Krumpli saláta

Tegnap este egy jó regénnyel feküdtem az ágyikómban és egyszer csak belém nyilalt, hogy KRUMPLI SALÁTA. Annyira megkívántam, hogy majdnem elindultam csinálni egy adagot. Aztán győzött a józan ész, már majdnem éjfél volt és kedvenc anyósjelöltem nem biztos, hogy jó néven vette volna, ha elkezdek a konyhájában csörömpölni. Na meg a lustaság is, ugyebár.

Talán apucikámat rá tudom venni holnap, hogy csináljon már nekem egy kis:

Krumpli salátát

Hozzávalók: ¾ kg krumpli, 3 tojás, 1 fej vöröshagyma, az öntethez: ecet, víz, só, cukor, tejföl.

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, szintúgy a tojást is keményre főzzük. Minden hozzávalót vékonyra felkarikázunk. A legszebb karikákat félre tesszük a díszítéshez. Gyenge saláta öntetet készítünk hozzá, 1 dl mennyiséget 2/3 rész víz, 1/3 rész ecet, fél kiskanál só, kiskanál cukor. Hozzákeverünk még egy villával szétnyomkodott főtt tojás sárgáját és 1 dl tejfölt is. Egy nagyobb tálba egymásra rétegezzük a hozzávalókat és meglocsolgatjuk az öntettel. A tetejét az épen és szépen maradt karikákkal díszítjük ki.

Palacsinta forralt borban

Tegnap valami télies, kellemes és édes ételre vágytam, így aztán megalkottam egy olyan palacsinta változatot, ami egészen hasonlít a Crepes Suzette-re.

Hozzávalók: A palacsintához: 3 tojás, 3 dl tej, 30 dkg liszt, 2 dl szódavíz, csipet só, kevéske cukor, a sütéshez pedig olaj.

A „forralt borhoz”: 1,5 kg narancs, fél liter édes bor, 10 g vaj, méz és cukor, egy vanília rúd, néhány szem szegfűszeg, fahéj.

Elkészítése: A palacsinta hozzávalóit összekeverjük, állni hagyjuk, majd 10-12 palacsintát sütünk belőle.A narancsot nagyvonalúan meghámozzuk, hogy sehol se maradjon rajta fehér rész. A gerezdeket egyesével kivágjuk, itt se maradjon hártya a szeletkéken. A levet is a tálba csorgatjuk, összegyűjtjük. Egy nagyobb serpenyőbe szórunk néhány evőkanál cukrot, mézet. Amint olvadni kezd, hozzáöntjük a narancs-szeletkéket és a narancslevet, meg a bort is. Jó alaposan kiforraljuk, majd átszűrjük. A narancs húsát beletöltjük a palacsintákba, amelyeket négyrét hajtjuk és egy tűzállóba rakosgatjuk. A levet visszaöntjük a serpenyőben, hozzáadjuk a vajat is, megfűszerezzük. Kicsit forraljuk, hogy az ízek jól összeérjenek. Újra leszűrjük, hogy ezúttal a fűszerektől is megszabaduljunk. A narancsos-boros mártást a palacsintákra öntjük, még egy kis mézzel beborítjuk a tetejét és egy negyed órára közepesen meleg sütőbe toljuk.

Kedves Zarah!

Sajtos receptet most így hirtelen nem találtam, de ez a túrós pogácsa nagyon fincsi. Ha igazán elegáns valamit akarsz alkotni, mindegyik tetejére tegyél fél mandulát.

Juci néni pogácsája

Hozzávalók: ¼ kg túró, ¼ kg margarin, 30 dkg liszt, kiskanál só.

Elkészítése: A hozzávalókat összedolgozzuk, a kapott tésztát elnyújtjuk és úgy egy órán keresztül pihentetjük. Ekkor egészen apró lyukú pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. Tojás sárgájával megkenegetjük a pogácsák tetejét és 20 perc alatt készre sütjük.

A konyak, amely megszökött az öblös pohárból

Kortyolgatott Ön már hűtött Rémy Martin XO Excellence konyakot a libamáj terrine mellé? Christel Trainaud, a Rémy Martin márka nagykövete éppen azért érkezett egyenesen Cognac-ból, hogy megváltoztassa a megkövesedett fogyasztási szokásokat. Korábban az ital presztízse a hatalmas, öblös poharakba, a vacsora utáni időpontra száműzte a palackba zárt aranyat.

- Az Only Rémy Dinner célja: újjá alkotni a konyakfogyasztási szokásokat, de mit takar valójában ez az elnevezés?

- Az Only Rémy Dinner estek során a cognacokat közelebb hozzuk a gasztronómiához. Olyan területre léptünk ezzel, amelyet eddig a minőségi borok birtokoltak. A vacsorák során a legkiválóbb összetevőkből készült fogások kerülnek az asztalokra, amelyek mindegyikét a Rémy Martin konyak valamely verziója kísér. Újdonság továbbá, hogy a mély, öblös pohár helyett kecses, karcsú kristálypohárból kortyolgatjuk a nedűt, így az aromák és ízek még hangsúlyosabban bontakoznak ki. Ha pedig a konyakokat nem mindig kéz melegen, hanem bizonyos esetekben akár deresre hűtött üvegből kínáljuk, átváltozik az ital textúrája, más és más aromák kerülnek a felszínre.

- Merész vállalkozásnak tűnik minden fogáshoz konyakot társítani.

- A francia chefek színe-java már hosszú évek óta kísérletezik a legtökéletesebb kombinációkkal. A nagy műgonddal kiválasztott fogások és a hozzájuk társított konyakok hatására kibontakozik az ital könnyed gyümölcsös, néha enyhén fűszeres aromája. A világon immár több mint kétszáz étteremben alkotják újra és újra a konyak és az ételsor harmóniáját.

- Most pedig Magyarországra is megérkezett az Only Rémy Dinner. Hogyan választották ki a résztvevő éttermeket?

- Az együttműködés általában szokványos kereskedelmi kapcsolatként indul. Lassan megismerjük a csapatot, és ahol lelkes, hozzáértő emberekre találunk, ott szorosabbra fonjuk az együttműködés szálait. Olyan vendéglátó helyeket keresünk, ahol az magas színvonal alapkövetelmény, de látható az igény az újdonságok és a kreatív fejlődés irányában is. Természetesen részletes felkészítést tartunk, amelyben nem csak a főszakács, hanem a teljes személyzet részt vállal.

- A kiválasztott éttermek tehát megkapják a recepteket és a szabályzatot, amely alapján később megszervezhetik az Only Rémy esteket?

- Nem recepteket és szabályzatot adunk át, hanem széles körű ismereteket, magáról a konyakról, az egyes fajták jellemzőiről, az előállítás titkairól. Elmondjuk például, hogy a Rémy Martin az egyetlen olyan cognac-ház, amely kizárólag a Champagne vidékről, a Cognac régió szívéből válogatja ki a fürtöket. A talaj minőségének és a kivételes geológiai adottságoknak köszönhetően csak az e területről származó ital rendelkezik a különösen bársonyos, gazdag aromával. Így a felkészült borpincér értő módon ajánlja a fogások mellé a megfelelő zamatú italt, a chefek pedig a kulináris remekműveiket fejleszthetik a tökéletességig. Mivel az ételek összeállítása helyről helyre változik, nem találunk két egyformát, így lehetőségünk van rá, hogy mindig új ételsorokat és párosításokat próbáljunk ki a különböző éttermekben.

Az Only Rémy Dinner étkezések az alábbi éttermekben lesznek elérhetőek:

ARANY KAVIÁR ÉTTEREM – 1015, Ostrom u. 19.

BELCANTO OPERA ÉTTEREM – 1061, Dalszínház u. 8.

GUNDEL ÉTTEREM – 1146, Állatkerti krt. 2.

KISBUDA GYÖNGYE ÉTTEREM – 1034, Kenyeres u. 34.

KIRÁLY ÉTTEREM – 1014, Táncsics Mihály u. 25.

LE JARDIN DE PARIS ÉTTEREM – 1011, Fő u. 20.

Szétolvadó tepsis krumpli

Hiába, a jó kis hazai ízeknek nincs párja. Ez a krumpli kiváló társaságot biztosít bármely sült húsnak, de akár önmagában is jó kis vacsora lehet belőle.

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 2-3 gerezd fokhagyma, 2 alma, só, bors, néhány rozmaring ágacska, kevés olaj, 2 dl víz.

Elkészítése: A krumplit meghámozzuk és hosszában feldaraboljuk. Hasonló módon járunk el az almával is. Egy mélyebb tepsi alját leheletnyi olaj réteggel bevonjuk, beletesszük a krumplit és az almát. Megsózzuk, borsozzuk, a rozmaring levélkéket is rászórjuk. A vizet aláöntjük és lefödve úgy háromnegyed órát pároljuk a forró sütőben. Ez után a fedőt vagy fóliát levesszük róla és még húsz percre visszadugjuk a sütőbe, hogy kellemesen piros színt és kissé besűrűsödő mártást kapjunk végeredményként.

Népszavazás lesz

Lesz ugyebár nemsokára ez a népszavazás dolog. A kettős állampolgárságról. Mélyen érint a téma, így engedtessék meg, hogy picinykét kifejtsem véleményem.

Több, mint 8 éve élek széles, szeles fővárosunkban. Jöttem tanulni, itt ragadtam a szerelem okán. Céget alapítottam, mert sehova nem vettek föl dolgozni. A cégek lusták kivárni a munkavállalási engedélyt, különben is nagy a munkaerő-piaci verseny. Nem bántam, nem fájt, mindig is ilyen szabad, önellátó életre vágytam. Megkeresem a magam kis Mangó pulcsijára valót így is.

Fájt viszont, hogy háromszor kellett AIDS tesztre mennem, széklet mintát vinni, stb. Sorban állni reggel hatkor a hivatal előtt a ködös novemberi hajnalokon. Mindent én intéztem, álltam sorba, gyűjtöttem szorgalmasan a papírokat. Egyszerűen, elvből nem akartam fizetni egy ügyvédnek, ha én is el tudom intézni. Megkaptam a letelepedési engedélyt és úgy két év múlva állampolgár leszek. Megküzdöttem érte és még nincs vége. Úgy 50 oldalnyi iratot, papírt, pecsétes dokumentumot kell még begyűjtenem. Kétszer-háromszor hiánypótolni és igazolni bizonyos papírokat. A szabályok szentek, a hivatal meg szigorú. Nincs méltányosság.

A szüleim, a hugom mind Szabadkán élnek, nem akarnak áttelepülni. Ott dolgoznak, ott az életük, a barátaik, a nagyszülők sírja. Megőrülnének itt ebben a nagyvárosban. Csak az fáj nekik, hogy ha át akarnak jönni vízum kell és mindenféle igazolás. A vízum egy évig érvényes, utána jöhet újból a sorban állás a konzulátus előtt, megalázó kikérdezés és hasonlók. Lehetne egyszerűbben is. Lehetne gyorsabban is. Nem?

És hogy ki a magyar? Nem szeretem fitogtatni, hogy mi vagyok. Egész életemben magyarul jártam iskolába, magyarul olvastam a gondolkodásomat meghatározó regényeket. De természetesen, görcs nélkül szólalok meg szerbül és a kár horvátul is. Csakúgy mint angolul. Anyukám 18 évig volt a helyi (magyar) művelődési egyesület elnöke. Leírhatatlan munkát végzett a saját (sokszor több, mint) nyolcórás orvosi hivatása mellett. Szervezkedett, pályázatokat írt, kilincselt a támogatóknál, buszt szerzett, kaját kunyerált a fellépőknek. Most beteg. Nagyon beteg már lassan egy éve, így lemondott az elnökségről. A Kékgolyó utcai kórházban a kedves főorvos úr első kérdése ez volt: „Miért nem Belgrádban gyógykezelteti magát?”Az ilyen kérdések fájnak. Mi kifizettük (saját pénzünkből) az összes szükséges gyógyszert. Megvettem a hetven ezer forintos ampullát, hiszen Szerbiában még nem is árulják…

Az Apu meg három hónap fizetés nélküli szabadságot vett ki a munkahelyén, hogy az önkormányzati választásokra megszervezze a Vajdasági Magyar Szövetség (a legnagyobb magyar párt) kampányát. Szerintem alapvetően neki köszönhetjük, hogy Szabadkán újabb négy évig magyar lett a polgármester. De ő inkább háttérbe húzódik, nem kér magának. Nem mondom, hogy szentek a szüleim, de nem hiszem, hogy veszélyt jelentenének a magyar gazdaságra, a magyarországi szegények elől vennék el a kenyeret és a segélyt. Ők ketten nem akarnak áttelepülni. Már megtehették volna 92-ben, amikor vitték a magyarokat a bosnyák frontra. Vagy 99-ben, amikor bombáztak. Vagy amikor Milosevic ellen kellett tüntetni. És hány ilyen ember van még? Akik csak annyit szeretnének, hogy ne kelljen vízumért kuncsorogni, könyörögni és megalázottan hazakullogni egy pecséttel az útlevélben.

Sokat írtam, nem szoktam ilyen politizálós lenni. Csak szeretném ha több nézőpontból is látnátok a kérdést. És könyörgöm írjatok véleményt!

Slow food álom

Barangoltam az neten, slow food témában. Rá kellett jönnöm, hogy magyarhonban nem valami elterjedt ez a dolog. Arra viszont elég volt, hogy egy kellemes recept után vágyakozzam. Agyamban egyre világosabban rajzolódik ki a kéksajttal sütött körte gondolata.

A következőképpen készíteném el mondjuk két személy részére:Két csinos körtét vékonyan felszeletelnék. Egy tepsibe sütőpapírt helyeznék, arra kerülnének a kimagozott körte szeletek. A körtékre kéksajtot (például gorgonzolát) morzsolnék. Mozsárban összetörnék fél marék diót, azt is rászórnám, majd az egészet 20 percre betolnám a forró sütőbe. Friss francia kenyérrel fenséges vacsora kerekedne belőle. Kár, hogy egyik hozzávalóból sincs a láthatáron (a kamra polcon).

Narancsos muffin

Minap mennyeien illatozó, jócskán felemelkedő muffint sütöttem. Az a jó ebben a sütiféleségben, hogy bármit tehetsz az alapmasszához, akár minden napra új variációt lehet kitalálni. Az én téliesített változatom ez:

Hozzávalók: 1,5 dl olaj, 1 dl cukor, 2 dl liszt, fél csomag sütőpor, 1 nagy evőkanál méz, 2 tojás, 1 narancs reszelt héja és 1 dl a levéből, 1 közepes sárgarépa, gyömbér, fahéj.

Elkészítése: A cukrot kikeverjük a tojással, hozzáadjuk a mézet és az olajat. Addig keverjük, amíg egynemű masszát nem kapunk. A lisztet egy külön tálban elkeverjük a sütőporral, a gyömbérrel és fahéjjal. A narancs héját (csak a narancsszín részt!) lereszeljük, levét kifacsarjuk. A sárgarépát szintén lereszeljük. A tojásos keverékhez hozzáöntjük a narancslét, a lereszelt narancs héjat és a sárgarépát is. Újabb keverés után beleforgatjuk a lisztet is. A muffinsütőt kivajazzuk, minden lyukat félig töltünk a tésztával. 180 fokon körülbelül fél órán keresztül sütjük. A fenti mennyiségből úgy 12 darab muffin lesz. A fűszeres, narancsos illat lassan betölti az egész konyhát. Ideje odatenni a teavizet.

Gundelben jártam

Tegnap a Gundelben egészen kitettek magukért. A Marks and Spencer divatbemutató is tetszett, egy csomó ruhát azonnal meg tudnék venni (ha lenne úgy 300 e forintom erre a célra). Volt fogadás is, jó alaposan megkóstoltam mindent: libamájat, ami verhetetlen, narancsos kacsapástétom, zöldfűszeres hústekercs, torma öntetes saláta. Aztán a főételek közül a franciás borjú ragu, a tejszínes harcsa falatkák, a ropogós kacsasült és a bélszín szeletkék erdei gombás mártással egytől egyig igen kiválóak voltak. Ezután a kissé ványatag gyümölcskosárák már nem arattak akkora tetszést. A szokványos Gundel palacsintánál persze nagy sor volt, az nem vártam ki. Köszi M&S!

jók

És igen és igen és igen!

Felhívtam a brazil követséget és mondták, hogy holnap délután mehetek a vízumért!!! Novemberben hat nap Rio de Janeiro! És csak a repülőjegyet kell fizetnem! Nagyon nem akartam menni (új lakás vásárlás, Anyu meg beteg), de a drága Cicó csak rábeszélt. Most, hogy lassan egy hónapja világkörüli rohangászásban vesz részt, legalább addig láthatom, amíg együtt utazunk. Holnap egyébként hazajön és végre (két hét után) láthatom. Kicsit már hiányzott. Persze szombaton már röpül is tovább. Nem hiszem, hogy hagyni fogom, hogy kialudja magát. Aludjon a repülőn. Nem?

Ma különben egy konyakos hölggyel készítettem interjút. A Rémy Martin céget képviselte, egy csinos, szőke kis francia nő. Közvetlen volt és könnyed, szívesen, kedvesen és sokat mesélt. Csak azt sajnálom, egy oldalba kell besűrítenem ezt a sok infót. Próbáltátok már a VSOP cognac-ot jégbe hűtve, lazac tartárhoz kortyolni? Én még nem, de állítólag ma ez a menő… Ha adtak volna egy üveggel, akkor most megkóstolhatnám, de erre nem került sor:-(

És hogy még egy kicsit dicsekedjek: holnap a Gundelbe megyek Marks and Spencer divatbemutatóra. Nem is olyan rossz az újságíró kisnyulak élete…

ez, az

Ma még egyszer korrektúráztuk a szakácskönyvemet. Igazán nem akarom elkiabálni, de szerintem egészen gyönyörű lesz. Viszont talán pont ezért nincs kedvem ide is recepteket írni. Valahogy a fényképezgetést jobban élvezem.

Közben szégyenszemre behorpasztottam Apu kocsijának jobb hátsó oldalát. Lehet, hogy ki kell cserélni a hátsó ajtót, de nem tűnt túlontúl dühösnek, inkább csak lemondóan és fáradtan sóhajtozott. Azt mondják ilyen bárkivel megeshet, de engem nagyon megviselt az eset. Nem vettem észre egy kiálló fémrudat és jól meghúztam a kocsit...

Vigasztalásul csináltam néhány fényképet, az őszről meg az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő ökörnyálról. Azt hiszem ez valójában pókháló, amin megülnek az apróbbnál is apróbb harmatcseppek. Lélegzetelállító tud lenni a természet. Ma reggel különben minden olyan párás volt, nedves és a ködtől az utca vége sem látszott. Remélem érződik a képeken a hangulat.

Rozsdás hús

Az éhezőknek egy időigényes, de annál finomabb étek:

Rozsdás hús

Sokkal jobban csípem a szaftos húsokat, mint a száraz sülteket. A szaft magában hordozza az összes fűszer ízét és milyen jó érzés egy puha kenyérszelettel kitörölgetni, összekeverni a tányéron, villával összetört krumplival. Szóval megvannak ennek a maga örömei, csak elég türelem kell a marhahús megpuhításához.

Hozzávalók személyenként: nagyon vékony marhahús szelet (kb. 150 g), fél fej hagyma, liszt, olaj, só, bors, rozmaring (vagy fűszerkeverék).

Elkészítése: A marhahúst, ha nem elég vékony (legfeljebb fél centi), kiklopfoljuk. Jó alaposan befűszerezzük, majd vékonyan lisztbe forgatjuk. A hagymát feldaraboljuk, de ezúttal nem kell nagyon apróra, hiszen mire elkészül az ételünk, szinte szétfő, alig marad nyoma. Egy serpenyőben felforrósítunk 2-3 evőkanál olajat, ebben üvegesre pároljuk a hagymát, majd kivesszük, hogy ne égjen meg. Az olajban a hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Visszatesszük rá a hagymát, felöntjük 1-2 dl vízzel, hogy éppen legyen valamennyi a serpenyőben, de ne ússzon benne a hús. Ez után már csak annyi dolgunk van, hogy lefedjük a serpenyőt és várjunk. Félóránként megnézzük, hogy áll a művünk, ha nagyon száradni látszik, újabb adag vizet adunk hozzá. Tapasztalatom szerint kell őkelmének egy másfél óra, hogy puhára párolódjon. A liszt, a víz és a hagyma keveréke egy kicsit lesül majd, ettől lesz rozsdás a hús. A fűszerektől függően „nem semmi” lesz az íze. A sütés második felénél némi krumplit is hozzá szoktam adni, ami pont jól megfő, mire a hús elkészül és átveszi a gőzök zamatát.

Tökéletes nap

Ültem a HÉV-en és azon gondolkodtam hogy milyen lenne egy tökéletes nap. Természetesen az evésre és az élvezetekre kihegyezve. Egy puha párnákkal, pehely paplannal kuckóvá varázsolt, lehetõleg baldachinos ágyban ébredni. Nagyot nyújtózkodok és mosolyogva meggyõzöm a drágaságomat, hogy hozzon nekem egy hideg tejes kávét. Ezt lassan elszürcsölgetjük, aztán még egy kicsit visszaszundítunk. Amikor 10 óra tájban végre felébredünk, következhet egy igazi hétvégi, ráérõs reggeli. A sokmagos kiflit friss vajjal, hajszál vékonyra szeletelt sonkával, néhány saláta levéllel, mézes mustárral, kemény tojás szeletekkel rakodnám meg. Erre a halomra ráborítom a kifli tetejét és: HAMM!

Utána egy foszlós kalácsot megkenek vajjal meg darabos, gyümölcs ízét megõrzõ lekvárral vagy a virágok illatát felidézõ mézzel. Mindezt pedig frissen facsart narancslével kell leöblíteni. A tökéletes nap délelõttjén hatalmasat sétálnánk. Csak semmi megerõltetõ: meg-megállva gyönyörködni a kilátásban, magunkba szippantva a fák, a szél és az ég, a tenger illatát. Lillafüreden vízi bicikliznénk a hegyek ölelte zöld tavon. Dubrovnik óvárosában csak úgy andalognánk. Párizsban Hagen Darz fagyit ennénk. A máltai Mdinában pedig elámulnánk az évszázadok nyomain. Kellemesen kifáradva, megéhezve, jöhet az ebéd: lágy, tejszínes hagyma krémleves, sajtos pirítóssal. A grillezett csirke mellet almás, mentás, zöld citromos mártással kérném. Utána pedig a mennyei csokihab, a mousse au chocolate lenne igazán tökéletes.

Az ebéd utáni pihenést az ágyikóban, majd pezsgõfürdõben kell folytatni. A buborékok végigcsiklandozzák a bõrömet és álomszerû boldogságba ringatnak. A délután lusta nyugalmát egy lassan elkortyolt karamell ízû tea tetézné be. Amolyan angol módon: tejszínnel és barna cukorral. Aztán persze lassan elérkezik a vacsoraidõ. A legjobb ilyesmire alkalmas hely az óbudai Leroy étterem. A bélszín salátájuk olyan tökéletes, hogy szinte szerelmes vagyok belé. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, minden szépen falatnyira szeletelve. A bélszínt is felcsíkozzák, puhára sütik. Az élvezetek fokozása érdekében tesznek rá még néhány ropogós bacon szeletkét is, az egészet pedig a csípõs, mustáros mártással koronázzák meg. Ha pedig már a Leroy-ban vagyunk ennék még egy kis mák pudingot meggy mártással is. Hmmm….

Helyszíni jelentés

A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai központjában vagyok. Várjuk az önkormányzati választások eredményeit. Perceken belül lezárják az urnákat és után lassan csörgedeznek majd a számok is. A részvételi arány elég jónak tűnik, reméljük, hogy a magyarok mentek el többen szavazni. A stáb egyelőre bizakodóan várakozik, a 20 kiló töpörtyűs (még forró) pogácsa mindenkit nyugalmas hangulatba ringat.

Szabadka magyar maradt

Szabadkának még mindig magyar a polgármestere! Olyan feszült éjszakánk volt, hogy csak na! Kilenc körül elkezdtek csordogálni az eredmények. Jöttek a választási bizottsági tagok és hozták a számokat. Az már látszott, hogy nagyon szoros lesz az eredmény, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Tíz-fél tizenegy körül már lehetett tudni az összes nagyváros eredményét: Beográd, Nis, Újvidék. Ez utóbbi nem túl vigasztaló: radikális lett a polgármester. Viszont Szabadkáról még mindig nem voltak pontos adatok. Úgy tűnt, nekünk olyan 400 szavazattal van több. Aztán nagyon sokáig nem történt semmi, semmi. Mindenki a választási bizottság fülét rágta, hogy mondjon már valamit. A hivatalos végeredmény jóval éjfél után született meg (nehéz szülés volt), de megértem, hogy nem akartak hibázni. Végül 113 szavazattal nyert a magyar jelölt, Kucsera Géza. Egy városban, ahol 150 ezer ember lakik végülis 113 döntötte el az eredményt. Félelmetes.

Nyolc után

After eight a hajszálvékony csokirétegek közé álmodott mentolos krém, akár forró változatban, bögrében is tálalható. Főleg hideg, kedvetlen estéken csinál jókedvet a bögre szorongatása kívülről, az mentás likőr gőzei belülről melegítenek.

Hozzávalók 1 adaghoz: 1,5 dl tej, 2 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál menta likőr.

Elkészítése: A tejet lassan felmelegítjük, a beletördelt csokoládét kevergetve felolvasztjuk, majd végül belekeverjük a likőrt. Forrón fogyasztandó.

A bűnös csokis sütemény

És íme, most bemutatom a múltkori lelkiismeret-furdalás rohamom okozóját. Mennyei csokis süti a bűnös. Olyan krémes, annyira csokis, hogy beleharapni tiszta élvezet, a legteljesebb fajtából. Kalória szempontjából persze felér egy zsírba fojtott ebéddel. És mennyi tojás! Főleg úgy, hogy majdnem az egész tepsit én kebeleztem be. Hozzá pedig vanília ízesítésű igazi fekete teát ittam, természetesen tejszínnel. Nem ám filteres vackot: igazi három percig áztatandó teafüvet. Mennyei kombináció.

Hozzávalók: 20 dkg étcsokoládé, 5 tojás, 4 + 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál liszt.

Elkészítése: A csokit gyengéden felolvasztjuk, lehetőleg a mikróban, esetleg egy gőz fölé helyezett lábaskában. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét keményre verjük, majd hozzáadunk két kanál cukrot és selymesre, fényesre verjük. (eltarthat egy ideig). A sárgáját kikeverjük a többi cukorral, hozzáadjuk a lisztet és a csokit. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjét is. Előbb egy kis adagot alaposan elkeverünk, majd a többit lágy alulról felfelé irányuló mozdulatokkal simogatjuk bele a krémbe. Ezután egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, kis is vajazhatjuk. A habos-csokis keveréket beleegyengetjük és 130 fokon 25-30 percig sütjük. Kicsit várunk amíg, meghűl, de langyoskásan, amíg a csoki olvadékony hangulatban van, addig a legfinomabb.

Miért van az, hogy az evés és az étel élvezete helyett valami szörnyűséges bűntudat -egészségmániás nem evés – majd zabálás spirál felé fordulnak az emberek? Miért gondolják, hangoztatják azt olyan sokan, hogy a mesterséges, gyakorlatilag műanyagokból álló adalékok jobban szolgálják az egészségüket, mint a valódi ételek? Mire gondolok? Cukor helyett édesítő. Tej helyett „albínó húgy”, amiből kivontak mindent, amit szegény tehén megtermelt (vitaminok, ásványi anyagok, sok-sok zamatos fehérje). Miért gondolják azt az emberek, hogy jobb, ha kímélő módon elkészített hús helyett panírba forgatott, olajban kisütött zöldséget esznek? Kalória és tápanyag szempontjából sem járnak jobban?

Másrészt: miért fosztjuk meg magunkat a teljes ízek átélésétől és élvezésétől, amit a lassú, komótos evés jelent? Amit csak a friss fűszerek, friss alapanyagok pompája adhat. Miért kell folyamatos bűntudattal szennyezni a reggelit, ebédet és a vacsorát? Miért kell idegeinket és gyomrunkat a „jó” és „rossz” ételek közötti folyamatos vívódással terhelni? Ki a fene mondja azt, hogy a génkezelt, vegyszerekkel felpumpált gyümölcsök jobbak, mint a zsírdús, kalóriabombának számító csokoládé?

Miért kell folyamatosan fogyókúrázni? Ha az emberek csak akkor ennének, ha tényleg éhesek, talán nem lenne baj. De mi akkor eszünk, ha elénk rakják, szóval mindig! Ha valaki kínnal és keservvel és tényleges nem-evéssel lefogyasztja magáról a zsírt és a húst is, akkor aggódva összesúgunk a háta mögött. Aggódunk érte. Csak azért mert teljesítette a tökéletesség iránti elvárásainkat. Érti ezt valaki?

A válaszokat nem tudom. Én imádok enni. Szinte bármit megeszek, csak a mű kajákat nem csípem. Persze mostanában kicsit több vaníliás kólát ittam, mint rendesen (mert rendesen egyáltalán nem szoktam). Gyűlölöm a fogyókúrás recepteket. Lehet, hogy kisebb lenne a fenekem, ha leadnék 5 kilót, lehet, hogy 4 számmal kisebb ruhákba is beleférnék, ha leadnék 10 kilót. De valahogy nem érdekel!!! Boldogabb lennék? Több pénzem lenne? Sikeresebb lennék? Jobban szeretne az én drága Cicóm? Az is én lennék, ez is én vagyok, az egyéniségem nem változna, talán csak a nevetős jókedvem lenne oda a szenvedéstől. Van értelme?

Budapesten

Sétálgatni ebben a szépséges, sokat szidott, de rengeteg simogató emléket adó városban. Betérni az összes könyvesboltba, ténferegni a nyomdafesték illatú polcok között. Végül nem venni semmit. Olvasni egy jó könyvet a villamoson, elbújni vele a tömeg elől. Enni egy jót, inni egy jót, beszélgetni egy régen látott barátnővel.

Ettem egy jót a Nem süti nevű saláta és szendvics bárban. Sárgarépa krémlevest és spenót krémmel töltött pitát paradicsommal. Pont olyan volt, ahogy én szeretem, vagy ahogy én csinálnám.

A HÉV-en, villamoson Az alkimistát olvastam, teljesen elvarázsolt. Ott jártam én is a forró és végtelenül sárga sivatagban, menta teát ittam Tangerben, birkákat tereltem Spanyolföldön. És kincset találtam egy nyugodt délutánban, minden percében, minden ízében és illatában.

Ittam egy jót a Jókai téri teaházban: ír whiskey ízesítésű hideg teát tejszínhabbal. Bizzar, de torok simogató kombináció. Teljesen feléledtem tőle az addigi ásítozós tespedtségemből. A tea felett találkoztam Ildivel, akivel félévente, évente futunk össze. Ilyekor leülünk egy kávéházba, teázóba és megbeszéljük kivel mi történt. Örülünk egymás sikereinek, irigykedünk az utazásokra, amelyekre egyikünk vagy másikunk elment vagy éppen készül. Kapcsolatunk sosem volt komolyabb ennél, de jó tudni, hogy van egy ember a városban, aki örül, ha félévente beszélgethet velem és én vele.

A drágám megvárt a Margit hídnál. Már ment le a nap, olyan giccsesen narancssárga volt az ég alja. Leengedtem a kocsi ablakát és hagytam, hogy a menteszél bele-belekapjon a hajamba. Csacsogtam, ő megérintett néha. Gyorsan hazaértünk.

Horvátországban

Nos, a receptek még elmaradnak, viszont a horvát túránk első napjait szívesen bemutatom. A Plitvicei tavakhoz nyolcadikos korom óta szerettem volna elmenni. Ott és pont akkor kezdődött a háború.

Most viszont csak a természet mennyei csodái vannak ott. A víznek olyan a színe, amit még soha, sehol nem láttam. Minden méteren újabb csoda, újabb gyönyörűség. Az ember észre sem veszi és csak gyalogol egész nap, bámul és ámul.

A fényképezőgép kevés, az élmény, a látvány, a hangulat felejthetetlen.