volt, a szürke haja össze-vissza tekergett kifelé a kontyából. Csak a macska hiányzott, hogy a lába körül sündörögjön.

Ettől eltekintve nagyon kedves volt, elmondta, hogy ez egy nagyon jó gomba, nem kukacosodik meg, sokáig eláll és bátran mossan vízzel. Elég koszos volt, mondjuk, volt mit kapargatnom.

Ma a piac csak úgy lüketetett, a nyár minden kincsét oda hordták az emberek, olyan íze van a sárgabaracknak, mint július közepén, a cseresznye feketén gurul és a málna és az áfonya is gyönyörűségesen beért már.

Amióta megláttam Millie salátáját, azóta tudtam, hogy egyszer, majd valamikor el fogom készíteni. Ma jött el ennek a napja.

Spenót saláta áfonyával és rókagombával

A drágám kedvéért először pár szelet húsos szalonnát pirítottam a serpenyőben. Kiszedtem, félretettem. A gombát megtisztogattam, olíva olajon megpirítottam, rálocsoltam 1 evőkanál balzsamecetet, és még kicsit pároltam.

A spenótot alaposan megmostan és nyersen szórtam a tálba. Került rá még egy kis áfonya is, illetve a szalonna, a gomba meg a gomba alatti lé, amiből a salátaöntet lett.

Mennyeiiiiii! És mennyire egészséges!

Pest legszebb arca

Egy falatnyi Párizs Pesten - a Gerlóczy kávéház.

T. Nagy Tamás legendás sajtboltja és a kicsit újabb eresztésű Szalámibolt között, a Váci utca turistakavalkádjához megtévesztően közel, mégis egy csendes terecskére húzódva csalogat a Gerlóczy. Az egymás mellé sorakoztatott székeknek már a formája, elrendezése is tökéletesen idézi a francia fővárost. A pincérek is hosszú kötényt hordanak, az étlap is a francia gasztronómia diadalát zengedezi.

A hely alapvetően egy kávéház, egyszóval nem a meleg étel a legerősebb oldala. Mégis lehet itt egy jót ebédelni, vacsorázni, csak éppen okosan kell választani. Kitűnőek a levesek, jól esik egy quiche-re beülni egy nagy halom saláta társaságában. De mégis érdemes inkább a hideg összeállítások között keresgélni. A már emlegetett sajt- és szalámibolt legjobbjai kóstolhatók így meg egy szuszra. A pástétomok meg a friss kecskesajtok például a zsenialitás határát feszegetik. Pedig végtelenül egyszerű ételek ezek, csakúgy, mint a helyben sütött kenyerek. Meglepően sokféle közül választhatunk, amelyeket akár haza is vihetünk. A paradicsomos-bazsalikomos igazi nyári csemege, de a Flute Rustikal, a maga egyszerűségében tökéletes kiegészítője minden falatnak.

Az édességek terén ismét nem mutat semmi kiemelkedőt a Gerlóczy, bár finomak a mousse-ok meg egyebek, a macaron például nagy csalódást okozott nekem, ahhoz képest, ahogy a máshol olvasható áradozó leírások alapján elképzeltem ezt a finomságot.

Az biztos, hogy vissza meg újra vissza fogok térni ide, mert atmoszféra teremtésből jeles, és minden alkalommal, amikor itt falatoztam, biztos, hogy pár franciául beszélő turistába is botlottam, ha pedig nekik megfelel, akkor az csak jó lehet.

Így már jobb?

Ha már interaktívkodunk, akkor nyilatkozzatok újfent.

Emberek!

Az elmúlt hetekben eléggé átcsiszoltam a blogom, plusz csináltam új fejlécet. Ennyire randa, hogy nem meritek megmondani vagy nem is lehet észrevenni? Mi ez a nagy hallgatás?

Egy merész lekvár

Miután két helyen is szembe jött velem az ötlet, már nem tudtam kitörölni a gondolataim közül. Ma reggel teszteltem a drágámon. Elsőre nem lehet felfedezni a titkos összetevőt, de amikor megmondtam, már ő is észre vette. Mindent összevetve még vállalhatóan extravagáns az íze, egy vajas croissant-ra bármikor rákenném.

És hogy mi a különleges összetevő? A paradicsom. Végülis ez is gyümölcs.

Ribizli-paradicsom-alma lekvár

Mi került a 4 kis üveg megtöltéséhez elegendő adagba? 30 deka ribizli, 30 deka paradicsom, 30 deka alma, 30 deka cukor, 1 zacskó 1:2 befőző fix.

Hogyan készült? A gyümölcsökből tisztítás, pucolás után mérve számítottam a 30 dekát. A paradicsomot forró vízbe tettem, lehúztam a héját. A magját kikapargattam egy szűrő felett. A paradicsom belét apróra vágtam és a lecsöpögő lével együtt tettem a többihez.

A ribizlit egyszerűen csak leszemeztem, az almát viszont kimagoztam, meghámoztam és apró darabokra vágtam.

Az összes hozzávalót nagy lángon összefőztem, kb. 5 percig forraltam, majd még forrón a szintén forró üvegekbe töltöttem. Lefedve hagytam kihűlni.

A kész lekvár állaga kellemesen zselés és kenhető lett, a gyümölcsök pedig puhára főttek. Szerintem semmiképpen sem kell turmixolni. És még a ribizli magok se zavaróak.

Citromos, mentás fagyi

Három éve, amikor a környéken dolgoztam, ebéd helyett is a Csaba utcában lévő fagyizóba jártam. Állítólag a hely azóta is él és virul, sajnos azóta nem jutott el oda. Az egyik kedvencem az ott kóstolt lime-os és bazsalikomos sörbet volt. Reprodukálni nem sikerült ugyan, de a saját fejlesztés is egészen tökéletes és mennyei. Illatos, ízes, frissítő.

A képen kicsit olvadtan...

Mi került a túlságosan is kicsi, mindössze 2 személyes adagba? 2 dl joghurt, 2 dl tejszín, 2 evőkanál porcukor, 1 lime leve és reszelt héja + 1 citromnak csak a reszelt héja, sok mentalevél.

Hogyan készült? A tejszínt habbá vertem a cukorral. A joghurtot kikevertem a citromhéjjal és lével, apróra vágott mentalevelekkel. Ezt óvatosan a tejszínhez forgattam és lefagyasztottam.

Mit hoztam?

Elég szépen emancipálódtam az utóbbi időben, ami az állampolgári öntudatomat illeti. A röszkei határ mindig is a feszült félszegséggel vegyes idegeskedések helyszíne volt. De amióta felújították, azt gondolná az ember, hogy végre haladósabb lett a dolog a szép tágas helyen. Egy frászt. A schengeni fegyelem magyar módra úgy valósul meg, hogy az előtted várakozó 5 db autót 20 perc alatt képesek feldolgozni. Régebben ezt megszeppenve tűrtem és vártam volna.

Nos, tegnap - életemben először - majdnem leüvöltöttem a hajat a vámos fejéről. Lehet, hogy nem ő tehet róla, de akkor sem foghatom fel, minek kell megtapogatni a csomagokat, illetve megkopogtatni az autó oldalát, megbökdösni az üléseket. Ha még az alvó gyerekek ülését is elkezdte volna babrálni, talán börtönben végzem, mert erőszakot alkalmaztam volna hivatalos személy ellen. Így csak jól megmondtam neki a magamét. Egyszerűen nem hiszem el, hogy erre ne lehetne kitalálni valami hatékonyabb módszert.

Aztán, amikor már az autópályán száguldottam, akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen hoztam én valamit, ami értékes. Egy zacskónyi emléket, ételekben manifesztálódva. A múltkor Gabojsza, akinek családja szerint istenit főz, azt kérdezte, hogy miket vegyen Szabadkán. Alig mertem bevallani, hogy én nem igazán járok ott boltokba, ugyanis a család olyankor ellát minden földi jóval. Így most vasárnap beugrottam a Rodic-ba és felpakoltam a kedvenc, gyerekkorom ízeit őrző édességeimet, rágcsáimat és hozzávalóimat.

Olyan érdekes, hogy egy csomó dolognak még a csomagolása sem változott, és szerencsére nem privatizálták és vonták saját egyen-ízlésük uralma alá a multik ezeket a termékeket. Így ehetek ajvárt és mogyorós karamellát, ratlukot meg Jaffa kekszet, Carnex pástétomot meg Plazma kekszet is. Pont úgy, mint régen, amikor még féltem, hogy elveszik a Pick szalámit meg a Trappista sajtot a határon.

Még egy hét!

Emberek! Egy hetetek van még gondolkodni arról, hogy mit hoztok a balatoni GBT-re! Részletek itt: http://balatonigbt.blogspot.com/

A puliszkáról meg rokonairól

Amikor a Karesz nagyapára maradtunk, mi gyerekek, neki mindig az a kényszerképzete támadt, hogy éhen fogunk halni. Főzni persze csak mérsékelten tudott, de puliszkát szívesen kotyvasztott nekünk. Azóta is szeretem, főleg sósan, köretként.

Azóta persze sokféle étek lecsúszott már a torkomon és a pórias puliszka helyett, immáron polentát eszünk. A bioboltban kapható egy olyan változat, amelyet mindössze 1 percig kell főzni, na ez a rohanó anyák kedvenc ebédje.

Főzök egy lábasnyit, 4 dl vízből meg 1,5 dl kukoricadarából, aztán kinek-kinek ízlése szerint tálalom.

A 8 hónaposnak 2 evőkanálnyit egyszerűen gyümölccsel turmixolom össze.

A majdnem hároméves nagyon szereti, ha kicsit több vízzel főzöm, mert könnyen tudja kanalazni. Neki túrót vagy tejfölt teszek a tetejére, esetleg sajtot reszelek bele. Bármilyen szerényen is hangzik, egy ilyen korú gyereknek ez így egy komplett ebéd, némi uborkával megfejelve.

Magunknak pedig úgy csinálom, hogy egy tepsibe simítom a megfőtt masszát, amikor kihűl, egy rugalmas tésztaszerű állagot vesz fel. Ezt pogácsaszaggatóval kör alakúra, vagy egyszerűen csak háromszögekre vágom. Kevés libazsíron/olajon megpirítom mind a két oldalát.

Tökéletesen illik mindenféle szaftos húsokhoz, mártásokhoz, de még jobb a kedvenc padlizsán salátámmal. Ennek receptje mindig változik, az itthon található zöldfűszerek és egyéb ízesítők függvényében.

Padlizsán saláta

Mi kerül a 2 személyes adagba? 1 nagyobb padlizsán, 2-3 szem aszalt paradicsom, 6-8 szem fekete olajbogyó, 1-2 geredz fokhagyma, 1-2 szál újhagyma, menta, bazsalikom, koriander, petrezselyem, só, olíva olaj, citromlé.

Hogyan készül? A padlizsánt 1 centisre kockázom, héjastul. Általában sütőben sütöm, de serpenyőben is működik a dolog. A forró serpenyőbe olaj nélkül teszem a padlizsánt, mert rengeteget tud magába szívni. Amikor már minden oldalról barnulni kezd, lezárom a lángot, lefedem a serpenyőt és hagyom, hogy a gőz megpuhítsa.

Az összes többi hozzávalót aprítógépbe szórom és darabosra aprítom, illetve egy éles késsel neki esek és addig vagdosom, amíg majdnem szószos állagot vesz fel a cucc.

Szerintem ez így együtt egészen mennyei, a múltkori grillparty-ra is vittem egy dobozkányi ilyen salátát, akkor 2 cukkíni is sült a padlizsán mellett. Meg kell mondjam, mindenki oda meg vissza volt, hogy milyen finom!

Egy kicsit megrekedtünk

Feljegyzések a hozzátáplásáról 3.

A 2-es számú már 8 hónapos is elmúlt. Megvolt az első betegség, stabilan áll, ül, elszöszöl. Nagyon szeret rágcsálni, a kiflivég, kenyérhéj a kedvenc csemegéje, őrületes morzsaképződés közepette.

Teljes valójában kibontakozott viszont a 8 hónapos avagy szeparációs szorogás, ami azt jelenti, hogy csak és kizárólag anya!!! létezik a világon.

Már háromszor eszik ételt, de még így is 5-6 alkalommal szopik. És e miatt érzem úgy, hogy megrekedtünk, hogy soha az életben nem fog leszokni rólam. Mert ugye nincs is jobb annál, mint anyán lógva elaludni... A cumisüvegről hallani sem akar, pedig az 1-es számút ilyentájt már sikerült lassan átvezetni az anyamentes táplálkozás rögös útjára.

Hogy mit eszik egy 8 hónapos? Most már elvileg rengeteg dolgot ehetne, de én nem sietek ebből a szempontból. Úgy érzem, hogy jobb lassan, komótosan haladni. Hagyom, hogy szokja és megismerje az ízeket, nem erőltetek semmit. Általában szívesen fogadja a legtöbb ételt, bár a borsót például csak harmadszorra volt hajlandó megenni.

Adogatom a húst is, leggyakrabban csirkemellet, esetleg pulykát vagy borjút. Mivel mi se eszünk minden nap, így a gyerek is csak akkor kap, ha éppen nálunk a terítékre kerül. Tervezem, hogy lefagyasztok előre kiadagolt, megfőzött húst, de valahogy az sosem olyan finom kiengedve, mint a friss.

Még nem került terítékre sem a máj, sem a tojás. Bár mi elég sok halat eszünk, azért a 8 hónaposnak még nem mernék adni.

A tejtermékek meg még beláthatatlan messzeségben, úgy két hónapnyi távlatban várakoznak nálunk. Éppen ezért, ha csak lehet kerülendőnek tartom a tejpépet is, hiszen ha szopik/elég tápszert iszik a baba, akkor ez tényleg felesleges. Egyen inkább gyümölcsöt, zöldséget.

A legszigorúbb tiltólistán nálunk az apró magvas gyümölcsök szerepelnek, különösen az eper, amire én is allergiás vagyok.

Az ideális napi menetrend a következő:

Délelőtt gyümölcs: alma, körte, banán, meggy, őszibarack, sárgabarack, szilva. Igyekszem nyersen adni, amit lehet, illetve a gyümölcslét, kompótot elkeverem 1-2 kanál rizspehellyel, hogy kanalazható legyen.

Ebédre: Hüvelykujjnyi húsdarab, ha éppen van + zöldség/gyümölcs + sűrítés.

A sűrítés lehet kukoricadara, zabpehely, rizspehely, rizs, krumpli, krumplipehely.

A zöldségek közül eddig megkóstoltak: brokkoli, sárgarépa, spárga, spenót, borsó, karfiol, sütőtök, cukkíni.

Persze néha trükközni kényszerülök, az új zöldségekhez általban kerül egy kis gyümölcs is, hogy ne köpködés legyen a kóstolás vége.

Délután a délelőttihez hasonló a menü, illetve, ha marad az ebédből, akkor azt kapja.

Újabb cseresznyés, ezúttal tejmentesen

Judit másodszor küzdi végig a szoptatást tejmentes diétával. Mélységesen együtt érzek vele, pedig én csak 3-4 hónapig szenvedtem a tejeskávé megvonásától. Gondoltam, ha már megyünk, akkor felhasználva a tapasztalataimat, sütök valamit, mégse menjünk üres kézzel.

Átnyálaztam a korábbi receptjeimet, aztán ömlesztettem pár variációt. Tulajdonképpen nagyon egyszerű, mégis rafinált süteményt készítettem, csupán a vaj helyett zsír került bele. Igen, zsír, ami szinte ugyanúgy viselkedik, mint a vaj és szinte teljesen íztelen. Vegáknak persze nem ajánlott. Természetesen tejmentes margarinnal is készíthető, ha éppen sikerül beszerezni.

Cseresznyés, csokoládés sütemény tejmentesen

Mi került a 26 centis, kerek tortaformába? 15 deka zsír, 7 deka cukor, 18 deka finomliszt, 2 tojás szétválasztva, 1/2 csomag sütőpor, 15 deka cseresznye lekvár, 10 deka keserű csokoládé, 2 evőkanál porcukor, 1 evőkanál kakaópor.

Hogyan készült? A tésztához kikevertem a zsírt, cukrot, a tojások sárgáját. Beledolgoztam a sütőporos lisztet. Formába simítottam, 10 percig elősütöttem. Közben a csokit apróra vágtam, a tojás fehérjét kemény habbá vertem, belekevertem a porcukrot meg a kakaót is.

A félig sült tésztára ráöntöttem a lekvárt, a csokiforgácsot és a tetejére simítottam a tojáshabot. Még úgy 15 percet sült, miközben mennyei illat töltötte be a lakást.

A végeredmény kicsit morzsálódós, de nagyon finom, csokis, édes finomság lett.

Balaton-felvidéki GBT

Itt összefoglaltam a tudnivalókat: http://balatonigbt.blogspot.com/