Karácsony 3: A hagyomány

A karácsony elsuhant felettem, a hagyományos menü is lemaradt és az idén a nagy zűrzavarban el is maradt. Így aztán csak emlékeim között kotorászhatok. Előbukkan, amikor még csillogó szemű kislányként vártam ezt az estét. Szépen felöltöztünk és mentünk az éjszakában a Nagyiékhoz. Útközben pedig számoltuk az ablakokba kiállított, égőkkel díszített karácsonyfákat. Ez akkoriban még nem volt olyan tömeges, mint a mai fényszennyezett világunkban.
Mindig is jókat ettünk, de soha nem a zabálásról szólt a dolog. A karácsony koreográfiája pedig bizonyos értelemben összetartotta a családot. Amióta hiányoznak néhányan ebből a rendszerből, már semmi sem működik úgy. Vagy csak én lettem hirtelen felnőtt?Nálunk ez a hagyomány: 24-én délben otthon ettünk bablevest hús nélkül és mákos gubát.

Szenteste a Nagyiéknál alma, dió és fokhagyma mézbe mártogatva az egészségünkért. Aztán halászlé, tejfölös tészta, majd lisztbe panírozott sült pontyszeletek krumpli salátával. Mi csak ezután bontogattuk az ajándékokat és jöttek a sütemény halmok, élen a bejglivel. 25-én ebéd a Csibiéknél, töltött káposztával, sült pulykával és ismét rengeteg süteménnyel. Ezt követően pedig néhány nap pihegés és pihenés. Na jó, ez nem igaz, mert ilyenkor nálunk sose volt iskolaszünet, tehát akkor másnap: vissza a suliba.

Karácsony 2: A luxus menü

Úgy tűnik Európa nyugati felén a káprázatos fogások divatja tombol, sutba vágva a hagyományokat. Nincs recept szarvasgomba, libamáj, lazac és homár nélkül. Mindamellett ezekből a tüneményes alapanyagokból pillanatok alatt varázsolhatók izgalmas ételköltemények. Ki is választottam néhányat, a "talán majd egyszer" jegyében.

Vodkával ízesített lazac, alma ágyon hemperegve
Személyenként egy savanykás, zöldes almát hajszálvékony karikákra szeletelünk. Egy félbevágott lime-mal minden szeletet finoman átdörzsölünk, hogy az alma ne barnuljon meg. A szeleteket csinosan tányérra rendezzük. A lazacot falatnyi darabkákra vágjuk és az almaszeletekre rendezgetjük. Frissen őrölt rózsaborssal megszórjuk.
Három evőkanál tejfölt kikeverünk 3 evőkanál vodkával és egy kiskanál Tabasco szósszal. Ízlés szerint szózzuk és belefacsarhatjuk a lime levét is, de ne egyszerre öntsük bele, nehogy túl savanyú legyen. Az így elkészített öntettel ízesítjük a salátánkat, majd kaporlevéllel díszítjük.

Egy döbbenetes páros: mangó és libamáj
A mangót megtisztítjuk, magját kiszedjük, majd falatnyi kockákra vágjuk. Tányérra rendezzük és néhány cseppnyi dióolajjal megöntözzük.
A libamájat két centis szeletekre vágjuk, lisztbe hempergetjük és forró serpenyőben oldalanként egy-két percig sütjük. Még forrón a mangó mellé helyezzük és szerecsendiót reszelünk a tetejére. Azonnal tálaljuk.

Bélszín töltött fügével
A bélszínt három centis szeletekre vágjuk, leheletnyi mustárral megkenjük, majd olívaolajjal leöntve hűtőbe tesszük pácolódni.
A fügéket félbe vágjuk, egy kevés húst mindegyikből kikaparunk. A füge húsát összekeverjük egy evőkanál friss zsemlemorzsával, egy tojás sárgájával, egy kiskanál mustárral és egy csokornyi apróra vágott petrezselyemmel. Ezt a tölteléket a fügékre halmozzuk, majd forró sütőben 15-20 percig sütjük.
A bélszín sütéséhez vajat forrósítunk. Az olajos pácot úgy ahogy leitatjuk a húsról, majd oldalanként 3-4 percig sütjük a szeleteket. Amikor a húst kiszedtük, a visszamaradt vajba friss, egész zöldborsot szórunk, átfuttatjuk és ezt mártásként adjuk a bélszín mellé.

Türkiz torta málnával
A tésztához 4 fehérjét csipetnyi sóval kemény habbá verünk, lassan hozzáadunk 25 deka porcukrot, 8 deka kókuszreszeléket, 10 deka őrölt mandulát és egy evőkanál rumot. A masszából két egyforma nagyságú kerek lapot formázunk, 150 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Rácsra helyezve hagyjuk kihűlni.
3 deci tejszínhabot kemény habbá verünk, 5 deka cukrot keverünk hozzá, majd 2-3 evőkanálnyi Curacao likőrrel színezzük. Az egyik tésztalapra kenjük a tejszínt, elhelyezzük rajta a friss málnaszemeket. A másik tortalapot cikkekre vágjuk, majd mindegyiket kicsit ferdén a málnaszemekre tesszük. A cikkek szélesebb végét egy-egy tejszínpöttyel és málnaszemmel díszítsük.
Ui: A mennyiségeket tetszőlegesen mindenki saját pénztárcája függvényében határozza meg.

Karácsony 1: A vásár

Az idén kedves barátnőmmel indultunk neki a Váci utcának, hogy a végére érve, a Vörösmarty téren elmerüljünk a vásári forgatagban. Éppen a sötétedés előtti percekben értünk oda, muzsikáltak az ablakok a cukrászdás házon, nyüzsögtek a külföldinek látszó emberkék.

És szálltak a finom illatok mindenfelé. A forralt bort, a gyermekemre való tekintettel ezúttal kihagytam, pedig csábítóan illatozott. Az idén a sült kolbásznak sem adtam esélyt, bár az előző években ez bizonyult a menü fix pontjának. Életemben először közel merészkedtem ehhez a bizonyos Töki pomposhoz, bármit jelentsen is a neve. Bár bizonyára mindannyian tudjátok, jófajta kenyérlángos ez, hagymával, tejföllel és húsos szalonnakockákkal sütve. Utoljára Strasburgban ettem ilyet, csak ott sokkal vékonyabb tésztával készítik és inkább a feltétre teszik a hangsúlyt. De így se rossz.

Az illatos bódék sorában kiemelkedő helyet foglal el szvemben a kürtőskalácsos. S hogy, hogy nem mindig itt vannak a leghosszabb sorok. Csak kivártuk, lett is jutalmunk frissen sült, dióba hempergetett csuda.

Persze mire körbejártuk a teret, lefagyott kezünk és lábunk, a gyermek pedig ugyan békésen szuszogott a babakocsiba, de tartottam tőle nem lesz örök ez az idilli nyugalom. Így aztán hazafelé vettük az irányt. A hetes buszra várva, persze nem bírtam magammal és még befizettem az abszolút kedvencemre a jégbüfés gofrira. Egészségemre nézve talán szerencse, hogy sehol máshol nem árulják ezt a finomságot a városban és elég gyorsan jött a busz is, mielőtt vettem volna még egyet.

"Nem vagyok leveses"

A múltkor jó alaposan leszóltam a műkajákat, aztán rájöttem, hogy néha én is ráfanyalodok a tartósított élelmiszerek csodáira. Persze azért egy kis továbbfejlesztés még a zacskós leveseknek sem árt.

Gomba krémleves
Mi kell hozzá, ha nem porból készül? 20-30 deka csiperke gomba, 1 nagyobb póréhagyma (már megint a kedvencem), 2 evőkanál liszt, 2 dl száraz fehérbor, 2 dl tejszín, vaj, só, bors, szerecsendió.
Ha kész levesporral dolgozunk, kimarad a liszt és a fűszerek.
Hogyan készül? A gombát felkockázzuk, a hagymát felkarikázzuk. Egy lábasban vajat forrósítunk, azon megpároljuk a hagymát és a kicsit később hozzáadott gombát. Amikor a levét kicsit elpárologtattuk, megszórjuk liszttel, átpirítjuk, majd felöntjük úgy egy liter vízzel meg a borral. Fűszerezzük és hozzáöntjük a tejszínt is. Addig főzzük, míg a gomba a kedvünkre való puhasági állapotot eléri.

Hagymaleves

Mi kell hozzá? 3-4 fej vöröshagyma, 1 evőkanálnyi liszt, 1 evőkanálnyi vaj, 1 leveskocka vagy leszűrt húsleves, csínján adagolt só, bors.Hogyan készül?
A megtisztított hagymát vékonyan felkarikázzuk. Egy lábosban vajat forrósítunk, és azon kicsit megpirítjuk a hagymát. Ha éppen eléri az üveges állapotot, megsózzuk borsozzuk és lefedjük. Többször megkevergetjük, amíg szinte pépszerű állagot vesz fel. Ekkor megszórjuk a liszttel, összekeverjük, majd jöhet az erőleves. Fedő nélkül, nagyon alacsony lángon addig főzzük, amíg a hagyma szinte eltűnik, felszívódik.
Pirítósra olvasztott sajttal is tálalhatjuk, így a száraz kenyér magába issza a finom nedveket, de szerintem pőrén is jól esik.

Sárgarépa krémleves

Mi kell hozzá? 4-5 szép szál répa, 1 nagyon kis fej hagyma, 20 g vaj, 1 dl erőleves kockából, 3 dl száraz fehérbor, 1 tojás sárgája, 0,5 dl tejszín, őrölt szerecsendió, só, bors.

Hogyan készül? A hagymát nagyon apróra kell vágni, a répát viszont elég nem túl vékonyan felkarikázni. A felforrósított vajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk a répát. Nem kell megpirítani, elég csak felmelegíteni. Ráöntjük a levest. Fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára főzzük. Egy picit hagyjuk kihűlni a főzetet, majd összeturmixoljuk, fűszerezzük, és hozzáadjuk a bort. A lábasba visszazsuppolva jól összeforraljuk az egészet. Ha szükséges újra fűszerezzük. A tojássárgáját és a tejszínt összekeverjük. A tojásos elegyet a tűzről lehúzott levesbe keverjük. Ez után már nem szabad melegíteni (forralni), hanem rögtön meg kell enni.

Az édes gyerekkor

Az index (http://index.hu/gazdasag/magyar/retrosnack/) egy kisebbfajta lavinát indított el a kajablogokon. http://domesticgoddess.freeblog.hu/, http://www.kakaoscsiga.blogspot.com/, stb.Számomra a felsorolt édességek alig-alig jelentenek valamit, hiszen gyerekkoromat az egykori Jugoszlávia iparának termékei aranyozták be. És őszintén szólva magunk között, sokkal, de sokkal finomabbnak tartottuk ezeket, mint az őshazában kaphatókat. Következzen most az én gyerekkori édesség listám, amelyben az a legjobb, hogy a többség változatlan ízben és minőségben még mindig beszerezhető!
Medeno srce, azaz mézesszív: Kesernyés csokiba mártva, barack lekvárral töltve ez az igazi, tökéletes mikulás csomagba való! Minden évben, amikor kibontottuk a piros csomagot, ott figyelt néhány elmaradhatatlan sötétbarna szív, néhány gondosan kiválasztott mandarin és az obligát csokimiki társaságában.
Ma már sokfajta töltelékkel, ízesítéssel készül, de ne dőljetek be. A szabadkai Pionir gyártja az egyetlent, igazit és utánozhatatlant. http://www.pionir.co.yu/home.html
Ha már a Pionir kínálatánál tartunk, nekem az igazi Negro is innen származik, a licensz nem tudom kié, de még mindig készülnek a nyelvet feketére festő torokseprők. Ebből a gyárból került ki továbbá a kókuszos csokiszelet, jóval megelőzve a Bounty felbukkanását, ami ma már sajnos igazi, dús, tömény formájában nem létezik. Létezik viszont a Galeb tejcsoki meg a rizses Najlepse zelje – azaz legszebb kívánságok. Na ez utóbbit annyira nem csíptem, de emlékszem a magyar tezsvérek hogy rá voltak kattanva…
Szabadkától távolodva Crvenkán is csuda dolgok készülnek ám! Itt terem a narancsos Jaffa keksz, amelynek szintén csak halvány másolatait képesek a multik előállítani. És az a puha, izgalmas Munchmallow, ami ugyan angol (vagy amerikai?) találmány, nekem mégis annyira szerb. Felhívnám a figyelmet az eredeti szín és formavilágot nagyjából megőrző, tehát tuti retró csomagolásokra! http://www.jaffa-ad.com/
A legnagyobb csodákat mégis Horvátország tartogatja nekem. Miután 10 évnyi háború után először merészkedtem (vízummal!) a horvát tengerpartra, amely egykor vállalati üdülőkkel és egyebekkel csalogatott, majd megvesztem az édességboltokért, ahol újrakóstolhattam a gyerekkori ízeket. Annak örültem a legjobban, hogy sem az összetételt, sem a csomagolást nem modernizálták túlzottan.
A Kras gyár annyi finomságot állított elő és termel még ma is, hogy felsorolni is alig lehet. Itt van mindjárt a Bajadéra desszert, ami a legkedveltebb ajándékdoboz volt mindig is. Nekem mai nyelvemmel vizsgálva egy picit túl tömény, de azért még mindig elég fincsi. A puha, rágni való cukorkák közül messze a mezőny fölé emelkedik a gyümölcsös KIKI és a mentolos Bronhi. Ez utóbbi most is rajongásom tárgya. www.kras.hr
Nem mehetek el szó nélkül a Cedevita jelenség mellett sem, ami szintén aranyszínbe vonta a tízórai kávézásokat, amikor is a nagyiék kávéztak ugyan, de én ezt a narancsos vitamin italt kortyolgathattam. Ez is jóval megelőzte ám a pezsgőtablettákat! Az idei nyaralásból hoztam is haza néhány dobozzal, persze el is fogyott gyorsan. www.cedevita.hr
Aztán párás szemmel eszembe jut még a Kavabon. Ezt a kávés keménycukrot tartotta a Jenő tata a kocsija kesztyűtartójában, de nem volt szabad sokat enni belőle, a koffein tartalom miatt. Ennek tényleg igazi kávé íze volt.
Azt hiszem reggelig kutakodhatnék még az emlékeim között, de talán ennyi is elég lesz. És hogy ne legyek teljesen igazságtalan a magyar élelmiszeriparral szemben, meg kell mondanom, hogy a konyakmeggyet és a Pilóta kekszet mindig is szerettem és tömtem is magamba két marékkal. És siratom a Négercsókot meg a Télifagyit, mindkettő hiánya azt jelzi, hogy rég elmúlt az a bizonyos édes gyerekkor, amikor még nem számított mit és mennyit eszek.

Bőrös malac

Szembe jött velem a hentesnél egy csinos csontos, bőrös karajdarab, úgy egy kilós. Ez annyira megragadta a fantáziámat, hogy rögtön neki is láttam elkészíteni.
Mit tettem még hozzá? Szemes borsot, borókabogyót, sót, földimogyorót és mazsolát, 1 dl vörösbort, 1-2 dl vizet, 1 kg répát, 1 póréhagymát.
Hogyan készítettem el? A húsról levágtam a bőrös-zsíros részt és ezt beirdaltam, szép kockásra. A húst forró serpenyőben körben kicsit megkapattam, éppen hogy csak színe legyen. Egy nagyobb tepsibe öntöttem a bort, vizet. A borsot, borókabogyót mozsárban összetörtem és a húsra szórtam, kicsit bele is dörzsöltem, már amennyire a forró állaga engedte. A tepsibe tettem a megfűszerezett húsdarabot, tetejére a beirdalt bőrt. Köré szórtam a maréknyi mazsolát és földimogyorót. Fóliával lefedtem és 200 fokos sütőben egy órán keresztül sütöttem.
Közben a répát, pórét nagyobb hasábokra, hengerekre daraboltam. Egy óra múltán a hús mellé szórtam, kicsit megsóztam. Újra lefedtem az egészet és további egy órát sütöttem. Ekkor levettem a fóliát és még fél órát kapott a sütőben, hogy kicsit meg is piruljon az ominózus bőrdarab.
Mit mondjak? Mind a tíz ujjunkat nyaldostuk utána. Hozzá pároltam még egy kis brokkolit és némi krumplipürével egészítettem ki a menüsort.

Egy éve

Az egy évvel ez előtti éjszakán azért könyörögtem, hogy legyen már vége. Azt hittem, ha nem kell tovább hallgatnom a hörgését, nem kell tovább rettegnem érte, megkönnyebbülök. De csak egy üres, sötét kútba zuhantam. Meghalt Anyu.

Ma pedig itt van velem egy három hónapos gyermek, aki belőlem lett, mégis úgy érzem az ő lelkét hordozza. Ma életében először átfordult a hasáról a hátára. Új hangokat próbálgat a torkocskájában, sikongat és fogatlan ínyével vigyorog. Ő kimosta belőlem a szenvedés emlékét.

Salátabár

Ismét vendégek jönnek, csodálni a dedet. Most azonban főzőcskézés helyett csak kevercselés lesz, azaz saláta hegyek az asztalon.
Waldorf után szabadonMinden szakácskönyv másként írja le, hogy milyen is az igazi Waldorf saláta. Számomra ez az igazi kombináció, a nagy W.
Mi kell hozzá? 2 savanykás alma, 1 közepes zeller, 100 g mandula-pálcika, 2-3 evőkanál majonéz, 1 citrom leve, só, bors, szerecsendió.
Hogyan készül? Az almát és a zellert – ha túlteng bennem a türelem - a mandulához hasonló gyufaszál méretűre aprítom, egyébként pedig a reszelő nagyobbik lyukán reszelem le. Rálocsolom citromlét, hogy az alma meg ne barnuljon, beleforgatom a többi hozzávalót is, majd fűszerezem. Fogyasztás előtt érdemes néhány órát pihentetni, hogy keresztbe és kasul átjárják egymást az ízek.
Sült sárgarépa pálcikák
Nagy sárgarépa rajongó vagyok, így aztán igencsak örvendeztem ennek a receptnek, amikor (Ki tudja már hol?) olvastam. Feltételezem, hogy azóta alaposan a magam örömére át is formáltam, mindig valami mással öntöm fel, most éppen narancslé és tokaji szamorodni volt kéznél.
Mi kell hozzá? személyenként legalább 2 sárgarépa, löttyintésnyi olívaolaj, fehérbor és narancslé, só, bors, őrölt gyömbér és szerecsendió.
Hogyan készül? A megpucolt sárgarépát feldarabolom, mégpedig úgy, hogy keresztben 3 darabra vágom. Aztán a kis hengereket hosszában négybe vágom, hogy kis hasábszerűségeket kapjak. A megmelegített olívaolajban kicsit átsütöm a répát, nem baj ha egy picit elkezd itt-ott barnulgatni. Ekkor lehet ugyanis hozzálöttyinteni a folyékony hozzávalókat, majd megfűszerezni. Mire a bor elpárologja a maga alkoholját, a répa is kellemesen megpuhul, de még éppen harapnivaló marad. Melegen köretnek való, de hidegen is lenyűgöző.
Jégsaláta olaszosan
Ez aztán nem egy autentikus saláta, hanem a „mi van itthon” típusúak közül való. Ha éppen parmezán meg kapri bogyó, akkor olaszos.
Mi kell hozzá? Jégsaláta, 100 g húsos szalonna, fél citrom leve, 2-3 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál reszelt parmezán sajt, 1 evőkanálnyi kapribogyó.
Hogyan készül? A húsos szalonnát kicsit megpirítom, hogy olyan jó ropogós legyen. Miután kiszedtem a serpenyőből, folytathatom a serpenyőben az előbbi répás ügy kivitelezését.
A jégsalátát falatnyi darabokra kockázom és felét egy nagy tálba szórom. Az öntethez összekeverem a citromlevét, az olajat, a sajtot meg az összevagdosott kapribogyót. Borsot lehet beleszórni, de só nem kell, mert elég sok az egyéb sós hozzávaló. Az öntet felét a salátára öntöm, ugyanígy járok el a szalonna felével, majd az egész műveletet újra megismétlem. Végül még szórhatok rá egy kis plusz parmezánt, vagy ha van nagyobb sajtdarab otthon, akkor forgácsolhatok is rá.
Az olaszosság jegyében némi balzsamecet sem árt meg a salátának, csak a színe nem lesz olyan dekoratív.