Hugicám csodasütije

A hugicám hagyományt teremtett, saját külön bejáratú, kicsinyke családi hagyományt. Eddig mindkét szülésem utáni napokban megkaptam tőle azt a hatalmas dobozt, ami telis tele volt a világ egyik legfantasztikusabb süteményével. Ez maga a tömény élvezet és szeretnék hinni benne, hogy a tejtermeléshez is igencsak hozzájárul. Ezt persze minden tudományos megalapozottság nélkül állítom, de a finomságához semmi kétség nem férhet.

És most végre a receptjét is sikerült tőle megszereznem, némi zsarolás árán. Csak azt sajnálom, hogy az ő pocakosságának közelgő végén én nem lephetem meg valami hasonlóval, lévén egy egy hónapos bébivel nem szívesen idnulnék neki az országhatárokon átívelő látogatásnak.

Mogyorós, meggyes sütemény

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy, 15 dkg puha vaj, 15 dkg cukor, 5 tojás, 10 dkg csokoládé, 20 dkg mogyoró, 1 csomag vaníliás cukor.

Elkészítése: A vajat habosra keverjük a cukorral. A tojásokat szétválasztjuk, a csokit lereszeljük. A mogyoró megpörköljük és ledaráljuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük.

A vajas cukorhoz apránként hozzáadjuk a sárgájákat, majd a csokit és a mogyorót végül a fehérje habot.

A tésztát formába töltjük, kirakjuk a meggyszemekkel és előmelegített sütőben megsütjük. Az eredeti recept szerint 1 órán keresztül, de a hugicám szerint fél óra is elég volt.

Gyorsan, gyorsan

Mostanában ilyenekre van érkezésem. De finom, meleg és én készítettem, saját szám íze szerint. Valójában ez egy ideális vacsora, mármint az általam alkotott fogalmak szerint.

Meleg babsaláta

Mi került a 2 személyes adagba? 1 babkonzerv, 20 deka cserkész kolbász, 1 kis hagyma, 1 paradicsom alakú paprika, 2 deci vörösbor, olaj, só.

Hogyan készült? Egy evőkanálnyi olívaolajon párolni kezdtem az apróra vágott hagymát és a felcsíkozott paprikát. A kolbászt felkarikáztam, a zöldséggel együtt pirítottam. Amikor a zöldségek elkezdtek puhulni, felöntöttem a borral és addig pároltam, amíg a folyadék teljesen elpárolgott és csak az íze maradt. Ekkor szórtam bele a lecsöpögtetett babot, hogy az is átforrósodjon.

Feltétlenül kell mellé egy-két szelet kenyér is, hogy legyen mivel kitunkolni a kolbász zsírjából, a zöldségek ízéből és a bor zamataiból építkező szaftot.

VKF! Romantikus vacsora

Először azt gondoltam, hogy igazolt hiányzásra hivatkozom majd, hiszen erőteljes romantika (és alvás-) hiányban szenvedek az utóbbi napokban. De aztán szép lassan előkúsztak azok az emlékek, amelyek számomra a romantikus vacsorákat jelentették. Idézhetném azt a dubrovniki estét, amikor a drágám egy gyűrűt húzott elő a semmiből és roston sült rákot ettünk, puszta kézzel tisztogatva.

Felsejlik az az este is, amikor a drágám 3 hetes hivatalos csavargásából tért vissza és én egy nagy tányérra kipakoltam néhány sajtot meg sonkát, pástétomot, mindent akkurátusan felkockázva. Került mellé néhány szelet friss, ropogós héjú kenyér meg valami bor is. Aztán egymást etettük a szőnyegen ücsörögve, hosszú ideig.

A legromantikusabb vacsora mégis az volt, amit ő főzött nekem. Ő, aki büszkén vállalja, hogy a teán, virslin és a kész pesztóval készülő tésztán kívül semmit sem tud összehozni és aki éppoly büszkén és jókedvűen falja az én műalkotásaimat. Szóval ez a drága ember egyik este azzal lepett meg engem, hogy munka után még beugrott a közeli olasz csemegeboltba, vett egy nagy doboz friss tortellinit - ha jól emlékszem vargányás töltelékkel, meg egy méretes darab parmezánt.

Aztán nekilátott főzni, kifőzte a tésztát, egy serpenyőben vajat melegített, amiben megforgatta a gombás csomagokat, végül az egészet alaposan beszórta parmezán forgácsokkal. Én pedig úgy éreztem soha nem ettem finomabbat, mert a kedves gondoskodás, az hogy készült, hogy gondolt rám, számomra mindennél többet jelentett.

És ígérem néhány röpke hónap múlva előrukkolok valami igazán romantikussal, kényeztetővel és csábítóval. Valami ilyesmivel.

Kreativitás és nyelv

Még valamikor a szülés előtt kaptam egy díjat a Tejbegríz nevű blog szerzőjétől. Jól esett a dolog. Ezzel kapcsolatban, illetve a napokban kibontakozó nyelvvédő vitával kapcsolatban szépen elindultak a gondolat-hangyák az agyamban. Igen, vállaltan kreatív embernek tartom magam, mert úgy élem az életem, hogy folyamatosan tele vagyok ötletekkel. A megvalósítás néha várat magára, néha nem úgy sül el, ahogy azt elképzeltem, de folyamatosan alkotok, kísérletezek, tervezgetek. A konyhában, az életemben és főleg a nyelvben.

Bár ez egy kulináris napló (vagy ha úgy tetszik gasztroblog - emelje a magasba a kezét, aki ismerte ezt a kifejezést 5 évvel ez előtt) és talán legtöbb olvasóm számára fel sem tűnik, számomra az írás fontosabb, mint a főzés. Illetve mindenek felett élvezem, hogy betűkbe, szavakba formálhatom az élményeimet, akár a tűzhely mellett, akár egyéb kalandozásaim során éltem át azokat. A legigazabb, leginkább illő kifejezés megtalálása számomra legalább olyan fontos játék, mint a fűszerek összepasszintása a többi hozzávalóval.

Éppen ezért is gondolkodtam el jó alaposan azon, hogyan használom én ezt a szépségesen gazdag nyelvet. A koviubi meg a pari engem is kiakaszt (=kihoz a sodromból). Viszont néha, viccesen, mégis használom. A csoki meg a süti viszont a két kedvenc szavam, főleg a bennük rejlő tartalom miatt. Illetve használok még rengeteg csúnya szavat (basszuskulcs), idegen szavat, amelyek közgázos múltamból, illetve a Szerbiában töltött 20 évből eredeztethetőek (trénerka, a melegítő helyett) és becézek is rendesen. A kétéves fiam tejecskét, sőt tejcikét iszik reggelente. Őt magát, szerencsétlent pedig legalább kétszázféle becenévvel illetjük nap, mint nap. A családunknak sajátos nyelve van, mindenféle jövevényszavakból, félreértésekből és félremondásokból gyúrtuk össze saját nyelvünket, amelyet hellyel-közzel mindenki megért, mégis egyedi, egyéni.

És ez szerintem így van jól. (Éssel ugyebár nem kezdünk mondatot, a szerintem helyett pedig helyesen a véleményem szerint kifejezést kellene használni.) Egyszóval szerintem minden csak megszokás kérdése. Ha saját nyelvünk otthonos és melengető, az jó. Ha slampos, foszladozó, kinyúlt és koszos, az már kevésbé. Mert az az érzésem, hogy azok az emberek, akik nem tudják a megfelelő helyen használni a megfelelő kifejezéseket, kívül-belül olyanok, igénytelenek. Ez pedig pontosan olyan, mint zsírfoltos evőeszközzel, csempe tányérból műkaját falni, szörcsögve, böfögve, tele szájjal beszélve. De ha az a csempe tányér a nagymamámra emlékeztet és minden vasárnap azon tálalom a nagy szeretettel megmelegített sóletkonzervet...

Visszatérve pedig a kreativitásra és a díjra. Azoknak szeretném most ezt továbbadni, akik kisgyereket terelgetve, nevelgetve is képesek alkotó életet élni.

Anyamanya, avagy Mamihami és az ő három tevékeny csemetéje minden elismerést kiérdemel. Illetve a kedvenc golyós levesem megéneklése és a gyerekmunka régi fényének visszaállítása külön pontokat hozott neki.

Dolce Vitától a minden gasztroblogok legjobb fotósának címét talán senki sem vitatja el, olasz mániáját pedig olyan szeretető módon tárja elénk, hogy kedvem támadna minden nap spagettit enni. Mondjuk ez az az étel, amit ő a legritkábban főz nekünk.

Ízbolygótól a hihetetlen energiákat irigylem, amivel szervez, ismereteket gyűjt és közöl és közben persze végtelen ötletességgel főz is.

Fűszeres Eszter számomra egy teljesen idegen kultúra hagyományait tárta fel, amit mindig érdeklődéssel olvastam. Aztán szép lassan egy olyan ember életének egy-egy szeglete is felsejlett, aki szintén kellő bátorsággal nyúl az egyes hozzávalókhoz és teszi őket egy tányérra.

És persze Kicsi Vút sem hagyhatom ki ebből a díszes társaságból, akinek orientális orientációját magam is osztom és igen sokra méltatom.

Menü, ami szülést indít

Jó, jó, nem biztos, hogy mindenkinél beválik, de nálam nagyon megmozgatta a babát ez a két fűszeres, csípős kreáció, amit már napok óta tervezgettem magamnak. Aztán hétfőn csak úgy a magam kedvére meg is főztem.

Igaz, ami igaz, az előző bejegyzésben felvetett a süti vonalat sem hanyagoltam el teljesen, mert ebéd után egy hatalmasat sétáltam az esőben ázó városban és egy régimódi cukrászdában, kicsi asztalnál kucorogva mennyei krémest falatoztam.

Lett is eredménye! Kedd hajnalra megszületett Tamás fiunk. Most itthon várjuk a legnagyobb boldogság közepette a nagyszülőktől és nagynénitől érkező ellátmányokat. És csak csendben jegyzem meg, hogy már ma sem bírtam ki és főztem egy jó kis brokkolis, sonkás, tejszínes tésztát.

A titkos menü részletei pedig:

Csípős leves

Mi került bele? 20 deka csiperke gomba, 10 deka spenótlevél, 5 centinyi póréhagyma, 2 dl kókusztej, 2 evőkanál rizs, 1 kiskanál chilipehely, fél kiskanál mustármag, olaj, só.

Hogyan készült? A zöldségeket felaprítottam, kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a rizst. Felöntöttem egy liternyi vízzel, kókusztejjel és alaposan befűszereztem. Amikor minden megpuhult, alaposan belakmároztam belőle.

Joghurtban sült csirke sárga rizzsel

Mi került bele? 2 csirkecomb, 2 deci joghurt, garam masala fűszerkeverék. A rizshez: 5 centinyi póréhagyma, 1 marék mazsola, 20 deka rizs, 1 kiskanál kurkuma, só.

Hogyan készült? A csirke bőrét bevagdostam, a joghurtot kikevertem a fűszerrel és egy éjszakára hagytam pácolódni a húst. Másnap betoltam a sütőbe és egy órán keresztül rotyogtattam, míg szinte leolvadt a csontról.

A rizshez felkarikáztam a hagymát, kevés olajon előpároltam, hozzáadtam a rizst, amit szintén átpírítottam. Beleszórtam a mazsolát és a fűszert, majd felöntöttem 5 deci vízzel, fedő alatt, lassú tűzön pároltam puhára.

És természetesen ebből is alaposan jóllaktam.

Hány süti kell egy szüléshez?

Avagy hogyan rak fészket egy gasztroblogger?

Mamihami ráérzett.

A szülés előtt kibontakozó legedás fészekrakó ösztön nálam nem azt jelenti, hogy a létra legfelső fokán egyensúlyozva aggatom vissza a harmadszor kimosott függönyöket, vagy hogy a láthatatlan sarkokat is fertőtlenítővel sikálom.

Bizonyos tüneteket azonban felfedeztem magamon. Egyrészt elképszető módon megkívántam a fűszeres ételeket, sőt a korábban általam nem is kedvelt csípős ízeket. Aztán sütni kezdtem. Az elmúlt egy hétben négyféle sütemény miatt kapcsoltam be a sütőt. A játszótéren már vigyorognak a mamik a dobozkáim láttán, hogy aztán vígan falatozzanak az egyébként nem is túl jól sikerült olívás, fetás, napraforgómagos ropogtatnivalómból vagy éppen a csokis, kókuszos morzsalékomból.

Tegnap aztán a végső stádiumba léptem, az egész családot magammal hurcolva több kilónyi hússal, fagyasztott zöldséggel töltöttem fel a mélyhűtőt, illetve mindenféle tartós élelmiszert halmoztam fel, tejet, gyümölcslét, rizst, tésztát, jó néhány konzervet. Egy kisebb középkori ostromot simán kihúznánk a lakásban.

Már csak a bébinek kellene kibukkannia...

Astoria Delikát Csemege

Miután kétszer elsétáltam mellette, úgy, hogy észre sem vettem, a múlt héten sikerült felfedeznem egy újabb olyan beszerzési helyet, ahol a budapestiek kiélhetik a világkonyha iránti vonzódásukat.

Az Astoria Delikát Csemege főleg a tömegközelekedőknek jó helyszín, metró és 7-es busz közelében, tehát az én szokásos útvonalaimon fekszik.

Ami a kínálatot illeti, szinte már szokásos, azaz nagyjából átfedi a Culinarist, csak egy kicsit szerényebb. Fűszerek, konzervek, mindenféle mártások, szószok, tésztára valók. Csupa olyasmi, amiről az ember azt hiszi, jó ha bespájzol otthonra, hiszen bármikor gusztusa támadhat egy jó kis curry-re vagy éppen olasz szarvasgombás vadnyúl ragura.

A friss zöldségek és sajtok kevéssé tolakodnak, de a sonka felhozatal gyönyörűséges. Egyszerűen nincs párja a frissen szelt, hajszálvékony és illatos hamon ibericónak. Csak egy kis friss kenyér, jelen esetben ciabatta kell hozzá, esetleg némi vaj és kész a kényeztető szendvics.

A legnagyobb örömet természetesen a csokis szekció szerezte számomra. Remélem nem tévedés volt, de alaposan bevásároltam kedvenc Zottereimből, mivel 465-be került. (Máshol inkább 900 körül kóstál.)

Már csak egy aprócska probémám támadt, nevezetesen haza kellett cipelni a finomságokat. És akkor a japán meg arab teáskészletekre még egyetlen pillantást sem vetettem.

Szilvakrém(leves)

Ha már ősz, akkor ideje a szilvának. Számomra szilva igazi süteménybe való jószág, eleddig nemigen pakoltam máshová. Most viszont levest szándékoztam készíteni belőle, amiből végül egy krémes desszert lett. Kicsit több vízzel persze levesként is eladható.

Szilvakrém

Mi kell a 4 személyes adaghoz? fél kiló szilva, 2 evőkanál méz, 2 evőkanál kókusztejpor, fél kiskanál fahéj, 2 deci tejszín.

Hogyan készült? A félbevágott, kimagozott szilvát a mézzel és fél deci vízzel addig főztem, amíg levet engedett és megpuhult. Ekkor hozzáadtam a többi hozzávalót és alaposan összeturmixoltam.

Hidegen, kókuszforgácsokkal díszítve tálaltam.

Almás túrókocka

Azért ez a Lajos Mari tud valamit. Évtizedek óta a porondon. Sok receptje tetszik, csak éppen túl hagymányosak, illetve hagyományosan bonyolultak számomra. Most mégis elfogott a láz, nekiláttam egyik őszi hangulatú süteményének. Nem csalódtam, viszont másfél órán keresztül dolgoztam rajta, plusz egy órácskát süldögélt a nagy mű.

Az adag, amit leír, egyszerűen brutális, teljesen tele lett a sütővel együtt kapott tepsi. A végeredményt vendégségbe vittük, ahol nagyon jól fogyott, nagy tetszést aratott, de még így is maradt belőle másnapra. Tehát bátran lehet felezni, negyedelni ezt a mennyiséget. A cukor mennyiségét én alapból erőteljesen csökkentettem, saját variációmat adom meg, szerintem így is tökéletesen édes.

Almás túrókocka

A tésztához: 350 g liszt, 150 g porcukor, 1 csipet só, 200 g vaj, 1 tojás.

A töltelékhez: 150 g vaj, 150 g cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 kg túró, 1 doboz (125 g) Philadelphia krémsajt, 2 citrom, 4 tojás, 2 tasak vaníliás pudingpor, 1,2 kg alma.

Hogyan készült? Először a tésztát készítettem el, robotgéppel alaposan összedolgozva a hideg hozzávalókat. Fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem, amíg a többi hozzávalóval bíbelődtem.

A citromok levét kifacsartam. Az almákat kimagoztam és felszeleteltem, megöntöztem a citromlével, hogy ne barnuljanak meg.

A töltelékhez a puha vajat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a túrót és a krémsajtot. Egyenként kerültek bele a tojások, illetve az almáról leöntött citromlé. Legvégül a pudingport is belekevertem.

A legnagyobb sütőtepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát igyekeztem egyenletesen kinyújtani és a tespibe simítani. Rá került a túrós krém, aminek a tetejére helyeztem az almát, mint a tetőcserepeket.

180 fokos sütőben kicsivel több, mint 1 órát sült a sütemény. Lajos Mari szerint a sütés vége előtt negyed órával az almaszeleteket érdemes megkenni baracklekvárral és megszórni mandulapálcákkal, de én ezt már igazán túlzásnak éreztem volna. Így is mennyei, illatos, puha, egyszóval nagyon fogamra való lett az eredmény.

FF sütemény

Földimogyoróvaj és fügelekvár egy süteményben.

A történet úgy kezdődött, hogy egyik ismerősöm, aki tisztában van füge-rajnogásom mértékével és rendelkezik egy saját fügefával is, hozzámvágott egy zacskónyit ebből a gyümölcsből. Sajnos a darabok már túl voltak legszebb lányságukon, ezért iziben elkészítettem belőle No Salty lekvárját. (Meg egy kis chutney-t, de erről már értekeztem.) Arra rá kellett azonban döbbennem, hogy bár a lekvár mennyisége nem éppen tetemes, kenyérre kenve még így sem fog elfogyni belátható időn belül, ezért kényszerintézkedést foganatosítottam és az egészet egy süteménybe pakoltam.

Az alaprecept a Bake or Brake blogról származik, de a csészés méricskélés helyett én a kultúránkhoz jobban illeszkedő grammos változatot részesítettem előnyben. Ettől persze az arányok is változtak, talán ez okozta, hogy elég morzsálódós, ám annál jobb ízű lett a végeredmény.

Fügés-földimogyoróvajas sütemény

Mi kell a 20x30 centis tepsi megtöltéséhez? 100 g vaj, 300 g liszt, 100 g cukor, 1 tojás, 200 g földimogyoróvaj (lehetőleg nem sós), 1 kiskanál sütőpor, 1 kiskanál őrölt fahéj, 300 g fügelekvár, 100 gramm mandula forgács, kevés barnacukor a tetejére.

Hogyan készül? A vajat és a cukrot habosra kevertem, hozzáadtam a mogyoróvajat és a tojást. Amikor ezek szépen elkeveredtek, lassanként hozzáforgattam a sütőporos, fahéjjal illatosított lisztet. A morzsalékos tészta háromnegyedét a sütőpapírral kibélelt tepsibe egyengettem, rákentem a lekvárt, rámorzsoltam a maradék tésztát és rászórtam a mandulát.

A süteményt nagyjából fél órán keresztül sütöttem a 180 fokos sütőben, de érdemes többször ránézni, nehogy megégjen.

Töltött paprika

Találós kérdés. Mit eszik az a nagyon terhes nő, akit a férje négy napra magára hagy? Nos, olyan kombinációkat, amit az amúgy igazán toleráns drágámnak sem mernék feltálalni, viszont egyedül lévén, szabadon kísérletezhetek.

Töltött paprika cseppet sem hagyományos módon

Mi került az 1 személyes adagba? 2 piros, paradicsom alakú paprika, 1 pici hagyma, 1 deci paradicsompüré, 1 paradicsom, 1 nagyobb darab fahéj, 1 kiskanál fekete mustármag, 2 evőkanál kókusztejpor, 5 deka kuszkusz, 2 evőkanál mazsola, 1 evőkanál mandulaforgács, olaj, só.

Hogyan készül? A paprikák tetejét levágtam, a magokat kiszedtem és csak úgy magában betettem a sütőbe, hogy átpuhuljon a húsa.

A mártáshoz kevés olajon megpároltam a hagymát, hozzáadtam a felkockázott, magtalanított paradicsomot és a pürét. Fahéjjal ízesítve addig főztem, amíg a hagyma és a paradicsom is teljesen szétfőtt. Ekkor kevertem bele a mustármagot és a kókusztejet, a fahéj darabot meg kiszedtem.

A kuszkuszt kétszeres mennyiségű forró vízzel felöntöttem, hozzáadtam a mazsolát és a mandulaforgácsot, majd amikor megpuhult, a paprikákba töltöttem. Körélocsoltam a mártást és az egészet visszatoltam egy negyed órára a sütőbe, hogy összeérjenek az ízek.

Mit ne mondjak, elég különleges kombináció, de mostanában az ilyen nagyon fura, fűszeres ízekre vágyom.

A neten bolyongva természetesen találhatunk még szép számmal különleges töltött paprikákat, íme néhány további ötlet: Ízbolygónál, Kicsi Vúnál és Gourmandulánál is.

Chutney

Szinte minden nemzetnek megvannak a maga szószai. Gyerekkoromban, hétfőnként a vasárnapi húslevesből kihalászott szépséges marhahúsok mellé paradicsom-, meggy- vagy éppen almaszósz került. Ezek az édes-sós, liszttel sűrített szószok feldobták és ízekkel gazdagították az amúgy nem sok izgalommal kecsegtető főtt rizs - főtt hús párosát.

Ennél azonban százszor meg ezerszer izgalmasabb szószok is léteznek, például az indiai chutney-k (csátnik), amelyek szinte bármilyen zöldségből és gyümölcsből készülhetnek, ha nem ragaszkodunk az autentikus receptekhez, valóban meglepő eredményekkel kecsegtetnek. Magam viszonylag ritkán merészkedem a fűszerek, illetve gyümölcsök párosításának ennyire merész aknamezejére, de most bátran kijelenthetem: megérte.

Szilvás, fügés chutney

Mi kell hozzá? 1 lilahagyma, 4 nagyobbacska füge, 6-8 szilva, fél evőkanál cukor, 1 kiskanál ötfűszer keverék (az enyémben ánizs, édeskömény, szegfűszeg, fahéj és bors van), 1 kiskanál chilipehely, olaj, só.

Hogyan készül? A hagymát félbe vágtam, majd egészen vékonyra karikáztam. Olajat hevítettem és a besózott hagymát addig kevergettem, amíg kezdett megpuhulni. Ekkor rászórtam a cukrot és egy kicsit karamellizáltam. A szilvát és a fügét 2-3 centis darabkákra vágtam és a fűszerekkel együtt a hagymához adtam. Az egész keveréket jó 20 percig főztem, egészen alacsony lángon.

A végeredmény egy enyhén csípős, illatos és egyenként újra és újra felbukkanó ízekkel kápráztató csoda lett. Önmagában persze alig állná meg a helyét, ezért ropogós, azaz ázsiai módra keményítőbe és tojásfehérjébe bundázott csirkefalatokkal és természetesen rizzsel kínáltam.

Százas lista

Úgy érzem, ennek a százas listának a helye a 300. bejegyzésnél van.

A Very Good Taste blogon jelent meg az a lista, amelyet a szerző szerint minden valamire való mindenevőnek végig kellene ennie. A blogokon végigpörgő hasonló játékokhoz hasonlóan, ezúttal is bárki részt vehet benne, bejelölve, hogy mit evett már és mi az ami szóba se jöhet nála. A Kispadon elkészítették a magyar fordítást is, ami már elkezdte útját a magyar gasztroblogokon is.

Nézegettem ezt a listát, de nekem az ég világon semmit se jelentett, a legtöbb felsorolt ételhez esélyem sincs hozzájutni. Ezért arra jutottam, hogy megírom, saját közép-európai változatomat, némi balkáni beütéssel. Akinek van kedve, ezeket az ételeket is sorra veheti.

Bár az eredeti lista meglehetősen eklektikus, és persze az enyém is, rendezőelvként az egyszerűség kedvéért ábécé betűit hívtam segítségül. A feladat tehát vastagon szedni, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne. A saját listámon egyetlen étel szerepel, amit még nem kóstoltam, nevezetesen a csiga, csak ezért nem jelölök be mindent. Azért persze akad egy-két utált táplálék is alant. Néhányat pedig természetesen az eredeti listában is fel lehet fedezni.

Ja igen, és ha valaki esetleg átveszi a listámat, dobjon már egy kommentet, ide le.

1. Ajvár – Csak úgy kenyérre kenve. Na meg csevapcsicsa mellé.

2. Aszú – Legyen öreg, sok puttonyos és esetleg Árvay.

3. Bableves csülökkel – Sűrűn, hogy megálljon benne a kanál.

4. Baklava – Összeragad tőle a szám, de nagyon szeretem.

5. Baracklekvár – Nagy gyümölcsdarabokkal, tehát házi gyártmány.

6. Bárányhús – Egyáltalán nem zavar a szaga, különösen ha sok fokhagymával készítik.

7. Barátfüle – Ezt is csak a nagyikám tudta igazán jól elkészíteni, azóta se ettem jót.

8. Békacomb rántva – Talán kétszer ettem már. Annyira ez sem volt különleges.

9. Birsalma sajt – Inkább ne erőltessük.

10. Bodza szörp – Igazi szódával, de csak módjával, mert félek, hogy allergiás vagyok rá. Az illatát imádom.

11. Borsóleves – Legyen zsenge és édes a borsó, a leves meg jó tartalmas.

12. Bundás kenyér – Bármikor, bármennyit. Lehetőleg spenótfőzelék mellé.

13. Burek – Csak Szabadkán, helyben fogyasztva. Meg esetleg Belgrádban, Dalmáciában…

14. Cékla saláta – Télen, ha már tényleg nincs más.

15. Csalántea – Ekcéma ellen ittam literszámra. Nem volt hatásos. És finom se.

16. Csevapcsicsa – A faszénen sült az igazi.

17. Csicsóka – Nagyikám savanyította, jó volt, de én nem állok neki.

18. Csiga - Még sose kóstoltam, de nem is vágyom rá.

19. Csirkeláb a húslevesből – Juj! menekülök.

20. Disznósajt – Ha ott voltam a disznóvágáson, akkor szívesen megkóstolom, de boltit sose vennék.

21. Erdei gombák – Egyre jobban szeretem, százszor finomabb, mint a termesztett.

22. Esterházy torta – Nekem túl sűrű, de ezért időnként jöhet.

23. Fagyasztott halrudacskák – Végszükség esetére tartogatva.

24. Fánk – Egy nagy adag lekvárral a közepén, porcukor nélkül.

25. Fasírt – Jó, hétköznapi kaja.

26. Finomfőzelék – Ezt inkább hanyagoljuk!

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Inkább minden nélkül, csak úgy magában.

28. Fonott kalács - Kenyér helyett.

29. Főtt csöves kukorica – A strandon, forrón.

30. Gulyásleves – Anyós pajti jól készíti.

31. Gyümölcsbor – Mondjuk szederből, meggyből isteni.

32. Hagymaleves – Egyszerű, de jó.

33. Halászlé – Mi a szögedi iskola hívei vagyunk.

34. Jeges kávé – Imádom a tetejéről leenni a tejszínhabot.

35. Kakashere pörkölt – Egyszer ez is megvolt, nem vágott földhöz

36. Káposztás tészta – Sóval és borssal

37. Kapros tökfőzelék – Megeszem, de nem rajongok érte.

38. Karalábé – Az a zöldségféle, amiért nem igazán rajongok.

39. Kaszinó tojás – Ebből is csak az Apu-féle a jó, boltban sose vennék.

40. Kecsketej – Ezt is megkóstoltam már, de inkább a belőle készült sajtokért rajongok.

41. Kemping sajt a tömlőből – Meg egy kis friss, fehér kenyér.

42. Képviselőfánk – Ezt is inkább cukrászdában eszem, nem állok neki sütögetni.

43. Knédli – Prágában négy napig minden nap ettem belőle.

44. Kocsonya – Karácsony táján nagy adag szokott készülni, de a porcos részeket nem igazán eszem meg belőle. Inkább kipiszkálom és valaki másnak adom. Ja, és citromlével locsolgatom.

45. Kókuszgolyó – Évente egyszer még jó mókának is tűnhet elkészíteni. Bár a meggy rögzítésével mindig gondjaim vannak.

46. Kovászos uborka – Ha nem löttyedt, jöhet egy forró napon, de a levét azért nem iszom meg.

47. Körömpörkölt – Akkor jó, ha ragad tőle az ember mind a tíz ujja.

48. Körözött – Csak ne legyen túl hagymás.

49. Krémes – A balatonfüredi Bergmanban és a Ruszwurmban ettem eddig a legjobbat.

50. Krumplipüré – Tejföllel és nem tejjel kikeverve szeretem.

51. Krumplis tészta – Jó sok legyen.

52. Lecsó – Szalonnával és rizzsel, tojás nélkül.

53. Lekváros bukta – Frissen és sok lekvárral.

54. Libamáj – Frissen sütve meg hidegen meg pástétomnak elkészítve is imádom

55. Lóhús – Talán egyszer már ettem lókolbászt.

56. Madártej – Minden betegeskedőnek receptre kellene felírni.

57. Majonéz – Sajnos rettegek a nyers tojástól, viszont a bolti változat meg nem az igazi.

58. Mákos guba – Karácsonykor kötelező.

59. McDonald’s Big Mac Meal – Nekem bőven elég egy kis hamburger, kis sült krumplival

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – A klasszikus hétfői étel, bár én a paradicsomszószt jobban kedvelem.

61. Muszaka – Csak ne lenne akkora macera az elkészítése.

62. Nyúlhús – Átlag fölötti gyakorisággal fogyasztom.

63. Őszibarack befőtt – A legjobb turmix alapanyag.

64. Pacal – Én kifejezetten szeretem, de nem krumplival, hanem kenyérrel tunkolni.

65. Padlizsánkrém – Majonézesen, fokhagymával, pirítóssal.

66. Palacsinta – Gyakorlatilag nem tudok olyan tölteléket elképzelni, amivel ne lenne jó.

67. Pálpusztai sajt – Nagyikám ette, azóta se láttam. Nem is kívánom.

68. Paradicsomos káposzta – Nekem ez is bejön.

69. Párizsi – Fújj!

70. Pilóta keksz – Ha semmi más édesség nem akad.

71. Pogácsa – Frissen, még a sütőből kikapkodva. A töpörtyűs a kedvencem.

72. Puding – Bármilyen szörnyen hangzik is, én szeretem a porból készült pudingot, lehetőleg 3 színben, csokis, puncsos és vaníliás aromával.

73. Puliszka – Juhtúróval, tejföllel, rozmaringgal.

74. Rántott hús – Panírozni utálom, de enni annál inkább szeretem.

75. Rakott krumpli – Egyszerűen imádom, ahogy a kolbász piros zsírja összesül a tejföllel.

76. Rácponty tejföllel – Újabb extramacerás kaja, de azért nagyon finom.

77. Sárgarépa krémleves – Fehérborral főzve, de a család sajnos nem rajong érte.

78. Somlói galuska – Olyan kevés helyen csinálják igazán finomra.

79. Sóskaleves – Pirított kenyérkockákkal az igazi, de cukor nélkül.

80. Sült gesztenye – Kár, hogy annyira drága, így marad a gesztenye püré sok tejszínhabbal.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Másnaposság ellen kiváló.

82. Sült tök – Semmit sem kell hozzátenni, ez így tökéletes.

83. Szilvapálinka – Nem vagyok oda a pálinkáért.

84. Szilvás gombóc – A nyár vége a maga tökéletességében.

85. Szőlős rétes – Ha valaki kimagozza a szőlőt, jöhet.

86. Sztrapacska – Lehetőleg sok-sok juhtúróval.

87. Tatár beefsteak – Csak ha nagyon frissen készítik.

88. Tintahal – Naná, roston sütve, nem pedig a rántott karikás változatban.

89. Torma – Csíp, nem szeretem.

90. Töki pompos – Finom, de mindig ott áll a legnagyobb sor, ezért általában lemaradok róla.

91. Töltött káposzta – Amióta csúnyán rosszul lettem tőle, már nem kívánom annyira.

92. Töpörtyű – Igen, igen.

93. Túró Rudi – A gyerek mindennapi betevője, én meg nem vagyok hajlandó a számba venni.

94. Túrós tészta cukorral – Inkább sok pörccel.

95. Vaddisznó pörkölt – Ha elég sokáig főzték és elég puha lett a hús, akkor nagyon jó tud lenni.

96. Véres hurka – Vele sült krumplival.

97. Virsli – Tényleg csak akkor, amikor már a végelgyengülés határán vagyok, de mégis „főtt” kajára vágyok.

98. Zöldbab – Kedvencem a rakott változat, de főzelékként is jöhet.

99. Zúzapörkölt – Na ezt inkább kihagyom.

100. Zserbó – Kicsit fujtós, de néha még ezt is megeszem.

Vega kaland

Most, hogy a célegyenesbe fordult a pocakos létem, arra gondoltam talán nem ártana felkészülni a kialvatlan, semmire sincs időm, délben még hálóingben vagyok jelszavakkal jellemezhető hónapokra. A fejembe vettem tehát, hogy kipróbálom, mit nyújtanak az ebéd házhozszállító cégek. Erre a hétre a Vega Foodra esett a választásom, lévén blogjuk is van és ez nálam extra pontokat jelent.

Egy dologra villámgyorsan rájöttem. Utálok várni! Kajára meg főleg. Persze ők nem ígérnek semmit, 7 és fél 2 között szállítanak valamikor, de én fél egykor konkrétan már csillagokat láttam.

Másrészt viszont a hapsi nagyon rendes volt, tegnap nem tudott visszaadni, így az első napot hitelből ettem végig, ma fizettem csak.

Node, nézzük a menüt, ami mégiscsak a lényeg. A Vega Food egyaránt kínál indiai és európai jellegű ételeket. Én nagy merészen gondoltam, ha már vega kaját rendelek, akkor az legyen autentikus is, bevállaltam az indiai ízvilágot.

Zellerleveles puri, azaz kicsinyke lepénykék, olajban sült fűszeres káposztagombóc és a kókuszos paradicsommártásban érkező karfiol gombócok. Nos, ezek voltak az értékelhető, sőt megkockáztatom finom fogások. Fűszeresek, zamatosak, éppen ahogy azt kell és nem túl csípősek. Mindhárom fogás más-más fűszerekkel kényeztetett és miközben ettem, fel-felderengtek az indiai emlékeim.

A mungóbableves és a kétféle zöldséges ragu viszont teljességgel értékelhetetlen volt számomra. Vizenyős lében, baltával darabolt, felismerhetetlenné szétfőzött zöldségek. Nos, az ember nem ezt várná egy egészséges életmódot propagáló cégtől. Miért kell a brokkolit haloványszürkére lúgozni?

Volt még rizs is, hosszú szemű, normál minőségű.

Az adagok pont jók, én teljesen jóllaktam egy menükombináció és egy plusz köret rendelésével. A két napi kóstolgatás ára 3500 forint volt, ami igazándiból nem kevés, de a mai ebédemből bőven maradt még vacsorára is. Mindezt úgy, hogy a levest egyszerűen nem tudtam megenni.

Ezek után érdekes lenne kipróbálni az európai ízlésvilágnak jobban kedvező ételeiket is, de azt hiszem jövő héten teret engedek más pályázóknak is. Mindeközben sejtem azt is, hogy az anyós pajti által beüzemelő ebédszállítás sokkal jobban meg fog felelni az egész család ízlésének, mint bármilyen cég.

Csokoládés sörbet

Ki ne ismerné Chili és Vaníliát? Aki olyan ötletekkel kápráztat el bennünket, mint a csokoládés sörbet vagy éppen a kakaóval fűszerezett karfiol, hogy csak a kakós nyomvonalon maradjak. A csokoládés sörbetet, miután olvastam nála, mindig is el akartam készíteni, bár valahogy tartottam is tőle. Aztán láttam egy csomó más blogon is leírásokat, illetve a Szakácsok könyvében és az Ízvarázsban is rábukkantam a vonatkozó receptre. A fejemben pedig egyre egyszerűsödtek a lehetőségek, végül kifejlesztettem a létező legegyszerűbb, akár sajátnak is titulálható változatot.

Csokoládé sörbet

Mi kell hozzá? 5 dl víz, 10 deka cukor, 5 deka kakaópor, 10 deka csokoládé. A csokoládé és a kakaópor is legyen édesítetlen, minél keserűbb, annál jobb.

Hogyan készül? A forró vízben feloldottam a cukrot, majd a kakaóport is. Lehúztam a tűzről és amikor kicsit kihűlt, kevergetve felolvasztottam benne a csokoládét is. Egy éjszakára ment a hűtőszekrénybe, majd másnap a fagyigépbe a massza, ahol szépen krémesre fagyott.

Hogy ne legyen túlzottan unalmas az élet, készítettem hozzá egy jeges öntetet is, 30 deka vegyes bogyós gyümölcs és 2 evőkanál cukor sűrűre főzésével és átpaszírozásával. Így a savanyúnak és a keserűnek egy egészen különleges jéghideg kombinációja állt elő.

Másrészt viszont nagy boldogsággal vettem tudomásul, hogy a csokoládé sörbet a lehető legjobb alapanyag a jeges csokiital készítéséhez, amivel egész nyáron kísérleteztem. Csak egy kis tejet kell hozzáturmixolni és már kortyolható is a mennyei nedű. Persze a tejszínhab is elfér a tetején.

Tészta sáfrányos mártásban

Időről időre megragadja a fantáziámat egy kép, egy ötlet, ami aztán addig nem hagy nyugodni, amíg meg nem valósítom. Ezzel a gyönyörűségesen sárga tésztamártással is így jártam. Nem is csalódtam benne, cseppet sem szokványos.

Tészta sáfrányos mártással

Mi kell 2 adaghoz? 25-30 deka spagetti, 2 deci fehérbor, 2 deci tejszín, 1 kiskanál sáfrány, 1 kiskanál reszelt citromhéj, 1 doboz koktélrák, só.

Hogyan készül? A bort felforraltam, beleszórtam a sáfrányt és egy kicsit együtt főztem, hogy a bor ereje elpárologjon, a sáfrány színe pedig előbújjon. A többi hozzávalóval már csak összemelengettem, forralni egyáltalán nem szükséges. Kivéve persze a tésztát, ami kifőtt állapotában került a mártás alá.

A borospincéből ezúttal egy 2007-es Lisicza Pécsi Cirfandli került elő. A Lisicza pincészettel a nyáron sok jó tapasztalatunk volt, de ez a boruk most nem varázsolt el különösebben, bár még így sem szívesen főzném el az egész palackkal.

Az ötlet forrása: a Delicious magazin 2008 augusztusi száma.