A Kolosy tér mindig is a szívem csücske volt, különösen mivel 7 évig ott laktam a közelben. De a környék egy igazi gasztronómiai sivatag volt, az egyetlen, Daubner névre hallgató oázissal, 20 perces séta-távolságban.
Tegnap arra jártam és egy teljesen új terepen kellett tájékozódnom. Azt eddig is tudtam, hogy a Culinarist pont annak az utcának a sarkán nyitották meg, ahol évekig battyogtam a buszmegállóhoz, csak éppen taktikus módon kivárták, míg én eltünök onnan.
Azt is tudtam, hogy a családunk kedvenc borboltja, a Karaffa is itt bújik meg az árkádok alatt. Gyuri bácsihoz betérni, felér egy fél órás gyorstalpalóval. Bármelyik borról vagy éppen borászról hosszú-hosszú ideig tud mesélni, a választást pedig általában jobb és könnyebb rábízni, mint a minden kis zugot betöltő kínálatot átböngészni. Elég csak elmondani, hogy mi lesz az alkalom, az étel vagy éppen ki a megajándékozott és ő máris nyúl a megfelelő palack után. Igen-igen ritkán téved, viszont az általa ajánlott borok közül nem egy, nem kettő, hanem számtalan szerzett már nagy örömet és élvezetet nekünk. A saját címkével ellátott Borzsongás és Meditáció cuvée-i pedig egyszerűen olyanok, mint az álom.
Sőt, már a La Bottegából is kaptam néhány kóstoló falatot. Ebben az olasz boltban ugyanis minden fellelhető, ami egy igazi olaszos vacsorához szükségeltetik, felvágottak, szalámik, sajtok, mindenféle olajbogyó meg articsóka. Tészták és tésztamártások töltenek be egy egész falat, de a hűtőpultból választott friss változatok még jobbak. A borok és likőrök mellett már csukott szemmel megyek el, de a soha, sehol nem kóstolt mandulás süteményt egyszerűen nem lehet otthagyni. Ráadásul olyan eszpresszót főznek, helyben, hogy csak na!
De most fel kellett fedeznem, hogy Bécsi Delikát néven (természetesen a Bécsi úton) valaki egy talpalatnyi boltocskát töltött meg minden földi jóval. Amolyan mini-Culinaris módra, hatalmas változatosságban terpeszkednek a csokik, számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű mártások, szószok, fűszerkeverékek. Mustárból, lekvárból és ízesített olajokból, ecetekből olyan a választék, hogy szédültem, mire végignéztem a címéket.
Ráadásul pont ezzel a bolttal szemben nyílik meg hamarosan a Fom Vass is, nem lesz könnyű válogatni.
Aztán ott az új csuda, a Symbol. Egyelőre csak vizuálisan kóstoltam meg, igényes, trendi, sőt néhol egészen ötletes. A jeges kávéjuk is elfogadható, az éttermi részre még nem merészkedtem, de már szerepel a meglátogatandó intézmények egyre hosszabbra nyúló listáján.
Ha pedig egy jó összefoglalót akarok adni, akkor a pici, ámde egészen jó piacot is meg kell említenem, illetve egy új teaboltot, amely bár szintén talpalatnyi, a fentiekhez hasonlóan nagy választékával tesz döntésképtelenné.
Nem is tudom, talán vissza kellene költöznünk oda?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése