Amikor a teljesen szétfolyó, szeletelhetetlen tortára azt mondja mindenki a családban, hogy mennyire finom. És nem bánják, hogy úgy kell felkanalazni.
Kifőztük Karácsony
Talán sokaknak feltűnt már a logó itt, a jobb oldalon. Bizony a Kifőztük csapata nemcsak finomságok receptjeit gyűjti, hanem adományokat azoknak, akiknek nem azon jár az eszük, melyik újabb finomságot próbálják ki holnap, hanem hogy jut-e egyáltalán ennivaló. Ha érdekel 115 blogger karácsonyi receptgyűjteménye és akad pár forintod egy nemes célra, itt az ideje felkeresned a Kifőztük Karácsony oldalát!
Fűszeres birsalma kompót
Ez készült tegnap a Márton-napi libasült mellé, ami nem lett éppen tökéletes, hanem jó száraz. Egyetlen elfogadható felhasználási módot találtam neki: nagyon vékonyra szeletelve, szendvicsbe pont jó.
Node, a birsalmás kompótszerű köret, az nagyon jó lett! Ez egy sós kompót, sok fűszerrel meg hagymával. Hagyma nélkül édesen is el tudnám képzelni, de sült húsok mellé szerintem így sokkal jobban illik.
Hozzávalók egy kis, kétszemélyes adaghoz: 2 birsalma, szűk marék gyöngyhagyma (nyers, nem savanyított), 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kanál libazsír, 1 csipet sáfrány, 1 fahéjrúd, 3-4 szegfűszeg egészben, 3-4 szem bors egészben, só ízlés szerint.
Elkészítése: A zsíron megfuttatom az egészben hagyott, megpucolt gyöngyhagymát, hozzáadom a fokhagymát és a meghámozott birsalma szeleteket. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Beleszórom a fűszereket és teljesen puhára főzöm (kb. 20-25 perc).
Vajkaramella és folyományai
Már nem tudom pontosan fölgöngyölíteni, mi vezetett oda, hogy én vajkaramellát csináljak. Azt tudom, hogy azon a szombat reggelen nagyon fájt a torkom, szóval valami vigasztalóra vágytam. Hát, ami azt illeti, a kis lábas felett állni fél órát és folyton kevergetni a bugyborékoló masszát, tulajdonképpen nagyon jó érzés. Főleg, ha nem rángatja senki az ember nadrágszárát.
Rita receptjét vettem alapul, amihez a következőkre van szükség: 2,5 dl tejszín, 250 g cukor, 6 dkg vaj, 6 dkg méz, csipet só. (Én ennek a mennyiségnek csak a felét használtam fel.)
A hozzávalókat egy lábasba öntöttem, majd kevergetve felforraltam. Lecsökkentett lángon főzögettem, először nagy habot vetett, aztán szépen lassan, nagyon lassan, de besűrűsödött. Úgy fél óra múltán gondoltam azt, hogy most már megfelelő lesz, a sötétedő barna szín alapján. Ez a legjobb fogódzó igazából, mert mint kiderült az állag még sokat sűrűsödik, ahogy gyorsan kihűl a massza.
A késznek ítélt cuccot gyorsan szilikon csokiformákba öntöttem és úgy hagytam megszilárdulni.
A végeredmény egy kicsit túl kemény lett, olyan igazi fogkitépősen kemény, de ízre isteni, vajas és karamellás, pont ahogy vártam. Legközelebb egy kicsit korábban leveszem majd a tűzről.
Mondjuk itt nem álltam meg, hanem egy részébe még melegen belekevertem egy nagy marék megpörkölt, feldarabolt diót is. Aztán, mivel vágni szépen nem lehetett, így összetörtem kisebb-nagyobb darabokra és minden egyes darabot csokiba mártottam egyesével.
Ez azért is jó ötlet, mert amit nem mártottam semmibe, az pár nap múlva elkezdett megfolyósodni és nagyon ragadni, míg a csokoládéval "leszigetelt" darabok megőrizték az állagukat.
A maradék, kissé megolvadt vajkaramellákból pedig likőrt csináltam: 5 szem karamellát, 1 dl tejet és 1 dl whiskey-t olvasztottam össze, majd hűtöttem le. Elég komoly lett a végeredmény, tulajdonképpen marakodtunk rajta a drágámmal. Egy édes, krémes, sűrű, karamellaízű és nagyon alkoholos itókát képzeljetek el. Lehetőleg némi jégkockacsilingelés közvetlen közelében.
Villa Bagatelle
Annyi helyen olvastam már a Villa Bagatelle-ről, nem hagyott nyugodni a gondolat. A legtöbb újságban érzelem mentes, némileg sajtóanyag ízű leírásokat láttam, de az, hogy lépten-nyomon belebotlottam, egyre csak fokozta a kíváncsiságom.
Eső után ragyogó napsütésben keringtem az egyirányú utcákban, míg végül csak találtam egy parkolóhelyet a nagy fehér épület közelében. Távolról is impozáns, ahogy a régi villa ott ücsörög a sarkon. Már messziről láttam, hogy a teraszon ücsörögnek az emberek, ez a tény már önmagában jókedvre derített.
Én egy benti helyet választottam, egy csupa-üveg verandán ücsörögtem. Kint a forgalom, lombjukat vesztett fák és a körös-körül beragyogó fény. Fehér fonott székek, bézs tapéta, régi fényképek tömkelege. A ház mindenhol fellelhető lila díszei már csak apró fűszerek: az étlapon, a dekoráción itt-ott.
Végre egy lenyűgöző reggeli-kínálat! Full English breakfast, szendvicsek és persze trendi sütik. A hátszínes szendvicsnek nem tudtam ellenállni, meg a frissen facsart narancslének sem. Mondhatom azt, hogy tökéletes? Bár a kenyér egy részét végül nem ettem meg, túl sok lett volna. Aztán meg macaron, kicsit nagyobb és tömörebb, mint ahogy már találkoztam ezzel az ikonnal, de jó a málnás és a pisztáciás is.
A mellettem lévő asztalhoz két öreg néni telepedett, olyan édesek, kedvesek így együtt, hogy sírni támad kedvem. A gondos berendezés, a kiszolgálás, a kínálat. Ezek így együtt valami olyan varázslatos elegyet adnak, amitől alig hiszem el, még mindig Budapesten járok. És örülök, örülök, hogy vannak ilyen helyek nálunk! Hogy vannak emberek, akik létrehozzák ezeket, és mások, akik megtöltik élettel, finomságokkal.
A cukrászda/kávézó/reggeliző részleg alatt pékség csalogat, friss kenyerekkel, igazi franciás, leveles tésztás finomságokkal. A csokidarabkás csigát örökre szívembe zártam.
Meg aztán ott az emeleti lakberendezési részleg is, bár az árak egyelőre elriasztanak attól, hogy innen szerezzem be a kelengyémet, meg kell jegyeznem, hogy szuper karácsonyi díszek, babakellékek meg szépséges terítők is sorakoznak itt a polcokon.
Aranygaluska
Mi jöhetne ebédre egy jó tartalmas leves - például a gulyásleves - után, mint egy finom, könnyű belű kelt tészta? Az aranygaluska tulajdonképpen még egyszerűbb is, mint például a fonott kalács vagy a különböző töltött kalácsok, amiket a nagyikám péntekenként nekünk készített. Mégis most készítettem életemben először. Nem egy ördöngösség, úgy tűnik.
Aranygaluska
Hozzávalók: 50 deka (lehetőleg kenyérnek való) liszt, 3 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 deka vaj, csapott kiskanál só, 1 kanál cukor, 1 csomag száraz élesztő, 10 dkg durvára darált dió, 5 dkg cukor.
Elkészítése: A tejet meglangyosítottam és belekevertem a cukrot, élesztőt. A liszttel összedolgoztam az összes hozzávalót, jól meggyúrtam, gyömöszöltem. Letakarva 1 órát kelesztettem. Újra átgyúrtam. Diónyi kis gömböcöket formáztam belőle, amiket lazán egymás mellé tettem egy tepsibe. A formázáshoz kicsit megvajaztam a kezem, vagyis olvasztott vajba mártottam, hogy ne ragadjon hozzá a puha tészta.
A gömböcöket meglocsoltam 1 kanálnyi olvasztott vajjal, rászórtam a darált dió és cukor keverékét. Még egyszer kelesztettem 35-40 percig.
180-190 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Készítettem hozzá öntetet is: 5 dl tejet, 2 tojás sárgáját, 2 kanál cukrot, fél vaníliarúd kikapart belsejét és 1 kanál keményítőt használtam fel. (A keményítő helyett pudingport is használhatunk.)
A tejből 4 decit felforraltam, a többi hozzávalót pedig jó alaposan elkevertem, majd lassan a forró tejbe csorgattam. Addig kevergettem, míg szépen besűrűsödött, de azért még folyékony maradt. Az öntet hidegen a legfinomabb, de amíg hűl, hajlamos bebőrösödni, ezért érdemes párszor megkevergetni.
Aranygaluska
Hozzávalók: 50 deka (lehetőleg kenyérnek való) liszt, 3 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 deka vaj, csapott kiskanál só, 1 kanál cukor, 1 csomag száraz élesztő, 10 dkg durvára darált dió, 5 dkg cukor.
Elkészítése: A tejet meglangyosítottam és belekevertem a cukrot, élesztőt. A liszttel összedolgoztam az összes hozzávalót, jól meggyúrtam, gyömöszöltem. Letakarva 1 órát kelesztettem. Újra átgyúrtam. Diónyi kis gömböcöket formáztam belőle, amiket lazán egymás mellé tettem egy tepsibe. A formázáshoz kicsit megvajaztam a kezem, vagyis olvasztott vajba mártottam, hogy ne ragadjon hozzá a puha tészta.
A gömböcöket meglocsoltam 1 kanálnyi olvasztott vajjal, rászórtam a darált dió és cukor keverékét. Még egyszer kelesztettem 35-40 percig.
180-190 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Készítettem hozzá öntetet is: 5 dl tejet, 2 tojás sárgáját, 2 kanál cukrot, fél vaníliarúd kikapart belsejét és 1 kanál keményítőt használtam fel. (A keményítő helyett pudingport is használhatunk.)
A tejből 4 decit felforraltam, a többi hozzávalót pedig jó alaposan elkevertem, majd lassan a forró tejbe csorgattam. Addig kevergettem, míg szépen besűrűsödött, de azért még folyékony maradt. Az öntet hidegen a legfinomabb, de amíg hűl, hajlamos bebőrösödni, ezért érdemes párszor megkevergetni.
Gulyásleves
Egyszerű, hétköznapi, én mégis alig-alig főzöm. Gyakran esszük viszont, hála a mamának, aki nagy mestere az ilyen finom, melengető leveseknek. Következzen hát az ő receptje!
Hozzávalók: 0,5 kg marhahús (mondjuk borjú comb), 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, negyed zeller, 1 hagyma, 3 krumpli, 1-2 kanál olaj, 1 kiskanál pirospaprika, 1 dl paradicsomlé, 2-3 babérlevél, őrölt kömény, só, bors.
Elkészítése: A húst falatnyira kockázzuk, a hagymát pedig igen apróra. Egy mély lábasban először olajon megfuttatjuk a hagymát és a húst. Megszórjuk a pirospaprikával, összeforgatjuk.
Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi és hozzáadjuk a megtisztított, hasábokra vágott zöldségeket.
A krumplit csak jó 40 perc múlva adjuk hozzá, amikor már a hús majdnem teljesen megpuhult. Ekkor öntsük bele a paradicsomlét is. Majd teljesen puhára főzzük az összes hozzávalót. Ha szükséges még egyszer fűszerezzük.
Tálalás előtt főzhetünk bele csipetkét vagy galuskát is, hogy még tartalmasabb legyen a levesünk. Nálunk mindig kerül mellé az asztalra egy kis finom, foszlós kenyér is.
Csicsókás kelkáposzta főzelék
Jó, jó, nyugodtan mondhatjátok, hogy ez a csaj nem normális. Miket kotyvaszt itt össze folyton. Pedig - bár elsőre nem hangzik túl biztatóan - szerintem nagyon finom lett! Nem olyasmi, amiért mindenki rajongva sorban áll, nálunk mégis nagyon gyorsan elfogyott. Sőt, meglepetésemre a kisebbik gyermek is bőszen falta. Mondjuk, ez annyira nem jelent semmit, mert ő szinte mindent bőszen befal, amit eléteszek.
Hogyan készült?
Megpucoltam 1 hagymát, 2 gerezd fokhagymát, 30 deka csicsókát, 10 deka krumplit. A hagymát apróra kockáztam, a fokhagymát lereszeltem, a csicsókát meg a krumplit falatnyira vagdostam. Kevéske olajat forrósítottam, megfuttattam rajta a hagymát, rádobtam a felkockázott zöldségeket, felöntöttem egy pohár vízzel, megsóztam. Beleszórtam egy pici fej felcsíkozott kelkáposztát is. Puhára főztem.
Elkevertem 1 kanál lisztet, 1 dl tejfölt és 1 dl vizet. Ezzel felöntöttem és besűrítettem a főzeléket. Végül kevertem bele még némi apróra darabolt petrezselyem levelet is, illetve fűszereztem némi szerecsendióval.
Szuflé: új gasztro magazin
(Kép Dolce Vitától csenve)Ha valami új jelenik meg az újságosstandon, naná, hogy rögtön lekapom és hazahurcolom. Ez a Szuflé azonban attól tartok, hogy csak egyszeri magazin, most a karácsony hevében vásárlóknak, főzőcskézőknek lett kitalálva.
A címlapot elnézve egy elegánsabb, igényesebb közönséghez kívánnak szólni, vagy éppen azokhoz, akik csak a szemükkel és a gondolataikban főznek, a valóságban csak elvétve. Igazi gasztropornó magazint sikerült összeállítani: képek, képek, képek! Jó minőségű, gyönyörű, hazai gyártású képek.
A Nők Lapja Konyha törzscsapata munkálkodott most is: Vrábel Krisztina, Mautner Zsófi, kiegészülve Havas Dórával. Ők mosolyognak a címlapon, szóval tényleg bele kell lapoznom gyorsan, mi újat találtak ki ezúttal.
Az ajánlós részt gyorsan átlapozom, aztán megállok egy sötétkék hátterű oldalnál: kanalakban hozzávalók. Csak éppen azt dugták el nagyon, hogy a receptek az újság végén olvashatók, így hiába lapozok gyorsan még egyet, nem lelem Chili és Vanília 5 hozzávalóra komponált receptjeit. Van helyette pillecukorból és keménycukorból font, csuda jópofa koszorú!
Rengeteg termékajánló, igazi nyálcsorgatós, kinyitva a férjem előtt felejtendős listákkal. Hátha a Jézuska is belekukkant.
Dolce Vitától ehető ajándékokat, fehér édességeket és gyorsan elkészíthető lakomát kapunk. A képek ezúttal is tökéletesen elnyűgözőek. Simán mehetne a Good Food-ba. A recepteket nagyjából már ismerjük, a régiek variációi: panna cotta, cantuccini, sült zöldséges tészta.
A legjobbak karácsonyi ajánlata valóban a legjobb éttermek kínálatát vonultatja fel, bár kissé bátortalanul állnék neki egy Costes vagy egy Babel fogásnak. Kedvencem a 67 étteremé: kacsamáj gyömbéres birsalmapürével és bazsamecetzselével.
Végre Papp Emese süteményeit is sikerült méltó módon lefényképezni, úgyhogy semmi sem tart vissza, hogy tobzódjak a gyümölcskenyereken. Ezek az egyszerűen elkészíthető, mégis nagyon változatos édességek a kedvenceim. Fehércsoki máz: mmmmmm!
Hogy aztán jöjjön egy emberes arculcsapás: két oldalas leveskocka pótló hirdetése.
Feledtetésnek ott van a Mautner-féle Brunch! Istenien hangzik mind, már csak egy nyugis délelőtt kellene hozzá.
Lila Füge is kitett magáért, ilyen szilveszteri buliba én is szívesen mennék, gorgonzolás-fügés bruschettát eszegetni.
A borok is kaptak pár oldalt, kell majd egy kis idő átböngészni. A legjobban a besorolások tetszenek, mi szerint vannak pl. "kandallós-romantikus" borok és hasonlók.
Az egész újságból a legnagyobb kedvencem a vörös koktélos rész. Ritkán állok neki itton koktélt pancsolni, viszont nagyon csípem őket. Egy jó málnás margaritára szívesen befizetnék.
A szarvasgombát továbbra sem szeretem túlzottan, viszont a balatonszemesi Kistücsök étterem séfje által összeállított, a szezon hozzávalóira építő menü minden egyes apró morzsáját imádnám! Különösen a rántott csicsóka tetszik, céklás majonézzel.
Van még az újságban tea, forró csoki meg egy emberes bécsi gasztrotúra. Kár, hogy nem egy évvel ez előtt olvastam ezt. Elteszem a cikket, hátha még járok arra a közeljövőben.
Ennyi fért az új magazinba. Igazán arra leszek kíváncsi, lesz-e ismétlése ilyen erős kezdés után.
Napi mosoly
Egy varjút figyelni, ahogy megpróbál feltörni egy diót. Felszáll vele jó magasra, aztán leejti a betonra. Addig-addig, össze nem törik és ő hozzá nem fér a beléhez. Hogy aztán újrakezdje az egészet.
Szamos Cukrászda és marcipán-csokoládé múzeum, Esztergom
Egy esztergomi kirándulást nekem önmagában is megért ez hely. Eddig egy csoki-múzeumban voltam, Barcelonában. Az nagyobb volt és tágasabb, de itt lelkesedés és kedvesség hatotta át a teret.
A cukrászdában kezdtük, süteménnyel és kávéval. Régebben Központi Kávéházra hallgatott ez a hely, egyike Esztergom viszonylag sok, központi helyén osztozkodó cukrászdáinak. A belső tér immár 150 éves, de 2006-ban alaposan felújították. A patinát sajnos nem sikerült megőrizni, de ettől még kellemes, amolyan régimódi cukrászdás maradt a belső tér. Középen egy nagy vitrinben marcipánból faragott szent korona kápráztatta el a gyerekeket, illetve a belső udvar mini játszótere is nagyon szimpatikus gesztus.
A sütemények, bonbonok a szokásos Szamos-kínálatot vonultatják fel. Éppen ezért pont olyat választottam, amit máshol nem láttam. Egy vanília-arabica fanázianevű kávés habdesszertet, a tetején kávélikőrös zselével. Könnyű volt, és a nevéhez mérten illatos.
A kávéink, kapucsínóink meg a többi süti színvonala megfelelt az elvárásainknak, úgy tűnt a jövő-menő vendégek is szívesen ücsörögnek itt. Ahogy elnéztük őket, főleg helyiek lehettek, szóval nem egy turistákra építő helyről van szó.
Így feltöltekezve caplattunk fel az emeletre, ahová a múzeumot telepítették. A belépő, a drágábbik 600 forintos kóstolásra is feljogosít. Így kap az ember három szem bonbont, ami szerintem igen udvarias ajánlat. A múzeum részletesen bemutatja a csoki és a marcipán történetét a világban és Magyarországon is. Sok hozzávaló, illetve régi szerszámok sorakoznak. Egyik üvegfal mögött pedig egy cukrász formázza rendületlenül újra és újra a csokicsónakokat, amiket aztán 1:1-es, némi borral higított marcipánnal tölt meg. A friss alkotás valóban páratlan!
A kiállítótér másik dísze egy szinte teljes, a 30-as évekből származó cukrászda-berendezés. Ha a gyerekek hagyták volna, még óriákig elnézegettem volna.
A cukrászda normál nyitvatartás szerint működik, a múzeum szombat-vasárnap van nyitva, de csoportoknak, kérésre hétköznap is kinyitnak.
Nálam ez a csokoládé hónapja
November, sötét reggel, sötét este, szóval hatalmas szükségem van a csokiban rejlő melegségre, édes ízre, meglepő kombinációkra és élvezetre. Még nagyon-nagyon messze van a karácsony, nem is szeretnék vele még olyan behatóan foglalkozni, ahogy ezt a kereskedelem ránk akarja tukmálni. De lehet már kísérletezni, és persze igen-igen jókat enni.
Volt nekem már egész menüsorom csokira, erre a hónapra meg egy csomó dolgot tervezek: esztergomi csoki-marcipán múzeumos kirándulást, egy csodás forrócsoki-lelőhely bemutatását és persze jó néhány receptet, ötletet is.
Volt nekem már egész menüsorom csokira, erre a hónapra meg egy csomó dolgot tervezek: esztergomi csoki-marcipán múzeumos kirándulást, egy csodás forrócsoki-lelőhely bemutatását és persze jó néhány receptet, ötletet is.
Instyle web ajánló
Van egy olyan érzésem, hogy viszonylag kevés gasztroblogger olvasgatja olyan szenvedéllyel a női magazinokat, mint én. Szóval azoknak, akik nem nézegetik megszállottan a divatoldalakat, gondoltam elmesélem, mit találtam a novemberi Instyle-ban. Többek között gasztroblogokat, sokat a kedvenceim közül. Starfokker, Notburga, Édesem, Sajtkukac! Gratulálok!
Luxus hamburger
A múlt héten két - szintén kisgyerekes - barátnőmmel vad, esti kicsapongásba kezdtük. A kiszemelt helyen zárkörű rendezvény volt, így jutottunk el egy réges-régi helyre. Már az is meglepett, hogy még mindig ott van, ahol. Az Irish Cat-ről van szó, a Kálvin téren. Ritka, hogy az ember hirtelen 10-15 évvel korábbi énjével szembesül egy szórakozóhely által. De ha már ott volt, lebattyogtunk a zöld lépcsőn.
Nem kellett volna. Mi vacsorázni akartunk, ahogy mások is. Majdnem éhen maradtunk, mégpedig azért, mert az étel meglehetősen rossz volt. A nachos-ra például a lerosszabb zacskós kiszerelésű szószt is kenterbe verő szönyűséget borítottak, ami ráadásul olyan csípős volt, hogy más ízt nem is lehetett érezni.
A koktélok ízükben még csak meg sem próbálták imitálni az eredeti változatokat. Alkoholt pedig csak nyomokban tartalmaztak. Értem én, hogy így próbálnak vigyázni az egészségünkre, de elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy eldöntsem, akarok-e inni vagy sem.
Az egyetlen fogyasztható étel az én hamburgerem volt. Nem tudom, mikor alakult ki, de mostanában egyre több helyen eszek hamburgert. Nem a gyorséttermekben, hanem a szép, leülős rendes éttermekben. A Dérynénél például kifejezetten elégedett voltam: óriási hamburger, mellé csípős saláta, pár szem sült krumpli is.
Aztán rájöttem, hogy hát ezt igazán előállíthatnám itthon is, semmi akadálya az egésznek. Így született meg az én itthoni hamburgerem, ami egyetlen ponton találkozik a gyorséttermivel: én is kész zsemlét vettem. Egyszerűen nem volt energiám nekilátni elkészíteni a sajátomat, pedig sok jó recept van erre is a neten.
Luxus hamburger
A húspogácsa nálam egyszerű, lapos korongként megsütött fasírt volt. Fél kiló darált pulykahúshoz 1 tojást, 2 kanál zsemlemorzsát, sót, borsot adtam. Forró olajban sütöttem ki a tenyérnyi húspogácsákat.
Amitől igazán luxus lesz a dolog, az a gombás körítés: 20 dkg csiperkét vékonyan felszeleteltem. 5 dkg felcsíkozott bacon szalonnával és 1 kis fej hagymával együtt ropogósra sütöttem. Alálöttyintettem 2 kanál whiskey-t, amit elforraltam. A végén pedig belekevertem 1 kanál mustárt is.
Ezzel a gombás keverékkel kentem meg a zsömléket. Aztán került rá a forró húspogácsa, amire egy sajtszeletet tettem. A sajt szépen leolvad, imádom! Sok salátalevél, paradicsom és uborka szeletek, ketchup, majonéz a további opciók. Ezeket érdemes mind az asztalra sorakoztatni, hogy ki-ki magának rakja meg kedve szerint a hamburgerét.
Napi mosoly
A múlt héten minden reggelemet bearanyozta ez a fa az ovi udvarán. Ma már majdnem csupaszon, szürkén álldogált, de gyorsan előkerestem a képet, amikor még királyi pompájában uralkodott. Olyan jól esett nekem ez a múlt heti arany színű ragyogás.
Kelbimbó sörös sajtmártással
Csupa kesernyés íz, nem éppen a gyerekek kedvence. Ők csak a lisztbe forgatott csirkekockákat meg a rizst ették meg mellőle.
300 g kelbimbót egy tepsibe szórtam, mivel picik voltak, egyben hagytam őket. A nagyobbakat érdemes félbe vágni. Megszórtam sóval, és arab fűszerkeverékkel (helyettesíthető borssal, pirospaprikával, római köménnyel és fahéjjal). Locsoltam rá egy kevéske olívaolajat. A sütőt 200 fokra előmelegítettem és a kelbimbót 20-25 percig sütöttem.
A sajtmártáshoz azt a serpenyőt használtam, amiben előzőleg megsütöttem a lisztbe forgatott csirkefalatkákat. A maradék zsiradékba beleszórtam még egy kanál lisztet, kicsit megpirítottam. Felöntöttem 3 deci sörrel és elforraltam. Jól besűrűsödött. Ekkor adtam hozzá a felkockázott 10 dekányi brie sajtot. Gyorsan elolvadt, elkeveredett. Még egy kis szerecsendióval fűszereztem és már tálaltam is.
Napi mosoly
A 2-es számú gyermek üres műanyag palackokat hurcol az ágyába és iszonyú patáliát csap, ha megpróbálom kivenni. Hiába gyűjtjük szelektíven a szemetet, ha nem engedi levinni a gyűjtőbe. Vajon mennyire kóros, ha egy gyerek ilyen mély viszonyt ápol az ásványvizes palackokkal?
Birsalmás lilakáposzta
A legjobban némi sült kacsához, libacombhoz passzolt volna, de mi egyszerű sült csirkéhez ettük. Hatalmas adag lett, 4 felnőtt és 4 gyerek evett belőle.
1 lilakáposztát négybe vágtam, torzsáját kivágtam és vékonyra szeleteltem. 1 hagymát felkockáztam. Mély serpenyőben 1 kanál zsírt olvasztottam, ezen megfuttattam a hagymát. Sóztam, borsoztam. Hozzáadtam a káposztát, összeforgattam.
1 birsalmát meghámoztam, magházát eltávolítottam és feldaraboltam. A káposzta tetejére pakoltam. Az izgalmak kedvéért adtam hozzá egy kis fahéjat és római köményt is, de tényleg csak egy alig észrevehető mennyiséget.
Decinként aláöntögettem úgy 3-4 dl vörösbort, ezzel főztem fedő alatt. Amikor elpárolgott, pótoltam. Nagyjából fél órán keresztül fődögélt így a káposzta és a birsalma, jól meg is puhult mindkettő.
Borsós tészta
Van ki e találmányt nem ismeri? Képzeljétek, vannak ilyen emberek.
A kisgyerekes anyukák első számú favoritját prezentálom most. Ez aztán tényleg 10 perc alatt készül el! És akkor már azt is beleszámoltam, amíg felforr a tészta főzővize.
Ugyebár a tészta az alap: gyakorlagilag bármi jó, szélesmetélt, bavette, makaróni, spagetti. A személyenként kb. 8-10 dekányi tésztát és a fagyasztóból előkapott maréknyi borsót együtt sós vízben szépen megfőzzük, lecsepegtetjük.
Közben apróra vágok 1 gerezd fokhagymát, kevés olajon egy serpenyőben pár pillanat alatt megpárolom. Kiszedem. Felcsíkozok pár szelet füstölt sonkát, szintén megpirítom. Ezt is kiszedem. A serpenyőbe beleöntök 1 dl tejszínt, lezárom a lángot. A tejszínbe beleforgatom a tésztát és borsót. A tetejére rászórom a megpirított sonkát, fokhagymát. Végül pedig reszelek a tetejére egy csomó sajtot, lehetőleg parmezánt.
Egy másik változatban kéksajtot és csirkemell falatkákat pakolhatunk az öntetbe. Vagy akár kolbászt meg ementálit, ha valami férfiasabbra vágynánk.
Elmosogatni sokkal tovább tart, mint elkészíteni.
Sushi készítése otthon
Belevágtam, és sikerült. Három hete a Chefparade főzőiskolában jártam sushi kurzuson. Egy kedves japán srác tartotta, aki egyébként festőművész. A Chefparade óbudai helyszíne egyébként egészen fantasztikus, mindenkinek saját főzőpult és felszerelés, tetőablakokból sok-sok fény és egy régi épület szépségei modern átiratban.
Az órán mindent átvettünk szép sorjában, a rizs mosásától kezdve, és a végeredmény egy részét haza is hoztam. Annyira meggyőző volt a teljesítmény, hogy hirtelen azon kaptam magam, egy csomó embert hívtam meg sushi-vacsorára.
Csak akkor rémültem meg egy picit, amikor ott álltam egyedül és tudtam, hogy nemsokára jönnek az emberek. Szerencsére a Culinarisban sikerült minden hozzávalót megszerezni, így legalább ezen nem kellett idegeskednem.
Továbbra sem állítom, hogy nagy szakértő lennék, de azt hiszem viszonylag jó minőségű sushit sikerült előállítanom.
A rizzsel kezdődik minden. Először is be kell szerezni a megfelelő, sushihoz való rizst. Aztán kb. 20 percig langyos vízben mosogatni, simogatni, lötyögtetni. Többször átöblíteni, amíg a víz tiszta marad és már nem fehér.
A rizst mindenféle ízesítés nélkül főzzük, annyi vizet kell ráönteni, hogy egy ujjnyival legyen több, mint maga a rizs. Aztán lefedni és hagyni megpárolódni, kevergetés nélkül. Sajnos az én tűzhelyemen ez azt is jelentette, hogy az alja leég. De erre a tanárunk is figyelmeztetett, hogy előfordulhat.
A megpuhult rizst átszedjük egy tálba és ekkor ízesítjük. Megfelelő japán ecetet használunk hozzá, illetve cukrot és sót. Szerencsére ma már lehet előre bekevert öntetet is venni, így én e mellett szavaztam. Annyi ecetet kell ráönteni, hogy halványan, de azért érezhetően édeskés íze legyen, de azért semmiképpen sem átütő.
Aztán hagyjuk az egészet kihűlni.
A rizshez mindig vizes kézzel érdemes nyúlni, így nem ragad oda a kezünkhöz.
Nigiri
A nigiri az egyik legegyszerűbben elkészíthető változat. Szabály szerint 25 grammos hosszúkás gombócokat formázunk a bal kezünkben forgatva, majd egy szelet halat, tojást vagy zöldséget nyomunk rá. Díszítésként esetleg még egy nori csíkkal átfoghatjuk az egészet.
Maki sushi
A kis tekercsek elkészítése sem túlzottan bonyolult. A tekerést segítő bambusz lapra fektetjük a nori (alga) lapot. A fényesebb fele legyen kívül, alul. Vizes kézzel vékony rétegben rizst nyomkodunk rá, a tőlünk távolabb eső szélen kihagyunk 2-3 centis részt. A hozzánk közelebb eső részre fektetjük a tölteléket, majd az egészet jó szorosan feltekerjük. Végül már csak annyi feladat maradt, hogy éles késsel felkarikázzuk az alkotást.
A "töltelék" lehet nyers hal (lazac, tonhal vagy más jó minőségű tengeri hal), párolt rák, ubokra, avokádó, vékony lapként megsütött rántotta. Ezeket kombináltam kedvem szerint. A legnagyobb kedvencem azonban egy cseppet sem hagyományos japán kombináció: krémsajt és kaviár. Mmmm...
A sushi élvezetéhez még szükség van pár apróságra, értelemszerűen pálcikára, hogy legyen mivel mártogatni a wasabival ízesített szójaszószba (szigorúan és csakis a japán szójaszósz alkalmas erre), és persze savanyított, rózsaszín gyömbérszeletek, hogy még teljesebb legyen az íz.
Mazsola konyakszirupban
Mivel a végeredmény nagyon-nagyon édes, ezért kell alá valami olyasmi is, ami lágyítja az ízeket. Így jutottam el a tejberizshez. De a lényeg a mazsola!
Egyébként nem főztem teljesen sziruposra a konyakot, meg akartam őrizni minél több ízét, éppen csak az alkoholtartalmát párologtattam el.
1 marék mazsolát beáztattam 1 órára 1 dl konyakba. Tettem mellé egy darabka fahéjat is. Felforraltam, majd addig főztem, amíg az alkohol elpárolgott belőle. Ez kb. 5-6 perc. Amikor langyosra hűlt belekevertem 2 kanál mézet. Ez utóbbitól lett jó sűrű és szirupos. Az ízek így együtt egyszerűen fergetegesek.
Mosolygós délután
Ez nem csak egy szimpla napi mosoly, hanem egy egész délután. Elmentem a Karamell kávézóba (Kékgolyó u. 28.) Ott találkoztam egy kedves, csupa szív lánnyal, Évivel és az ő alkotásaival és még van húsz tehetséges magyar kézműves dolgaival. Fülbevalók, nyakláncok minden mennyiségben, plusz táskák, neszeszerek, sőt vázák. Rongybabák, vagyis filc mézeskalács emberkék, konyuló fülű nyulak és társaik.
Ittam egy isteni forró csokit, ettem egy szuper muffint és sokat beszélgettem. (Remélem nem túl sokat.)
És közben élveztem Burka Károly zongorjátékát. Minden hónap első csütörtökén ebben az élményben lehet nektek is részetek.
A Karamell kávézónak és a Magyar Kézművesek Boltjának (egy helyiségben található a kettő tehát nem kell túl messzire menni) is van Facebook oldala, lehet őket buzgón like-olni! Én legalábbis innen ismerem őket, ennek köszönhetem, hogy ma ennyire jó élményekben volt részem.
Pikáns őszi leves
Ha grillezzük- sütjük a zöldségeket sokkal mélyebb lesz az ízük, mint amikor bő vízben, hosszú forralással lúgozzuk ki belőlük az ízanyagokat. Ha pedig olyan hozzávalók is felmerészkednek a porondra, mint a birsalma, a cékla meg a chili, a végeredmény egészen izgalmas lesz.
Hozzávalók 4 személy részére: 1 póréhagyma, 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, 1 birsalma, 1 cékla, 1 kápia típusú paprika, 1 piros chili, 1 dl fehérbor, 1 kanál olaj, 6 dl húsalaplé, 2 evőkanál tejszín, 4 vékony szelet füstölt sonka, 2 evőkanál méz, só.
Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk, kimagozzuk és hasonló méretű, 2-3 centis kockákra vágjuk mindet. A zöldségkockákat összeforgatjuk 1 kanál olajjal, majd egyenletesen elosztva egy tepsibe terítjük. A fehérbort aláöntjük és fóliával lefedjük. 15 percig fólia alatt sütjük a 200 fokos sütőben, majd a fólia eltávolítása még 15 percig grill fokozaton sütjük. A megsült zöldségeket pürésítjük, felöntjük a húslével és összeforraljuk. A tányéron pár csepp tejszínnel díszítjük.
Időközben elkészítjük a chilis-mézes sonkát is. Ehhez kimagozunk egy chilit, és apróra kockázzuk. A paprika húsát összekeverjük a mézzel. Száraz serpenyőben megsütjük a sonka egyik oldalát, megfordítjuk és a már megsült oldalt megkenjük a chilis mézzel. Így a paprika húsa nem ég meg, viszont a lecsorgó méz egy része karamellizálódni fog. A forró levest a sonkaszeletekkel együtt tálaljuk.
Bolognai melegszendvics
Szégyellem magam. Tudom, hogy ez az olasz kulinárium totális megcsúfolása, sőt olyannyira randa, hogy egy emészthető fényképet sem sikerült összehoznom.
De mégis azt mondom, hogy finom! Nálam ez a lényeg. Meg időnként a maradékfelhasználás. Most például 1 adagnyi úgynevezett bolognai mártás (paradicsomos, darált húsos) dolog maradt a frizsiben. Kevertem hozzá 1 tojást, 1 kanál tejfölt meg rengeteg (kb. 10-15 deka) reszelt sajtot. Az egészet kenyérszeletekre halmoztam, sütőben grilleztem és jóízűen bekajáltuk. Ennyi.
Araz étterem a Zara hotelben
Tegnap egy hét fogásos ebédet ettem végig, mint a sajtó jeles képviselője az Araz étteremben. Ha véletlenül nem tetszett volna, akkor most mélyen hallgatnék róla, de lévén, hogy egyszerűen lenyűgöztek, mesélek.
A Dohány utcában, az egykori Continental szálló most új fényben tündököl. Az étterme sem egy szokásos hotel-étterem, az utcáról van a teljes értékű bejárata. Engem már eleve meg lehet fogni a dizájnnal, úgyhogy elégedettem bólogattam a bézs-fekete-arany kombináció láttán. (Nem tudom, bevallhatom-e nyilvánosan, hogy a mosdótálak mögötti csempét percekig nézegettem, sőt meg is simítottam.) Mondjuk, ez az elegánsra hangolt helyszín jobban illik egy esti alkalomhoz, mint ebédelni a szürke felhőkkel egyre nyomasztóbbá alakuló déli órákban.
Az ebéd alapkoncepciója egy időutazás volt, a pesti belváros és kicsit tágabban értelmezve, az egész magyar gasztronómia területén. A séf, Barka Áron, szerencsére csak ihletet merített az elmúlt századokból, de ízig-vérig mai ételeket varázsolt. Inkább csak a hozzávalókban fedeztem fel a múltidézés szándékát, hiszen felvonult a gersli meg a libamáj, a fürj, a köles, a birsalma, a fogas és a bárány is. Az őrölt pirospaprika, a hagymás rántás teljes mértékben kimaradt a sorból. A rozmaring illata viszont végig ott lebegett az ételek felett, a teljes menüsort és a hozzá tartozó magyarázatot, illetve borokat itt lehet elolvasni.
A legkiemelkedőbb fogás számomra a fácán esszencia (vagyis leves volt) némi öreg serryvel megbolondítva.
Kekeckedni is tudnék persze, a friss zöldségek, gyümölcsök teljesen kimaradtak a szórásból, nekem egy kicsit hiányoztak a sokféle hús és gabona mellől.
Mindez szép és jó ugye, nagyon kitettek magukért a megnyitó szellemében. Én persze rögtön az a la carte étlapot követeltem. Kiderült, hogy még napi menü is van ebben a varázslatos étteremben: 990 és 1190 forintért két, illetve három fogás. Szerintem ez így nagyon tisztességes, változatos és szimpatikus.
Ahogy az étlap is, francia illetve magyar szekcióval, elfogadható árakkal. Azt hiszem vissza kell majd ide térnem, hogy megnézzem magamnak mit tud a "Túrós csusza, ahogy kell" meg a konfitált borjúpofát "folklór" módra.
Rák-curry
Miközben ettük a curry eredetéről beszélgettünk. A receptem cseppet sem autentikus, csupán egy, a Pannon síkon elérhető halovány utánzat. Viszont nagyon jó, fűszeres, csípős, a kókusztejtől meg kellően krémes is. Az se hátrány, hogy egészen gyorsan elkészül.
Szóval, curry ezerféle van, indiai, thai és szinte minden távol-keleti népnek még pár saját. A curry fűszereverék, nagyon sokrétű ízekkel. Általában csípős, sokszor sárga, de van vörös és zöld is. A konyhánkba érkezhet por vagy paszta alakjában is.
A curry ezen kívül a britek által gyarmatosított indiai fűszeres egytálétel. Nos, ez meg itt az én változatom, pár ezer kilométernyire Indiától.
Rák-curry
Mi került a 4 személyes adagba? 1 kis fej hagyma, 1 kanál vaj, 2 répa, 1 piros húsú paprika, 15 dkg zöldhüvelyű zöldbab, 20 dkg koktélrák, 1 evőkanál madraszi currypor, 1 kiskanál fekete mustármag, fél kiskanál római kömény, 2 evőkanál paradicsompüré, 1 dl kókusztej, só.
Hogyan készült? A vajon megpároltam a felkockázott hagymát, hozzáadtam a szintén felkockázott répát, paprikát. Rászórtam a fűszereket is. Pár percig így pároltam. Belekevertem a kókusztejet, paradicsompürét. Felforraltam és puhára főztem benne a zöldségeket.
Ha túl sűrű lenne, lehet bele önteni egy kis vizet is.
A rákot és zöldbabot csak a legvégén tettem bele, hogy ne főljön szét. Ezeket csak kb. 5 percig főztem a raguval együtt. Végül rizzsel tálaltam.
Babos-olívabogyós sertéskaraj
Továbbra is az olyan ételek a nyerők nálunk, amiket csak bedobálok a tepsibe, aztán mehet be a sütőbe. Pár óra múlva, akár játszóterezés után pedig csak ki kell venni és megenni! Ezt most azért mesélem el, mert egyszerű elkészítése ellenére is csodásan jól sikerült.
Ezúttal 4 szelet sertéskarajt találtam a mélyhűtőben. Aláöntöttem 2 dl vörösbort. Került mellé egy fej meghámozott fokhagyma, 2 kisebb vöröshagyma négybe vágva, 1 piros húsú paprika, 2 maréknyi koktélparadicsom is. Fűszereztem sóval, borssal, nagyon kevés fahéjjal és római köménnyel. A legtitkosabb hozzávaló pedig egy marék mazsola lett. Fóliával lefedtem, aztán ment a 200 fokos sütőbe.
Amikor másfél óra múlva kiszedtem a sütőből, rászórtam még egy doboz lecsöpögtetett babkonzervet és két evőkanányi feldarabolt fekete olajbogyót is. Ezt csak annyi időre tettem vissza, amíg kifőtt mellé a tészta és ezek a hozzávalók is átmelegedtek.
Segítsüti mosoly
A tegnap este lezárt Segítsüti történetében nagy pillanathoz érkeztünk: az AXA 2 millió forintot ajánlott fel Limara süteményéért! Az egész csapat lenyűgözve áll a fejlemény előtt. A licitálók egyébként is óriási nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot, a végösszeg meghaladja a 2.700.000 forintot!
És azoknak sem kell keseregniük, akik úgy érzik, hogy ezek az összegek nem az ő lehetőségeikhez szabottak. A következő napokban újabb meglepetések kerülnek porondra, érdemes ezért figyelni a segitsuti.hu oldalt! Sőt a Marsbéli bolttól is hamarosan rendelhetők lesznek a kóstolóadagok.
Klári-féle zakuszka
Klári már évek óta hozta nekem a kóstolót a zakuszkájából, ami egyszerűen isteni volt. Nekem mindig úgy tűnt, hogy végtelenül bonyolult elkészíteni, de mint kiderült, csak az óriási mennyiséggel lehetnek gondok. Lévén, hogy ő tízkilós nagyságrendekben gondolkodik. A receptje is 7 kiló hozzávalót sorol fel, amit én jelentősen csökkentettem.
A lényeg, hogy minden hozzávalóból ugyanannyit, például 1-1 kilót kell venni: piros húsú paprikát, padlizsánt, zellert, almát, répát és hagymát. Illetve 1-1 liternyit a paradicsomléből és olajból.
Én a paprikát és a padlizsánt előre megsütöttem a sütőben, majd lehúztam a héját. A zellert, almát, répát nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a hagymát pedig apróra vágtam. Kevés olajon pirítani kezdtem a hagymát, répát, egy idő után hozzáadtam az almát és zellert is. Végül felöntöttem paradicsomlével és puhára főztem. Hozzákevertem a paprikát és padlizsánt és az egész masszát durvára pürésítettem botmixerrel.
Még forrón üvegekbe szedtem és annyi olajat öntöttem rá, hogy befedje.
Mivel én csak egy üvegnyit csináltam, a hűtőben tartom, de elvileg lezárva, a kamrában tárolva egész télen csemegézhetnénk belőle. Sült húsokhoz, szendvicshez, tulajdonképpen szinte bármihez jól menő ételről van szó és télen mindig jól jön egy nagy adag zöldség.
Napi mosoly
Titokban, némi lelkifurdalással körítve befalni két fánkot, mielőtt kiszállnék az autóból.
VKF! Menü gombákkal
Tényleg csak pár éve vagyunk jóban, én és a gomba. Nagyjából azóta, hogy felfedeztem a konzerv sampinyonok kívül is van élet, de még milyen élet! Vargánya, kucsmagomba és rókagomba. Ezek lettek azóta a kedvenceim. Így aztán nem is volt nehéz egy egész menüsort alkotnom, csupa gombás étellel, az aktuális VKF! kiírásra. Ha Alíz azt mondja, hogy minden gomba jó gomba, akkor higyjünk is neki.
Illetve az édességnél elakadtam: szarvasgombás csokitortát terveztem, de végül rájöttem, hogy akárhogy igyekszem is, a szarvasgombát egyszerűen nem tudom megszeretni. Még nőnöm kell ehhez a feladathoz.
Raguleves vargányával
Húslevest főztem, csirke aprólékot, répát, petrezselyemgyökeret, hagymát főztem puhára sóval, borssal ízesített vízben. Leszűrtem. A zöldségeket apróra vagdostam, a hús bőrét lehúztam, kicsontoztam és szintén felkockáztam.
A leszűrt húslevesbe beleszórtam a felvagdosott hozzávalókat, illetve kb. 10 deka borsót és felkockázott vargányagombát. 1 csapott kanál lisztet és 2 kanál tejfölt elkevertem, hozzáöntöttem 1 merőkanálnyit a levesből, majd visszakerült az egész a levesbe. Beforraltam. Tálalás előtt még egy jó adagnyi friss petrezselyem zöldjét is szórtam a levesbe.
Báránymáj tákronyos, szőlős rókagombával
Két serpenyőt használtam. Az egyikben 2 kanál zsíron, alacsony lángon megsütöttem a kb. 1-1,5 centi vastagra szeletelt báránymájat.
A másik serpenyőbe, szintén pici zsírra dobtam 1 kis fej nagyon apróra kockázott hagymát. Megsóztam és üvegesre pároltam. Felöntöttem 2 kanálnyi konyakkal. Amikor elpárolgott az alkohol, beleszórtam két maréknyi megmosott rókagombát, egy maréknyi felezett, magozott szőlőt. Összeforgattam, pár perc alatt megpirítottam. Végül sok friss tárkonnyal és frissen őrölt borssal is ízesítettem.
Szélesmetélttel tálaltam.
A blogomon egyébként nincs túl sok gombás recept, de azok egytől egyig elég jól sikerültek, úgyhogy csak azt tudom mondani, érdemes kísérletezni az erdei gombákkal.
Segítsüti ősz: Lehet licitálni!
Ismét itt vannak az ínycsiklandozó sütik, amelyekkel ezúttal az. I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikát Budapesten és a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikáját támogatjuk. A sütikről, az egész ügyről mindent elolvashattok a www.segitsuti.hu oldalon, itt lehet licitálni is (regisztráció után).
Jómagam Marmalade csokis csodáját szeretném bemutatni. Egykor együtt kezdünk az NLC-n blogolni, és nem tagadom, hogy a kisgyerekes élményanyag, a játszóterezés és hasonlók hoztak igazán közel minket egymáshoz. Azt is tanúsíthatom, hogy ami Marmalade konyhájából kikerül, az csak isteni finom lehet, de különösen érvényes ez a sütijeire. Licitre fel tehát!
Értelmező szótár egy kétéveshez
Fontossági és előfordulási sorrendben.
NEEEEM! = nem (minél hangosabban, annál inkább nem)
Papa = apa, nagypapa, nagymama és mindenki aki a családnak ahhoz a részéhez tartozik
Nyauuu (korábban cici) = anya/macska
Vau = kutya
fffff = fúj a szél / forró étel, amit meg kell fújni / tetszőleges vonat / Thomas, a gőzmozdony
sszszsz = víz
nyammmm! = kaját, azonnal! (száj felé vagy a kiszemelt étel felé történő mutogatással)
teee = tej (tejet kérek, most!)
brrr = autó/műanyag kismotor
Bob = Bob, a mester
Ghho = Gordon, a nagy kék mozdony / gomb a liften / gomba a mesekönyvben
vó = jó (bólogatva)
De a leggyakoribb: ööööö / aaaa / uu = bármi más (sok mutogatással, mimikával megspékelve, anya meg találgasson)
Répás lencsefasírt fokhagymás mártogatóssal
Így messziről majdnem úgy néz ki, mint egy rántott hús, de amikor beleharapsz egészen mást kapsz. Egyszer a Pata Negra tapasbárban ettünk rengeteget az ő lencsekrokettjükből. Akkor még azt gondoltam, hogy képtelen lennék én is elkészíteni. Szerencsére itt van nekem ez a rengeteg blog, lehet böngészni és bátorságot meríteni. Például Duende szépséges fotói.
Én azt csináltam, hogy éppen annyi vízben, amennyi ellepi megfőztem 10 dkg vöröslencsét, 1 lereszelt répával. Sóztam, borsoztam, fűszereztem őrölt szerecsendióval is. Villával összetörtem és vártam, hogy egy kicsit lehűljön. Hozzákevertem 1 tojást és annyi lisztet, hogy valamennyire formázható legyen. Azt hiszem kb. 4 kanálnál álltam meg. Így is nagyon puha, lágy lett a massza, de azért már bele lehetett forgatni a zsemlemorzsába és óvatosan a forró olajba csúsztatni. Végül mindkét oldalon megsütöttem.
A képen is látszik, hogy egy kicsit elformátlanodtak, nem lettek szép korongok, de amikor megsül, már egyáltalán nem puha, inkább jól kézbe fogható kis fasírtok lesznek.
Mivel ez egy kicsi, alig 2 személyes adag, tényleg a magam örömére készült. Csináltam is hozzá egy lereszelt fokhagymából, 1 kanál tejfölből, 1 kanál majonézből és 1 lereszelt uborkából mártogatóst. Nagyon jól illett hozzá.
Napi mosoly
Ha már folyton esik, legyen az ember lányának Hello Kitty mintás gumicsizmája. Nem?
(A macskafej az oldalán van, csak egyszer-egyszer)
Napi mosoly
Lehet csodás egy olyan nap, amikor az ember kialvatlanul ébred, tucatszám használja a zsebkendőket, el van úszva a határidős munkával, stb? Ó igen! Ha sikerül rávenni a gyermeket, hogy zokszó nélkül ott aludjon az oviban, aztán némi dolgozás után beülni a Babelbe. Nos, ők újfent felülmúlták minden várakozásomat, sikerült is bearanyozniuk a napomat.
A karalábéleves meg a tárkonyos "sült" fagyi sem volt éppen rossz, de a főételnek választott langyos burrata! Zseniális, komolyan. A körete nagyon tavaszias így az őszben, de mennyei: spárga, újkrumpli, meghámozott (!) koktélparadicsomok és egy áttetsző, forró paradicsomos öntet mindezen.
Aztán még a Csarnokba is bementem: erdei gombák, báránymáj és egy nagy darab marhahús levesbe.
Túrós kevert sütemény
Még nem unjátok a kevert sütiket? Az az igazság, hogy nincs ennél egyszerűbb dolog a világon, én pedig túlságosan lusta vagyok, hogy túl gyakran kísérletezzek ennél bonyolultabb dolgokkal.
Most újraindult az ovis anyukák kórusa, hetente egyszer énekelünk, aztán időnként fellépünk az ovisaink előtt. Szuper időtöltés és még jobb, ha előtte-utána eszegetünk egy kis sütit, forró tea is szokott lenni a torkunk karbantartására.
Ezúttal túrós tésztát készítettem. 250 g (egy csomag) túró volt kiindulópont. Ehhez kevertem hozzá 1 pohár joghurtot. Aztán a joghurtospoharat használtam mércének és kimértem vele 1 pohárnyi cukrot, fél pohár olajat. Jól összekevertem, adtam hozzá 3 tojást is meg egy csomag vaníliás cukrot, 1 citrom lereszelt héját. Végül 3 pohárnyi, 1 csomag sütőporral elkevert lisztet is. Összeforgattam az összes hozzávalót, elég ragacsos lett a végeredmény, amit a sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam.
Felkockáztam 2 nagy almát, 2 őszibarackot, amit meglocsoltam a citrom levével, hogy ne barnuljon meg. Rászórtam 1 kanál cukrot és összekevertem. Ezt rászórtam a tésztára.
180 fokon sütöttem kb. 35-40 percig.
Ez a tészta kicsit tömörebb, mint általában a kevert tészták, mert a túró kellemes rugalmasságot ad neki. Másnap is finom, puha maradt az a néhány morzsa a tányéron.
Török lencseleves
Nos, ez a leves is a Szultán konyhájának folyományaként készült. Teljes egészében nem sikerült tartanom magam a recepthez, de azért egy igencsak jól sikerült darabról van szó. Nem ez az első, és persze nem is az utolsó lencseleves a blogomon, egyszerűen oda meg vissza vagyok a hüvelyesekért. Bab, lencse meg csicseriborsó - valahogy mindig hozzák a formájukat, ami nekem nagyon is megfelel.
1 kanál olajon megpirítottam 1 apróra kockázott hagymát és 2 gerezd fokhagymát. Hozzáadtam 2 evőkanál paradicsompürét, 1 kiskanál őrölt pirospaprikát. Felöntöttem 7-8 dl vízzel, beleszórtam kb. 10 deka vörös lencsét, 5 deka rizst. Fűszereztem kakukkfűvel, szárított mentával, sóval és borssal. Puhára főztem. A vége felé beleszórtam 5 deka bulgurt is.
A tányérra halmozott sűrű levest joghurttal és friss mentával koronáztam. Nekem ez a savanyú íz nagyon hiányzott volna belőle. A szakácskönyv pirospaprikával és szárított mentával elkevert vajjal locsolja meg a levest. Az se lehet annyira rossz egyébként.
A nyár legfontosabb pillanatai
Ez a nyár sok mindent megváltoztatott. Bennem. Sokan olvassák a blogomat, tudom, akiket én és nem elsősorban a receptjeim érdekelnek. Nos, most nekik mesélek.
Június elején beültem az autómba, mögöttem két gyerek bóbiskolt, előttünk ott volt vagy 180 km autópálya. Amikor megszólalt ez a dal a rádióban szinte az első hangtól remegtem. Soha előtte nem hallottam, de hatással volt rám. Azóta szinte végtelenítve hallgatom a Csík zenekar gyorsan beszerzett CD-jét. Népzene. Számomra ez is egyfajta visszatérés valahova, ahonnan eljöttem.
Nem, nem a szerelmem múlt el. De két meghatározó dologban is dűlőre jutottam/jutottunk most a nyáron. Nem lesz házunk, amiről 2 évet álmodoztam. Lesz viszont egy nagy, tágas és napos lakásunk!
És végre azt is sikerült kitalálnom, hogy mivel fogok foglalkozni "szakmailag". Olyan ötlet és úgy merült fel, hogy azonnal tudtam ezt kell csinálni. Igazándiból csak visszatérek a régebbi dolgaimhoz. A közgazdászos énemhez.
Hogy ti itt, ezen a blogon mennyit éreztek ebből? Ezt még nem tudom. Szeretnék sokat-sokat írni, de az mintha már nem lenne annyira fontos.
Napi mosoly
A mai nap jelszavai: narancssárga esőkabát, melegszendvicssütő beüzemelése és forró csipkebogyó-tea.
A szultán kedvenc íze
A múlt heti szakácskönyvmustrámról lemaradt egy török recepteket tartalmazó könyv, Özcan Ozan A szultán konyhája. Könyvesboltokban nem nagyon fordulhat elő, hiszen 98-as kiadás - én is úgy kaptam kölcsön.
Egy varázslatos világ nyílt meg előttem ezzel a könyvvel. Eddig is szerettem a török konyhát, hiszen az egész Balkán ebből a forrásból táplálkozik. Ugyanakkor ez a könyv valószerűtlen töménységben tartalmazza a leghíresebb török recepteket, azokat a zöldséges, húsos vagy éppen túlédesített finomságokat, amiket akár a háremhölgyek meg a janicsárok is ehettek az Oszmán Birodalomban. Sajnos néhány félrefordítás nem könnyíti meg a hozzávalók beszerzését, de egy hétpróbás gasztrobloggeren az ilyesmi nem foghat ki.
A szultán kedvencét választottam, bár nem az eredetit, hanem a csirkés változatot készítettem el végül. A recept címe így ez lett:
Csirkehús tejszínes padlizsánpürével
Mi került a 4-6 személyes adagba? 1 kg lebőrözött, kicsontozott csirkemell, 3 kanál vaj, 4 gerezd fokhagyma, 1 hagyma, 2 paprika, 4 kisebb paradicsom, 1 kanál kapor, 2 kanál petrezselyemzöld, 1/2 kiskanál őrölt vörösbors, 2 dl csirke húsleves, só, bors.
A padlizsánkrém hozzávalói: 1 kg (3 nagy) padlizsán, 3 kanál citromlé, 2,5 dl tej, 2 kanál tejszín, 2 kanál vaj, 2-3 kanál liszt, 10 dkg kasseri sajt (én Trappistát használtam), só.
Hogyan készült? A csirkét 2 centis csíkokra vágtam. Fűszereztem. Megtisztítottam és feldaraboltam a hagymát, paprikát, paradicsomot. Apróra vágtam a zöldfűszereket.
A vajat felforrósítottam, megpirítottam rajta a húst. Hozzáadtam a zöldségeket, felöntöttem a levessel és puhára főztem. A végén beleszórtam a zöldfűszereket és fűszereztem.
A padlizsánpüréhez sütőben, magas hőfokon egészen puhára sütöttem a padlizsánokat. Amikor kicsit kihűltek, héjukat lehúztam, citromlével meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg. A padlizsánt pürésítettem.
A vajat felforrósítottam, rászórtam a lisztet és kevergetve hozzáöntöttem a tejet. Sűrűre főztem ezt a keveréket, majd hozzáadtam a padlizsánt. Amikor megfőtt, beleszórtam és jól beledolgoztam a reszelt sajtot.
A tányérra került a padlizsánpüré, a tetejére pedig a húsos ragu. Mennyei egy étel, nem csoda, hogy ez volt a szultán kedvence.
David Tanis varázslatos ízei
David Tanis: A Platter of Figs. Hogy ezt a könyvet miért cipeltem haza Amerikából? Magam sem tudom. A borítója fogott meg, két gyönyörűséges füge - a világ legcsodásabb gyümölcsei. A képek az egész könyvben csodásak, mindegyik egy-egy kis szépség, kedvet csinál az evéshez és ahhoz is, hogy az ember elmerüljön az elmesélni szándékozott történetekbe, egy nosztalgikus, utazások és gyerekkor emlékeit bemutató világba. (Az amazonos linken bele is lehet kukkantani a könyvbe.)
Egyébként Tanis egy mesterszakács, de tévéshow híjján errefelé nem túl ismert.
A szakácskönyvben menük szerint rendezte el az ételeket, minden menü egy-egy témakört dolgoz fel és még évszakok szerint is le lett osztva kinek-kinek a szerepe. Tavaszra például nyulat ajánl, nyáron csupa sárga vagy éppen csupa paradicsomos étel kerülhet a tányérra, ősszel Marokkóba meg Toszkánába kalandozik, télre jut a párizsi, az új mexikói meg az észak-afrikai konyha.
Ebből is látszik, hogy a receptek a világ minden tájáról összeszedett ihletből, de főleg a Mediterrán fűszereiből, kombinációiból táplálkoznak. Kipróbálásra én is egy elég jellegzetesen nyári és egyben mediterrán ételt, a provanszi pirítósokat választottam. A lényeg, hogy a szikkadt, megpirított kenyeret mindenféle finom masszákba tunkoljunk. Tanis sonkát is kínál hozzá, sárgadinnye és füge társaságában.
A recepteket sajnos nem sikerült tökéletesen reprodukálni. Ezúttal minden hozzávaló rendelkezésemre állt, viszont a robotgépem (egy év alatt a harmadik) romlott el. Ez is javíthatatlan. Így aztán a krémes állag reprodukálása helyett mindent nagyon apróra vágtam és mozsárban nyomorgattam meg egy kicsit. Azt hiszem valójában ez az autentikus eljárás, nem pedig a késes aprítóba szórni a hozzávalókat. Így viszont nem lett krémesen kenhető, hanem inkább amolyan salátaszerűen ehető az eredmény. Az ízek kombinációja viszont zseniális! Hiába, a franciák csak tudnak valamit.
Fűszeres diókrém
Mi került bele? 1 kis paradicsom, 1,5 csésze dió, 1 gerezd fokhagyma, 1/4 csésze olívaolaj, cayenne bors vagy csípős pirospaprika.
Hogyan készül? A paradicsomot meghámozzuk és feldaraboljuk. A hozzávalókat a robotgéppel pürésítjük, ha szükséges sóval, borssal tovább ízesítjük.
Tapenade, vagyis olívabogyókrém
Mi került bele? 1 csésze magozott olajbogyó, 2 szardella filé, 2 gerezd fokhagyma, 1/2 csésze olívaolaj.
Hogyan készül? A hozzávalókat robotgéppel pürésítjük. Ha szükséges sózhatjuk is, de a szardella általban elég sós íz az a masszának.
A krémeket megpirított baguette szeletekkel kínáljuk.
Utolsó, de XXL-es
Most vasárnap, augusztus 29-én - ezen a nyáron utoljára – leszek a Goubán, a Gozsdu udvar vasárnapi vásárán! Ezúttal XXL-es rendezvény készülődik, a Zsidó Nyári Fesztivállal összekapcsolódva, több, mint 60 vásározóval. Nálam szakácskönyvek, novellák és egy doboznyi százéves régiség is lesz.
Bereznay Tamás mai magyar ízei
Bereznay Tamás neve a Nők Lapjából csenghet ismerősen. Egyébként minden oka megvan arra, hogy büszkén mosolyogjon a könyve címlapján, ugyanis a köztársasági elnök díszvacsoráinak menüjét is ő szokta kitalálni, ami azért lássuk be, nem semmi. Az első könyve címe Mai magyar konyha, de azóta megjelent egy újabb, Süteményeskönyv címmel. Bereznaynak egyébként blogja is van, de sajnos nem mondanám igazi gasztroblognak, inkább a könyvekkel kapcsolatos promócióról szól.
Én az elsőt, a magyarosat vettem kezembe, amiről azt mondja a szerző, hogy régi nagy álma vált ezzel valóra.
A könyv a szokásos szakácskönyv alakzatot hozza: keménykötés, nagy formátum, vastag belívek. Még védőborító is van. A papír szép, kissé érdes felületű, a színek nem virítanak rajta, de ettől egyfajta kicsit nosztalgikus lesz a hangulata. A képek elég sötétek, sokszor csak apró részletekre koncentrálnak. Az ételekhez éppenséggel nem mindig csinálnak kedvet, hiszen nem is látszik a kaja, de attól még az egész könyv egységes és szépséges, vagyis hangulatos lesz. Imádom, hogy a fejezetcímeket keresztszemes hímzést imitáló betűkkel írták ki.
A receptek 240 oldalon sorjáznak, előételtől a húsos és húsmentes fogásokon át, a salátákon és savanyúságokon, sós falatokon keresztül az édességekig. Szépen átfogja azt, amit manapság a magyar konyha részeként szokás értelmezni. Van rakott krumpli meg töltött paprika, csalamádé meg gulyásleves. Néhány fogás már nem ennyire egyértelmű, de azért elég csábító, mint például a báránysült paradicsomos fehérbabbal vagy a véres hurka kelkáposztával.
A leírások szikárak, pontosak, de nekem nagyon hiányoznak a bevezetők a receptek elől. Mivel én nem csak megfőzöm, hanem olvasgatom, lapozgatom elalvás előtt a szakácskönyveimet, ez a könyv legnagyobb hiányossága: a személyesség és a történetek.
Próbafőzéshez egy olyan receptet választottam, ami nem a káposztás tészta vagy spenót hagyományos ízeit, hanem egy picit különlegesebb vonalat követ. Igazából nem tudom megfejteni, hogy került ez az étel a könyv koncepciójába, de attól még igen-igen finom lett.
Kukoricás csirkeragu burgonyapüré alatt sütve
Mi került a 4 személyes adagba? 60 dkg csirkemell filézve, 30 dkg kukorica, 1 csokor petrezselyem, 2 dl tejszín, 1 kis fej vöröshagyma, fél kaliforniai paprika, 10 dkg trappista sajt, 80 dkg burgonyából készített püré tejjel és vajjal, só, bors.
Hogyan készült? A hagymát, húst, paprikát felkockáztam. A hagymát kevés olajon párolni kezdtem, hozzáadtam a húst, illetve fél dl vizet és puhára pároltam. Ez után kerül bele a paprika , petrezselyem és kukorica, illetve a tejszín és 1 dl víz. Fűszereztem, majd tűzálló tálba átöntöttem. Befedtem a krumplipürével, rászórtam a reszelt sajtot, majd forró sütőben 20 perc alatt megsütöttem.
Megjegyzések: nekem a hús és krumpli túl sok volt, a zöldségekből viszont elfért volna több is. Tejszín helyett én tejföllel forgattam össze, mert jobban szeretem a savanykás ízét a tejfölnek. Egyébként kiváló étel!
A Good Food nemzetközi ízei
A Good Food magazin jó, de a kis négyzet alakú kiadványaik még jobbak. Töményen csak receptek egymás után, százasával. Rövid bevezető, becsült elkészítési idő (általában nagyon rövid) és néhány hozzávaló. Olyan konyha ez, amit a világon bárhol követhet egy háziasszony, feltéve ha elég nyitott a családja. Felfedezhetők itt india, kína, a mediterrán, sőt még a karibi térség ötletei is. A receptek azonban nem autentikusak, hanem egyszerűek és gyorsak. Másrészt viszont a friss hozzávalók, sok zöldfűszer garantálja, hogy mégis jóféle, egészséges kaják kerüljenek az ember bendőjébe.
Citromos, brokkolis csirke
Mi került a wokba? 1 kanál olaj, 1 csirkemell filé, 2 fokhagymagerezd, 400 g brokkoli, 2 dl csirke alaplé vagy víz, 1 kanál kukoricakeményítő, 1 kanál méz, 1 citrom lereszelt héja és leve, 2 kanál szójaszósz, maréknyi kesudió.
Hogyan készült? Az olajat felforrósítottam a wokban. A csirkemellett felkockáztam, 3-4 percig pirítottam minden oldalról, majd kiszedtem és félretettem. Beleszórtam a brokkolit és a fokhagymát. Lefedve puhára pároltam.
Vízben elkevertem a keményítőt, mézet, szójaszószt, citrom héját és levét. A megfőtt brokkoli mellé visszatettem a csirkedarabokat, ráöntöttem a levet és addig kevertem, amíg besűrűsödött. Ez csak pár pillanatot vett igénybe és már készen is voltunk. Már csak a kesudiót kellett rászórni és belekeverni.
2-3 személyes adag, 15-20 perc alatt elkészül. Főztem mellé rizst is, hogy táplálóbb legyen.
A cicaasztalra: A gyerekeim elég válogatósak, csak a natúr dolgokat szeretik. Ezért mielőtt ízesítettem, kiszedtem pár darab megsült csirkemellet meg brokkolit, ők azt ették a rizzsel.
Forrás: Good Food magazine 101 One-Pot Dishes
Nigella nyári ízei
Nigella Lawsontól két könyvem van meg. A How to Eat angol nyelven, nagyon vaskos, bő lére eresztett könyv, képek nélkül. Nagyon nehezen rágom át magam rajta, ritkán is veszem elő. Az Egész évben nyári ízek viszont tele van vidító színű képekkel, és olyan hozzávalókkal, amelyekben mostanában tobzódik az ember lánya. Egyszerűen csordultig van jobbnál-jobb ötletekkel, ahogy már itt is megírtam.
Mára két receptet választottam a könyvből egy görögdinnyés salátát, amelynek ötletét itt láttam először. Azóta jó sok helyen felbukkant már. Nekem nagyon tetszett ez az izgalmas párosítás: édes dinnye és sós feta. Plusz az olajbogyó pikáns ízei. Nos, e három fő hozzávalót még kiegészíti a citromlével lágyított lilahagyma és egy óriási marék petrezselyem zöldje. Mehet még bele menta is, ha éppen van otthon, illetve az olívaolaj sem maradhat le a kombinációból. Persze egy kis frissen őrölt bors a legvégén - nos, ez se ront az összképen.
Szuper és minden ízében a nyarat idéző saláta, ahogy Nigella írja "A tel-avivi napfény íze!".
A másik, legfrissebb találat a könyvből egy cukkinis tésztamártás, leánykori nevén "Cukkinis szalagtészta szmirnai mazsolával és fenyőmaggal".
Ez az étel úgy készül, hogy egy-egy evőkanál vajon és olajon pároljuk a 3 közepes felkarikázott cukkinit, 1 gerezd fokhagyma társaságában. 50 g mazsolát 2-3 evőkanál Marsalában áztatjuk és a főzés végén adjuk a zöldséghez. Kerül még hozzá frissen reszelt parmezán, petrezselyemzöld és fenyőmag is. Majd az egész mehet a kifőzött pappardelle-re.
Nos, be kell vallanom, hogy Marsala hiányában tölgyfahordós fehérborral készítettem és tészta nélkül, hús köreteként is fantasztikusan jól működik az így elkészített cukkini.
Nigella könyvét érdemes időről időre újra elővenni és remek ötleteket meríteni belőle.
Napi szülinapos mosoly
Éjjel tizenegykor, röhögve lufit fújni, azzal borítani a padlót.
Ajtót díszíteni girlanddal.
Ajándékot ágy mellé készíteni.
Egész nap az egyes számú négyévest kényeztetni, kalózos gyerekzsúrt tervezgetni. (Már csak az a kérdés, hogy a fekete karton hajlandó lesz-e kalózkalappá alakulni?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)