Saláta almaszeletekkel


Már több helyen is láttam, ezt az újszerű saláta tálalási módot. (Itt meg itt is.) Nem hagyott nyugodni, megalkottam hát a saját változatomat. Valójában semmi extra alapanyag nem kell hozzá, viszont nagyon látványos az eredménye, vendégek elkápráztatására találták ki.

Vékonyan felszeletelt, magházától megszabadított almaszeletek, citromos-majonézes öntettel, dióval és madársaláta levelekkel. Mindössze ennyi került a tányérra.

A SegítSütik papíron is jönnek!


Kenyérnek indult

... fahéjas kalács lett belőle.
Mostanában, amikor a gyerek felidegesít, nekiállok kenyeret sütni, vagy valami süteményt, lehetőleg édeset. Most is nekiláttam, szórtam a hozzávalókat a keverőtálba, de megszaladt a cukor. Volt már benne 15 deka kukoricaliszt, 30 deka finomliszt, 2 evőkanál tökmag olaj, 1 csomag száraz élesztő, 1,5 dl kézmeleg víz meg pár evőkanál cukor.
Ekkor még úgy gondoltam, hogy jó, akkor legyen belőle almás sütemény. Aztán elmentünk a játszótérre, hagytam kelni a tésztát. Persze előtte jól megdolgoztam - ez a legjobb része az egésznek.
Mire hazaértünk, a fejemben már készen állt a terv, nádcukrot, fahéjat és vajat tettem a tésztára, felsodortam és úgy sütöttem meg. Mielőtt bedugtam a sütőbe még kelesztettem így megformázva is egy fél órácskát. Egy kicsit bevagdostam, ettől a fiam szerint olyan napocskás lett.
A sütés félidejében rálocsoltam 1 dl tej és 2 evőkanál porcukor keverékét. Ez lefolyt az oldalán és nagyon finoman karamellesre sült. Legközelebb hagyok helyet a tekercsen belül is, hogy több legyen a lesült része.
Finom puha, illatos kalács lett, bár a kukoricaliszttől kicsit morzsálódós. A sütőből kivéve mennyei volt, de ma reggel se rossz még. Tejeskávéhoz vagy éppen karamelles tejhez találták ki.


5 év


1 blog, 3 blogszolgáltató, 581 bejegyzés
1 honlap
2 szakácskönyv
1 gazdasági napilap, 1 női magazin, 1 boros magazin, 2 internetes portál, ~36 sz.d.
1 + 2 esküvő, túl sok temetés
2 gyermek
2 költözés
2 fényképezőgép, 1 robotgép, 2 botmixer, 1 frizsikilincs
9 meglátogatott ország

Fodrásznál voltam


Hogy mennyiben tartozik ez a blogomra? Például, hogy ettől kifejezetten jó kedvem kerekedett. Sőt, sikerült elkövetnem életem első hátrafelé tolatós parkolását is (így 13 éves jogsival könnyű dolgom volt), amitől még jobb kedvem kerekedett.


De hogy a lényegre térjek, szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani a kedvenc szír boltomat, az Adél Kft. működtetésében. Itt jártam ma is, hogy ellássam magam mindenféle földi jóval.

A XI. kerület Karinthy Frigyes út mindkét oldalán vannak, egyik oldalon a hentes - innen jött a húsvéti fél bárányom, a másik oldalon meg a fűszeres, magos részleg. Innen származik a mai ebéden. Semmi turpisság, egyszerűen csak finomságok, fűszeres sajt, töltött szőlőlevél és a világ legjobb pácolt odalbogyója. Itt veszem zsákszámra a hámozott pisztáciát is meg az igazi, görög jellegű joghurtot is. Egyik jobb, mint a másik.
Hús csak rendelésre van, de nagyon jó minőségű, tényleg fiatal a bárány, ha azt mondják és a baklavájukat is feltétlenül meg kell kóstolni!

Rozsos kenyér kecskesajtos krémmel


A kakukkfű a kecskesajt legjobb barátja. A kecskesajt krém pedig a legjobban a házi sütésű rozsos kenyéren mutat. A tökmagolaj pedig egészen varázslatos illattal vonja be az egészet.

Rozsos kenyér

Mi került a cipónyi adagba? 30 dkg finomliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 2 evőkanál tökmag olaj, 2 dl langyos víz, 1 tasak száraz élesztő, 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor.

Hogyan készült? A hozzávalókat összegyúrtam, pár percig dagasztottam. Letakarva 1 órán keresztül kelesztettem. Átgyúrtam, cipót formáztam, a tetejét megvagdostam és még negyed órát kelesztettem. A tetejét vízzel megpaskoltam. 180 fokos sütőben 45 percig sütöttem.

Kecskesajtos krém

Mi került bele? 20 dkg friss kecskesajt, 12 dkg Philadelphia krémsajt, 1 kiskanál szárított kakukkfű, só.
Hogyan készült? A hozzávalókat villával alaposan elkevertem. Mehet bele egy kis bors is.


Ihlet: Nők Lapja Konyha áprilisi számának kenyerei és kencéi

Langyos padlizsán


Nagyon messzinek tűnik még a nyár, amikor számolatlanul esszük a padlizsánt, paradicsomot meg paprikát, de nem bírtam magammal és beruháztam egy padlizsánba és ha már ott voltam, valahogy egy gránátalma is került a kosaramba.


Langyos padlizsán


Mi került a 2 emberes adagba? 1 nagyobbacska padlizsán, fél gránátalma, fél lime leve, őrölt római kömény, só, bors, 2 evőkanál olaj, 2 kocka fagyasztott koriander.

Hogyan készült? A padlizsán héját lehúztam, egy centisre kockáztam. Olajat forrósítottam és addig sütöttem, míg megpuhult és meg is barnult egy kicsit. Ekkor a salátás tálba zuttyantottam, ahol már várt rá a gránátalma magja meg a fűszerek, plusz a lime leve. Összekevertem és langyosan falatoztam, némi bulgur meg sült máj társaságában.

Szabadka: Galeria, Állatkert, Keresztelő

A Városháza a Galeria étterméből
Ezt a napfényes hétvégét Szabadkán töltöttük. Nem tudom, hogy ha tősgyökeres magyarországi lennék (és csak az Adidas cipők meg a Gorenje mosógépek sejlenének fel az egykori Jugoszláviáról), akkor mit gondolnék erről a városról. Valószínűleg soha életembe nem jutna eszembe oda kirándulni. De így oda hazajárok, tizenpár év után is. Most, hogy ilyen sokan vagyunk, szállodában aludtunk, fura érzés "otthon" hotelbe menni.
A Galeria, amit most teszteltünk jó hely, annak ellenére, hogy a múlt héten lőtte főbe magát a helyszínen az egyik alvállalkozó, mert nem fizették ki a munkáját. A szobák szépek, igényesek. A reggeli svédasztal minden földi jóval meg van pakolva, a legnagyobb sikert a saját sütésű, változatos kenyerek, zsemlék, kiflik aratják.
Az ebédet is itt költöttük el, szintén svédasztal, sokféle rántott dologgal, változatos salátákkal és mángoldos, fokhagymás krumplival - személyes kedvencemmel. Az édességek pedig mindenkit mosolyra fakasztottak, hiszen volt madártej, somlói meg forró meggymártásos palacsinta.

Az ünnepelt


A délelőttöt, ami a keresztelő után megmaradt, az Állatkertben töltöttük, ami igazából egy hatalmas park, igazi sétára teremtett hely. Beszéljenek most a képek.




A háttérben virágokból kirakott páva


Újszülött


És egy vénség


Apró részletek mindenhol



Sok virág



Gyerekkorom kedvence, amit mindig legjobban vártam az állatkertben
(Mit nekem oroszlánok, tigrisek meg elefántok)

Mesélő tárgyak boltja

Az emberek nem is gondolnák, milyen cserfesek a tárgyak. Gyakorlatilag állandóan dumálnak, pletykálnak. Úgy is mondhatnám, hogy be nem áll a szájuk. Ez pedig nekem erősen megnehezíti az életemet. Először ugyanis egy régiségkereskedésben kezdtem dolgozni. Úgy tűnt, jó mulatság lesz, hiszen úgy tudom majd ajánlani a portékát, hogy teljes mértékben tisztában vagyok az előéletükkel, azzal ki nyúlt hozzá és mennyire a biedermeier pamlaghoz, ki pakolgatta illatos levélkéit az intarziás szekreterbe. Főleg a felvásárlásnál jött jól ez a mögöttes tudás, rám aztán nem tudtak semmiféle bóvlit rám sózni.
Sajnos azonban nem csak arról szerettek mesélni ezek a falelkű kis jószágok, hogy hogyan készültek, mikor újították fel őket, hanem egyszeriben az egész élettörténetüket rám akarták borítani. Gyorsan rájöttek, hogy én értem, amit mondanak és alaposan ki akarták használni. Ráadásul a végére annyira elszemtelenedtek, hogy elkezdtek követelődzni, hogy más színű huzatot, polírozást meg dióolajos pácot akarnak.
Nem csoda, hogy egy idő után kezdtem megzakkanni. A folyamatos karattyolás kezdte felőrölni az idegeimet, így aztán elmentem egy sima kis közértbe eladónak. Na itt meg még nagyobb lett a hangzavar. A tejes doboz állandóan vitatkozott a parizerrel, a Nutella meg folyton le akarta lökni a polcról a kukorica konzervet. Nem győztem rendet vágni köztük. Nem volt egy könnyű menet. Az orvos a végkimerülés határán írt ki táppénzre.
De valamiből élni csak kell. A végső megoldás azt lett, hogy ide jöttem, ebbe a CD boltba. Itt ugyan folyton dúdolnak ezek a kis korongocskák, de azt legalább ki lehet bírni. Egy idő után már nem is figyelek rájuk oda, mindegyik a saját kis nótáját fújja. Szép kis polifóniává olvad össze, de ezek legalább nem hangoskodnak, nem veszekednek. Meg aztán a műanyag szerencsére sokkal hallgatagabb, mint a fa vagy a fém. Nincs olyan hosszú élet mögötte, alig pár kézen mennek keresztül, amíg ide kerülnek, ezért aztán nem is tudják, hogy vannak tárgyak, amelyeket sokkal nagyobb gondoskodással készítenek és vesznek körül életük során. Szerény kis jószágok ezek, általában igyekeznek meghúzni magukat a tartójukban, nem okoskodnak túl sokat. Egyes bútorok is tanulhatnának tőlük.

VKF! 3 az 1-ben


"saját levében" 3 dolgot kért tőlünk, egy konyhai eszközt, egy hozzá tartozó történetet meg egy receptet. Húztam, halasztottam a dolgot, ki is csúsztam a határidőből. Van mentségem - a szabadkai kirándulás -, de ez a következő poszt témája lesz.
A másik mentségem, hogy igyekszem súlytalanítani a mindennapokat. Bár a lakáson még nem látszik az eredmény, már egy csomó dolgot ajándékoztam el, csomagoltam "megőrzésre" vagy dobtam a kukába. Ily csúfos módon távozott a titán serpenyőm is, ami 5 éven keresztül volt hűséges társam és szinte minden második ételem főszakácsa. De miután harmadjára égett le benne az étel, hirtelen felindulásból, úgy ahogy volt ki is dobtam.
A robotgépem motorja ment tönkre, így arról sem zengenék most ódákat. Remélem eljutok vele egyszer a szervizbe, csak azt nem tudom honnan csípjek le időt hozzá. Mondjuk azzal a lendülettel vettem is egy új botmixert, de vele még nem kötöttünk olyan mély és szoros barátságot, hogy itt értekezzek róla.

Enyhe lefolyású alkotói válságom közepette végül más tollával fogok ékeskedni, nevezetesen Apu rézüstjével. Ez a tárgy, a családi emlékezet szerint nagyjából velem egy idős - úgy 30 +- pár év lehet. Hűségesen végigszolgálta a gyerekkoromat, mindig álmulattal töltött el, hogyan lesz a kocsonyás fehérjéből kackiás hab. Csak erős karizmok meg türelem kell hozzá, meg egy ilyen spirál alakú habverő. A végeredményt pedig a szánalmas kis robotgépeimmel hiába is próbálnám utánozni.

A mennyei képviselőfánk mennyei krémje, amely legutoljára a fent bemutatott szerzet segítségével készült, nem egy könnyű menet, de ha valakit érdekel, íme a recept. Nekem még öregednem kell egy kicsit hozzá, hogy nekilássak az elkészítésének.



Képviselőfánk


Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 5 tojás, 2 dl forró víz.
A forró vízben felolvasztjuk a vajat, egyszerre hozzáöntjük a lisztet és addig keverjük, amíg össze nem áll. A tűzről levéve, egyenként hozzádolgozzük a tojásokat. Sütőpapírra, dió nagyságú labdákat halmozunk belőle. Egy órát pihentetjük.
Jó meleg sütőbe tesszük, az ajtót ez után 15 percig nem szabad kinyitni, mert összeesik a tészta. 15-20 perc sütés után még 5 percig alacsonyabb hőfokon hagyjuk sülni.
A fánkokat ketté vágjuk, belsejét, ha szükséges kikapargatjuk és vaníliás krémmel töltjük.

Vaníliás krém
Hozzávalók: 5 tojás, 6 dl tej, 10 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1/2 rúd vanília.
A tojásfehérjéket a cukor felével habüstben, gőz felett keményre verjük. 4 dl tejet felforralunk a széthasított vaníliával együtt. A tojás sárgáját kikeverjük a megmaradt cukorral, hozzáöntjük a hideg tejet és a lisztet. Hozzáadjuk a forró tejet és folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy elválik a lábas falától. A még forró sárga krémhez adagokban, óvatosan beleforgatjuk a fehérje habot. Lehűtjük és a fánkokba töltjük.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

Másfél fogú csodagyerek

Feljegyzések a hozzátáplálásról 2.


Igen, minden szülő számára a saját gyereke a "csoda", de nem lehet kibírni, hogy nem büszkélkedjek. A 2-es számú 7 hónapos és hosszú percekig elácsorog a kanapé mellett vagy a kezünkben. Persze nem "álltatjuk" folyton, pontosan tudom, hogy ez nem tesz jót neki.

Kaja fronton is nagy sikereket könyvelhetünk el, már napi kétszer simán benyomja a 200 grammos adagot. E mellett még sokat és sokszor szopik, ezt abból gondolom, hogy többször is visszabukik, tehát valószínűleg nem minden fér el a gyomrában.

A 6 és 7 hónapos közötti korban megkóstolt gyümölcsök pedig az alábbiak voltak (érkezési sorrendben):
- alma
- banán
- körte
- szilva
- sütőtök
- őszibarack

Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy igencsak szegényes étrend, azt megnyugatnám, hogy a gyermek egyáltalán nem éhezik, sőt láthatóan hízik. A következő hónap kihívása a főzelékek megszerettetése lesz. Jön a krumpli, a répa, a cékla, spenót meg a brokkoli.

Babel Delicate: Egyszerűen a legjobb

Ettem már párszor olyat, amiről azt gondoltam, hogy ez volt életem legjobbja. Mindig azt gondolom, hogy ettől már nem lehet jobb és kiderül, hogy lehet. A Babelben elköltött vacsorát születésnapi ajándékként kaptam, ennél izgalmasabb élményt nem is kívánhatnék ajándékba.
Igen, ez egy drága hely, megkockáztatom, hogy sznob hely. Ha ide megyünk vacsorázni, olyan nagy szavakkal dobálódzhatunk, mint molekuláris gasztronómia, sous-vide meg fúziós konyhaművészet és asztaltársunk valószínűleg megértően bólogat majd, a helyett, hogy a fejét csóválva tárcsázná az idegosztályt. Itt aztán értekezhetünk az alapanyagok mindenekfelett valóságáról meg egyéb hablatyról, hiszen úgyse figyel ránk senki, miközben sorjáznak a látványkonyhából előkerülő varázslatok.
A Babel Delicate olyanoknak való, akiket lenyűgöz, ha sikerül habot varázsolni a pezsgőből és azt egy picinyke ovális tálkában tálalják némi fagyasztott jázminteával (alias sorbet). Olyanoknak való, akik képesek csukott szemmel, hümmögve ízlelgetni a galambmell-sültet meg az alá kanalazott májhabos polentát. Olyanoknak való, akik meglátják a fantáziát a gyerekjátéknak beillő edénykében kihozott, véreshurka chips-szel megkoronázott krumplifőzelékben. Ez utóbbi amúgy a ház ajándéka, a legelsőnek érkező csirke-salátával és a számla mellé társított 3 féle desszert falatkával együtt. Így az 5 fogásos menü rögtön 8 fogásos lesz, a hétből meg 10 kerekedik.
Igen, az adagok picik, mégis az 5 fogásos kóstolómenü vége felé már úgy éreztem, egy falat se menne le a torkomon. Az ember csak merül egyre lejjebb és lejjebb az ízek tengerébe, időnként felbukkan, vesz egy nagy levegőt aztán folytatja. Számomra minden egyes falat új meglepetéssel szolgált. A 4-5-6 elemből összeálló étel kompozíciók darabjaira szedve és együtt is más orcájukat mutatják. A magyaros menü bikabélszínje és a hozzá kapcsolódó mártások, köretek végigkóstolgatása már önmagában is felér egy élménnyel.
Ha minden áron kötekedni szeretnék, a medvehagymás rizottóm lehetett volna kevésbé sósabb is és a borsó krémlevesből én bizony kihagytam volna a 65 fokon főzött tojást, ami takonyszerű állagával továbbra sem győzött meg az alacsony hőfokos bohóckodás szükségességéről. Másrészt viszont a húsoknak döbbenetes állagot és zamatot ad pont ez az alacsony elkészítési hőmérséklet, de itthon biztos nem állnék ilyesminek neki.
Külön plusz pont, hogy a kiszolgálás végtelenül kedves, nem tolakodó, inkább jókedvű és beszélgetős. A tányéron elénk rakott ételféleségek felsorolására nagy szükség is volt, hiszen pillanatok alatt felejtettem el, mi állt az étlapon, amikor megrendeltem.
Jó hír a sietősebbeknek, hogy az ebédmenü sokkal kedvezőbb árú és bár nem a vacsorához mérhetően parádés ötletdömping, a minőség ez esetben is az elvárható felett marad.
És még a végére is maradt egy aprócska poén, nevezetesen, hogy életem eddigi legjobb vacsorája mellé végre személyesen is megismerhettem Chili és Vaníliát, aki szintén itt élvezte aznap este a molekuláris, fúziós, stb. konyha gyönyöreit.

Programajánló bivalyokkal


Pelenkázom az egyes számút, elgondolkodva kérdez:

- Mit esznek a bivalyok?

- Füvet, mondom.

- A dagonyában.

- Inkább a mezőn, próbálkozok a kiigazítással.

- Nem, a dagonyában.


Mindez két nappal a salföldi látogatásunk után. Éppen ezért bátorkodom mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlani Salföldet, a Balaton-felvidék legszebb faluját. Minden egyes ház szépen kicsinosítva, felújítva. Öröm itt sétálgatni, csak úgy.

A település egyik végén ott a major, ahol az emlékezetes bivaly figyelés, kecske, tyúk, ló meg szamár nézegetés zajlott. A gyerekek - különösen az állatokkal könyvekből ismerkedők - számára kötelező egy-egy ilyen élmény.

A hosszú utca másik végén pedig egy úgynevezett kőtenger terpeszkedik. A füves mezőből szél csiszolta, eső simította kövek állnak ki, egészen varázslatos hangulatba ringatva mindenkit, aki erre jár.


Olyan ez az egész hely, ahol lelassul az ember, csak néz és mosolyog. Jó ott lenni.

Húsvét volt


Már megint úgy elszállt a fejem felett. Ahogy a virágba boruló fákban sem tudtam eleget gyönyörködni. Már minden tiszta zöld, komoly levelekkel, meg mindennel. A húsvét is pár pillanat volt, felnőttként valahogy már nem az igazi az egész. Az hiányzik, hogy az ünnepekkor megáll egy kicsit az élet, a szokások keretet adnak mindennek. Ez mostanában nálunk nincs.
A gyerekek szétcincálják a napokat, saját szokások felépítése hiányában pedig valahogy szétfolynak az ünnepek. Ettől egy kicsit nyűgös leszek.
Azért főztem pár dolgot. Volt szabadkai sonka, kolbász, egész jó minőségben.

Citromos sütemény
2 angol magazinból összeollózott receptből lett ez a süti, jó savanykás, citromos, de megtévesztően sunyi, mert kalória az van benne rendesen.

Mi került a süteménybe? 12 deka vaj, 12 deka cukor, 3 tojás, 18 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor, 2 deci joghurt, 1 citrom reszelt héja és 1 evőkanál citromlé, 5 deka keserűcsoki. A krémbe: 5 deka vaj, 25 deka mascarpone, 8 deka cukor, 1 citrom leve, reszelt héja.


Hogyan készült? A tojás fehérjét habbá vertem. Összekevertem a lisztet és a sütőport. A vajat és a cukrot habosra kevertem. A sárgájákat egyesével belekevertem, majd jött a citromlé és a joghurt is. Beletördeltem a csokit is. A nedves keverékbe beledolgoztam a lisztet, majd óvatosan beleforgattam a fehérje habot is. 35 percig sütöttem, 180 fokon.
A krémhez is összekevertem a hozzávalókat, a vajnak szobahőmérsékletűnek kell lennie. Aztán összeállítottam a süteményt, amikor a tészta már kihűlt.




Rozmaringos báránycomb

A báránycombot itt-ott megszurkáltam, beledugdostam fokhagymagerezdeket meg rozmaring szálakat. Sóztam. Öntöttem alá 2 dl vizet is. Sült 2 órát alufólia alatt. Alá dobáltam répát, hagymát, fokhagymát, aszalt szilvát meg gesztenyét. Sült még egy órát, fólia nélkül, egyszer megfordítva.

Hozzá krumplipüré meg saláta került. Eszméletlen volt, de komolyan.

Borsó krémleves, avagy a Bábelben jártunk


A héten a férjemmel a Babel Delicate-ban vacsoráztunk. Erről hamarosan érkezik egy hosszabb beszámoló, nem lehet a helyet pár mellékmondattal elintézni. Ma viszont már kézzel fogható eredménye is volt az ottlétünknek, a zöldborsó krémlevesük újra idézésével.

Medvehagymás borsó krémleves, tejhabbal és kecskesajttal

Mi került a 4 tányéros adagba? 400 g borsó, 1 nagyobb póréhagyma, 1 marék medvehagyma, 1 bio és vega leveskocka, 1 dl tej, 5 dkg friss kecskesajt, só.

Hogyan készült? A borsót, póréhagymát 1 liter leveskockás vízben puhára főztem. Lezártam a lángot, beleszórtam a medvehagymát és alaposan összeturmixoltam. A tejet azzal a bizonyos kis tejhabosító eszközzel felhabosítottam, a tányérokba tettem egy-egy darabka friss kecskesajtot, rákanalaztam a levest és tejhabbal díszítettem.


Ámokfutás böjtös vacsorával


Sikerült kicsikarni magamnak egy délelőttöt, amikor beszabadultam a városba. Alapvetően banki ügyeket akartam intézni, de szerencsére maradt egy kis időm. A Karinthy Frigyes utcai szír boltos kereskedői vénájának köszönhetően péntekre egy fél bárány boldog tulajdonosa is leszek, de addig is körbefutottam kedvenc boltjaimat. A következőket tapasztaltam:


A Petite Francaise hamarosan átköltözik a Király utcába, de a tulajdonos hölgy továbbra is egészen tüneményesen kedves. Most találkoztunk harmadik alkalommal és elmékezett rám, illetve arra, hogy legutóbb nagy pocakom volt. Meg is beszéltük, hogy az ő kislánya most 4 hónapos. Meg kell állapítanom, hogy a francia csajokba valami genetikai program van beépítve, így akármilyen élethelyzetben vékonyak és csinosak tudnak lenni.


A belvárosban úgy szaporodnak a csokiboltok, mint pár évvel korábban a bioboltok. Az Azték csokizó szerencséje az, hogy ezek az új üzletek csak előre csomagolt bonbonokkal csalogatnak. Náluk pedig van jeges csoki, olyan tejszínhabbal, ami önmagában is megér egy túrát. Most legalább 30 féle kézzel készített, döbbenetes ízesítésű csokoládébonbon is csalogat. Kakukkfüves, csillagánizsos, bazsalikomos, áfonyás, málnás, sós mogyorós. Megjegyezni se lehet mindet, de egyik finomabb, mint a másik. Mámoros.


Az Astoria Delikátban pedig jól bevásároltam, ők is jelentősen felfejlesztették a kínálatot, főleg a mi a szeletelt sajtokat, sonkákat, olajbogyókat illeti. Így lelkifurdalás nélkül láttam vendégül messzi földről hazalátogató barátainkat, akik azt üzenték, hogy most így húsvét előtt nem esznek húsfélét. Kaptak hát egy csomó saláta alapanyagot, aztán mindenki azt pakolt a tányérjára, amit csak kívánt. És még jól is laktunk.


Ezeket raktam az asztalra, sok-sok apró tálkában:

- Bulgur, mint alapanyag

- Csicseriborsó

- Pácolt, fekete olajbogyó

- Olajban eltett articsóka

- Felcsíkozott paprika

- Aszalt paradicsom

- Metélőhagymás joghurt mártásnak

Újabb japán leckék


Ezúttal elengedett kézzel, könyvből alkottam. Ha jól értelmeztem Harumi könyvét, akkor a japánok imádják az apró kis tálkákat meg az apró kis falatokat. Egy kis ez meg egy kis az. Ezt próbáltam rekonsturálni, gyakorlatilag a sarki közért kínálatára alapozva. Azt kell mondanom, hogy egyik elkészítése sem ördöngösség, mégis nagy élmény ezekkel az újdonságokkal pepecselni, kísérletezni.

Harcsa tempura (Jobb felső sarok)
15 dkg lisztet, 2,5 deci vizet meg 1 tojást kevertem össze. A hozzávalók legyenek jéghidegek, nem kell sokáig kevergetni, csak éppen összekutyulni. Az olajnak viszont forrónak kell lennie, így a tempura-bevonat jó ropogós lesz és nem issza magába az összes olajat.
Ebbe a fenti tésztába mártogattam a papírvékonyra szeletelt, szintén még majdnem jeges halat.
Persze tonhalból vagy más tengeri halból autentikusabb lett volna, de nekem most ez a szép harcsafilé akadt a kezembe.

Szezámmagos répasaláta (Jobb alsó sarok)
Harumi azt mondja, hogy a gyufaszálnyira vagdosott répát dobjuk pár percre a mikróba, aztán szórjunk rá szezámmagot, szezámolajat, egy kis mirint (vagy helyett citromlevet) meg sót. Nagyon jól összeállnak az ízek, de akár egy konzervnyi tonhallal is feldobható az egész. Nekem így már túl sok lett volna a halból.

Sushirizs gombával (Bal alsó sarok)
A rizst megfőztem, vizes formába gyömöszöltem és kiborítottam. A tetejére szójaszószos, újhagymával együtt pirított gomba került.

Chilis rákfalatok (Bal felső sarok)
A nyers, fagyasztott rákot kiolvasztottam. A serpenyőben szezámolajat és olíva olajat forrósítottam, reszelt fokhagymát, chilit szórtam bele és a rákokat is beledobtam. Addig pirítottam, amíg szép piros színük lett.

Egy nehéz nap krónikája


Úgy kezdődött, hogy az 1-es számú jó két órás hisztivel indította a reggelt. Komolyan mondom, néhány hónapja még egy angyal volt, el se tudtam képzelni, hogy ilyen is lehet egy gyerek. Ez meg is adta a nap alaphangulatát.

Illetve az egész még régebben kezdődött, amikor vagy 20 meghívót küldtem szét, mindegyikre olyan válasz jött, hogy most nem jó. Így már látszott, hogy elég zártkörű lesz a szülinapi bulim, de nem adtam fel. Napközben is jött pár telefon, a kör pedig egyre zártabb lett.

Szerencsére legalább a családra lehet számítani, ami az ebéd elfogyasztását illeti.

Már két hete tervezgettem, listákat, menü-összeállításokat irogattam a jegyzetfüzetembe, hogy aztán az egészből ne legyen semmi. Ilyet akartam, vagy legalább valami ilyesmit. Ehhez képest a habcsók-torta habcsók része összeesett, a krémjéből pedig sikerült szép rántottát főznöm. (6 tojás a szemétbe.)

A mindössze 3 éves csoda-robotgépem egyszerűen elromlott, nem hajlandó felvenni a munkát, így gyakorlatilag semmilyen habverést, darálást és egyéb hasznos tevékenységet nem tudtam kielégítő minőségben elvégezni.

A menü végül a következőképp alakult:

Tavaszi zöldségleves grízgaluskával
Szarvascomb-ragu krumplipürével, salátával
Csokis piskóta málnával és tejszínhabbal

A történelmi hűség kedvéért azt el kell mondanom, hogy a szarvas a vörösborban töltött három óra alatt mesésen puhára főtt és fergeteges párost alkottak a Kopárral, amit hozzá ittunk.

Este pedig, amikor a bulinak kellett volna lennie, végül csak egy család állított be, ők pedig kaptak sok finom sonkát, sajtot, egyszóval szendvicset.

Meg a muffint, ami kivülről kicsit elégett, belül meg egy kicsit nedves maradt, és úgy beleragadt a papírba, hogy csak kiharapdálni lehet belőle, de semmiképpen sem elegánsan fogyasztani, és egy olyan krémet, amitől mindenki oda meg vissza volt. Tényleg ez volt a nap fénypontja. Amikor először kóstoltam, én is totális extázisba estem Vesta süteményétől a GBT-n, azóta sem múlik a rajongás.

Narancsos krém

125 g Philadelphia krémsajt, 80 g puha vaj, 1 narancs héja és 2 evőkanálnyi a levéből, 2 evőkanál porcukor. Az egészet jó alaposan összekeverjük, aztán már kenhetjük is, ahova csak akarjuk. Vigyázat! A nyalakodók sorba fognak állni az "üres" keverőtálért.

Keleti kalandok


Ilyen az, amikor magam örömére készítek ebédet. Éppen egy alapos spar-os bevásárlás után voltam, ilyenkor minden földi jóval meg van pakolva a hűtő.

A tonhalsteak nagy kedvencem, mert pillanatok alatt elkészül, általában valami keleti ihletésű változatban kerül az asztalra, valahogy az passzol hozzá leginkább. Ezúttal egészen merész fűszerezéssel.


Tonhalsteak távol-keleti fűszerezésű gombával


Mi került az 1 személyes adagba? 1 tonhalsteak, 1 marék rizstészta, 5-6 szem apró, barna csiperke, 1 evőkanál szezámmag olaj, 2 evőkanál szójaszósz, reszelt gyömbér, reszelt fokhagyma, chilipehely, koriander levél, szezámmag.

Hogyan készült? A rizstésztát kifőztem, egy kicsit tovább kell, mint az üvegtésztát, amit elég csak beáztatni.

A halat mindkét oldalról megpirítottam a szezámolajban. Félretettem, hogy pihenjen egy kicsit. A gombát ugyanabban a serpenyőben szintén megpirítottam, hozzászórtam a fűszereket, ráöntöttem a szójaszószt. Egyet rottyantottam rajta és már faltam is.

A fotóért elnézést, de nagyon éhes voltam.

SegítSüti akció lezárult


Lezárult a SegítSüti, illetve egy csere játékosunk sütijéért még versenybe lehet szállni. Eleddig 281900 forint jött össze. Egészen fantasztikus! Azt hiszem jól fog jönni a mosógép, pelenka meg proszívó ezeknek a nőknek, akik a Lea Anyaotthonban élnek.


Nálam Kriszta az utolsó pillanatban emelte a tétet és így hozzá vándorol a mennyei mandulás ropogósom. Kérlek, írj nekem egy e-mailt a jobb oldali sávban található címemre, hogy megbeszéljük a részleteket!

Arra gondoltam, hogy a többi lelkes licitálómnak is felajánlok valami aprógágot, így ők is írhatnak a címemre, ha van kedvük. (Természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül.)


Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről, vagy sem, de el kell mondanom, hogy valódi megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a barátaim milyen érdektelenséggel kezelték ezt az egész ügyet, hogy nem sikerült nekik elmagyarázni, mennyire fontos ez nekem. A többieknél felmutatott licit összeget látva, úgy döntöttem, hogy hozzácsapok még egy tizest a Kriszta által felajánlott összeghez. Igen, azt is tudom, hogy ez nem éppen elegáns, hogy ezt így közzéteszem. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ennek az akciónak a figyelemfelhívás a célja, én így hívom fel a figyelmét mindenkinek.

Ricz Géza kiállítása


Olyan hihetetlen, hogy egy fiú, akivel gyerekkorunkban a homokban hemperegtünk és rosszalkodtunk, most komoly festővé érett! Ha kíváncsiak vagytok Ricz Géza zseniális képeire, akkor látogassatok el holnap a Kőlevesbe! (Ha rákattintotok a képre, akkor nagyobb méretben is megjelenik és jobban olvasható.)


Gombás, kacsazsíros tészta


A tél végi hűtőtakarítás jegyében kipateroltam az összes fagyasztott gombát, vargányát, rókagombát. Meg kellett állapítanom, hogy korántsem olyan finomak mint frissen, és ezen csak némi kacsazsír meg egy kis parmezán tudott segíteni. Így lett egy végtelenül egyszerű, gyors és mégis ínycsiklandó ebédünk.

A gombákat egy adagnyi csiperkével együtt felszeleteltem, ugyanígy jártam el egy póréhagymával is. A kacsazsírt felhevítettem, a hagymát és a gombákat megpirítottam, nagy lángon, hogy ne eresszenek levet. Sóztam és borsoztam.

Kifőztem egy adag szélesmetéltet, összekevertem a gombával és megszórtam egy jó maréknyi reszelt parmezánnal.

A mennyiségeket mindenki a saját gyomra befogadóképessége szerint alakítsa. 4 személyre 40-50 deka gomba, ugyanennyi tészta, 1-2 evőkanál zsír és maréknyi parmezán az átlagos.


Útra keltek

Ma nagy útra indult Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár. Szépen becsomagolva, felcicomázva, mindenféle számításokkal, táblázatokkal megtámogatva.
Szurkoljatok, hogy a nagyságos állam bácsi úgy gondolja, ez egy támogatásra méltó irományocska és akkor júliusban már kézbe is vehetitek a könyvbe gyűjtött novelláimat!