Saláta almaszeletekkel
Kenyérnek indult
5 év
1 blog, 3 blogszolgáltató, 581 bejegyzés
1 honlap
2 szakácskönyv
1 gazdasági napilap, 1 női magazin, 1 boros magazin, 2 internetes portál, ~36 sz.d.
1 + 2 esküvő, túl sok temetés
2 gyermek
2 költözés
2 fényképezőgép, 1 robotgép, 2 botmixer, 1 frizsikilincs
9 meglátogatott ország
Fodrásznál voltam
Rozsos kenyér kecskesajtos krémmel
Langyos padlizsán
Szabadka: Galeria, Állatkert, Keresztelő
A Galeria, amit most teszteltünk jó hely, annak ellenére, hogy a múlt héten lőtte főbe magát a helyszínen az egyik alvállalkozó, mert nem fizették ki a munkáját. A szobák szépek, igényesek. A reggeli svédasztal minden földi jóval meg van pakolva, a legnagyobb sikert a saját sütésű, változatos kenyerek, zsemlék, kiflik aratják.
Az ebédet is itt költöttük el, szintén svédasztal, sokféle rántott dologgal, változatos salátákkal és mángoldos, fokhagymás krumplival - személyes kedvencemmel. Az édességek pedig mindenkit mosolyra fakasztottak, hiszen volt madártej, somlói meg forró meggymártásos palacsinta.
Az ünnepelt
A délelőttöt, ami a keresztelő után megmaradt, az Állatkertben töltöttük, ami igazából egy hatalmas park, igazi sétára teremtett hely. Beszéljenek most a képek.
Mesélő tárgyak boltja
Sajnos azonban nem csak arról szerettek mesélni ezek a falelkű kis jószágok, hogy hogyan készültek, mikor újították fel őket, hanem egyszeriben az egész élettörténetüket rám akarták borítani. Gyorsan rájöttek, hogy én értem, amit mondanak és alaposan ki akarták használni. Ráadásul a végére annyira elszemtelenedtek, hogy elkezdtek követelődzni, hogy más színű huzatot, polírozást meg dióolajos pácot akarnak.
Nem csoda, hogy egy idő után kezdtem megzakkanni. A folyamatos karattyolás kezdte felőrölni az idegeimet, így aztán elmentem egy sima kis közértbe eladónak. Na itt meg még nagyobb lett a hangzavar. A tejes doboz állandóan vitatkozott a parizerrel, a Nutella meg folyton le akarta lökni a polcról a kukorica konzervet. Nem győztem rendet vágni köztük. Nem volt egy könnyű menet. Az orvos a végkimerülés határán írt ki táppénzre.
De valamiből élni csak kell. A végső megoldás azt lett, hogy ide jöttem, ebbe a CD boltba. Itt ugyan folyton dúdolnak ezek a kis korongocskák, de azt legalább ki lehet bírni. Egy idő után már nem is figyelek rájuk oda, mindegyik a saját kis nótáját fújja. Szép kis polifóniává olvad össze, de ezek legalább nem hangoskodnak, nem veszekednek. Meg aztán a műanyag szerencsére sokkal hallgatagabb, mint a fa vagy a fém. Nincs olyan hosszú élet mögötte, alig pár kézen mennek keresztül, amíg ide kerülnek, ezért aztán nem is tudják, hogy vannak tárgyak, amelyeket sokkal nagyobb gondoskodással készítenek és vesznek körül életük során. Szerény kis jószágok ezek, általában igyekeznek meghúzni magukat a tartójukban, nem okoskodnak túl sokat. Egyes bútorok is tanulhatnának tőlük.
VKF! 3 az 1-ben
A másik mentségem, hogy igyekszem súlytalanítani a mindennapokat. Bár a lakáson még nem látszik az eredmény, már egy csomó dolgot ajándékoztam el, csomagoltam "megőrzésre" vagy dobtam a kukába. Ily csúfos módon távozott a titán serpenyőm is, ami 5 éven keresztül volt hűséges társam és szinte minden második ételem főszakácsa. De miután harmadjára égett le benne az étel, hirtelen felindulásból, úgy ahogy volt ki is dobtam.
A robotgépem motorja ment tönkre, így arról sem zengenék most ódákat. Remélem eljutok vele egyszer a szervizbe, csak azt nem tudom honnan csípjek le időt hozzá. Mondjuk azzal a lendülettel vettem is egy új botmixert, de vele még nem kötöttünk olyan mély és szoros barátságot, hogy itt értekezzek róla.
Enyhe lefolyású alkotói válságom közepette végül más tollával fogok ékeskedni, nevezetesen Apu rézüstjével. Ez a tárgy, a családi emlékezet szerint nagyjából velem egy idős - úgy 30 +- pár év lehet. Hűségesen végigszolgálta a gyerekkoromat, mindig álmulattal töltött el, hogyan lesz a kocsonyás fehérjéből kackiás hab. Csak erős karizmok meg türelem kell hozzá, meg egy ilyen spirál alakú habverő. A végeredményt pedig a szánalmas kis robotgépeimmel hiába is próbálnám utánozni.
A mennyei képviselőfánk mennyei krémje, amely legutoljára a fent bemutatott szerzet segítségével készült, nem egy könnyű menet, de ha valakit érdekel, íme a recept. Nekem még öregednem kell egy kicsit hozzá, hogy nekilássak az elkészítésének.
Képviselőfánk
Hozzávalók: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 5 tojás, 2 dl forró víz.
A forró vízben felolvasztjuk a vajat, egyszerre hozzáöntjük a lisztet és addig keverjük, amíg össze nem áll. A tűzről levéve, egyenként hozzádolgozzük a tojásokat. Sütőpapírra, dió nagyságú labdákat halmozunk belőle. Egy órát pihentetjük.
Jó meleg sütőbe tesszük, az ajtót ez után 15 percig nem szabad kinyitni, mert összeesik a tészta. 15-20 perc sütés után még 5 percig alacsonyabb hőfokon hagyjuk sülni.
A fánkokat ketté vágjuk, belsejét, ha szükséges kikapargatjuk és vaníliás krémmel töltjük.
Vaníliás krém
Hozzávalók: 5 tojás, 6 dl tej, 10 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1/2 rúd vanília.
Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.
Másfél fogú csodagyerek
Igen, minden szülő számára a saját gyereke a "csoda", de nem lehet kibírni, hogy nem büszkélkedjek. A 2-es számú 7 hónapos és hosszú percekig elácsorog a kanapé mellett vagy a kezünkben. Persze nem "álltatjuk" folyton, pontosan tudom, hogy ez nem tesz jót neki.
Kaja fronton is nagy sikereket könyvelhetünk el, már napi kétszer simán benyomja a 200 grammos adagot. E mellett még sokat és sokszor szopik, ezt abból gondolom, hogy többször is visszabukik, tehát valószínűleg nem minden fér el a gyomrában.
A 6 és 7 hónapos közötti korban megkóstolt gyümölcsök pedig az alábbiak voltak (érkezési sorrendben):
- alma
- banán
- körte
- szilva
- sütőtök
- őszibarack
Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy igencsak szegényes étrend, azt megnyugatnám, hogy a gyermek egyáltalán nem éhezik, sőt láthatóan hízik. A következő hónap kihívása a főzelékek megszerettetése lesz. Jön a krumpli, a répa, a cékla, spenót meg a brokkoli.
Babel Delicate: Egyszerűen a legjobb
Programajánló bivalyokkal
Húsvét volt
Borsó krémleves, avagy a Bábelben jártunk
Ámokfutás böjtös vacsorával
Újabb japán leckék
Ezúttal elengedett kézzel, könyvből alkottam. Ha jól értelmeztem Harumi könyvét, akkor a japánok imádják az apró kis tálkákat meg az apró kis falatokat. Egy kis ez meg egy kis az. Ezt próbáltam rekonsturálni, gyakorlatilag a sarki közért kínálatára alapozva. Azt kell mondanom, hogy egyik elkészítése sem ördöngösség, mégis nagy élmény ezekkel az újdonságokkal pepecselni, kísérletezni.
Harcsa tempura (Jobb felső sarok)
15 dkg lisztet, 2,5 deci vizet meg 1 tojást kevertem össze. A hozzávalók legyenek jéghidegek, nem kell sokáig kevergetni, csak éppen összekutyulni. Az olajnak viszont forrónak kell lennie, így a tempura-bevonat jó ropogós lesz és nem issza magába az összes olajat.
Ebbe a fenti tésztába mártogattam a papírvékonyra szeletelt, szintén még majdnem jeges halat.
Persze tonhalból vagy más tengeri halból autentikusabb lett volna, de nekem most ez a szép harcsafilé akadt a kezembe.
Szezámmagos répasaláta (Jobb alsó sarok)
Harumi azt mondja, hogy a gyufaszálnyira vagdosott répát dobjuk pár percre a mikróba, aztán szórjunk rá szezámmagot, szezámolajat, egy kis mirint (vagy helyett citromlevet) meg sót. Nagyon jól összeállnak az ízek, de akár egy konzervnyi tonhallal is feldobható az egész. Nekem így már túl sok lett volna a halból.
Sushirizs gombával (Bal alsó sarok)
A rizst megfőztem, vizes formába gyömöszöltem és kiborítottam. A tetejére szójaszószos, újhagymával együtt pirított gomba került.
Chilis rákfalatok (Bal felső sarok)
A nyers, fagyasztott rákot kiolvasztottam. A serpenyőben szezámolajat és olíva olajat forrósítottam, reszelt fokhagymát, chilit szórtam bele és a rákokat is beledobtam. Addig pirítottam, amíg szép piros színük lett.
Egy nehéz nap krónikája
A történelmi hűség kedvéért azt el kell mondanom, hogy a szarvas a vörösborban töltött három óra alatt mesésen puhára főtt és fergeteges párost alkottak a Kopárral, amit hozzá ittunk.
Este pedig, amikor a bulinak kellett volna lennie, végül csak egy család állított be, ők pedig kaptak sok finom sonkát, sajtot, egyszóval szendvicset.
Meg a muffint, ami kivülről kicsit elégett, belül meg egy kicsit nedves maradt, és úgy beleragadt a papírba, hogy csak kiharapdálni lehet belőle, de semmiképpen sem elegánsan fogyasztani, és egy olyan krémet, amitől mindenki oda meg vissza volt. Tényleg ez volt a nap fénypontja. Amikor először kóstoltam, én is totális extázisba estem Vesta süteményétől a GBT-n, azóta sem múlik a rajongás.
Narancsos krém
125 g Philadelphia krémsajt, 80 g puha vaj, 1 narancs héja és 2 evőkanálnyi a levéből, 2 evőkanál porcukor. Az egészet jó alaposan összekeverjük, aztán már kenhetjük is, ahova csak akarjuk. Vigyázat! A nyalakodók sorba fognak állni az "üres" keverőtálért.
Keleti kalandok
A fotóért elnézést, de nagyon éhes voltam.