Villa-interjú egy megtört Mikulással


- Kedves Mikulás, vagy szólíthatom inkább Télapónak?

- Na, ezt kikérem magamnak! Ne télapózzon itt nekem még maga is. Elgem van ebből az amerikai-skandináv-szovjet tengelyre épülő összeesküvésből. Még, hogy Télapó! Jegyezzék már meg végre, hogy Mikulás!

- Szóval, kedves Mikulás, szereti ön a süteményt? Igényli, hogy a gyerekek cserébe a csizmába kerülő dolgokért sütivel vendégeljék meg önt?

- Van olyan ember, aki nem szeretné a süteményt? Csak az a baj, hogy mire végiglátogatom azt a pár millió gyereket, már látni se bírom a sütit. Meg aztán egy idő után a kéményen se tudok már beférni. Szerencsére a magyar gyerekek nem hülyék és az ablakba vagy az ajtó közelébe pakolják a csizmájukat.

- Fontos ön szerint, hogy csizma legyen az illető lábbeli?

- Hát, megmondom őszintén egyszerűbb egy jó nagy csizmába belepakolni, mint egy nyári kis szandiba, de a hetven ötezredik táján már nem szokott érdekelni. Azt viszont utálom, ha még arra se veszik a fáradtságot, hogy kipucolják és ahogy van, sárosan cseszerintik oda a cuccost.

- Ön viszont szép akkurátus csomagokba rendezve teszi mindenkinek oda az ajándékot.

- Igyekszünk, igyekszünk, én is meg a krampuszok is. Csak hogy manapság sajnos változnak az igények. Az én időmben, amikor még tiszteltek és féltek a virgácsomtól, elég volt pár piros alma, mogyoró. Most meg már a marcipános szaloncukor se elég jó. Nekik lila tehenes óriáscsoki kell meg minimum egy játékautó. El vannak kapatva ezek a mai gyerekek.

- Így este felé már lassan el is felejtheti a gyerekeket egy újabb évre, hiszen mindenki megkapta ami jár neki.

- Nehogy azt higyje! Már október végétől szolgálatban vagyok és így lesz ez még december végéig. Sajnos kitolódott a szezon, nagyon. Alig várom már, hogy visszamehessek a jó kis összkonfortos jégváramba és beüljek egyet a szaunámba. Aztán elmegyek majd egy hétre valami pálmafás, csendes helyre, ahol még nem mutogatnak rám ujjal a szülők. Higyje el, egyre nehezebb olyan rendes helyet csinálni, ahol kipihenheti magát egy megfáradt mikulás. Tudja mit, adjon abból a rumos teából nekem is, ha már így összejöttünk!

5 megjegyzés:

Notburga írta...

Nálunk is megjött tegnap a Mikulás. Úgy látszik, az öröm és a várakozás az évek számával növekszik... Csudára élvezték/tük ;-) Kedves "Mikulás", kapok könyvet?

Ági, aki főz írta...

Notburga, postáztam KS-né részére.

duende írta...

:))))
Nagyon jó!

Notburga írta...

Szupi!!! Köszi

Palócprovence írta...

:)))