VKF! Zöldborsó krémleves



E hónapban a gasztrobloggerek leszámolnak a kész kajákkal. Jómagam nem vagyok egy harcos készkaja-ellenes. Bevallom szoktam fagyasztott fasírtgolyókat venni, sőt elég sok fagyasztott alapanyagot használok - bár ezek (reményeim szerint) adalékok nélkül csak a zöldségeket tartalmazzák.
Viszont vannak dolgok, amik még engem is kiakasztanak. A Knorr legújabb ínyenckedése a zöldborsó krémleves kicsapta a biztosítékomat. De most komolyan? Ezt minek porból? Hiszen annyira egyszerű és gyors. Gyakorlatilag nem kell hozzá más, mint borsó! A cég honlapján persze nem szerepelnek az összetevők, de úgy nagyjából el tudom képzelni. Ennél már csak az instant levesek lehetnek rosszabbak - abból is van borsós.

Szóval azt gondoltam, hogy akkor most megmutatom, hogy mennyire egyszerűen, alig pár hozzávalóból elő lehet állítani valamit, ami sokkal finomabb. És nem is kell órákat a konyhában tölteni hozzá. Nos, csúfos kudarcot vallottam. A kísérlet nem sikerült, mert az én levesem egyáltalán nem lett egyszerű. Igaz, hogy kb. 20 perc alatt megvolt onnantól kezdve, hogy elkezdtem pucolni a hagymát, de elég sok hozzávaló került bele.
Fele bátran ki is hagyható, csakhogy valahogy így sikerült előállítanom az utóbbi hetek egyik legjobb ebédjét, pedig mostanában azért elég jókat főztem. Isteni, de tényleg!

Az én krémlevesem az alábbi összetevőket tartalmazza: 2-3 szalonnacsík, 1 kis vöröshagyma, 1 evőkanál liszt, 300 g fagyasztott borsó, 2 dl fehérbor, 2 jó kanál tejföl, 2 kanálnyi reszelt parmezán, petrezselyem zöldje, menta és bazsalikom, só és bors.

Így készült: A szalonnát felcsíkoztam, megpirítottam a lábasban és kiszedtem, félre tettem. A vöröshagymát apróra kockáztam és megfuttattam a kiolvadt zsíron. Rászórtam a lisztet és 2 percig kevergetve pirítottam.
Hozzáadtam a borsót, felöntöttem borral és kb. 6 dl vízzel. Felforraltam és úgy 10-15 percig főztem. A borsó gyorsan megpuhul.
Lehúztam a tűzről, a borsó egy részét félretettem. A lábasban maradóhoz hozzáadtam a tejfölt, a reszelt parmezánt és a zöldfűszereket. Ez utóbbiakból csak 2-3 levelet fajtánként, az illatuk, ízük így is átjárja a levest és gyönyörű üde-zöld színt varázsol. Jó alaposan összeturmixoltam, visszatettem az egészben hagyott borsókat, és szalonnacsíkokkal tálaltam.

Hogy milyen? Sűrű, krémes és savanykás. Rengeteg íz és zamat rejtőzik és bomlik elő minden falatból. Sokkal jobban szeretem tejföllel a krémleveseket, nekem kell ez a savanykás íz és ugyanolyan krémes lesz, mint tejszínnel. A liszt is elhagyható, de szerintem szintén jót tesz a selymességi állagnak.

A zöldfűszerek közül talán a menta a legdominánsabb, de nekem nagyon tetszett, ahogy együtt működnek a borsó édességével. A fehérbor és a belereszelt parmezán is sokat dob a lényegen. Ez utóbbi kettő simán hanyagolható, viszont ha bárkinek is megfordult a fejében, hogy leveskockát használjon azt most és ezennel szigorúan megtiltom!

Egyszóval: borsólevesre fel!

Napi mosoly

A gyerekek ma a játszótéren azt játszották, hogy ők a farkasok. Hát, amilyen fejeket vágtak, simán mehetnének valamilyen vérfarkasos filmbe főszereplőnek.

Nyári rizottó tenger gyümölcseivel



Elég finnyás banda a mi kis négyesünk, különösen ami a kiskorúakat illeti. Úgyhogy ezt a rizottót nem egészen úgy csináltam, ahogy szerettem volna, hanem minden komponenst külön-külön, aztán a tányéron kívánságműsorszerűen összeraktam.

A rizottót én úgy készítem, ahogy főleg Jamie O-tól tanultam. Azt gondolnám, hogy ez nagyjából autentikus módszer: vajon kis hagymát párolni, rádobni a rizst. Először fehérborral felönteni, aztán jöhet a forró húsleves (néha víz) merőkanalanként adagolva, sokat kevergetve. Végül, még egy adag húsleves, de már leveszem alatta a lángot. Teszek bele még egy kis vajat és rengeteg reszelt parmezánt. Aztán hagyom fedő alatt még puhulni, duzzadni a rizst.

Ma készítettem hozzá némi párolt, tejszínes cukkínit és kukoricát. A két nevezett zöldséget nagyon kevés vízben megfőztem és adtam hozzá egy kis tejszínt.

A tetejére pedig pirított tenger gyümölcsei kerültek. Vettem egy csomag vegyes tengeri cuccot: rák, kagyló, tintahal. Kiolvasztottam, majd kevés vajon gyorsan megforgattam őket, gyakorlatilag csak felforrósítottam, mivel ezek a lények úgyis előpárolva lesznek lefagyasztva.

Szerintem ez így annyira kellemes és sokízű együtt, hogy már nem társítottam hozzá valami domináns fűszert. Egy kis petrezselyem zöldet talán még elbírt volna, de ez a maximum. Így is van benne fehérbor, parmezán és persze némi tenger-íz is.

Ilyen pedig amikor csak a rizottó van meg némi párolt rák:


Kóstoltátok már?



Sok rosszat olvastam az idén az ország tortájáról, ami köleses-sárgabarackos lett.

Szerencsére a Szamos cukrászda is elkészíti minden évben a saját verzióit, úgyhogy volt alkalmam megkóstolni. Az ő szatmári szilvatortájukat például már évek óta nagyon szeretem.

Nekem tetszett. Nem mondom, hogy rá fogok szokni, de kifejezetten kellemes, nem túl édes íze volt. A lenmagtól olyan jó diós íze lett az alsó rétegnek, az aszalt barack darabok pedig kifezetten kellemes kis meglepetések voltak. A krém a belsejében szerintem túl folyós, jobb lenne, ha picit szilárdabb állagú lenne.

Mindent egybevetve szerintem megéri megkóstolni.

Csicseriborsó saláta sült paprikával



Újabb és újabb variációkat találok ki a hüvelyesek saláta formátumba való szuszakolására. Általában sikerrel. Legújabb alkotásomba sült paprika csíkok kerültek a csicseriborsó mellé. Mivel nem volt kész paprika salátám, így egy nagy kápiát felcsíkoztam falatnyi darabokra, majd serpenyőben kevergetve, rázogatva puhára sütöttem.
A kápia a legjobb paprika, nagyon piros, nagyon édes és hosszúkás, hegyes alakú. Ha láttok ilyet, gyorsan vegyetek belőle! A húsa kicsit kevébé vaskos, mint a kaliforniai paprikáé és talán pont ezért finomabb is. Nekem nagy szerencsém van, mert anyósom termeszti és hozza - néha zsákszámra. Megsütve, lefagyasztva a legjobb saláta télen is.

Node, vissza az aktuális pályaműhöz. Felkarikáztam még egy csokor újhagymát is, sóztam és ráfacsartam egy citrom levét. Hozzátettem még egy konzervnyi natúr csicseriborsót, 6-8 szem feldarabolt fekete olajbogyót, a paprikát és egy kevés borsot is szórtam rá. Jól összeforgattam.

Salátának vagy köretnek is jól működik, ezúttal joghurtban pácolt csirkemellhez ettem.

Volt itt már korábban is csicseriborsó rukkolával, ami könnyű és friss, lencsesaláta körtével, ha már úgyis jön az ősz, aztán egy nagyon nyári babos-paradicsomos-krumplis is. És jó régen egy meleg lencsesaláta, amiben már szerepelt a sült paprika.

Napi szülinapos mosoly

Kalózos, hercegnős papírpoharak kikészítve, kölyökpezsgő és vonatos torta a hűtőben, lufik felfújva, színes díszek felaggatva. Jöhetnek a kis vendégek!

Napi mosoly

Öt évvel ez előtt a férjem megjelent a kórházban 10 darab palacsintával. Nos, igen, a kismamák kívánóssága legendás. Aztán úgy alakult, hogy az a palacsinta soha nem fogyott el, viszont hajnalra meglett az 1-es számú, akinek jelenleg a Pankrátor Matuka föld alóli (na jó, csak angliai) felkutatásával lehetett a legnagyobb szülinapi örömet szerezni.

Napi mosoly

A Vár oldalán lévő ház ablakából nézni a tüzijátékot, aztán még borozni egyet és persze sokat nevetni, beszélgetni.

Kukoricasaláta keletiesen



Ez egy friss, üdítő, nyári kukoricasaláta. A majonézbe fullasztott (füstölt sajtos, almás) változatot is szeretem, de azért ilyenkor legyen már felejtős.

Viszont nagyon jól megy hozzá a rántott hús, valami natúr halszelet vagy éppenséggel a bioboltból szalasztott lencsefasírt.

Lehet csinálni konzervből, fagyasztottból, vagy megfőzött csövesből, amiről éles késsel lehet lefejteni a szemeket.

A lustasági szintnek megfelelő módon elővarázsolt úgy 300 g kukoricához ezek után adtam: 2 kanál szójaszószt, 1 lime (zöldcitrom) levét, pici magatlanított chilit, fél pritaminpaprikát, petrezselyem zöldjét és 1 darabka újhagymát, 1 gerezd fokhagymát. Ez utóbbiakat értelem szerűen apróra vagdalva, kockázva, nyiszálva. Jól összekeverve (nem rázva), viszont pár órát érlelve.

Kővirág étterem, Köveskál



Tényleg évek óta kerülgettük ezt a Kővirágot. Mint kiderült, nem is olyan könnyű se megtalálni, se helyet kapni. El is mentünk már mellette úgy, hogy észre se vettük, aztán meg be volt zárva (ebédidőben). Múlt héten végre sikerült minden akadályt legyőzni és megkóstolni magunknak ezt a gyöngyszemet a Balaton-felvidéken. Ha már ezzel van tele a gasztro-sajtó érdemesebbik fele (Népszabadság legjobb éttermei, meg Magyar konyha magazin).



Egy kis mellékutcát kell keresni, azon belül is egy kaput, ahol egy udvarba merészkedik be az ember. Olyan, mintha valakihez mennénk vendégségbe. Körbekerített, kaviccsal felszórt, bokrokkal övezett udvar. Az asztalok egy része meg egyenesen Singer varrógépekből lett eszkábálva. A hangulat adott: maga a tömény romantika. Remélem a többi vendég terveit nem borítottuk fel a magunkkal vitt négy darab gyeremek és az ő négy darab vizipuskájuk, illetve az ezzel előadott (lövöldözésmentes) katonai dísszemle, sőt titkos nyomozás performanszával. Valahogy úgy éreztük, hogy ez a hely alkalmas arra, hogy a gyerekek időnként körbenyargaljanak, elmenjenek hátra, a bokrok mögé, ahol játszótér-féleség bújt meg, aztán visszajöjjenek enni pár falatot.

Az étlapot alaposan végig is kóstoltuk, hiszen nem ketten ültünk az asztalnál. A kacsamáj krém nagyon finom volt, viszont a lilahagyma lekvár nekem túl édes ebben a szerepben. A padlizsánkrém is rendben volt, csak azt nem értettük, hogy fogyhattak ki a mellé adott kenyérből. Az ilyen előételeket mégsem kiskanállal eszi az ember, nem?



A főételek nagy része is igencsak rendben volt, de az adagok elég szerénynek minősültek, annak ellenére, hogy ez azért nem egy csúcsgasztronómiai villantós hely. Simán végig lehet enni a levest, főételt és még bőven marad hely a desszertnek is.
Az étlap kellemesen rövidke, de a táblákon kiegészül a krétával írt, folyamatosan változó, vagyis inkább fogyatkozó napi ajánlatokkal. Az én napi ajánlatom halszelet volt (talán harcsa?) fokhagymás mártással és spenótos  gerslivel. Összességében jópofa ötlet, de valahogy az egész olyan jellegtelen. A fokhagyma íze például teljesen kimaradt, pedig azt én nagyon díjaztam volna.
A többiek is hasonlóan érezték: jó-jó, de azért semmi különös. Egy kicsit úgy éreztem, hogy felcsigázták az érdeklődésemet a jól hangzó, jól kitalált fogásokkal, aztán nem teljesítették.

Az est fénypontja egyérteműen a palacsinta formátumban tálalt, kissé megkapatott kukoricamálé volt. A közepére egy nagy adag házi szilvalekvárt kanalaztak, igazi finomság!

Szóval nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Egyrészt folyamatosan az jár a fejemben, hogy nekem is KELL! egy ilyen hely, egy ilyen udvar, egy ilyen étterem. Másfelől egyáltalán nem sikerült engem elkápráztatni a főztjükkel. Beszéltünk is erről közben a többiekkel, hogy az ember azért megy étterembe, hogy olyasmit egyen, amit otthon nem áll neki megcsinálni. Legyen egy picit különleges vagy legalább tényleg nagyon finom. Vagy egyszerűen csak túl sok helyen ettem már?

Paradicsommal rakott padlizsán



Nem szeretnék abba az elbizakodottságba leledzeni, hogy egy pici fiú nekem köszönheti a születését, de tény, hogy miután a szomszédunk evett ebből, másnap reggelre megszületett a fiacskája.

Ettől függetlenül egészen jó kis ételről van szó, tömény nyár és jó sok íz.

Személyenként 1 kisebb padlizsánt felkarikáztam, lisztbe forgattam és minimális olajjal kikent serpenyőben megsütöttem. Sütőtálba helyeztem.
A padlizsánt én nem szoktam besózni és lemosni meg hasonló bulikat csinálni. A mai fajták már nem annyira keserűek, hogy ezzel vesződni kellene, ha meg keserű, akkor általában a sózás ellenére is az marad valamennyire.



Készítettem egy friss paradicsommártást is: padlizsánonként felkockáztam 2 nagy paradicsomot, 1 kis hagymát, 3-4 gerezd fokhagymát. A paradicsom persze finomabb lett volna, ha kimagozom és lehúzom a héját, de erre nincs mindig ideje az ember lányának. Így is elfogadható lett a végeredmény.
Ezeket egy lábasban nagy lángon elkezdtem főzni egy kevés olajjal együtt. Sóztam, adtam hozzá egy kevés szárított kakukkfüvet. Felöntöttem 1 dl fehérborral és a leve nagy részét elforraltam.

A padlizsánszeletekre halmoztam a paradicsomos mártást. Betoltam az előmelegített sütőbe úgy 15 percre. Ez után rátettem egy csomagnyi mini mozzarella golyócskát, meg egy maréknyi felszecskázott petrezselyem zöldet és még 5 percig sütöttem. Forrón az igazi, levét pedig kiflicsücsökkel lehet tunkolni, mert azért a paradicsom meg a sajt is enged egy kicsit.

Napi pizzás mosoly

Apa kérdezi a gyerekektől, hogy honnan volt a pizza (amiből neki nem maradt). Mire a hároméves: "Hát hozta a postás!"

Napi európás mosoly

Legalább 5 év után visszamenni az egykori kedvenc helyemre, az Európa kávéházba és megtapasztalni, hogy az elviteles részen még mindig van narancsos vezúv és diós kocka!

Kétnapi mosoly

A jó idő ígéretében bízva, péntek este lerobogni a Balatonra. Narancs holdat figyelni egész úton és meteor-robbanást látni.

Két délelőttöt strandolni, vizipisztolyozni, vacogni és sikoltozni a hideg víztől. Fagyit enni, lángost enni és nem törődni azzal, hogy végigfolyik a meztelen gyerekpocakon.

Picit lebarnulni.

Füreden Borfesztiválozni, éjjel 1-ig beszélgetni a barátokkal. Karolinában csokitortát majszolni.

Vasárnap éjszaka jönni hazafelé, sötét, kanyargós balaton-felvidéki utakon, félálomban lebegve és mosolyogva.

Két napba sűríteni egy egész nyaralás bepótlását és reménykedni a jövő hétvégében.

Juhtúróval töltött gomba lecsóágyon



Majdnem vega étel, csak hát valahogy a tetejére került egy kis kolbász. Hiába, a sült kolbásznak - és a belőle kicsöpögő zsírnak, ami átjárja az ételt - egészen páratlan az íze. Egyébként meg rendkívül egyszerű ügyről van szó ismételten. Egyetlen szépséghiábája, hogy amikor kivettem a sütőből, jó alaposan megégettem a karomat. Remélem ezzel kipipáltam az idei konyhai baleseteket.

Egy személyes adagot adnék meg, aztán tetszés szerint lehet növelni a mennyiséget: 6 nagyobb csiperkegomba, 1 nagy paradicsom, 1 nagy kápia paprika, 1 vöröshagyma, 6-8 deka juhtúró, 6 kolbászkarika, 1 kiskanál őrölt majoranna, só, bors.

Elkészítése: A gombákat megtisztogattam és a csumáját kiszedtem. A zöldségeket mind felkarikáztam. A hagymát, paradicsomot, paprikát a tepsibe terítettem, összeforgattam. Fűszereztem.
A tetejére pakoltam a gombákat, mindegyik közepére tettem kiskanálnyi juhtúrót és egy kolbász darabkát.
Úgy fél órát sütöttem a 200 fokos sütőben. A zöldségekből kisült levet meg kenyérrel tunkolgattam.

Meggyes-mákos rétes


Olyan rétes, ami levelestésztából készült, kicsit laktatóbb így. Nem mintha annyira sok szükségünk lenne pár plusz kalóriára, de így kifejezetten finom. 

Tulajdonképpen nagyon egyszerű ügy, csak azért írom le, mert az arányok ez esetben meglehetősen fontosak. Így lesz jó a töltelék: se nem száraz, se nem túl folyékony, ami eláztatja a tésztát. 

Először is vettem egy csomag Tante Fanny leveles tésztát. Ez már sütőpapírra van téve, készre van nyújtva. Szóval tényleg nincs vele vesződség. 

Kimagoztam 300 g meggyet. A levét is felfogtam. 

A mákos töltelékhez 180 g mákot, 2 evőkanál búzadarát (grízt), 2 evőkanál porcukrot elkevertem. Fűszereztem egy kevés vaníliás cukorral és fahéjjal. Hozzáadtam némi meggylevet is (lehet likőr is). 3-4 evőkanál lehetett, a cél, hogy egy többé-kevésbé összetapadó masszát kapjunk.  

A leveles tészát magam elé fektettem. Hosszában a középső harmadára tettem a tölteléket. A tetejére pakoltam a meggyet. A tészta két oldalát rézsútosan bevagdostam és ezeket a csíkokat ráhajtogattam a töltelékre. Ettől olyan "fonott" hatású lesz a teteje.
Kevés vízzel átkentem a tetejét.

200 fokos sütőben sütöttem, 20-25 perc alatt szép pirosra, ropogósra sült, a töltelék pedig megfőtt a saját gőzében.

Felszeleteltem és szórtam rá egy kis porcukrot is. Olyan szépen mutat együtt a cukorfehér, a mákfekete meg a meggyvörös. Nem mellesleg ez a drágám kedvenc ízkombinációja, ami a sütiket illeti.

Sárgabarack chutney




Az idén is buzgón grilleztem a Balatonon, akár esett, akár visszafújta a füstöt a szél, az egyébként nagyon jól megépített kürtőben.

Kerületek jobb és rosszabb ötletek a grillrácsra. A joghurtos pác például nem tett jót a csirkének, mert mentetetlenül odaragadt és meg is égett tőle. A tarjának viszont jól állt a sok friss rozmaring, fokhagyma. A szalonnaszeletek meg önmagukban is a gyerekek kedvencei voltak.

Volt egy vega vendégünk is, kedvéért sok gomba sült, néha más zöldségekkel nyársra húzva, néha csak úgy rostra dobálva.

És persze nem maradt el a tűz fölött fortyogósra olvasztott camambert sajt sem, amit kenyérrel kell kitunkolni a héjából.

Nagy mennyiségű saláta mindig az alap, de most készítettem egy jó fűszeres mártást is, ami jól passzolt a sok csirkemell-nyárshoz. Ezt a tűzhelyen, a konyhában készítettem és félig-meddig langyosan ettük.

Sárgabarack chutney

A chutney egyébként fűszeres indiai mártást jelöl, édes-savanyú-csípős összhangjával egészíti ki a sült húsokat, akár hideg sülteket is.

A chutneybe ezek az összetevők kerültek: 8 szem nem túl érett sárgabarack, 1 alma, 1 kis fej hagyma, 1 hüvelyujjnyi gyömbér, 1 dl fehérbor, 1 kanál vaj, 1 kiskanál curry fűszerkeverék, só.

Így készült: A barackot, almát, hagymát felkockáztam, vajon elkezdtem pirítani. Megfűszereztem, felöntöttem a borral és puhára pároltam.

Világítóan sárga lett a curry-től, állaga jobbára a lekvárra emlékeztet, de íze egészen mást ad.

A nyár édessége



Még hátra van ugyan egy hónap, de ekkora sikert rég arattam édességgel. A vége felé már-már kínos volt a sok dícséret, nekem bőven elég szokott lenni annyi is, hogy pár perc alatt eltűnik az utolsó morzsa is. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy "libabőrös lettem", meg hogy mindennap tudnék ilyet enni és hasonlók. Igazán hálás közönségnek főztem ezúttal.

Tulajdonképpen, mint minden más étel, amit készítek, ez is rém egyszerű. Valahogy aztán sikerül úgy eltalálni a hozzávalókat, hogy tényleg jól álljanak egymásnak.

Először is fogtam 200 g babapiskótát. Felét szépen leraktam egy tál aljába.

6-7 nagyobb őszibarackot meghámoztam, nagyon apróra kockáztam és leöntöttem 1 citrom levével, illetve 1-1,5 dl almalével. Így nem barnul meg és lesz egy kis leve is, amit a piskóta beihat. A barack felét ráhalmoztam a piskótára.
Ha a citrom héja nincs kezelve, akkor a héját is bele lehet reszelni, plusz ízt ad a gyümölcshöz.

Egy nagyobb doboznyi, azaz 500 gramnyi mascarpone (tejszínes krémsajt) került egy keverőtálba, hozzá két evőkanál cukor és egy csomag vaníliás cukor. Jó alaposan kikevertem, hogy a cukor elolvadjon. Ennek is a fele ment a tálba, aztán előről megismételtem a rétegzést: piskóta, barack, mascarpone.

Végül gyengéden összeolvasztottam 100 g étcsokit, 100 g tejcsokit és 1 dl tejszínt. Ezzel beborítottam a kész művemet.

Nem árt neki, ha ücsörög pár órát a frizsiben, de néhány perc múlva is kanalazható, ha a babapiskóta magába szívta a levet. A fenti mennyiség olyan 6-8 embernek elég, bár valószínűleg még egyszer ugyanennyi elfogyott volna, de senkit sem akartam rosszullétig tömni.

Na nem lett volna nagyszámú gyereksereg a fogyasztók között, akkor a barackhoz az almalé helyett mondjuk narancslikőrt öntöttem volna. Vagy legközelebb málnával, szederrel és áfonyalikőrrel készítem. A variációs lehetőségek végtelenek, ahogy új és izgalmasabb fűszerek is bevethetők.

Balaton + rossz idő + két gyerek

Tavaly meg voltunk róla győződve, hogy nincs annál nagyobb szívás, hogy az ember a nyaralás 10 napja alatt csak négyet tölthet a strandon. Az idén megtudtuk, hogy bizony van. Kezd megtörni a lendület, hogy szépen fejezzem ki magam.
Két kiskorúval vagyunk súlyosbítva, akinek olyan a mozgásigénye, hogy simán fedeznék egy kisebb város energiaszükségletét, ha rájuk lehetne kötni egy atomerőművet.

Pedig olyan szép kis tervünk volt: 10 napig minden reggel lemegyünk a strandra, lángost és főtt kukoricát eszünk, vizipisztolyozunk és homokozunk. Ennek megfelelően pakoltunk ruhákat és felszerelést. Még szerencse, hogy utolsó pillanatban bedobtunk esőkabátot. Sajnos gumicsizmást már nem...

Pedig igazán mindent megteszünk, amit csak lehet. Ha bárkinek van használható ötlete, azonnal írja meg nekem! Plííz!

Sütöttünk már szalonnát esőben, napernyő alatt.

Grilleztünk tomboló szélben, egész jó eredménnyel.

Felástuk a telket, kihúztunk pár szőlőkarót a szomszéd ültetvényéről. (Reméljük, hogy azt hiszi, vaddisznók voltak.)

Felfedeztünk egy szuper játszóteret Balatonfüreden a Park utca mellett.

Jártunk Kapolcson szakadó esőben, ettünk lángost meg rétest, láttam egy csodás nemez kiállítást, de sokalltuk a napijegyre a 2500 forintot.

Voltunk Veszprémben, ahol ki lehet tenni a megtellt táblát a Balaton Plaza-ra, de különösen a játszóházra.

Az összes balatonfüredi cukrászdában ferde szemekkel néznek ránk, amint belépünk, a hangerőnek és a koszolási képességeinknek köszönhetően. Ettől függetlenül imádom a Karolinát és a Bergmannt is. Előbbiben a karamellás-gesztenyés és a csokitorta a legzseniálisabb alkotás, utóbbiban a francia krémes.

Kerülgetjük egy ideje az éppen Udvariban állomásozó cirkuszt, lehet, hogy holnap bemerészkedünk oda.

Az ideiglenesen Zánkán állomásozó dinókiállítást (családi jegy 6000 forint) már tavaly megnéztük, ugyanígy a harci járműveket is.

Nagyvázsonyba még biztos visszamegyünk megnézni a vitézes bemutatót, de ahhoz az kellene, hogy legalább egy délelőtt ne zuhogjon.

Vannak még a gomba mód szaporodó biopiacok (Káptalantóti, Tihany, Csopak), de sajnos ez a gyerekek számára nem jelent túlzott vonzerőt, ráadásul ezek élvezetéhez sem ártana némi esőmentesség.

Gőzerővel keresünk valami élményfürdőt, de amelyek a hotelekhez tartoznak, oda kívülálló halandó nem mehet be.

Szeretnénk hajózni is, vagy legalább átkompozni Balatonszemesre a Kistücsökbe, de ilyen szélviharban ez sem tűnik annyira vonzó élménynek.

Szóval a nagy kérdés: hova, merre? Tudom, hogy visszamehetnénk lakásunk akolmelegébe, de ha már lejöttünk, szeretnénk itt tölteni az időnket.

Szent Orbán Borház, Étterem, Badacsony


Továbbra is ez az egyik legszebb kilátással rendelkező balatoni étterem, fenn a Badacsonyon. Még ilyen vacak időben is jól látszik, hogy ez a Szeremley tudott valamit, amikor kiválasztotta a Szent Orbán étterem helyét. Előtted, alattad az egész Tó, körülötted szőlőlugas. Ez utóbbi megvéd naptól, széltől, bár a zuhogó eső ellen mit sem ér. Szerencsére a benti tér is jó tágas, kényelmes és nagyon kellemes. Régies berendezés uralkodik, nagy asztalokkal, kényelmes székekkel, mindenféle túlzások nélkül.



Ugyanez jellemző a konyhára is. Az étlap két oldal, mindenféle cifrázás nélkül. Jó alapanyagokból készítenek finom ételeket. Bivallyal, szürkemarhával meg mangalicával hirdetik magukat és persze a jó borok is a helyükön vannak.

A húslevesen például látszik, hogy nem került bele leveskocka, ellenben sok-sok hústól, csonttól lett olyan igazi. A halászlé pedig jó sűrű, cserébe alig-alig piros. Bár előételnyi mennyiség, akár jól is lehet vele lakni. A többi vendég választását elnézve nagyon népszerű a túrós csusza meg a különböző palacsinták.



Mi azért megkóstoltuk a fajsúlyosabb darabokat is. A hagymás rostélyosnál minden a helyén van, jókora adag és mustár is jár mellé. Egy kis savanyúság vagy saláta még kellett volna, de erre már túl későn jöttem rá. A syrah viszont kifejezetten kellemesen csúszott mellé.
A bélszín édeskés barnamártással érkezett, bár kicsit vékonyka a szelet, hogy kellően puha és véres tudjon maradni, igazi kifogásunk nem nagyon volt vele.

Ahogy látom, hétfő kedd szünnap - ezekre mostanában kezdtem el figyelni, számomra nem teljesen világos, hogy valaki miért engedhet meg magának ilyesmit a főszezonban, de több helyen futottunk bele az elmúlt napokban. Éhesen ezt nem veszi túl jó néven az ember.

Joghurtleves kaporolajjal


Továbbra is jó meleg van.

A joghurtleves önmagában is jó dolog: egyenlő mennyiségű joghurt és víz, némi citromlével, citromhéjjal, sóval és borssal kikeverve. Így is lehet inni, frissítő itóka.

Kicsit tovább csavarva készült bele levesbetét: apróra, tényleg nagyon apróra kockázott uborka, görögdinnye és paradicsom. A paradicsomot előzőleg forró vízbe mártottam, lehúztam a héját és ki is magoztam.

A kaporolaj pedig úgy készült, hogy jól leturmixoltam egy csokor kaprot némi olívaolajjal, majd leszűrtem. Szép zöld lett és csuda illatos. Salátára is jó ám!

Az arányok: 4 főre kb. 1 liter legyen a joghurtos-vizes lé és úgy 20-25 dkg az összes zöldségkocka. Persze lehet jóval több is mind a kettőből, mert esetleg szomjoltónak is használható, leves helyett.

Hasonlóan bátor, nyári és hideg leves-kreálmányok:
Dinnyés, uborkás, paprikás feketeribizlis
és Paradicsomos-sárgadinnyés
Mert néha érdemes eltérni a megszokotttól.

Snidling étterem, Balatonalmádi

Frissítés, 2015: A hely azóta bezárt :(
 
Hát, bevallom férfiasan nem tudom hova tenni ezt a Snidling éttermet. Az étel minősége annyira ellentétben áll a hely szellemével, hogy az már fájt. Persze eleve nem túl jó idegesen, két éhes gyerekkel beesni valahova. Valahova, ahol éppen Ántsz ellenőrzés folyik a háttérben. Valahova, ahová tulajdonképpen úgy egy éves várakozásokkal érkezem, miután egy rádióműsorban hallottam az ajánlót, de eddig nem jutottunk el odáig.



Ilyen előzmények után csodafinomat enni, idegkisimító, kivéve, hogy a drága gyermekeim nem szeretnek idegen helyen táplálkozni. A helyszín visszásságaira pedig csak ezzel a képpel utalnék: minden egyes teríték különböző tányérba került, hol porcelánt utánzó díszesbe, hol arany szegélyesbe, hol meg kommersz arcopalba.
Egyébként az egész berendezés ilyen fura, a terasz ráadásul egy kicsit lejt is, így az asztal és a székek is. A vécék mintha a nyolcvanas évek elejéről maradtak volna itt, de közben van zöld fal, indiai virágfüzérrel.


Kóstoltuk a gaspacho-t, ami pohárban érkezett, jó sűrű és jó ízgazdag volt. Az én előételem még izgalmasabb. Az étlapon csak juhtúrós rétesként szerepelt, de az igazán meglepőt a sült, balzsamecetes cékla mutatta.


A főételek közül nem a vega kínálatból szemezgettünk hanem az igazi egzotikumokból: curry ízlés szerint fűszerezve és földimogyorós csirkenyárs, grillezett zöldségekkel. Egyik jobb mint a másik, éppen csak enyhén csípősek. A zöldségek pedig végre nem a fagyasztott keverékek, hanem látszik, hogy legalábbis itt a konyhán pucolták, válogatták össze őket. A grillezett zeller például zseniális!


Sajnos desszertre már nem volt maradásunk, türelmünk. A nyáron talán még járunk erre, mert kellene még egy, sokkal nyugodtabb pillantást vetni a helyre. Megérdemli. Talán addigra egy kicsit fürgébb pincért is találnak a tulajdonosok.

Megyjegyzés: a tesztelésre 2011. június elején került sor

Napi mosoly

Másodszor visszamenni a fodrászhoz egy héten belül, mert nem vágta elég rövidre a hajam. Most tényleg nagyon nyári rövid lett.

Lazactatár

Namármost. Ez az étel egyszerűbb, mint egy rántotta vagy egy virslifőzés. De komolyan. Egyetlen apró nehézséget vélek felfedezni, az pedig a garantáltan friss lazac beszerzése. Ez nekem ezúttal könnyen ment, ugyanis részt vehettem a Metro áruházak Vevőakadémiájának halas kurzusán, ahol az óceánok cowboy-a tartott nekünk nagyon kimerítő és részletes előadást a tengeri élőlényekről.

A nyers lazac ilyen típusú, citrommal pácolt elkészítési módját tulajdonképpen nevezhetnénk ceviche-nek is, ami nagyon népszerű dél-amerikai elkészítési módja a firss halaknak. Szóval felkockázzuk nagyon apróra a firss halat, rálocsolunk némi citromlét. Mehet hozzá egy kis só - lehetőleg nagyszemű tengeri és valamilyen fűszer. Akár koriander, akár kapor, vagy mint ami nekem éppen kéznél volt: metélő petrezselyem.

A pácolás, a hal húsának savval való roncsolása 20 perc alatt le is zajlik, azonnal fogyasztható. Tárolni nem túl szerencsés, minél többet áll a citromlében, annál jobban kivilágosodik, de pár óránál öregebben már nem szívesen enném.

Paradicsomszósz erőfeszítés nélkül



Szóval meleg van. Jó meleg. Erre a tésztára meg már napok óta vágytam. Hát illettek egymáshoz: az ebéd meg az időjárás. Csak úgy, magamnak készült.

Két nagy paradicsomot apróra kockáztam. Pár szem olajbogyót, 2 gerezd fokhagymát feldaraboltam. Serpenyőbe olajat löttyintettem. Rádobtam a dolgokat, addig kevergettem, míg jól elfőtt a leve.

Időközben kifőztem némi bavette nevű tésztát. Ez a kedvencem nem teljesen lapos, de hosszú és jól tekeredik. Mégsem spagetti.

Ja, a szószra került még egy csomó kecskesajt az íz kedvéért. És persze egy maréknyi összetépkedett bazsalikom levélke is, amit vétek "hőkezelni".

Napi mosoly


Nekem még mindig a szabadkai Pelivanban mérik a legjobb fagyit.

Erről már részletesen meséltem 2007-ben:
Szabadkai gourmand túra 4.

További részek pedig:
A Boss pizzériáról
Tito szakácskönyvéről

Duzijanca Szabadkán, 2011


Az idén már 100 éves ez a bunyevác-katolikus eredetű ünnepély a Duzijanca: az aratás, a búza és a kenyér ünnepe. Az elmúlt száz évben néha tiltották, de '93 óta minden évben nagy ünnepséget rendeznek a városban. Az aratás mellett a népszokások, a hagyományok tisztelete is kiemelt szemponttá válik ezekben a napokban.
Nem magyar ünnep, de sok magyar is részt vesz benne, ha másként nem a művelődési egyesületek néptáncosainak felvonulásában vagy éppen az aratóversenyben.



A hagyományos bunyevác viselet: bal oldalon az ünnepi fehér slingelt és jobbra a hétköznapi: sötétebb, strapabíróbb. Létezik még téli is: nehéz bársonyból vagy borkátból való gyönyörűség.


Az ünnepi viselet kukoricacsuhéból elkészítve.

A búza ünneplése az áprilisi áldással kezdődik, júliusban az aratással folytatódik és augusztusban az új kenyér megszentelésével fejeződik be. A nagy ünnepség szentmisével és a felvonulással idén augusztus 16-án lesz. Én viszont az aratóversenyen - illetve az idén csak bemutatón jártam. Jófajta reggelivel indítva a napot.


Reggelihez készülődve.


A hagyományos reggeli: szalonna, hagyma, kenyér és aludttej.



Múlt és jövő divatja ha találkozik.


A kasza régi, a gúnya régi, de a szponzorsapka vadiúj!



Ja, és legközelebb biztos nem ebben megyek a tarlóra.

"Görög" gyümölcsleves



10+ recept átolvasása után arra jutottam, hogy a neve nem a görög eredetre, hanem a görögdinnye kötelező jelenlétére utal. Eddig nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire jó, de valahogy tökéletes: hideg is, édes is, gyümölcs is. Hetente fogom csinálni, csak annyit ígérhetek.

A görögdinnye kötelező elem, plusz valami gyümölcslé és tejszín. A többi gyümölcs kedv szerint variálható: a nektarin, sárgabarack, málna, ribizli, sárgadinnye mind jól szerepelhetnek.

Belevalók az én változatomba (2-4 emberke részére): 6 dl almalé, 1 dl tejszín, 1 nagyobb szelet dinnye, 2 nektarin (kopaszbarack), 15 deka magozott meggy, 1 kiskanál fahéj.

Elkészítése: A gyümölcsöket - már amelyiket kellett - értelem szerint megtisztítottam, kimagoztam, stb. Mindent apróra kockáztam, hogy kisebbek legyenek, mint a meggyszem.
Először összekevertem az almalét, tejszínt, fahéjat. Én cukrot egyáltalán nem tettem bele - így is finom. Beleszórtam a gyümölcsöket és jól behűtöttem.

A drágám úgy fél litert fogyasztott el belőle egy ültő helyében, de én se nagyon maradtam le az adag elpusztításában.

Levendulás linzer málnás krémmel



Húúúúú! Ez jó. Eddig aki megkóstolta, oda meg vissza volt érte. Látszólag egy nagyon extra cucc, mindenféle izgalmas hozzávalókkal, mint a levendula. Pediglen elkészítése nem igényel komolyabb konyhai jártasságot, inkább csak kitartást és türelmet.

A linzertésztát már sokszor készítettem, szeretem, hogy annyira sokféle fűszert elbír. Most annyit változtattam rajta, hogy levendulavirág is került bele. Jó illatos lett tőle, a sütisdobozban a csokis keksz is átvette az illatot és ahányszor csak kinyitottam, mindent belengett a lila szag.
Ha nem szeretnénk, hogy ennyire illatos legyen, akkor érdemes pár napra a porcukorba rejteni a levendulát, aztán meg átszitálni. Az illatot átveszi, de halványabb, finomabb lesz és a virágdarabkákat sem kell elrágni majd.

A málnás krém pedig egészen fantasztikus. (A titkos hozzávalót majd a receptben árulom el.) Nagyon-nagyon málnás íze van, hiszen nagyrészt tényleg ebből áll. Már hosszú hetek óta nézegetem ezt a curd dolgot. Az angolok szuper találmánya, például eredetileg a citromos változat volt világhódító. Lemon curd néven fut. Aztán mindenféle csodagyümölcsökkel kezdték előállítani, passiógyümölccsel, eperrel, málnával. Egyik zseniálisabb, mint a másik.
Én végül mégsem készítettem el, visszarettentett a tojás, a vaj és a hosszas kevergetés. Mondjuk a kevergetést így sem úsztam meg, de sikerült a világ legegyszerűbb, mégis isteni krémjét előállítani.

Levendulás linzer-korongok

Hozzávalók a linzertésztához: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2-3 szál levendula virágai.

Elkészítése: Hideg kézzel összegyúrtam a lisztet, porcukrot és felkockázott vajat. Amikor összeállt, hozzáadtam, belegyúrtam a tojások sárgáját, a virágot is. 3-4 centi átmérőjű hengert nyújtok belőle. Fóliába csomagolva legalább 1 órán keresztül pihentettem a hűtőben. Nem árt neki az sem, ha egy éjszakát várakozik.

Amikor kiveszem a hűtőből, általában jégtömb keménységű. Nem nyújtom ki, hanem vékony, fél centis szeletekre vágom. Így elvileg lesznek szép köreim, vagy éppen formátlan is lapocskák.
170 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütöm. Mindig ott toporgok mellette, hogy ne legyen égés a vége. Nem kell túl pirosra sütni, szép halvány színűen is jó már.
 
Természetesen az utolsó adagot, fél 10-kor este már nem nagy figyelemmel készítettem, jól el is égett. Na jó, csak túl barna lett. Az illata azonban még így is isteni volt!
 
Málnakrém
 
Hozzávalók: 400 g málna, 100 g fehércsoki, 2 evőkanál Martini (vagy más aromás likőr).
 
Elkészítése: A málnát a likőrrel feltettem főzni és jó alaposan megrotyogtattam, hogy szétessen a gyümölcs. Szerintem cukrot nem is kell hozzá adni, így is elég édes, de kellően savanykás lett.
A lefőzött gyümölcsöt szitán jó alaposan átpaszíroztam egy kanál segítségével. Nem volt egyszerű menet, de én győztem. Kb. fele-fele lesz a püré és a mag - aminek felhasználására még nem találtam ötletet.
 
Időközben felolvasztottam a csokoládét, összevegyítettem a málnapürével és üvegbe téve eltettem a hűtőbe. Ekkor is lehet bele tenni még egy kis alkoholt, ha még illatosabb végeredményre vágyunk.
 
10 napot simán kibír, a kekszre mindig a fogyasztás előtt érdemes rákanalazni, melegben olvadni kezd a krém.

Cukkínis-kukoricás leves ropogós lazaccal


Most hogy rámszakadt egy szép nagy lazac, minden második ételembe kerülni fog belőle. Nem is baj, hiszen annyira egészséges meg minden.

Ez a leves nagyon gyorsan készül és a gyerekek különösen szokták értékelni. Ha kevés vízben fő meg a zöldség, akkor meg elmegy akár főzelékféleségnek is. Természetesen friss, csöves kukoricával is működik, csak késsel le kell vágni a szemeket és puhára főzni.

4 személyes adaghoz: 1 pici vöröshagyma, 1 cukkíni, 1 kukoricakonzerv, 1 dl tejszín, 2 kanál olaj, 10-15 deka lazacfilé, só, bors, fél csokor petrezselyem zöldje.

Elkészítése: A hagymát a lehető legapróbbra kockáztam. A cukkínit nem hámoztam, csak megmostam. Azt is felkockáztam. 1 kanál olajon megfuttattam a hagymát, rádobtam a cukkínit és felöntöttem vízzel. Sóztam. Puhára pároltam.
Beleöntöttem a leszűrt kukoricát, a tejszínt. Összemelegítettem és fűszereztem. A petrezselyem zöldjét tényleg csak tálalás előtt szórtam bele, hogy megőrizze a vitamintartalmát.

Időközben felkockáztam a halat is, amolyan falatnyi darabokra. Sóztam, borsoztam, 1 kanálnyi olajon minden oldalról ropogósra sütöttem a falatkákat. Ez volt nálunk a levesbetét.

Napi mosoly

Akkor áthajtani a Lánchídon, amikor éppen felkapcsolódnak az esti fények.

Napi mosoly

Egész nap halszagú kész, iszonyatos mennyiségű herkentyű és lazac felevése. Köszi, Gabojsza, ez isteni volt!

Savanyú sertésragu laskagombával



Nagyon-nagyon szeretem a savanyú ízt, de csak akkor, ha valamivel ellensúlyozva van: egy kis tejfölös krémességgel, vagy valami édeskés mellékízzel, esetleg egy megfelelő állaggal. Ebben az ételben ezeket sikerült jól eltalálnom. Tudom, hogy nem túl vonzó az ábrázatja, de attól még igenis lehet jó.

Ez került a 4 személyes adagba: fél kiló sertéscomb, 1 kisebb hagyma, 30 deka laskagomba, 15 deka savanyú uborka, 3 dl fehérbor, 1 dl tejföl, 1 kanál mustár, 1 kiskanál tárkony, só, bors.

Így készült: A húst nagyon vékony csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam. A hagymát megpucoltam és felkockáztam. Egy mély, fedeles serpenyőben 1 kanál olajat forrósítottam. Rádobtam a hagymát, kicsit pároltam, majd hozzáadtam a húst is. Fehéredésig pirítottam, többször megkevergetve. Ráöntöttem a bort, hozzákevertem a mustárt is. Lefedve puhára pároltam a húst.
Közben felcsíkoztam a gombát és az uborkát is. Amikor a hús megpuhult, levettem a fedőt, hozzáadtam a gombát, a tárkonyt és így főztem még 5 percig. Lezártam a lángot, belekevertem a tejfölt, az uborkacsíkokat és már tálaltam is.

Rizzsel ettük.

Napi mosoly

Imádom, hogy a kiteregetett ruha már két óra múlva száraz. És hogy a hajam már hetek óta nem látott hajszárítót.
Imádom, amikor este elkezd fújni a forró szél.
Imádom, hogy nyitott ablaknál alszunk.
Imádom, hogy a srácok egy szál gatyában rohangálhatnak.
Már-már a gőzölgő aszfaltot is.

Marokkói lencseleves


Sűrű, éppen csak egy picit csípős, a fűszerektől illatos. Olyan jó belemeríteni a kanalat.

Eredeti ras el hanout fűszerkeverék hiányában chili, pirospaprika, fahéj, szegfűszeg, bors is megfelelő pótlást jelenthet.

4 adaghoz ezt használtam: 2 répa, 1 vöröshagyma, 1 petrezselyemgyökér, 1 doboz lencsekonzerv, 1 kanál olaj, 2 dl paradicsomlé, 1 kiskanál ras el hanout marokkói fűszerkeverék, pici só.

Így készült: A zöldségeket meghámoztam, felkockáztam. Olajon megfutattam a fűszerkeverékkel együtt. Felöntöttem paradicsomlével plusz 4 dl vízzel. Puhára főztem. Belekevertem a lecsöpögtetett lencsét és már ettük is.

Napi mosoly

Tényleg lehet minden nap valami mosolyogni valót találni. Például, hogy nincs előttünk senki az orvosnál, így még a magunkkal vitt könyvet sincs időnk kinyitni mielőtt sorra kerülünk.

Napi mosoly

A tegnapi rosszidőnek és némi láznak köszönhetően egy sátor került a nappalink közepére. Lakosságának folyamatosan változó összetétele (becslés): két kiskorú és úgy 20 plüssállat, valamint egy csapat törp -Picurral, -Illával és a többiekkel.

A Rókusfalvy fogadó múlt heti menüjéről



Nem először jártunk Etyeken, Vidák Zoltán séf konyhájának gyümölcseit élvezni. Most egy jó nagy társasággal terheltük le az éttermet, vagy 10 gyerekkel cimbáltuk a pincérek idegeit. De az ételek, amiket elénk tettek fantasztikusak voltak. Egyre jobb és jobb ez a hely, a szezonális, hétről hétre változó kínálat tényleg az idény legjobb hozzávalóiból csemegézik.



A hagyományosabb fogásokat felvonultató étlap se rossz, onnan is bőven van mit választani, akár szalontüdőt bármely évszakban. Ebből a sorból egyébként a nyúlcomb a kedvencem, mustáros, zöldséges tésztával. Vagy a szintén örök klasszikus sárgadinnye-sonka párosa. A sonka természetesen helyi illetőségű, hajszálvékonyra szelve kelleti magát.



De amiért igazán érdemes menni, az az aktuális étlap. A múlt héten spárgakrémleves bugyantott tojással: könnyű, lágy, igazán krémes. Az eperkrémleves meglepően szénsavas és savanykás. Kiderült, hogy joghurt és ásványvíz is akadt benne.
A víz egyébként amúgy is jó itt, hiszen régimódi szódásüvegből tölthet magának mindenki, hozzá pedig házi szörpöt is kortyolhat a nagyérdemű.



A főételek közül egyértelműen a borjúszelet aratta a legnagyobb sikert. Zseniálisan puha szelet hús, picit meg is pirítva. A két szelet között pedig egy kacsamáj-fasírt pöffeszkedik - ömagában is elviszi az egész műsort. A mártás, a krumpli meg a spárga már csak szükséges kísérők, bár maguk módján mind nagyon jól sikerültek.
A rókagombás tészta rántott kecskesajttal pont az a nyári fogás, amit akár otthon is képes lennék reprodukálni. De mennyivel jobb, ha elém teszik. Hozzá egy pohárka pinot blanc, természetesen Rókusfalvy pincészetből. Jól illenek egymáshoz.



A legtöbb étteremben a desszertek nem mindig viszik tovább a főételek színvonalát. Itt szerencsére ez nem igaz. A hagyományos vonalon akad aranygaluska, de a kísérletezők akár borsóhabos, epres, túrós piskótába is döfhetik a villájukat. Egyébként egyáltalán nincs borsó íze, a menta dominál. Vagy megkóstolhatják a csupa hab és krém csokitortát narancsos fagylalttal.



Kilátás a dombokra, kis játszótér a gyerekekenek és hátradőlős élvezkedés a felnőtteknek.

Menjetek csokit csinálni!


Tegnap nagyon hosszú, tartalmas napom volt postán való sorbanállással (kétszer), belvárosi parkolóhely vadászattal (háromszor) és első ovis szülői értekezlettel a kisebbnek. Mindezt pedig megkoronáztam a Chefparade csokikurzusával. Bár alig álltam már a lábamon, a 3 órát végigpörögtem én is a többiekkel együtt. Csiszér Dóri fantasztikus oktató - vicces, ügyes és tényleg minden úgy meg a keze alatt, mint a karikacsapás.
Lenyűgözően jól sikerült végignavigálnia a teljes folyamaton az egész csapatot. Bár többször is remegett egy kicsit a kezem, a bonbonforma kiöntésénél meg a "talpalásnál" például, valahogy mindig jól sikerült minden mozdulat. Feldolgoztunk vagy 2 kilónyi csokit, temperáltunk, ganache-t gyártottunk és folyamatosan nyalogattuk az ujjunkat. Isteni volt!



És amikor reggel kivettem a hűtőből a kis dobozka kóstolót! Hmmmmmm. Roppanós burok, krémes töltelék és ízbomba. El se hittem, hogy erre én is képes vagyok.
Persze itthon gránitlap és meghőmérő hiányában nem biztos, hogy reprodukálni tudnám az eredményt, az élmény önmagában is megérte.

Napi mosoly

Javaslom, hogy nyilvánítsák olimpiai sportággá vagy érettségi tantárggyá a gyereköltöztetés extrém körülmények között című tevékenységet. (2 holtfáradt, ám éppen ezért teljes erőből tomboló csemete + egy jól rugózó ágy + pár ruhadarab szükséges hozzá mindössze)

Napi mosoly

Mostanában nem jönnek a receptek. Az ok: lassan kifut ugyan az eper, de ma már ropogós cseresznyét, sőt! istenien illatos sárgabarackot ettünk. Ezeket pedig vétek bármivel elrontani. Csak és kizárólag önmagukban jók, amíg el nem telik vele az ember. Aztán majd újra meglátom, mit lehet főzni.

Tabbouleh bulgurral és quinoával

Nos, igen, le mertem írni. Tudom, hogy ez nem az autentikus, a minden rostán átmenő változat. De azért alapjaiban, ötletében megegyezik a legendás közel-keleti étellel. Merészségem oka másrészt, hogy a net telistele van a nem autentikus változatokkal, így közzé teszem a sajátomat is.

Az egész úgy kezdődött, hogy csak egy csomag bulgurt (búzatöret, keleti alaphozzávaló) akartam venni, de a kezembe akadt egy zacskó, amiben volt bulgur és quinoa is egyben. Szimpatikusnak tűnt az összeállítás, haza is jött velem. Nem lőttem mellé, bár érdekes a quinoa állaga, roppanóssága, nagyon jól működött ebben a házasságban.



100 grammot főztem meg a bulgur-quinoa keverékből bő, sós vízben, majd leszűrtem. Hagytam lehűlni.

Időközben apróra kockáztam 1 kis lilahagymát és ráfacsartam 1 citrom levét, illetve megsóztam. Ez némileg elveszi az erejét a hagymának. Összevágtam még 2 nagyobb paradicsomot, szintén minél apróbb kockák jelentik a célállomást. Kerül még egy csokor petrezselyem, illetve úgy 10 mentalevél is. Ezeket is jól összenyestem.

Minden hozzávalót jól összekevertem, meglocsoltam olívaolajjal és kicsit még sóztam. Akár azonnal is fogyasztható, de behűtve, az ízeket összeérlelve még finomabb.
Természetesen mindenképpen szükségeltetik mellé valami husi, vagy legalább egy kis morzsolt feta a tetejére. Ellenkező esetben valami halvány kis előételfélének teszi csak meg ez a saláta, ahogy egyébként fogyasztani is szokták: kitűnő étvágygerjesztő.