Ez most a trend

Van nekem két egész és egy fél polcom a tévé felett és mellett. Ott tartom az egész szakácskönyv gyűjteményemet. Időnként, amikor egy-egy újabb súlyos példánnyal gyarapszik a társaság, eltöprengek, vajon kibírja-e a szerkezet ezt a mázsányi papírt és egyre kevésbé látok perspektívát a további szerzemények beszuszakolására.

Pedig Eszter barátnőm pont most küldött nekem Londonból két újabbat. Többek között ez alapján is, meg kell állapítanom, hogy mostanában egy igen örvendetes trend kezd kibontakozni a szakácskönyv piacon, illetve már a főzős műsorokban, újságokban is. Ahogy a Good Food írja: "seasonal and local" - időszerű és helyi.

Nekem nagyon tetszik az az ötlet, hogy nyáron együk teli magunkat paradicsommal és barackkal, őszre hagyjuk a sütőtököt és télen gazdag, tartalmas leveseket főzzünk a hüvelyesekből. A következő könyvek pedig pont az évszakok változékonyságának minél teljesebb megéléséhez adnak ötleteket a maguk szempontjából.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries

Slater úr profi módon ír az ételről, már jópár könyv áll a háta mögött. 2004-ben vagy 2005-ben egy egész éven keresztül lejegyezte, hogy mikor, mit és hol evett. Hátországául saját, városi kiskertje és persze London csodapiacai szolgáltak. Ezen kívül időről időre az ajtaja elé pakolnak egy biozöldségekből összeállított csomagot is a gondos kezek.

A receptek nagy része azonban megtévesztően egyszerűnek és könnyednek tűnik. Sokszor csak sajt és kenyér kerül a tányérra, máskor egyszerű salátákkal kápráztat el. Persze vannak sütemények és néhány szép húsdarab is.

Ami a legjobban megtetszett, hogy mindig az éppen aktuális hozzávalókhoz igazodnak az ötletek, havi, sőt tulajdonképpen napi bontásban. Természetesen azonnal le is csaptam a nyári hónapokra. Július 15-én például cukkíni fasírtot készített Nigel, én ugyanezt már júniusban megpróbáltam rekonstruálni. Pont azért választottam ezt a receptet, mert éppen véletlenül minden egyes hozzávalóból volt itthon, de végül csak nem akart összeállni a dolog, így végül ettünk egy jó kis cukkínis, fetás, kapros rántottát. Az íze szupernek bizonyult, az állaga azonban cseppet sem hasonlított a könyvben szereplő gyönyörű fotóra.

Ennek ellenére nem keseredtem el, a meleg salátás sikeremről már beszámoltam az előző bejegyzésben. A további kísérletezések eredményét pedig szorgalmasan lejegyzem majd jómagam is.

Jamie Oliver: Jamie at Home

Jamie vidékre költözött, egy olyan kertbe, amelyet minden gasztromániás térdre borulva imádna. Persze a rengeteg beleölt munkáról mélyen hallgat a Spektrumon is bemutatott sorozat. De az alapelv a már említett, igencsak szimpatikus kezdeményezés: termesszünk saját zöldségeket és együk is meg, amikor beért.

Jamie könyve évszakokra bomlik, azon belül pedig egy-egy zöldségre, gyümölcsre összpontosít. Az első tavaszi fejezet a spárgát állítja középpontba, elmélkedés a növényben rejlő lehetőségekről, három-négy recept, aztán termesztési tanácsok.

A receptek szokás szerint egészen zseniálisak, egyszerűek, ahogy azt már a népes Jamie rajongótábor megszokhatta. De a termesztési tanácsokkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, valahogy nem tűnik elég alaposnak ahhoz, hogy ez alapján az ember bevesse borsóval és babbal a pázsit helyét...

Mireille Guiliano: Francia nők télen-nyáron

A francia konyha maga a szezonalitás, sőt Guiliano, a Veuve Clicquot pezsgőüzem igazgatója szerint a francia nők nem híznak. Ennek titkairól már beszámolt egy könyvében, az újabb szerzeményében azonban már jobban koncentrál a receptekre, az évszakokban rejlő lehetőségekre.

Ő is az egyes hozzávalók, főleg zöldségek köré csoportosítja mondanivalóját, természetesen évszakokra bontva. De fogyókúrás módszerről lévén szó, nagy figyelmet szentel az egyes ételek tápanyag tartalmának, ugyanakkor nem feledkezik meg az élvezetekről sem. Sőt, mintaétrendeket és öltözködési tanácsokat is kínál.

A kedvenceim a könnyű, rengeteg zöldségtől dús levesei, amelyek minden évszakban főszereplőnek számítanak. De azt is be kell valljam töredelmesen, az első recept amit kinéztem magamnak ebből a könyvből, természetesen a lisztmentes csokitorta volt. Valójában egyáltalán nem kalóriamentes édesség, de finom! És nálam ez a lényeg.

Nincsenek megjegyzések: