Te tudsz beiglit sütni?



Tegye fel a kezét az, aki tud beiglit sütni?

Na, és szeretnéd megtanulni?

És a stollent?

És a linzert?

Ha arra vágysz, hogy idén karácsonykor végre igazi, hagyományos sütemények kerüljenek az asztalra, akkor gyere el a tanfolyamomra, lesd el a családi receptjeimet, a féltve őrzött titkaimat. És süss végre igazi finomságokat!

Részletek és jelentkezés: a LECSÓ FŐZŐISKOLA HONLAPJÁN - akár kedvezményes bevezető áron!

Újra rejtélyes a Royal



Nemrégen írtam arról, milyen izgalmas estét töltöttem a nagy múltú szállodában egy régi bűnügy után nyomozva. Ha szeretnétek részesei lenni az élménynek, csütörtökön ti is belekóstolhattok a nyomozósdiba, miközben ínyenc fogásokkal és borokkal is kényeztetnek benneteket.

Sütőtökös-diós muffin - gluténmentes és tejmentes



Jöttek hozzánk játszani a pajtások és mellesleg az egyik kislány anyukája megemlítette, hogy a lánya nem ehet kenyeret. Hogy ne adjak neki. Kiderült, hogy glutén érzékeny. Az ilyen allergiák, különösen ha gyerekről van szó, mindig a korlátokról és nehézségekről szólnak. Nekem viszont, akinek nem kell minden egyes napon ezzel megküzdeni, csak egy játék. Eljátszottam a gondolattal, hogyan lehet olyan süteményt előállítani, ami finom, kényeztető, de nincs benne búzaszármazék.

Nos, nagyon jól sikerült, a srácok úgy falták fel, ahogy szedtem ki a sütőből. Szétvagdostam, hogy kicsit hűljön, ők meg kapkodták ki a kezemből. Szerintem észre se vették, hogy "egészségeset" esznek egyszer a változatosság kedvéért.

Hozzávalók (12 kisebb muffinhoz): 150g sütőtök, 2 tojás, 50 g nádcukor, 120 g dió, 80 g kukoricaliszt, 1 kiskanál őrölt fahéj, csipetnyi só, 1/4 kiskanál sütőpor.

Elkészítése: A sütőtököt már korábban megsütöttem, most kikapargattam a héjából. Tisztán, csak a belét mértem le, villával összetörtem, pürésítettem. Hozzáadtam a két tojást, fahéjat és cukrot, alaposan elvertem.
A diót ledaráltam. Összevegyítettem a kukoricaliszttel, sütőporral, sóval.
Jól kikevertem a nedves és száraz hozzávalókat. Egy olyan ragacsos, puha, de nem folyékony masszát kell kapnunk végeredményként. Ezt muffinpapírokba adagoltam. Kb. 20 perc alatt sül meg a 180 fokos sütőben, de érdemes többször ránézni, hogy áll.

Ha még kényeztetőbbre vágyunk, tehetünk bele akár csokidarabkákat is. Ez az adag kb. 50 grammot bír el. Mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítve pedig igazán illatos finomságot kapunk.

A legfinomabb karácsonyi ajándékod



Mi a legjobb karácsonyi ajándék? Szerintem az, amit te magad készítesz! És ha még finom is? Az maga a tökéletesség. Gyere el a Lecsó főzőiskolába november 19-én 19 órára és megmutatom, hogyan káprásztass el bárkit az ajándékaiddal!

A menün szereplő tételek:
  • Csokikrém, ami jobb, de mindenképpen egészségesebb, mint a Nutella
  • Krémlikőr, ami jobb, mint a bolti
  • Kekszmix, aminek a receptjét mindenki akarja
  • Fűszeres gyümölcsös chutney, az izgalmak kedvelőinek

És ez még nem minden! Ha az "Ági főz" jelszó bemondásával jelentkezel, ajándékba kapsz tőlem egy 14 ehető ajándék receptjét tartalmazó füzetet is.

Szerintem jó buli lesz! Itt jelentkezhetsz: http://www.lecsofozoiskola.hu/eheto-ajandekok

Napi mosoly

Délelőtt gerebélyztünk és diót szedtünk (sőt gereblyével vertük le a fáról) a 87 éves pótnagyi kertjében.

Délután a szintén 87 éves dédpapi mesét olvasott és bohóckodott, sőt célba lövöldözött a kölkökkel. (Nem kell megijedni, csak szivacspuskával.)

Azt hiszem, az ilyen élmények azok, amik soha vissza nem térő lehetősége most van csak. Remélem, nem csak én fogok rá emlékezni, hanem az "alanyok", a kissrácok is. 

Zöldfűszeres krémsajttal töltött csirkemell



Igazi szülinapi fogás kerekedett ebből. Az ötletet azt hiszem valamelyik Good Food magazinban láttam. Valójában nem is nagyon nehéz elkészíteni, inkább csak pepecselős.

Most nem is írnék pontos receptet, nehéz megmondani, az arányokat, hogy ki mennyit eszik meg belőle. Készüljünk úgy, hogy sok fog fogyni. Fejenként egy csirkemell fele a minimum.

Philadelphia krémsajtot használtam, egyszerűen nem tudom megunni még magában sem. Kevertem hozzá lereszelt fokhagymát, sok összevagdosott friss bazsalikomot és petrezselyem levelet. A csirkemell filéket középtájt bevágtam, de nem vágtam át teljesen. Így kiteríettem.
A húst sóztam, borsoztam, a krémet pedig rákentem. Visszahajtottam az eredeti formájára és mindegyik darabot jó alaposan betekertem vékonyra szelt szalonnával.

Egymás mellé rakosgattam őket egy kicsi sütőtálba, aláöntöttem egy kevéske fehérbort, majd pirosra sütöttem a sütőben. Úgy 40 perc kellett neki. Isteni az íze, az illata is.

Köretként puliszka készült, amit vízben megfőztem, majd egy beolajozott sütőlapra kiterítettem. Amikor megdermedt felvagdostam és kevés vajon körbesütöttem.

A másik körethez egyszerűen összefőztem néhány nyárvégi zöldséget: kápia paprikát, padlizsánt, néhány szem paradicsomot, hagymát, fokhagymát. Egy nagyon kellemes, sűrű ragu lett belőle.

Tejszínben sült gombás karaj



Imádom a sajtos-tejes-fejfölös dolgokat. Ez is egy ilyen étel lett, hiszen sajtot egyszerűen mindenre lehet reszelni, ami sós. Az csak jót tesz neki.

Az eredetijét vagy 10 éve egy belgrádi étteremben ettem. Ott egy kicsit luxusabb kiadás volt: malacot sütöttek tejszínes tejben, szinte leolvadt a csontról.

Hozzávalók 4 fő részére: 6-8 sertéskaraj szelet, 2 dl tejszín, 20-30 dkg csiperke gomba, 10 dkg jól reszelhető sajt (pl. Cheddar), 1 kanál olaj, 1 kiskanál szárított kakukkfű, zsálya, rozmaring keverék, só, bors.

Elkészítése: Egy megfelelő méretű tepsit kiolajoztam. Belefektettem a hússzeleteket, egy kicsit egymásra csúsztatva. A gombát megmostam, negyedeletem és a hús köré szórtam. Fűszereztem, ráöntöttem a tejszínt. A csomagot lefedtem alufóliával és 3/4 órát sütöttem a forró sütőben. Levettem a fóliát, megnéztem, hogy puha-e a hús. Rászórtam a sajtot és kb. 10 perc alatt pirosra sütöttem.

Rizzsel vagy krumplipürével célszerű tálalni, hogy legyen, ami beszívja a finom tejszínes, ragacsos, fűszeres mártást.

Sütőtökös-csicseriborsós saláta



Hmmm. Ez egy isteni saláta! És nagyon jól szállítható, munkahelyi ebédnek is tökéletes vagy buliba vinni is praktikus.

Az ötletért egészen Londonig szaladtam, ott ettem ilyet az egyik szendvicsezőben. Ezek a londoni szendvicsezők egyszerűen fantasztikusak! Minden frissen készül, nagyon jó minőségű alapanyagokból és rengeteg zöldséggel. Az ízeket, fűszereket ezer felől csipegették fel, van tojássaláta meg tex-mex tekercs. Vannak hagyományos browniek, meg mindenféle csírás saláták. És persze isteni smoothiek (gyümölcsturmixok). Egyetlen aprócska bökkenő volt csak, hogy ez a minőség valami elképesztően drága, de az angolok és a turisták szemlátomást ilyesmin élnek és persze fél literes tejeskávékon. Decaf, szójatejes. Természetesen.

Szóval a saláta úgy 6-8 főre: 1 kisebb sütőtök, 1-2 chili, 1 kisebb lila hagyma, 1 doboz csicseriborsó konzerv, 1 zöldcitrom leve, 2 evőkanál szójaszósz, 1 gerezd fokhagyma, ujjnyi gyömbér.

A recept:
A sütőtököt meghámoztam, 2-3 centis kockákra vágtam. Kevés olajon megpirítottam, aláöntöttem egy pici vizet, hogy puhuljon is. A gyömbért, fokhagymát lereszeltem, a chilit, a hagymát meg felkarikáztam, kockáztam. A hozzávalókat jó alaposan összekevertem és 1 órát pihentettem.

Sült lazac balzsamos céklával



Szokás szerint, ez az ebéd is úgy alakult, hogy megláttam és megkívántam. Mondjuk a lazacfilét nagyjából minden egyes napon meg tudnám kívánni, nem tudom, mikorra unnám meg.

A cékla meg sima üveges, savanyú céklaként is nagy kedvenc, de ha a piacon kapok ilyen aprócska kis darabokat, az végtelen örömmel tölt el. És lehetőséget ad az improvizációra.

Először a céklával kellett foglalkoznom, mert ennek kellett a legtöbb idő a megpuhuláshoz. Szelyenként egy-egy kis csokornyit, 5-6 apró gumót használtam fel. Ha csak nagy cékla van, abból 1-2 is elég.
A céklákat meghámoztam, ha szükséges volt, félbe vágtam. Nagyon kevés sós vízben roppanósra főztem, majd felforraltam róla a víz egészét. Ráöntöttem 3 evőkanálnyi balzsamecet sűrítményt és összeforgatva még egyszer felforrósítottam. Ha nincs sűrítmény, akkor a sima balzsamecet is jó, csak az néhány pillanattal tovább kell főzni, hogy besűrűsödjön.

A céklára még készítettem egy zöldfűszerekkel kikevert tejfölt. Került bele zöldhagyma, kapor és petrezselyem. Ez lett a fogás legfűszeresebb és legkarakteresebb része.

A körethez hajában megfőztem fejenként kb. 15 dkg kurmplit. A kisebb burgonyák úgy 20 perc alatt puhulnak meg. Megpucoltam és felkarikáztam.

Személyenként 1 darab, olyan 10-12 dekás lazacfilét sóztam, borsoztam. Mély serpenyőben, mert eléggé csapkod, vajat és olajat hevítettem. A halat mindkét oldalán gyorsan átsütöttem. Kb. 5-5 perc kell mindkét felének. Mi nem szeretjük, ha nyers marad a közepe, azt viszont igen, ha jó ropogós a külseje.
Nem szabad túl sok halat belezsúfolni a serpenyőbe, mert akkor levet ereszt és nem lesz olyan kellemes az állaga.

Miután a halat kiszedtem és pár percre félre tettem, pihenni, a maradék vajas-olajos keverékbe beleszórtam a felkarikázott krumplit és gyorsan átsütöttem azt is, hogy kapjon egy jó ropogós kérget.

Hmmmm. Ez egy tökéletes kis őszi ebéd volt, azt kell, hogy mondjam.

Rejtély a Royalban



Mivel lehetne a korán sötétedős csütörtök estét jobban eltölteni, mint egy csiklandozóan izgalmas rejtély megoldásával? Pláne, ha közben isteni fogások és tökéletes borok adják hozzá a hátteret.

Nos, pontosan ebben az élményben volt részem a Corinthia Hotel Budapestben, régi nevén a híres-nevezetes Royal Szállóban. Egy réges régi bűntényt kellett felgöngyölítenünk asztaltársaimmal, amelynek nyomai a 20-as évekbe, a szálloda fénykorába vezettek.

Minden fogás után jött egy boríték, benne nyomok és elhintett tudás-morzsák. Szépen, lassan csipegettük fel az adatokat, és a vacsora végére összeállt a kép, rájöttünk ki, miért, mikor és főleg mit is csinált pontosan azzal a bizonyos táskával. Sőt! táskákkal.

Időközben bejártuk a szálloda publikus részeit, a régi moziterem lépcsőjét és korlátját csodáltuk, ámultunk a wellness részleg nagyszerűségén és azon, hogy nem is tudtuk, ide csak úgy be lehet sétálni és egy valószerűtlenül gyönyörű medencében úszkálni, pezsgőfürdőzni. Ahogy körbe jártunk, kezünkben az egyre gyűlő nevekkel, számokkal és dátumokkal, megismerkedtünk a réges-régi és az újabb világsztárokkal, akik mind itt aludtak néhány éjszakát.

És természetesen élveztük a jobbnál jobb fogásokat. Füstölt harcsát és pisztrángot friss, ropogós zöldségek tetején. Majd egy igazi, hamisítatlan őszi fogást: lassú tűzön párolt kacsamellet libamájjal és sütőtök krémmel. Végül pedig egy almás desszertet.
A borok is szót érdemelnek, hiszen sikerült minden fogáshoz egy-egy jó magyar bort is hozzápasszintani: Nyakas, Vida és Kiss István pincészetekből érkeztek a nedűk, amelyek pont jól, de nem tolakodóan illeszkedtek a fogásokhoz. Bár meg kell mondanom, hogy ennyi bor, meg az érkezésünkkor kínált pezsgő egy picit megnehezítette, hogy a végén tényleg kerek egésszé formálódjon a fejünkben a játék során kibomló történet.

Egyetlen aprócska hiányérzetem volt csupán: egyszer sem dördült pisztoly és női sikoltozást sem hallottunk. Nem mintha ezeknek bármiféle köze is lett volna a történethez, csak jól esett volna egy kicsit ijedezni. ;-)

Legközelebb januárban lehet részt venni egy új történet felgöngyölítésében!

Napi mosoly

Felfedezni a csúszdás játszóteret a Gellért-hegyen és a hatalmas melegszendvicseket a Szatyor bárban.

Gyere velem főzni!

Nagy újdonságot hoztam nektek! Többek között ez is a nagy hallgatásom oka, mert erre készülődtem az utóbbi hetekben. Főzőiskolában fogok "tanítani", vagy jobb lenne azt mondani, hogy megmutatom én mit hogyan csinálok. Velem együtt lehet sütni-főzni, ötleteket meríteni és reményeim szerint tanulni.



Novemberben az ünnepi készülődésé lesz a hangsúly ezeken a dátumokon, ezekkel a tematikákkal várlak benneteket a Lecsó Főzőiskolában. A honlapon lehet jelentkezni a kurzusokra és ha a megjegyzésbe beírod, hogy "Ági főz", az italodat mi álljuk.

Tehát az időpontok:

november 15. Mesés sütemények

november 28. Mesés karácsonyi sütemények


A sütilista:

Karácsonyi stollen

Diós és mákos beigli

Linzer - egy tészta ezer variáció

december 3. Karácsonyi menü elegánsan, stressz nélkül



A menü:

Gesztenyés gombaleves szarvasgombás olajjal

Pulykatekercs édesköményes burgonyával

Fahéjas tiramisu karamellizált almával


Napi mosoly

Két hét alatt két ismerősöm is Nutellát hozott nekünk ajándékba Olaszországból. Ez az, ami nálunk biztosan elfogy.

Még mielőtt vége a nyárnak...

Bár a naptár szerint most hétvégén véget ér a nyár, még egy utolsó lendülettel kiélvezhetjük minden szépségét, mielőtt elkezdődik az ovi, suli és meló úgy isten igazából. A Free People (kedvenc, de csak távolról csodált ruhamárkám blogja) 7 pontban megírta, hogy ők mit szeretnének még elindézni, hát én is álmodoztam egy picit. Mondhatni, hogy turbó fokozatra kapcsoltam a napi mosolyok gyártási fázisát.



1. Készíts fagyit!
Akkor is, ha egész nyáron nem álltál neki, még mindig van időd összekeverni egy kis gyümölcsöt, joghurtot és betenni a fagyasztóba.
Ha nem megy, akkor séltálj el a legközelebbi fagyizóba és legalább 3 gombócot kérj egyszerre! Akkor is ha a kezdre folyik és ruhádra csöpög - évente legalább egyszer jó alaposan be kell fagyizni.



2. Hajókázz!
A nyáron voltunk már Balatonfüreden sétahajózni meg kompoztunk is, de amióta elindították a BKV hajókat Budapesten, azóta vágyom rá, hogy ezt is kipróbáljam.
Ha nincs közeledben nagy hajó, akkor keríts egy csónakot vagy vizibiciklit és élvezd a hullámokat meg a vizet meg a csöndet.



3. Nézz naplementét és teliholdat, vagy akár villámokat!
Órákig, igen, órákig tudunk ülni a teraszon a srácokkal, ha vihar van. A naplemente csak percekig érdekli őket, de a színorgia mindig megéri azt a pár rászánt pillanatot. Ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy festék után kellene nyúlni és megörökíteni. Még akkor is ha csak szánalmas pacsmagolás lenne belőle.



4. Maszatold össze magad!
Mindegy mivel, csak kend össze a kezeidet! Legyen az homomvár építése közbeni sarazás, kenyérdagasztás közbeni ragacs vagy nutellás kenyér majszolása. Engedd meg magadnak, hogy ne legyél makulátlan.



5. Feküdj le a földre!
Most, amíg elég meleg van, egyszerűen fel kell szívnia az embernek egy kis energiát közvetlenül a földből. Ezoterikus baromság? Lehet, de valami hihetetlenül erős érzés egyszerűen csak lefeküdni a földre és bámulni fölfelé. Lehetőleg valami szép rajzolatú fa lombjára.



6. Egyél egy jó lángost!
Ez hozzá tartozik a nyárhoz meg a maszatoláshoz is. Mi ezt a kihívást alaposan túlteljesítettük, ezért szívből ajánlom mindenkinek. Például a Dunaparty Megállóban (Dél-Budán a bicajút mellett a két emeletes angol buszban) vagy a Lángos Szaküzletben a Fehérvári út vége felé, a villamos megállóban, vagy Balatonudvariban a strandon vagy ahol csak jól esik.

7. Tartsd számon a jót és engedd útjára!

Túl sok lenne egyetlen hétvégére? Hogy nem lehet bepótolni egy egész nyaralást egyetlen nap alatt? Nem is ez a célom. Csak megfejelni ezt a forró nyarat még néhány emlék-morzsával, amit aztán a dunnyha alatt vacogva majd előkapirgálhatok.

Hideg céklaleves



Lehet, hogy színe sokakat visszatettent. Szerintem gyönyörű és nagyon frissítő ez a kombináció. A nyers cékla nyáron is elérhető és nagyon jól megtalálja útját a konyhába.

Hozzávalók: 40 dkg nyers cékla, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, só, bors + 1 kisebb kovászos uborka, 2 kemény tojás.


Elkészítése: A céklát, hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, meghámozzuk, majd felkockázzuk. 1 liter vízben teljesen puhára főzzük. Akkor jó, amikor a villa már könnyedén beleszalad a cékla húsába.

A levest teljesen lehűtjük. Hozzáadjuk a tejfölt, fűszerezzük ízlés szerint és simára turmixoljuk. Levesbetétként apróra kockázott uborkával és főtt tojással tálaljuk. Friss kaporral is megszórhatjuk.

A háttérben pedig egy különlegs limánédé figyel: uborkával és bazsalikommal. Szintén rendkívül frissítő!



Egy bizar saláta



Első pillantásra igen fura párosítás. Másodikra is. De ettől még jó volt. Még a drágám is, - aki igazán nagyon kritikus (el van kényeztetve rendesen), - azt mondta, hogy ez menjen a blogra. Úgyhogy itt van:

2 kisebb, de zamatos őszibarackot meghámoztam és felkockáztam.
1 kisebb kígyóuborkával ugyanígy jártam el.
2-3 újhagymát is felkarikáztam, de nagyon vékonyan. Ezt megsóztam, ráfacsartam egy lime levét.

Összekevertem 1 evőkanál tejfölt, 2 evőkanál majonézt és 1 kiskanál curryport.

Az összes hozzávalót óvatosan összeforgattam. Jót tesz neki, ha áll 1 órát, de nem többet.

Az pedig még jobbat tesz neki, ha még egy kis rákhúst is beleforgatunk, sőt akár még egy kis főtt rizzsel is dúsítható lehet, hogy tartalmasabb főétel legyen. Mi sült hús mellé ettük amolyan köretként.

Színátmenetes torta és a világ legegyszerűbb csokikrémje

Az van, hogy egyszerűen nem tudok szép tortát csinálni. Fotózni meg aztán pláne nem sikerül. Pedig ez is mennyire jó ötlet volt: 4 piskótaréteg és közte egyre sötétedő krémes rétegek. Csak valahogy a piskóta girbe-gurba lett, a krém meg istenért nem lesz szép sima, mint a menő fotókon.



Mindettől függetlenül ez a cucc egyszerűen zseniális, csak, hogy kellőképpen szerénytelen legyek. Fő zsenialitása pedig egyszerűségében rejlik. A krém, amelyet simán el lehet adni főzött krémként is, ráadásul annyira addiktív, hogy még a legádázabb fogyókúrázó is kér még egy szelettel.

Nos ez: MASCARPONE + OLVASZTOTT CSOKI! Ennyi az egész. Arányait tekintve a tortában pl. 500 g mascarpone és 300 g csoki.

A csokit nagyon-nagyon óvatosan éppen csak langyosra melegítem, mert ugyebár alacsony az olvadáspontja és semmiképpen sem akarom megégetni. Aztán gyors mozdulatokkal belekeverem a krémsajtot és voilá! készen is van.

A torta alsó rétege fehér csoki, aztán tej- majd étcsoki következett. A tetején meg sima olvasztott csoki szerepel bevonatként. Én egyébként a Bocit szoktam használni, valahogy jól el van találva az olvadáspontja, bár az íze lehetne egy picit jobb is.



A kókuszos piskóta még nem az igazi, annak fejlesztésén dolgozom. Kezdek rájönni, hogy a vaj nehezítette el annyira, hogy túl tömör lett. Remélem legközelebb azt is leírhatom majd, mint sikertörténetet. Muffin formátumban kisütve már jobb egy fokkal, mert nem nyomja össze a krémet.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért még megjegyezném, hogy a torta a 6 éves szülinapjára készült. Nagyon lelkesen segített keverni és kenni, na meg persze kóstolni. Bár végül azt kellett látnom, hogy a nagy áldozatok árán megszerzett marcipán Pókember sokkal nagyobb sikert arat bármiféle tortánál.

Kukorica krémleves



Egy csipetnyi chilivel, de egyébként meg szinte csak kukoricából. Isteni belemeríteni a kanalat és csak enni, enni, enni. Hidegben, melegben, nyár végén vagy ősz elején, mindegy.

Hozzávalók 4 személyre: 4 csöves kukorica vagy 1 kukorica konzerv, 1 póréhagyma, 5-6 dl húsleves (vagy víz), 1,5 dl fehérbor, 1,5 dl tejszín, 5 dkg Cheddar sajt, 1 kis chilipaprika, 1 kanál vaj, só, bors.

Elkészítése:
A csöves kukoricáról egy jó éles késsel levágtam a szemeket. A chilit egy kis darabon bemetszettem, hogy kiadja az erejét, de ne főjjön bele teljesen a levesbe.
1 kanál vajon megpároltam a felkarikázott póréhagymát, felöntöttem a fehér borral és nagy lángon elpárologtattam. Hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, felöntöttem vízzel és fűszereztem. Puhára főztem.
A levest a tejszínnel együtt igyekeztem a lehető legsimábbra turmixolni. A paprikát még a turmixolás előtt kivettem, mert nem szeretjük, ha túl csípős.
Beleszórtam a sajtot is, hogy felolvadjon. Ha szükséges, lehet még fűszerezni.

Napi mosoly

Meglepő kaland: a balatonudvari strandon bográcsban csülkös pacalt főzött a büfés. Vártunk rá vagy másfél órát, de megérte!


Napi mosoly

Rájönni, hogy igazából nagyon szeretek biciklizni. És az a friss, jellegzetes víz-szag, amikor 20 perc kerekezés után végre kiérek a Duna-partra.

Karolina vagy Bergmann? Bergmann vagy Karolina?

Na, mi életem legnagyobb dilemmája? Soha ennél nehezebb kérdéssel ne szembesüljek egész éltemben. Aki járt már Balatonfüreden bizonyára ismeri ezt a súlyos kétségek között hánykolódó állapotot. Mert mi van, ha épp a Karolinában menőzünk egy isteni kávé mellett és éppen lemaradunk a világ legjobb krémeséről? És mi van, ha éppen Gellért roládot tömünk magunka és nem látjuk közben közvetlen közelről a Balatont, Tihanyt meg néhány kósza celebet?



Éppen ezért tudományos alapossággal álltam neki a témának és nagyon-nagyon szigorúan pontoztam a két kedvenc balatonfüredi helymet: a Bergmannt és a Karolinát.

A hely 1-1
A Karolina a város legmenőbb helyén tanyázik, a vitorláskikötő ölelésében, a korzózó turisták túraútvonalának kellős közepén. Parkolás szempontjából viszont nem ideális: csúcsidőszakban nehéz helyet találni az autónak.
Az új Bergmann csendesebb nyugodtabb helyen van, sétálgatva ez is bármikor könnyen útba ejthető. A parkolásért ebben az utcában is fizetni kell, de általában van hely. Ebből a szempontból a legjobb az öreg Bergmann - kicsi, de mégiscsak saját parkolóval. Itt viszont cserébe el kell viselni a főút közelségét.



A berendezés 1-1
A Karolina kiülős részén a rózsamintás huzatok, bent meg valami bordó-krém kombinációba fojtott nosztalgia fogad. A terítő tényleg túlzás, ahogy a plafonról lelógó üvegmadarak is. Egy kicsit túl sok a jóból, hogy igazán hátradőlősen jól érezze magát az ember. Főleg, hogy cserébe jó zsúfolt a tér, a vécé méretéről pedig nehéz pozitív hangvételben nyilatkozni.
A Bergmannban valami hasonló életérzés mentén készült a berendezés csak itt ép csodás penészzöldben játszik. De mindegy is, mert a székek cserében nagyon kényelmesek, hosszú ücsörgésre csábítanak. Külön örömöket tartogat a vécé cizelláltsága, a tükör meg önmagában is egy műalkotás.

A közönség 0-1
Míg a Bergmannba egészen normálisnak látszó emberek, nyaralók és uram bocsá' helyiek is járnak, addig a Karolinában magasan az átlag feletti a szilikonnal feltöltött szájak (és gondolom más testrészek) aránya. A Tommy Hilfigeres pólókról már nem is beszélve.



A kávé 1-0
Itt a Karolina kiütéses győzelmet aratott. Konkrétan életem legjobb kávéja: egy nagyon rövid eszpresszó egy csöpp hideg tejjel. Semmi keserűség, semmi savanyúság, csak a krémes, finom mégis erős kávé. Hiába no, helyben pörkölik és őrlik - csak tudnak valamit.
Azt nem mondom, hogy a Bergmannban rossz volna a kávé, csak olyan átlagosan jó.

A sütik 1-1
Na jó, ilyen helyekre én elsősorban a sütik miatt megyek. Ezek pedig mind a két helyen igen-igen jók. Isteniek. Ezért is olyan nagyon nehéz a választás.
A Bergmann sokrétegű krémesét már vagy 10 éve rajongásig szeretem. Annyira jól el van találva! Mondjuk villával és elegánsan elfogyasztani komoly kihívás, de ez nem szokott engem hátráltatni. Van itt még Gellért rolád - kicsit alkoholos, nagyon csokis tekercs. A Morgan kapitány tortája is zseniális, ahogy a többi sorban.
A Karolina sütijei hagyományosnak akarnak látszani, de igazából egyáltalán nem régimódiak. Viszont iszonyatosan nagyok, egy szelet valójában egy-egy családi adagot rejt. A kuglófon csokimáz van és baracklekvár jár hozzá. Maga a puha mennyország. A Zorba kedvencében van egy kis Metaxa és ez szerintem mindent elmond róla. És ott van még a gesztenyés ügy is: csokis-kekszes alapon egy könnyű, de mégis tömény gesztenyés hab, azon meg egy cseppet sem spórolós csokiöntet. Uhhhhh.

A halsütő



Komoly marketing stratégiai felkészültségre vall ez, kérem szépen. A forgalmas út mellé (Tihanyt elhagyva Tapolca felé) kitenni egy-két fekete táblát. Rajta meg fehér krétával: Halsütő, hekk, kolbász. A nyálelválasztás azonmód beindul, az éhes söfőr már nyomja is a féket és kanyarodik.

A hely, régebben talán tüzéptelep még egy hónapja sem üzemel. Az, hogy lepukkant, nem is írja megfelelően körül. A vécére menetelt konkrétan elhalasztottam. Ettől még folyamatosan tele van. A sütésre bizony várni kell, ami önmagában és egészségmegőrzésileg is jót tesz. Reményeink szerint a forró olaj kiirtja a bacikat. Még ha a tocsogó zsírt nem is, a bacikat biztos.



Van itt ponty meg keszeg is talán, a debreceni éppen fogyóban. Mi mégis a hekkre szavazunk első körben. Igen, pontosan tudjuk, ez egy távoli tengerből érkező műhal, mégis a balatoni nyár részévé lett valahogyan. És végülis jó. Nem haute coture élmény, de jó.

Aztán kerül még egy kis sült kolbász is, finoman csípős, házias. Sült krumpli is akad a gyereksereg kevéért. Meg iszonyat mennyiségű kovászos uborka, ami végre nem vizesen puha, hanem jó roppanós.

Most őszintén: Hol lehet még 4 főnek 3 ezerért így bekajálni?

Napi mosoly

Jégkorszak 4 a srácokkal, hogy aztán egész nap csak erről lehessen beszélni és jéghajót építsünk a nappali közepén. Mindenki kardfogú tigris akar lenni. Én a szürke vagyok :)))

Mogyorós nyári sütemény



Ismét a bögrés sütinél kötöttem ki, mert nyaralásra nem hurcol magával az ember lánya mérleget, mixert és hasonlókat. Ehhez pedig csak egy szimpla kanál meg egy joghurtos pohár kell és a végeredmény hatalmas sikert aratott.

Halkan elárulom, hogy még a mogyorót is készre darálva vettem... Fő az egyszerűség.

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 2 pohár natúr joghurt, 4 tojás, 1/2 pohár étolaj, 2 pohár cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 pohár darált mogyoró, 3 pohár liszt, 1/2 tasak sütőpor, 3-4 őszibarack és 10-15 dkg szeder.



Elkészítése: A joghurtot, tojásokat, olajat és cukrot kikevertem. A mogyorót, lisztet, sütőport vegyítettem. A két keveréket alaposan elkevertem egymással is.
Tepsibe öntöttem, amit előzőleg érdemes kibélelni sütőpapírral - ennek hiányában pedig vajjal kikenni és kilisztezni nagyon vékonyan.
A puha, ragacsos nyers tészta tetejére szórtam az összevágott gyümölcsöt.

180 fokos sütőben sütöttem. 25-30 perc alatt lesz kész. A teteje kicsit meg is pirulhat, sőt szórhatunk rá egy kis plusz cukrot is, hogy kapjon egy ropogós réteget.

Az a legjobb ebben a tésztában, hogy hihetetlenül puha és ruganyos, még napok múltán is.

Kővirág másodszor is




Július kétségkívül leghidegebb napján keveredtünk vissza a Kővirágba. Volt vagy húsz fok és minden pillanat a szemerkélő esővel fenyegetett. Az aprócska belső étterem sajnos tele volt már, így az eresz alatt húztuk meg magunkat, három pulcsiba meg takaróba burkolódzva.


Az meg, hogy a miénk volt az egész kerthelyiség, tulajdonképpen egy nagy mázli, hiszen négy ördögfióka jött velünk, akik minden talpalatnyi helyet kihasználnak a rosszalkodásra. Pont az asztalunk mellett volt egy kiszáradt, levelétől megfosztott, ám mászókának csodálatosan beillő fa. Ha már a libikóka meg a többi játék nem kelti fel az érdeklődést.

A kertben történt pár változás: új (vagy csak átfestett?) székek, meg valahogy egy kicsit finomabb színek, hangulat lett uralkodó. Az egész hely továbbra is egy tökéletes álomkép kivetülésének tűnik: egy eldugott kert, ahol fantasztikus vacsorákat lehet elkölteni.



Az étlap állandó ajánlataival rövidke, de lényegre törő. Rántott hús a gyerekeknek, túrógombóc az édesszájúaknak, vagy lecsó és csirkepaprikás a hagyománytisztelőknek. Mind végigettük és ezúttal semmiben sem csalódtunk.

A lecsóban lehetett volna egy picit több kolbász, de egyébként nagyon finomra sikeredett, nem túl száraz és nem is túl szottyos. A kovászos uborka hozzá meg egyszerűen tökéletes. Láttuk is, hogy helyben készül. Nagy üvegek ücsörögtek a kemence tetején a napsütésre várakozva.

A rántott csirkemell puha, biztos nincs túlsütve. Kívülről pedig ropogós a bundája – épp ahogy azt kell.



A kedvenceink azonban nem a szokványos étlapon szerepelnek, hanem egy nagy fekete táblára krétával felirogatva. Így jutottunk el a cukkíni krémleveshez. Enyhén zöldfűszeres, kellemesen sűrű és tejszínes. És meglepetésként egy juhtúrós gombóc csücsül a közepén. Ez a fogás az „ezt otthon is elő fogom állítani” kategória győztese lett azonnal.

Ráböktünk még az egyébként csirkepaprikás köreteként szereplő tökös rétesre. Ebben meglepetésként szalonnadarabkák is szerepelnek, még jó, hogy nem vagyunk vegák. Az ízei viszont nagyon jól megkomponáltak.

A legjobban összerakott fogás az enyém: grillezett sajt, kuszkusz fasírttal és tökmagolajos majonézzel. Bár csak utólag jöttem rá, ez maga a vegetáriánus tökély. És tényleg nagyon jók az ízek együtt, mert egyik sem túl tolakodó, hanem összesimulnak.



Végül a kukoricamáléként tetszelgő, egyébként inkább palacsintára hajazó édességet sem tudtuk kihagyni. A szilvalekvár rajta kissé folyós, de legalább jól elkenhető mindenfelé a ropogós szélű, porcukorral alaposan meghintett lepényeken.



Bár tavaly nem voltunk éppen elájulva a helytől, a barátainknak tetszett, így velük együtt tértünk vissza. Ezúttal nem bántuk meg. A srácok még rohangáltak egy sort a kert körül, aztán a parkolóként funkcionáló domboldalon is, mire sikerült őket beterelni az autókba.

Úgy tűnik családi hagyomány született: barátainkkal jövőre is ide fogunk jönni vacsorázni.

Napi mosoly

- Végre strand! Kitartani, amíg el nem kezdődik az zuhé!
- Hatalmas vizicsatát vívni a térdig érő vízben.
- Éjjel a vaddisznók röfögésére, rágcsálására és trappolására ébredni, zseblámpával "vadászni" és természetesen nem látni semmi.

Híres vagyok . ? !

Vannak érdekes időszakok, amikor minden összecsúszik és egymásra rakódik. Úgy tűnik ez a tavasz ilyen volt. Tegnap esete például azt kellett megtudnom, hogy még a május 19-i Népszabadságban is emlegetve voltam. És én ezt eddig miért nem tudtam?

Az Egybesült Balkán című cikkben kétszer is leírtk azt, hogy "Kern". :-)))


Szóval ez adta a lökést, hogy elmeséljem nektek, merrefelé jártam, szerepeltem ezen a tavaszon.

Először is a szabadkai tévében beszélgettem a 4 gráciával arról, hogy miért és hogyan ír szakácskönyvet az ember lánya. Sok nevetéssel, igazi érdeklődő hölgyekkel körülvéve. Még sosem éreztem magam ennyire jól a kamerák közelében.

A Quartett május 4-i adásban szerepeltem, a 40. perctől.


Aztán hozzám jöttek forgatni a Parlament TV-től. A kihívás adott volt: 2000 forintból készíteni 4 fős ebédet. Valójában ez nem annyira nehéz, mint ahogy látszik, hiszen egy sajtos tészta bőven kihozható ennyiből, de egy forgatáshoz az ember lánya valamivel izgalmasabbat szeretne ennél. Végül tavaszi karalábé leves lett – jó sűrű és almával dúsított amerikai palacsinta. A stáb felfalta, tehát csak jó lehetett.

A 17:30 perctől szerepelek.

A HVG-ben mindig is szerettem volna szerepelni, amióta csak az egyetemen elkezdtem olvasni. De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fagyi receptem kapcsán kerülök bele. Nos, így történt. Ott áll feketén-fehéren:



Napi mosoly

- Tankkal utazni
- Gázpisztollyal színes pacákat célba lőni

Lucifer

Frissítés, 2015: A hely azóta bezárt :(


Lucifer Vászoly és Balatonudvari között valahol félúton kavargatja az üstjét. Elég jól teszi azt, hiszen évek óta vissza meg visszajárunk, hogy megkóstoljuk mi rotyog a kondérban.
A Lucifer egyébként egy igencsak tudathasadásos csárda. Az étlapot nézegetve még mindig nem sikerült megérteni a szakács szándékait. Rákokat meg olaszos tésztaételeket, tengeri halakat meg amerikai sztékeket emleget. Miközben nincs egy rendes túrós tészta.
Valami csoda folytán sikerült mégis a kínálatba rejteni néhány ehető ételt is, amire mi szoktunk rárepülni. Például velős pacalt. Vaddisznó pörköltet. Vagy éppen többféle gulyást. Még szerencse, hogy ezek is vannak, különben messziről kerülnénk ezt az akármilyen gyönyörűen panorámás, akkor is kicsit koszlott helyet.

Ezúttal a szőlőlugas alatt telepedtünk le. A fiúk elmentek a helyben lakó fiúcskával focizni, ahogy azt is már évek óta megszoktuk. A fiúcska nevét még mindig nem sikerült megkérdezni, de jó érzés, hogy ő is ott van minden évben, ahogy mi is.



És ismét biztosra mentünk. A drágám választása lábszárpörkölt galuskával. Nagyon korrekt kis fogás, nem túlzó adag, de pont elég. A vegyes savanyúság is azt takarja amit ígér: káposzta, uborka meg töltött csípős paprika. Nagyjából az, amit egy ilyen csárdától elvárnék.



A gyerekek választása némi presszióra és az egyszerű tésztavariációk hiányában rántott harcsa és sültkrumpli. A hal kicsit zsíros, kicsit még mocsárízű is. De legalább igazi és nem az a bizonyos mélyhűtött "rudacska", amivel mindenhol kiszúrják a kis vendégek szemét. Ez is elfogyott becsülettel.



Én nem akartam semmi komoly történetbe bocsátkozni. Így csak egy szimpla levest rendeltem. Nos, egy egész bográcsnyit kaptam a káposztás bablevesemből. Amiben a répa mellett akadt jó adag zeller is. A tetejét tejföllel meg friss, vékonyra szelt lilahagymával koronázták. Puha kenyérrel isteni egy fogás! A káposzta nem nyári, hanem savanykás, nagyon jól összeillik a babbal meg az itt-ott felbukkanó kolbászszeletekkel. Sajnos egyéb hús nem úszkált a sűrű, zsíros lében.



Végül még egy diós palacsintát is bevállaltunk, ami nagyon dús csokiöntet alatt érkezett. Egy kicsit mikrósan, egy kicsit kiszáradva, de valahogy mégis annyira finoman, hogy az utolsó falatokért már komoly vetélkedés folyt a családtagok között.

A Lucifer egyébként nem összekeverendő a kertszomszéd Laci pincével, ami ugyan tisztább, polírozottabb és mindig több autó parkol előtte. Megkockáztatom, hogy az ott kapható ételek valamivel jobb minőségűek is, de koránt sem ilyen finomak. A Lucifer bájához nekünk hozzátartozik az a bizonyos keresetlen beütés, amitől utánozhatatlan lesz minden fogás. Míg a Laci pincében azt kapjuk, amit ezer másik magyar vendéglőben, korrekt kis sült húsokat szokványos salátákkal, addig a Lucifernél semmi szokványosat sem tudok felfedezni és főleg semmi unalmasat nem kaptunk még sohasem. És persze a panoráma mindkét helyen fantasztikus - gyakorlatilag a Tihanyi-félsziget felett/háta mögött ücsörgünk a helyoldalban.

Napi mosoly

- Városnéző kisvonatozás
- Vattacukor és étcsokis fagyi
- Egy zseniális eszpresszó
- Átszundikálni egy hatalmas vihart
- Az erdő szaga eső után