Ajándékok a konyhából 4.

Készítettem ám likőröket is. Ezeket jó hónappal karácsony előtt el kell készíteni, de az eredmény csak ilyentájt élvezhető.

Fűszeres, gyümölcsös likőrök

Az ügymenet meglehetősen egyszerű volt. Gyümölcs, fűszerek, 2,5 deci vodka meg 1 dl vízből és 4 evőkanál cukorból főzött szirup. Minden összetevő ment a befőttes üvegbe, az pedig a hűtőszerkényben foglalta a helyet. Egy hónap után lehet leszűrni és élvezni. Minél tovább álldogál a gyümölcsön az alkohol, annál finomabb lesz.

Az elkészített változatok:

- Mandarin fahéjjal. Illatos csoda.

- Szeder vaníliával, elég harmatos az íze, de a színe meseszép. A gyümölcsök benne is maradhatnak dísznek.

- Aszalt szilva, fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával. Messze a legfinomabb. Ráadásul a fantasztikusan illatos, alkoholos aszalt szilvával, mint csokibonbon töltelékkel is eljátszadoztam.

Ajándékok a konyhából 3.

Karácsonyi utórezgés, megörökítő célzattal.

Pálcikás forró csokoládé

Szükségünk lesz 20 dekányi (vagy éppenséggel sokkal-sokkal több) keserű csokoládéra és néhány szilikonos jégkocka tartóra. A csokoládét vízfürdő felett, gyengéden olvasszuk fel. Nem kell túlzottan felmelegíteni, már 40 fok körül is tökéletesen olvad. Ezen a ponton kedvünk szerint adhatunk hozzá bármilyen ízesítő anyagot, fűszereket, illatos likőröket, de hagyhatjuk csak úgy pőrén, magában is. A csokis masszát adagoljuk a jégkocka tartóba, majd tegyük hűvös helyre, de nem feltétlenül a hűtőszekrénybe.

Amikor körülbelül egy óra múlva a csokoládé dermedni kezd, a megfelelő számú pálcikák egyik végét mártsuk olvasztott csokoládéba, majd szúrjuk a formák közepébe. Ekkor már jó esélyünk van rá, hogy ott is maradnak. Amikor pedig a csokoládé teljesen visszadermedt eredeti állagára, egyenként kiemelhetjük a formából és celofánba csomagolhatjuk.

A díszes csomaghoz ne felejtsünk el tájékoztató mellékelni, amelyen ez álljon: „Forró csoki. Egy deci forró tejben addig kevergetni, amíg felolvad, majd élvezettel kortyolgatni.”

Megjelent az NLC Advent melléketében.

Szép ünnepet!

Szépséges karácsonyt, boldog, békés napokat kívánunk mindenkinek!

S ha már kulináris napló, elmesélem azt is, hogy ez a nap nálam, minden más napnál sokkal inkább a hagyományok jegyében zajlik. Már elkopott ugyan, de ez egy böjtös nap! Húst, például kocsonyát csak az éjféli mise után lenne szabad enni. Így aztán hal lesz hallal.

Ebédre bableves (sonka nélkül) és mákos guba.

Vacsorára halászlé, rántott hal és krumplisaláta. Előtte pedig almát, diót és fokhagymát mártogatunk majd mézbe, hogy mindenki egészséges legyen jövőre és újra együtt lehessünk mindahányan.

S ha valakit érdekel, íme a tökéletes, passzírozott, tehát tiszai halászlé elkészítése. Szerintem.

Mi kell a 8 tányéros adagba? 4+8 szelet ponty, hal aprólék, 20-30 deka tej és ikra, 3 vöröshagyma, 1 póréhagyma, 1 papirka, 1 liter paradicsomlé, 4 répa, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só, olaj.

Hogyan készült? Az összevágott hagymát pici olajon megpároltam, felöntöttem paradicsomlével. Beltettem a répát, a paprikát, a hal aprólékot és 4 szeletet a pontyból. Másfél órán keresztül főztem. Hagytam langyosra hűlni. Leszűrtem. A répákat áttettem a déli bablevesbe. A hagymát és a halszeletekről lefejtett, szálkátalanított halhúst beledobtam a turmixgépbe és pürésítettem. A pürével összekevertem a leszűrt levet. Felöntöttem némi vízzel és kóstolás után fűszereztem.

Tálalás előtt negyed órával újra felforraltam, beletettem a friss halszeleteket, ikrát, tejet. Negyed órán keresztül rotyogtattam, de nem kevergettem. Ennyi idő alatt a hal szép puhára fő, de még nem esik szét.

Mi ehhez tejfölös szélesmetéltet eszünk és nyakig turkálunk a piros lében. Ilyenkor mindig nagy csend van az asztalnál, mert mindenki a szálkákat vadássza és e közben nem lehet beszélgetni.

Ajándékok a konyhából 2.

Mi amolyan rágcsálós család vagyunk, de nem annyira a tévé előtt heverészéshez, hanem nagy baráti beszélgetések megalapozásához, vendégváráshoz elengedhetetlen kellék a hörcsögkaja. Ha pedig egy kicsit feltupírozom a dolgot, kedves kis ajándék lehet belőle.

Édes-sós-csípős rágcsa

Úgy kezdődik a dolog, hogy fog az ember lánya 20 dekányi magot, jelen esetben diót. Persze lehet mandula, mogyoró, földimogyoró, tökmag, napraforgómag is. Jó, ha le van szedve a héja, de az se tragédia, ha kabátos az illető.

Két tojás fehérjét lazán felvertem. Ezt aztán lehet mindenfélével fűszerezni. Most tettem bele fél kiskanál sót, egy kiskanál cukrot, fél kiskanál fahéjat és fél kiskanál chiliport. Kifejezetten izgalmas ez az édes-sós-csípős kombináció.

A fűszeres tojáshabba beleforgattam a diót, sütőpapíros tepsire pakoltam, egymástól elválasztva őket. 150 fokos sütőben szárítottam-sütöttem, amíg szép piros és illatos lett a végeredmény. Hörcsögök, jöhettek!

Ajándékok a konyhából 1.

Az idén nem lesz nálunk "nagy" ajándékozás. Legalább is én így tervezem. Viszont nagyon büszke vagyok magamra abból a szempontból, hogy sikerült elég sok olyan ajándékötletet felkutatni, sőt megvalósítani, ami valamilyen módon a konyhában készül. Ez nekem legalább akkora örömöt szerez, mint várhatóan a megajándékozottnak is.

Sajnos a legtöbb ilyen ajándékról nem írhatok még, hiszen akkor elveszne a meglepetés. Tudom például, hogy hugicám gyakran bekukkant ide. Ezt az ajándékot viszont már átadtam, tehát mesélhetek róla.

Van nekem egy drága pótnagyim, az Eti. Egyszer evett nálam egy kekszet, azóta is követeli a receptjét. Én meg húzódoztam, halogattam. Most pedig elkészítettem neki ezt a keksz-mixet, természetesen recepttel együtt. Így már semmi akadálya, hogy ő is elkészítse a kekszet, ami annyira ízlett neki.

Vettem két csinos csatos üveget. Rétegeztem bele 1 kiskanálnyi sütőporral elkevert 20 dekányi lisztet. Erre került 10 deka cukor, ami lehet például a sokkal látványosabb nádcukor is. A következő hozzávaló esetében pedig elengedhetjük fantáziánkat, nagyjából 10 dekányi mennyiségben müzlit, apróra vágott aszalt gyümölcsöt, csokoládédarabkákat adhatunk a kekszalaphoz. Ezúttal készítettem egy narancsos-gyömbéres-zabpelyhes és egy mandulás-vaníliás változatot.

A felcsinosított csomaghoz mellékeltem a receptet is, a következő szöveggel: „Adjunk az üveg tartalmához 10 deka olvasztott vajat, 1 tojást és egy lereszelt almát. Keverjük alaposan össze. Kanállal adagoljuk sütőpapírral kibélelt tepsire és 180 fokon süssük 12 percig.” A keksz mix 4 hétig tárolható szobahőmérsékleten.

Mit eszek?

Nos, nagyjából 3 hete teljesen száműztem a tehéntejet az életemből. Ez azt is jelenti, hogy újra ki kellett találnom a mindennapi élelmezési stratégiát. Az eddigi vajas-felvágottas kenyeret most a mértéktelenül fogyasztott kacsazsíros kenyér helyettesíti. Szerencsére elég sok kacsasült készült a tágabb családban, így több üvegnyi sárga kence landolt a hűtőmben. Ha ezt nagyon unnám, akkor igazi sonkát vagy kolbászt eszem, tejmentes margarinnal és lehetőség szerint sok savanyúsággal.

Az ebéd, aminél azért nem árt némi változatosság, már egy picit több kreativitást igényel. Eddig ugyanis elég sokszor fanyalodtam a túrós vagy sajtos tészta által nyújtott utolsó szalmaszál típusú megoldásra. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azonban már kialakulni látszik néhány jó megoldás, amelyeket általában a mély, vastag falú serpenyőmbe dobálva készítek.

Vöröslencse, csirkemell csíkok és sütőtök falatkák, köménnyel és fahéjjal fűszerezve (a képen)

Tarhonya krumplival, hagymával és kolbásszal

Polenta (kukoricadara) földimogyoróvajjal ízesített, ropogósra sütött zöldségekkel (répa, kaliforniai paprika, brokkoli)

Egy nagy tepsibe egymás mellé dobált csirkecombok, krumpli, répa, fokhagyma - másfél órára száműzve a sütőbe

Meg persze sok-sok sűrű, rengeteg zöldséget tartalmazó leves, amelyekről az utóbbi időben már elég sokat meséltem. Például a hagyományos vonalról, anyóspajti közreműködésével szívesen eszek egy nagy tányér gulyáslevest.

Gerslizottó

"Rizottót" készítettem gersliből, azaz árpagyöngyből. Ha jól emléksem Ramsay ötlete lehetett valamelyik régi Good Foodban. Nem olyan krémes, lágy, mint az igazi rizottó, viszont rengeteg íz, zamat van benne. Igazán gazdag, télies étel.

Gerslizottó

Mi került a 4 személyes adagba? 300 g árpagyöngy, 5 deci húsleves, 1 hagyma, 1 kis konzervnyi sós szardínia (ringli, anchovy), 15 deka rókagomba, 8 deka parmezán, 2 evőkanál olívaolaj.

Hogyan készült? Az olajon megpároltam az apróra vágott hagymát és szardíniát, amikor üveges lett, rászórtam az árpát. Kicsit átpirítottam, felöntöttem húslevessel és lefedve főztem háromnegyed órán keresztül. Az utolsó tíz percben adtam hozzá a gombát. A tányéron mindenki kedvére megszórthatta reszelt parmezánnal.

Kínai, lila ruhában

Miközben az egész internetet elárasztják a karácsonyi sütemények, ötletparádék, én ilyen furcsaságokat főzök. A gondolatok menetoszlopát egy olvasói levél indította el, amelyben a kínai csípős-savanyú levesről érdeklődtek. Gyorsan utána is kutattam, majd ha már ilyen jól belebonyolódtam, el is készítettem saját kis változatomat. Abból, ami éppen fellelhető volt itthon. (Azt azért el kell ismernem, néha egészen fura hozzávalókat találok a konyhaszekrény mélyén.)

Nem éppen autentikus, de pont megfelelő étek, az ilyen nyálkás napok átvészelésére.

Csípős-savanyú kínai leves

Mi került a 4 tányéros adagba? 1 csomag újhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 lilakáposzta levél, 1 dobozka (12 deka) szójacsíra konzerv, 30 deka tofu, 4 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál szezámolaj, 2 evőkanál almaecet, 1 kiskanál csilipehely, csipetnyi ötfűszer keverék.

Hogyan készült? A hagymát, fokhagymát apróra kockáztam, a káposztát nagyon vékonyra csíkoztam. 1 liter csilivel ízesített vízben puhára főztem ezt a három zöldséget. Az utolsó 3 percre beletettem a hajdinatésztát is, ami nagyon gyorsan megpuhult. Csak ekkor, már a tűzhelyről lehúzott lábosban adtam hozzá az összes többi hozzávalót. Sem a szójacsírát, sem a tofut nem kell ugyanis főzni.

Az ízesítésnél célszerű minden löttyintés előtt kóstolni és sajt ízlésünkre hagyatkozni, hiszen valaki inkább savanykásan, van aki a szójaszósztól inkább sósabban szereti. Nekem a fenti arányok feleltek meg.

Dán krumplisaláta

Egy régi karácsonyi receptgyűjteményben bukkantam erre az ötletre. A hagyományos krumplisaláta egy érdekes változata. A hozzávalók nem tudom mennyire dánok, de minden megtalálható nálunk is, bármelyik kisboltban.

Dán krumplisaláta

Mi került a 4 személyes adagba? 80 deka krumpli, 1 kis lilahagyma, 4-5 csegemeuborka, 2 evőkanál reszelt torma, 4 evőkanál tejföl, 4 evőkanál majonéz, kapor, só, bors.

Hogyan készült? A krumplit héjastól puhára főztem, hagytam kicsit hűlni, majd lehúztam a héját. Felkarikáztam, de kockára vágva talán még jobban átjárják az ízek és enni is könnyebb lehet.

Egészen apróra felkockáztam a hagymát és az uborkát. Az öntethez összekevertem a tormát, majonézt, tejfölt és a fűszereket. A krumplihoz hozzáforgattam a többi hozzávalót és pár órára a hűtőszekrénybe tettem, hogy jól összeérjenek az ízek.

Halak vagy rántott húsok méltó kísérője lehet.

Aranyalma

Herczegh-Paris Kristóf birkapásztorként tevékenykedett. Terelgette a nyájat, fel s alá a mezőkön. Néha megkeresett egy-egy elkóborolt jószágot, de alapvetően csak ücsörgött az árnyékban, amíg az állatok egykedvűen legelésztek.

Ősszel már kicsit csípősebbek voltak a délelőttök, de ha alaposan beöltözött, még így is kellemesen el tudott heveredni a földön, félkönyékre támaszkodva kedvére olvasgathatott. Valójában tanulnia kellett volna, hogy eleget téve anyja kívánságának végre befejezze az esti iskola tanfolyamát és legalább a 8 osztály elvégzéséről legyen bizonyítványa.

Nem az eszével volt a baj, igaz nem vágott az, mint a borotva, de inkább az elkalandozó, méla figyelmét nem tudta soha a megfelelő irányba terelni. Az osztálytársak meg aztán végképp nem könnyítették meg az életét, ilyen névvel és ilyen ábrázattal csakis a csúfolódások célpontjának szerepére pályázott.

Kötelességtudóan elővette most is a kémia tankönyvet, de aztán mégis tovább kotorászott a hátizsákjában, és inkább a Görög regék és mondák című vaskos kötetet választotta. Ahogy elmerült Zeusz meg beosztottainak ügyködésében, egyszer csak arra figyelt fel, hogy valami potyog. Egy birsalmafa alá telepedett, a gyümölcs pedig időnként súlyos ágyúgolyóként csapódott a földbe körülötte. Ahogy felcihelődött, hogy odébbálljon, látja ám, hogy három kikent-kifent szépség közeledik feléje.

Éles, sipító hangon vitatkoztak, csak úgy röpködött körülöttük a sok ondolált hajtincs meg a dúsan redőzött muszlinszerű anyag, ami alig-alig takart valamit a testükből.

- Hé, te, ott! - kiabált és integetett feléje az egyik. - Gyere már közelebb!

- Tessék, itt egy normális, hétköznapi ember, majd ő dönt! - jelentette ki nagy szempilla rebegtetések közepette a másik.

- Miről lenne szó, hölgyeim? - vette elő legelegánsabb modorát a mi birkapásztorunk.

- Nem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk a legszebb!

- Hogy melyikünk legyen a királynő!

- Tessék, figyelj, itt egy aranyalma - mondta a harmadik és felemelt a földről egy birsalmát. - Add annak közülünk, akit a legszebbnek tartasz.

Herczegh-Paris Kristóf csak nézte, nézte a három hölgyeményt, végigsiklott szeme a valószerűtlenül hosszú szempillákon, a munkára éppen nem alkalmas műkörmökkel ellátott kezeken, a csillogóan bronzos bőrfelületeken meg a túlzottan is tökéletes melleken. Akárhogy is nézegette ezeket a testeket, nem tudott választani közülük. Ha őszinte akart lenni magához, egyik sem tetszett neki igazán. Valahogy nem tűntek eviláginak. Így aztán inkább igyekezett kihátrálni a szituációból.

- Tudják mit hölgyeim, én inkább egyiküknek sem adnám a birsalmát, inkább szedek még néhányat és hazaviszem anyámnak, hogy csináljon belőle jó kis kompótot.

- Na, nem már! Te most hülyéskedsz velünk?

- Menjünk innen, töketlen egy alakkal van dolgunk, majd keresünk valaki mást!

- Itt a puszta közepén, ugyan ki találhatunk, csupa retardált fickó császkál erre - állapították meg a hölgyemények, majd sarkon fordultak. Kristóf még utánuk szólt:

- Csak azt árulják el nekem hölgyeim, hogy kihez volt szerencsém!

- Nyuszilányok vagyunk, te idióta! Mégis, mint gondoltál, kik lennénk, talán valami istenverte görög istennők? Az elmúlt három év playmate-jei vagyunk és nem tudjuk eldönteni, melyikünk legyen a királynő.

Ui: Ajánlott olvasmány itt.

Vaddisznó ragu burgonyafánkkal

Ez az étel tavaly óta nem lett szebb vagy éppen fotózhatóbb, de ha lehet még sokkal finomabb. Valójában igen ritkán esik meg velem, hogy maradéktalanul elégedett lennék az étellel, amit készítek. Most azonban semmiféle hiba, kifogás nem jutott eszembe és az asztal körül ülők is csak elégedett hümmögésükkel fejezték ki véleményüket.

Azt hiszem marhahúsból se lenne rossz, de a szép darab vaddisznó combot tényleg vétek lett volna másra használni.

Vaddisznó ragu

Mi került a 8 személyes adagba? 2 kiló vaddisznó comb, 1 deka húsos szalonna, 2 répa, 1 kisebb zeller, 2 lilahagyma, 2 cékla, 3 deci vörösbor, 10 deka szemes gesztenye, 10 deka rókagomba, só, bors, zsálya.

Hogyan készült? A húst nagyobb darabokra kockáztam. A zöldségeket nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a szalonnát is felcsíkoztam. Először a szalonna zsírját sütöttem ki, a pörcöt félretettem. A húst is megpirítottam, majd kiszedtem és félretettem. A zöldségkevéket is átpirítottam, felöntöttem vörösborral, hozzáadtam a húst és a szalonnát. Fűszereztem.

Nagyjából 3 órán keresztül főztem, végig azon idegeskedve, hogy ez a hús sohasem fog megpuhulni. Végül persze isteni lett. Ha úgy tűnik, le fog égni, érdemes egy kis vizet hozzáönteni időről időre. A tálalás előtt 10 perccel szórtam bele a gombát és a gesztenyét.

Burgonyafánk

Amivel jól lehet tunkolni a szaftot.

Mi került a 4 személyes adagba? 30 deka burgonya, 15 deka liszt, 1 tojás sárgája, 2 deka (fél csomag) élesztő, 1 kiskanál cukor, 3 evőkanál tej, só.

Hogyan készült? A krumplit puhára főztem, összetörtem. Az élesztőt felfuttattam a cukros tejben. A krumplipüréhez kevertem a lisztet, összedolgoztam az élesztős tejjel és a tojás sárgájával. Sóztam és kelni hagytam. Amikor duplájára nőtt, forró olajba szaggattam és szép pirosra sütöttem. Nagyon gyorsan meglett.

Gesztenyés keksz

Ez a recept net-szerte kering, több helyen is olvastam különböző változatokat. Szokásomhoz híven, minimálisra csökkentettem a hozzávalók számát. A gesztenyemassza amúgy is cukros, ízesített, nem igényel semmi pluszt.

Nagy előnye, hogy egyszerű elkészíteni és mivel mi nagy gesztenye-rajongó család vagyunk, mindenkinek ízlik is.

Gesztenyés keksz

Mi került a dupla adagba? 15 deka tejmentes margarin (vagy vaj), 8 deka porcukor, 2 tojás, 50 deka gesztenyemassza, 4 evőkanál liszt.

Hogyan készült? Először a vajat kevertem ki a cukorral, egyenként beledolgoztam a tojásokat, végül a lisztet és a gesztenyemasszát. Nyomózsákba szuszakoltam és mindenféle formákat nyomtam ki belőle. 180 fokos sütőben 15 percig sütöttem.

Piros kenyér

A tegnapi gasztroblogos találkozóra valami sósat akartam vinni. Édesség, ahogy arra számítottam is, volt szép számmal. Sajnos a tejmentesség okán csak korlátozott mértékben kóstolgattam, de a datolyás gömböcök meg a fűszeres mini sütőtökök eszméletlenek voltak! Ja, és a kolbász! Te jó ég!

Viszont a délután, amit a blogger társakkal töltöttem minden szempontból nagy élvezetet jelentett. Most hagytam magára 20 percnél hosszabb időre a 2. számú gyermeket, aki nem halt éhen a nélkülem töltött 5 óra alatt. Az automatikus mélygarázs, amire az autómat bíztam vissza is köpte azt. Ráadásul még be is kajáltam. Kell ennél több? Esetleg egy recept.

Mostanában, magam számára szinte hihetetlen módon, tobzódok az élesztőben. Most is kenyérféleséget sütöttem, piros színben. Izgalmas kalandnak tűnt és tényleg elképesztő, hogy milyen élénk maradt a színe.

Anyóspajti halomban álló kenyérsütős könyveinek egyikéből kölcsönöztem a receptet. Mondjuk én sütőben sütöttem, de a gyors fogyása is bizonyítja, hogy ez csak javára vált. Nincs is képem róla, hiszen nem sok maradt belőle.

Piros kenyér

Mi került bele? 175 ml víz, 3 evőkanál olaj, 100 g paradicsompüré, 1 kiskanál só, 400 g liszt, 1 csomag élesztő, 1 kiskanál cukor. Tölteléknek: 100 g aszalt paradicsom, 100 g fekete, magozott olajbogyó, szárított bazsalikom, só, olaj.

Hogyan készült? A kézmeleg vízbe szórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam, hogy a gombák elkezdjenek dolgozni. A lisztet egy keverőtálba szórtam, hozzáadtam a paradicsompürét, sót, olajat és az élesztős keveréket.

Az utóbbi időben ezeket a tésztákat nem géppel, de nem is kézzel, hanem egy evőkanállal dolgozom ki. Addig keverem a tálban, míg szép sima, lágy tészta lesz belőle. Akkor szoktam abbahagyni, amikor a felkar-izmaim sajogni kezdenek. Ekkor hagyom álldigálni a tészát, ezúttal vagy 2 órát kapott, de 1 is elég neki. Szépen duplájára duzzadt.

Belisztezett felületre fektettem, kézzel kihúzogattam, paskoltam, hogy nagyjából egyenletes téglalap alakú legyen. Az egyik hosszanti oldalára szórtam a felaprított paradicsomot, olajbogyót meg a bazsalikomot. Meglocsoltam egy-két evőkanál olajjal, majd feltekertem a tésztát, csiga formába igazíottam, kicsit meglapogattam. A tetejét is átkentem egy kis olajjal, hogy ne száradjon ki.

Ekkor került a 200 fokra előmelegített sütőbe. Sajnos nem emlékszem pontosan mennyi ideig sült, mert közben hajat mostam, gyereket szoptattam, öltöztem, hajat szárítottam... Úgy 35-40 perc lehetett. Alul-felül szép ropogós lett, belül meg puha és ízletes a tölteléktől. Azt hiszem, visszatérő vendég lesz nálam.

Ebéd kritikával

Na, ma megkaptam a magamét. Szegény drágám igazán nagyvonalúan támogatja kísérletező konyhai kalandjaimat, de a mai ebéd már nála is kicsapta a biztosítékot. A jövőre nézve azt az utasítást kaptam, hogy egynél több új, eddig még nem kóstolt hozzávaló ezentúl nem szerepelhet egyszerre egy ételben.

Mit ettünk ma. Hát, fürjet. Nagy kíváncsi voltam ezekre a picinyke madarakra. Bár a melle húsa finom, enni nagyon macerás és az egész madáron nem is található túl sok ehető rész.

Volt aztán még sült csicsóka. Nekem gyerekkoromból ismerős, szegény drágámnak viszont új és nem túl ígéretes élménynek bizonyult.

A párolt, vörösboros káposztához pedig birsalma szeleteket kevertem. A drágám meg csak nézte a tányért és kifakadt: "Az egész tányéron csak a káposztát ismerem fel!" Szóval ezentúl csak 1 új hozzávaló per étel. De azért a hozzám hasonlóan kísérletező kedvűek kedvéért íme a recept is:

Sült fürj

Fejenként két fürjet sóval és borssal alaposan befűszereztem, húsos szalonnával betakargattam és fél órát sütöttem 180 fokon, majd még negyed órát lefedve 150 fokon a sütőben.

Sült csicsóka

A fél kilónyi csicsókát megpucoltam, felkockáztam és egy evőkanálnyi kacsazsírban puhára sütöttem. Mivel igencsak markáns az íze, semmiféle fűszerezést nem igényel.

Vörösboros vöröskáposzta birssel

Egy kis fej káposztát félbe vágtam és vékonyan felcsíkoztam. Egy fej lilahagymát apróra kockáztam, kacsazsíron pirítani kezdtem. Hozzáadtam a káposztát, átpirítottam. Hozzáadtam még két darab megpucolt, gerezdekre vágott birsalmát. 4 deci bort öntöttem hozzá, de nem egyszerre, hanem apránként, ahogy elpárolgott. Amikor a káposzta fedő alatt megpuhult, meglocsoltam egy kevés balzsamecettel és igazítottam egy kicsit a fűszerezésén, sóval és borssal.

Szó se róla, ez utóbbi lett az ebéd legsikeresebb eleme.

Leves, váratlan sikerrel

Vasárnap Apu főzött. Hozott magával egy kicsontozott, aszalt szilvával és fokhagymával megtöltött, kötözött növendék birka combot, amit vagy három órán keresztül sütött és egyszerűen mennyei lett. Semmi tolakodó birka-íz, csak fennségesen omlós, zamatos hús. Gyakorlatilag csak önmagában ettem, bár volt hozzá némi ez meg az is.

Nos, eme fennséges sült elé brokkolikrémlevest tálaltunk, de mivel én mostanság kerülön a tejszínt, gondoltam csak úgy a magam kedvére készítek egy saját levest is. Volt itthon 3 szem birsalma meg egy fél zeller. Ezeket társítottam vöröslencsével, curryporral meg kókusztejjel. Én magam döbbentem le legjobban azon, hogy mennyire ízlett a családnak az alkotásom. Gyakorlatilag az utolsó cseppig elfogyott, pedig arra számítottam, hogy majd három napig ezt fogom eszegetni.

Birses leves indiai beütéssel

Mi került a 4 tányéros adagba? 3 birsalma, fél zellergumó, 1 répa, 1 hagyma, 10 deka vöröslencse, 1 deci kókusztej, 1 kiskanál madraszi curry, fél kiskanál fekete mustármag.

Hogyan készült? A zöldségeket megpucoltam, feldaraboltam. Körülbelül fél liter vízzel engedtem fel, fűszereztem és a lencsével együtt puhára főztem. A leves felét turmixoltam, hozzáadtam a kókusztejet és belekevertem az egészben hagyott darabokat.

Na jó, elismerem, hogy nem néz ki valami bizalomgerjesztően, de mint már említettem, egészen jó lett a végeredmény. Nekem az az ötlet is nagyon tetszik, hogy még a krémlevesben is legyen egy kis harapnivaló, amolyan "betétként".

VKF! Ehető könyvek

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban." Azt hiszem nem olvastam ennél zseniálisabban elkezdett könyvet. Talán csak az "Uram, a késemért jöttem!" kezdetű párbeszéd vetekszik vele. Rejtő Jenő meg az általa teremetett Levin és a többi szereplő fogalom. Nem az amit esznek, hanem ahogy. Az a kispolgári rácsodálkozás a nemes konyhák teljesítményére.

Meg aztán ott van Cserna-Szabó András is, aki az ezredfordulón kicsavarta, groteszkbe tekerte a has történeteit a Levin körúton. Persze, említhetném Krúdyt, Kosztolányit is. Az ő bolyongásaik azonban egy régmúlt világról szólnak, ma már hiába kutatom Óbuda kockás terítős vendéglőit, nem lelném meg sehol. És ők csak a magyarok.

Az elmúlt egy hónapban csak olvastam és olvastam. Faltam a könyveket, hahaha. Amióta Piszke kitalálta a témát, egyre csak nőtt-növekedett az egyszer már elolvasott, most újraböngészett könyvek halma. Ezt is szerettem, meg azt is. Ebből is jó lenne főzni, meg abból is. De hiába másztam meg újabb és újabb könyv-halmokat, maguk folyton visszagurultam. Agyonnyomtak a mértéktelenül nagy adagban érkező betűk. Szó mérgezésem lett, megfeküdték a gyomromat a mondatok.

Pedig imádom, ahogy Joanne Harris kibontja a történeteket, és mintegy mellékesen főz valami csalogatót. A Csokoládéja nyomán ezrek gondolhatták azt, a csokoládébolt lehetne életük álma. Ő mutatta meg nekem, hogy a csokoládé térképen a Milkán túl is van élet, méghozzá micsoda gazdag, chilivel és egyéb furcsaságokkal sűrűn benőtt dzsungel. A Szederbor laikus alkímiája, a dohos pincéből napvilágra kerülő "különlegességek" émelyítő, nyugtot mégsem hagyó ragacsossága, az Ötnegyed narancs héjjának fanyar zamata hosszú napokig az elmémbe ragadt.

A szerelem étkében újra felfedeztem, hogy az olasz konyha nem spagetti és pizza, hanem annál sokkal több, dúsabb, kiismerhetetlenebb. Szarvasgombáról, apró nyúltetemekről, belsőségekről meg articsókáról álmodtam éberen is. Lily Prior La cucinájában meg még mélyebbről, mondhatni zsigerből ismerkedtem tovább az olasz konyhával, és szó se róla, kedvet kaptam, hogy éjszaka nekilássak a gombával, hagymával, májjal, sonkával, paradicsommal elkevert, omlós tésztába töltött makaróni-torta elkészítéséhez. Persze végül inkább lázálmos zuhanásba menekültem.

Megnyugtatásul Frances Mayest hívtam, aki szelíden, bölcsen vezetget a Napsütötte Toszkána dombjai között. Nyugodt, lassú tempója mégis 2001 óta tartó vágyakozást ébresztett bennem, hogy oda egyszer nekem is el kell majd jutnom. Addig is, amíg ez az elmémben százszor eljátszott, kiszínezett utazás teljesül, beleásom magam az élesztő rejtélyébe, és sütök néhány Francia kenyér inspirálta kenyeret. Vagy néhány gyilkolászós süteményt a kissé igénytelen, de végül is szórakoztató Joanne Fluke által megihletve.

Esetleg Julia Child nyomába eredek és ismét csak bejárom Olaszországot, na meg az amerikai tévéstúdiók világát és közben remélem nem ez lesz számomra Az utolsó falat. Hiszen még végig kell ennem Julie-val Julia egész szakácskönyvét, szigorúan egy év alatt. És közben a bontott csirkék és a szexuális erőszak áldozatai közötti összefüggések, illetve a velőscsont által gerjesztett fura érzések megfejtésére is kell, hogy maradjon némi időm.

Ha pedig igazán mélyre akarok süllyedni a bűnös élvezetek világába, hát előveszem A hús bűneit, falok vagy éppen őrül fogyókúrába kezdek, hogy még jóllakjak, mielőtt lecsap az elkerülhetetlen halál.

De inkább a halál, mint, hogy újra kezembe vegyek néhány könyvet. A Cooking for Mr. Latte végtelen unalmával talán csak egy műtét előtti altatáshoz lehetne alkalmas, szórakozásra semmiképpen. Az Ételkóstolót pedig végső elkeseredésemben is csak tűzgyújtásra szánnám, olvasásra semmiképpen. Az ajánlóban ígértektől ellentétben, ez a verejtéktől bűzlő, vértől iszamlós, minden második lapján hányingerig fokozódó undort keltő tákolmány semmiképpen sem érdemli meg, hogy felkerüljön a gasztro-regények terjedelmes és egyre csak bővülő listájára. Csak arra kell vigyázni, hogy ez a terjedelmes könyvhalom rám ne boruljon egy óvatlan pillanatban.

Ui: Receptek, ha addig élek is, holnap vagy holnapután.

VKF! Vianne forró csokoládéja

Ami egyben Roux kedvence is.

Egészen eddig vártam vele, nem mertem megkockáztatni, pedig a chilivel fűszerezett forró csokoládé egészen fantasztikus. Meglepő, de mégis varázslatos, pont olyan mint Joanne Harris könyvről könyvre felépülő világa.

Chilis forró csokoládé

Nekem úgy ízlik a legjobban, ha 1 deci tejet és 20 g keserű, 70 százalékos kakaótartalmú csokoládét használok. Szerintem cukor nem feltétlenül kell bele, de mindenkinek szíve joga megédesíteni az itókát. A fűszerek közül a chilipehely, a vanília és a fahéj a legmegfelelőbbek, de egy kis reszelt narancshéj is megteszi. Mindegyikből csak egy csipetnyi kell, hogy ne nyomják el a kakaó markáns ízét, hanem csak a háttérben zsongjanak.

A tejet jól felmelegítem, de nem kell forralni. A 80 fok körüli hőmérséklet a tökéletes. Beleszórom az apróra tördelt csokoládét és a fűszereket, majd kézi, elemes kávéhabosítóval addig keverem, míg habos, selymes italt kapok. Aztán hátradőlök és elégedetten hörpölgetem.

Ilyenkor kis időre olyan világba lépek, ahol a mágia, a valószerűtlen történetek és a nyalánkságok illata kavarog a levegőben. És mindez tökéletesen megteszi lélekmelengetőnek is. Mamihami vajon mit kóstolgat, ha didereg a lelke?

Ui: Szerettem volna egy igazi francia crepe-t is készíteni, de az általam felkeresett és felhívott 6-7 biobolt mindegyikében éppen hiánycikknek számított a hajdnialiszt...

Vajas kifli

Most arról kellene írnom, hogy advent meg várakozás meg karácsony. De a helyzet az, hogy még egy nyavalyás adventi koszorút sem sikerült beszerezni. Valahogy inkább a november végi rosszkedv, mint a karácsonyi láz gyűr maga alá. Persze terveim számosak, a megvalósítás azonban erőteljesen akadályoztatva van.

Ó igen, szeretnék szépséges karácsonyt a gyermekeknek és magamnak is. De az elmúlt 7 évből egyetlen olyan ünnepet tudok megnevezni, amely mindenféle nyomasztó háttér-esemény nélkül telt el. Talán majd idén... mindig ezt gondolom.

A múlt héten viszont sikerült előrukkolnom egy magam számára is meglepő teljesíménnyel. Komoly mennyiségű örömhormont szabadít fel bennem, hogy sikerült legyőznöm a családilag belém plántált kelttészta-fóbiát. Egyrészt vigasztal, hogy sok más konyhatündér, hozzám hasonló módon valami mélyről feltörő félelemmel vegyes tartózkodással viseltetik az élesztő iránt. Nos, számomra ennek vége. És amikor beleharaptam az első kisült, még meleg vajas kiflibe, elöntött az a bizonyos színtiszta jólét-érzés. Amolyan kényeztető gyerekkor-illat, puhaság, gondoskodás.

Vajas kifli a receptje Tünde nénitől, az Ételek és életekből

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 1 + 4 dl tej, 2 kiskanál cukor, 70 dkg liszt, 2 tojás sárgája, 10 dkg margarin, 3 kiskanál só. (Ezúttal csak fél adagot csináltam, a tetejét pedig reszelt sajttal szórtam meg.)

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. A lisztet összekeverjük 4 dl langyos tejjel, a tojás sárgájával, sóval és margarinnal, majd hozzáadjuk az élesztőt is. A lágy tésztát 1 órán keresztül kelesztjük. Végül a tésztát két részre osztjuk, amiből 8 kis cipót készítünk. A cipócskákat kerekre nyújtjuk és 8 körcikkre vágjuk. Minden körcikk közepébe pici darab margarint helyezünk, majd felsodorjuk. Tetejét tojás sárgájával megkenjük, köménymaggal megszórjuk.

Egy tepsit alufóliával kibélelünk, belehelyezzük a kifliket és közéjük kicsi darab margarinokat helyezünk. 200 fokon pirosra sütjük. Sülés közben a kiflik egy pici tovább fognak kelni, ezért ne helyezzük közvetlenül egymás mellé.