Őrségi helyek








Kisrákos környékén laktunk, a falu szélén, az erdő határán.

Árpád-korból ittragadt templomokat néztünk, Veleméren és Őriszentpéteren. Templomok az erdő közepén, a falvak, a települések már elkoptak körülöttük.

Az Őrség szétszórt, apró házcsoportokból áll, ami még az ezer évvel ez előtti elgondolásokat hordozza. Igyekeztem elképzelni, ahogy ez a táj évszázadok óta változatlanul öleli körül ezeket a házakat.
De mégis, sokszor csak a málló vakolatot, a romos, eladó táblás házakat vettem észre. Máskor meg ámultam, hogy mégis mennyi méltóság, szépség van ezekben az épületekben.

Gólyák, gólyafészkek mindeütt. Ők jól érzik magukat és a békák is.

6 megjegyzés:

szepyke írta...

Szeretem az Őrséget. Olyan mint egy mesetáj. Egyszer hajnalban mentem apuékhoz kocsival. Én vezettem, vittem hozzá a kutyámat, mert elutaztam, és ő vigyázott rá addig. Olyan helyeken jártam, mint egy mesében. Hol köd volt, hol tiszta volt az út és ezek váltakozása volt végig. Megindítóan szép, és hátborzongató is volt egyszerre.

Vesta írta...

Az Őrség gyönyörű, mint a képeid.

Tündér írta...

Ó, az Őrség....varázslatos!Gondoltam rád.. és kicsit irigyeltelek, hogy több napot lehettél.)))

napmátka írta...

Csodaszép. A veleméri templom s az őriszentpéteri is. Az utóbbiban többször is jártam, a plébánián volt a szállásunk (nagyon régen...)

Stos írta...

Kedves Ági!
A képen látható templom vol van? Mintha én is jártam volna arra... Segítenél? Köszi : Judit

Ági, aki főz írta...

Az első két templomos képen (épület és ablak) a veleméri templom van, a harmadik, sötét ablak pedig az őriszentpéteri.