Volt nekem egy drága nagyim. Gyerekkorom felét az ő konyhájában töltöttem. A járókát, később egy elnyűhetetlen szőnyeget tetettek a radiátor melletti sarokba. Sokáig onnan figyeltem a történéseket. Zajlott az élet, bőséggel. Dédi diót tört vagy tésztát nyújtott. A nagytata meg okos tanácsaival látta el a dolgozó népet.
Igazi, klasszikus polgári konyha volt ez, igazi klasszikus polgári ízekkel, ételekkel. A szó valódi, még nem lestrapált még nem elherdált értelmében. Itt tanultam meg keresztet vetni a kenyérre, mielőtt felvágnánk. Itt tanultam meg az étel szeretetét és becsületét, mert a jóból valahogy sohasem volt elég sok. A farsangi fánkra, a karácsonyi halászlére mindig egy egész évet kellett várakozni. Hiszen az évszakokhoz, az ünnepekhez igazodott ez a konyha, nem a kosztosok szeszélyes kívánságaihoz.
Persze azért jutottak kedvencek is: szilvás gombóc, túrós palacsinta, húsleves, amelyben szinte megállt a kanál. És a vadas nyúl zsemlegombóccal. Amiből akkoriban főként a zsemlegombócot értékeltem, ma viszont már az egészet szeretem úgy ahogy van. Illetve, dehogyis. Sohasem lestem el azokat a bizonyos technikákat, nem tudok se dagasztani, se tésztát nyújtani. Saját szám íze és kreativitásom függvényében főzök, sokszor vágva sutba a hagyományokat.
Vadas nyúl zsemlegombóccal
Mi kell hozzá? Egy nyúl feldarabolva, petrezselyem gyökér, répa, hagyma, ecet, babérlevél, olaj, cukor, liszt. A gombócokhoz: 3 szelet szikkadt kenyér (vagy zsemle), 1 tojás, 1 dl tej, 1 dl víz, 20 deka liszt, só.
Hogyan készül? A páchoz felkarikázzuk a zöldségeket, annyi vízben, ami ellepi felforraljuk, hozzáadjuk az ecetet és babérlevelet, ebben érleljük a nyulat. A húst - akár több nap elteltével – lecsepegtetjük, leszárítgatjuk és kevés olajon pirosra sütjük.
A pác leszűrt hozzávalóit a babérlevél kivételével összeturmixoljuk, kevés vízzel hígítjuk a kívánt sűrűségűre. Kevés olajon cukrot és lisztet pirítunk, felöntjük az átpasszírozott páccal, sűrűre főzzük. A húst ezzel a mártással leöntve tálaljuk.
A gombócokhoz a kenyeret felkockázzuk és serpenyőben megpirítjuk. A többi hozzávalóból galuskatésztát keverünk és a kenyérkockákat beleforgatjuk. Kanállal forró vízbe szaggatjuk és puhulásig főzzük. Érdemes egyet kiemelni és félbevágva megszemlélni állapotát.
Hogyan készül az én változatom? A pácolást eleve kihagytam, ugyanis zsenge házinyúlhoz jutottam hozzá. A kevés olajon történő pirosra sütést viszont megvalósítottam.
A legnagyobb változtatást a mártáson hajtottam végre. A zöldségeket gyufaszál nagyságúra daraboltam és külön serpenyőben pirítottam-pároltam őket. Amikor megpuhultak mustárral elkevert tejföllel ízesítettem tovább és így tálaltam. Ha a gyermek nem kapott volna belőle, akkor egy deci fehérbort is a zöldségek alá öntöttem volna, hogy még ízgazdagabb legyen az eredmény.
A gombócokat a fenti recept alapján készítettem el, egy kis zsemlemorzsát azért pirítottam a tetejére - biztos, ami tuti alapon.
Mi került a cicaasztalra? A mustáros tejföl hozzáadása előtt kiemeltem egy nagy evőkanálnyi zöldséget és egy kis darabka nyulat. Ezt turmixoltam a gyerkőcnek egy külön megfőzött krumpli társaságában.
A nyúlhús ízre, állagra igencsak hasonlít a csirkére, bár annál szikárabb, szárazabb. A házinyúlban tényleg semmi vadság nem fedezhető fel, ellenben érdemes lenne belőle többet is fogyasztani, lévén gyakorlatilag 0 a koleszterin tartalma.
Igazi, klasszikus polgári konyha volt ez, igazi klasszikus polgári ízekkel, ételekkel. A szó valódi, még nem lestrapált még nem elherdált értelmében. Itt tanultam meg keresztet vetni a kenyérre, mielőtt felvágnánk. Itt tanultam meg az étel szeretetét és becsületét, mert a jóból valahogy sohasem volt elég sok. A farsangi fánkra, a karácsonyi halászlére mindig egy egész évet kellett várakozni. Hiszen az évszakokhoz, az ünnepekhez igazodott ez a konyha, nem a kosztosok szeszélyes kívánságaihoz.
Persze azért jutottak kedvencek is: szilvás gombóc, túrós palacsinta, húsleves, amelyben szinte megállt a kanál. És a vadas nyúl zsemlegombóccal. Amiből akkoriban főként a zsemlegombócot értékeltem, ma viszont már az egészet szeretem úgy ahogy van. Illetve, dehogyis. Sohasem lestem el azokat a bizonyos technikákat, nem tudok se dagasztani, se tésztát nyújtani. Saját szám íze és kreativitásom függvényében főzök, sokszor vágva sutba a hagyományokat.
Vadas nyúl zsemlegombóccal
Mi kell hozzá? Egy nyúl feldarabolva, petrezselyem gyökér, répa, hagyma, ecet, babérlevél, olaj, cukor, liszt. A gombócokhoz: 3 szelet szikkadt kenyér (vagy zsemle), 1 tojás, 1 dl tej, 1 dl víz, 20 deka liszt, só.
Hogyan készül? A páchoz felkarikázzuk a zöldségeket, annyi vízben, ami ellepi felforraljuk, hozzáadjuk az ecetet és babérlevelet, ebben érleljük a nyulat. A húst - akár több nap elteltével – lecsepegtetjük, leszárítgatjuk és kevés olajon pirosra sütjük.
A pác leszűrt hozzávalóit a babérlevél kivételével összeturmixoljuk, kevés vízzel hígítjuk a kívánt sűrűségűre. Kevés olajon cukrot és lisztet pirítunk, felöntjük az átpasszírozott páccal, sűrűre főzzük. A húst ezzel a mártással leöntve tálaljuk.
A gombócokhoz a kenyeret felkockázzuk és serpenyőben megpirítjuk. A többi hozzávalóból galuskatésztát keverünk és a kenyérkockákat beleforgatjuk. Kanállal forró vízbe szaggatjuk és puhulásig főzzük. Érdemes egyet kiemelni és félbevágva megszemlélni állapotát.
Hogyan készül az én változatom? A pácolást eleve kihagytam, ugyanis zsenge házinyúlhoz jutottam hozzá. A kevés olajon történő pirosra sütést viszont megvalósítottam.
A legnagyobb változtatást a mártáson hajtottam végre. A zöldségeket gyufaszál nagyságúra daraboltam és külön serpenyőben pirítottam-pároltam őket. Amikor megpuhultak mustárral elkevert tejföllel ízesítettem tovább és így tálaltam. Ha a gyermek nem kapott volna belőle, akkor egy deci fehérbort is a zöldségek alá öntöttem volna, hogy még ízgazdagabb legyen az eredmény.
A gombócokat a fenti recept alapján készítettem el, egy kis zsemlemorzsát azért pirítottam a tetejére - biztos, ami tuti alapon.
Mi került a cicaasztalra? A mustáros tejföl hozzáadása előtt kiemeltem egy nagy evőkanálnyi zöldséget és egy kis darabka nyulat. Ezt turmixoltam a gyerkőcnek egy külön megfőzött krumpli társaságában.
A nyúlhús ízre, állagra igencsak hasonlít a csirkére, bár annál szikárabb, szárazabb. A házinyúlban tényleg semmi vadság nem fedezhető fel, ellenben érdemes lenne belőle többet is fogyasztani, lévén gyakorlatilag 0 a koleszterin tartalma.
2 megjegyzés:
A felvezető mondataid aranyosak, megteremtik a hangulatát hogy elkészítsem ezt az ételt. Aztán...aztán még egy gyakorlottabb Főzőmester számára is nehézzé válik a megvalósítás. Hogy miért?, mert nincsenek megadva a mennyiségi számok miből mennyi,főzés idő, és egy csomó olyan dolog aminek hiányában ezt az ételt csak te tudod úgy elkészíteni ahogy elképzelted, más begészen biztos hogy nem. legalábbis nem a leírt ételt készíti el.
Szerintem,aki naponta főz,be tudja mérni az adagokat.1 nyusziból(attól függ mekkora?) főzök levest is,mert ketten vagyunk,a melle része megy levesbe,a többi vadasba.2-3 sárgarépa.1-2 fehérrépa,pár szem egész bors,babérlevél.Miután a hús megfőtt,a zöldségeket összeturmixolom,tejföllel behabarom,egyet rottyantom és kész.Bocsika a húst kiszedem a turmix előtt,utána teszem vissza.
Megjegyzés küldése