Napi mosoly

Egy hét alatt, teljesen véletlenül és függetlenül három egyetemi évfolyamtársammal találkoztam 10 év után. Eddig csak sejtettem, hogy ez egy kis város, most már tudom.

Babfőzelék


Hát igen, ez a tél arról szól, hogy meleg, laktató és régimódi ételeket eszek. Sok disznóságot, olyan nehézkes, lassú hozzávalókkal, mint a bab, a káposzta meg a krumpli. És jól esik. Nagyon.

A 4 személyes babfőzelékhez beáztattam 40 deka fehér babot egy éjszakára. Másnap leszűrtem és sós, babérlevéllel és borssal ízesített vízben főztem egy órát. A vízhez adtam egy kanál ecetet is, hogy könnyebben puhuljon a bab, bár nem vettem észre, hogy jelentősen gyorsította volna a folyamatot.

Megpucoltam egy zellergumót, négybe vágtam. Felkockáztam 1 hagymát, 3-4 gerezd fokhagymát. Hozzáadtam a babhoz, és teljesen puhára főztem. Ez még vagy egy teljes órát igénybe vett. Ezek a babok már csak ilyen nehezen adják meg magukat.

Kikevertem 1 kanál lisztet, 1 kiskanál pirospaprikát 1 deci vízzel. Kevergetve a babhoz csorgattam, rottyantottam rajta párat, amíg besűrűsödött. A babérlevelet kiszedtem, de a zeller szerintem nagyon finom villával szétnyomkodva a babhoz keverve. Aki meg nem szereti, az úgyis félre tolhatja.

Egy szál kolbászt is felkarikáztam és száraz serpenyőben pár perc alatt ropogósra sütöttem. Ez lett a feltét.

Napi mosoly

A város két pontján összefutni ugyanazzal a Milka-osztogató sráccal tulajdonképpen mókás.

Sok kicsi átadás


Ma délután itt járt nálunk a Sok kicsi nyertesem, Szilveszter hozta magával feleségét és kisfiát is. A srácok bár iszonyatos hangerővel kapcsolgatták a villanyokat, valahogy sikerült összehoznunk egy egészen finom baklava közös megsütését. A plafont is megtapogatták a fiúk, úgyhogy sikeresnek könyvelem el a délutánt.

Napi mosoly

Anyósom házi joghurtja kiegészítve az ő házi baracklekvárjával - hmmm, mennyei!

Spenóttal töltött, lesütött palacsinta


Pár éve (na jó, évtizede) még extra kajának számított volna, amolyan vendégek előtt villogós fogásnak, ahhoz képest most egyszerű, hétköznapi ebéd lett belőle.

Előételnek elég fejenként 1 darab, ha jól akarunk belőle lakni, akkor inkább kettő kell.

Hozzávalók 8 palacsintához: 20 dkg liszt, 2 dl tej, 2 tojás, jó csipet só, csipet cukor, 2 kanál olaj és ásványvíz/szóda, amennyit felvesz.

A töltelékhez: 40 dkg leveles (fagyasztott) spenót, 10 dkg krémsajt, 1 pici hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 15 dkg Trappista (vagy más jól reszelhető sajt), 10 dkg főtt sonka, 1 kanál vaj, só, bors.

Elkészítése: A palacsinta hozzávalóit elkevertem, hagytam fél órát, hogy a liszt felfegye a folyadékot. Átkevertem és sütöttem belőle 8 palacsintát, nagyon vékonyan kiolajozott serpenyőben.

A töltelékhez kiolvasztottam a spenótot, kinyomkodtam belőle a vizet. A hagymát, fokhagymát apróra kockáztam, 1 kanál vajon pároltam-pirítottam. Hozzáadtam a spenótot, összepároltam. Hozzákevertem a felkockázott sonkát, illetve a krémsajtot is. Fűszereztem. Ekkor már nem melegítettem tovább.

A tölteléket a palacsinták közepébe halmoztam. Két oldalt behajtottam, majd úgy tekertem fel, hogy csinos csomagok legyenek belőle. Sütőtálba helyeztem, jó alaposan megszórtam reszelt sajttal. 15 percig grilleztem a sütőben.

Nem érdemes elkészíteni előre, mert a töltelék könnyen eláztatja a palacsintát és az nem túl kellemes állagúvá teszi.

Gazdag lencsés egytál


Ezúttal sárga lencsét használtam, ami hasonlóan gyorsan megfő, mint a vöröslencse és a piacon, a magos néninél éppen ezt lehetett kapni. Mi ettünk hozzá fasírtot is, de csak a gyerekek miatt.

2 répát, 1 hagymát, 1 zellert felkockáztam. Egy kanál olajon először megpirítottam 10 dkg felkockázott húsos szalonnát. Kiszedtem. Rádobtam a zöldségeket, pár percig kevergetve pirítottam. Sóval, borssal megfűszereztem. Hozzáadtam 15 dkg lencsét, felöntöttem 6 dl vízzel és puhára főztem. Visszatettem a szalonnát is. Tálalás előtt szórtam a tetejére egy marék friss petrezselyemzöldet. Ez adja meg az ízek igazi gazdagságát.
Nem sűrítettem semmivel, így akár levesként is fogyasztható. Elbír minden adag egy nagy kanál tejfölt vagy akár joghurtot is.

Népzene ünnepe

Ma volt ez a koncert a MÜPÁ-ban. Lajkó Félix, Muzsikás, Budai Folk Band. Nagyon tudom élvezni ezt a fajta zenét. Pár óra teljes és tökéletes kikapcsolás és oda-vissza útra (+büfébe) szuper társaság. Csodás napjaim vannak mostanság!

Du Barry sertésszelet


Továbbra is hazai alapanyagok, hiszen szezonja van a karfiolnak és társainak is. A fagyasztóban pedig mindig ott lapul nálunk. Meg aztán a disznóhúsnak is, ilyenkor van a legnagyobb keletje, vagy a decemberi disznóvágások okán, vagy csak egyszerűen, mert télen zsírosabb kaják kellenek.

Az eredeti du Barry-féle elkészítési módot már elég nehézkes visszafejteni, így kétszáz év távlatából. Nagyon valószínű, hogy akkoriban például nem a Bechamel-mártás dívott, vagy éppenséggel nem reszeltek mindennek a tetejére jókora adag sajtot.

Az lehet, hogy Madame du Barry nem lenne túl boldog az én változatommal. Mondjuk remélem, hogy ő sokkal szebb volt, mint ez a konc a fenti képen.
A hölgy egyébként valamelyik Lajos szeretője volt az ezerhétszázas évek Franciaországában. Állítólag egészen kedves teremtés lehetett, csak azt nehezményezte nagyon, hogy a forradalmi terror őt is elérte és megfosztotta becses testrészétől, a fejétől. Pedig még azzal is megpróbálkozott, hogy mindenféle elrejtett kincsek nyomára vezeti a hóhérokat. Akik persze begyűjtötték az ékszereket, aztán jól eltették az útból a hölgyet is.

Életének mégsem ezek a történelmi események voltak legfontosabb állomásai, hanem a karfiol iránt lobogó szenvedélye, amit az utókorra hagyományozott. Mi meg tiszteletből imárron a hölgy nevével illetjük az ilyen ételeket.

Hozzávalók egy 4 személyes adaghoz: 6-8 szelet sertéskaraj csont nélkül, 40 deka karfiol, 3 dl tej, 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál vaj, 15 dkg sajt, só, bors, szerecsendió, olaj vagy zsír a sütéshez.

Elkészítése: A sertésszeleteket zsiradékban mindkét oldalukon megsütöttem. Sütőtálba helyeztem. A karfiolt rózsáira szedtem, rátettem a hússzeletekre.

A vajon megpirítottam a lisztet, felöntöttem meleg tejjel és sűrű mártást főztem belőle. Ráöntöttem a karfiolra. Fóliával befedve fél órára betettem a forró sütőbe.

Fél óra múltán rászórtam a sajtot és még 10-15 percig grill fokozaton sütöttem tovább. Krumplipürével tálaltam.

Minden évben...

eljön az a nap, amikor nem bírom tovább és rituális öngyilkosságot kísérelek meg elkötveni. Ilyenkor koleszterinbe fojtom saját magam és szűkebb családomat, némi szénhirdáttal megdobva a hatást. Ma sült hurkát, kolbászt ettünk, vele sült krumplival és sok-sok csalamádéval.
Az alapanyagot a piacon vettem, nem mondom, hogy ez volt életem legjobb hurkája, de azért megjárja. Egy év múlva, amikor újra elkap a láz, majd gondosabban választok.

Juhtúrós zeller-sörretek gratin


Egy jó kis piacozás után egy nagyon egyszerű, könnyen elérhető téli zöldségekből álló fogást készítettem. Ezt én így magában eszem egy kis magos kenyérrel, de karácsonykor megmutatta magát a lazac köretének szerepében is. Akkor a zeller mellé burgonya és alma került. Korábban csak a zeller dominált, dióval és kékpenészes sajttal kiegészítve. Egyszerűen varázslat, ami a zellerrel megsütve történik.

A vajretek/sörretek, ez a soknevű fehér duci golyóbis is tejszínben sütve a kedvencem mostanában. Illetve szinte bármilyen zöldséget lehet így készíteni, tavasszal például a zöldspárga sípok végzik így földi pályafutásukat.

Az egyszemélyes adaghoz 1 nagyobb sörretket, 1 közepes zellert megpucolva felkockázom. Sütőtálba szórom, megsózom, borsozom. 1 dl tejszínt összekeverek 5 dkg juhtúróval és a zöldségre csorgatom.

Kb. 20 percig sütöttem a 180 fokos sütőben. Ha túl gyorsan pirul, alufóliával lefedem, hogy ne égjen meg.

Krumplistészta


Ha költő lennék, akkor biztosan tudnék valami ódát írni arról a bűnös élvezetről, ami a krumplistészta. Mert ugye gyerekkoromban még az volt összes felmenőim célja, hogy felhizlalják azt a girhes leánykát, aki voltam. Szóval bátran ehettem kétpofára akármit, cukros tojássárgáját, szilvásgombócot meg krumplistésztát.

- Ágnes, ne egyél többet, mert rosszul leszel - ez is csak ünnepi alkalmakkor hangzott el az asztalnál, a leves, hús, köret meg három szelet torta elfogyasztása után.

Manapság azonban koránt sem ilyen élvezetes az élet. Az ember agyába szép lassan beveszi magát "a szénhidrát gonosz, a tészta, krumpli halálos méreg, a cukorról nem is beszélve" alapvetés. Már nincs önfeledt, két tányéros zabálás, illetve ha elő is fordul, aztán jön a kétségbeesés, önmarcangolás, sőt önutálat.

Hogy nem bírom megállni, hogy imádom ezeket a gyerekkori ízket. Hogy igenis, nagy adaggal kell ennem a lesült hagymától illatos krumplistésztából, nem elég csak éppen megkóstolnom. Hogy nem élhetek retekcsírán és salátaleveleken. Nekem sajnos kenyéren szocializálódott bácskai gyomrom van.

És a jó krumplistészta - szigorúan valami savanyúval együtt - tökéletes étel. Majdnem rágás nélkül lehet nyelni, nyelni, nyammogni, élvezni.

A nagyikám még úgy csinálta, hogy héjában megfőzte a krumplit, összetörte és azt keverte a zsíron megpirított hagymához, paprikához.

Az én változatom viszont úgy szól, hogy fejenként 1 pici hagymát, apróra vágva megfuttatok egy kis zsíron. Szórok hozzá 1 csapott kiskanál pirospaprikát. Sózom, borsozom. Szintén fejenként 1 közepes krumplit felkockázva hozzáadom, felöntöm 1 dl vízzel és lefedve puhára, szétesősre főzöm. Villával összetöröm, hozzákeverem a kifőtt tésztát (fejenként kb. 12 dekát). Aztán ott hagyom még a lángon, pár perc alatt lepirul az alja. Nos, ez a legeslegfinomabb része: ropogós, majdnem odaégett manna.

Kolozsvári rakott káposzta


Az a mókás, hogy kolozsvári ismerőseim hírét se hallották ennek a névnek, ugyanakkor szokták csinálni. Az én változatomat is megkóstoltattam velük és nagyon kedvező fogadtatásra talált.

Igazi téli, nehéz étel. Emésztése elvesz vagy két-három órát a délutánból, persze nem feltételnül kell bekajálni belőle. Olyan kellemesen hagyományos érzéseket kelt bennem egy ilyen megrakott tál, amikor az asztalra kerül.

A legjobban a tejföllel elkeverdő kolbászzsírt imádom a tetején!

Hozzávalók 4 személyes adaghoz: 50 dkg savanyú káposzta, 2 kanál zsír (vagy olaj), 50 dkg darált sertéshús, 1 fej hagyma, 15 dkg rizs, 2 dl tejföl, 15 dkg kolbász, só, bors.

Elkészítése: A káposztát, ha túl savanyú lenne, vízzel átmosom. Sokan először külön megpárolják, puhítják a káposztát egy serpenyőben, pár kanál vízzel. Szerintem viszont ez tulajdonképpen felesleges.

A hagymát apróra kockáztam. 1 kanál zsíron megpároltam, hozzáadtam a húst, picit megsóztam és fehéredésig kavargattam. Hozzákevertem a rizst, ráöntöttem egy pohár vizet és majdnem puhára pároltam.

Egy tűzálló tál aljába terítettem a káposzta felét, ráhalmoztam a húsos keveréket. A felkarikázott kolbász felét rárakosgattam. Beborítottam a maradék káposztával. Rálocsoltam a tejfölt, kiraktam kolbászkarikákkal. A tál így elkészítve 30 percet töltött a forró sütőben.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók még szép számmal Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvemben.

Hétfőtől hazait


Annyira felbuzdultam Doctor Pepper mindenféle mozgalmain, hogy elővettem a saját vesszőparipámat. Ezen a héten felelevenítem a régebben már megpróbált hazai alapanyagokból történő főzőcskézést. Az elhatározásokat, amiket itt már leírtam, újra megpróbálom betartani.
Hétfő: Kolozsvári rakott káposzta - a rizs kivételével minden alapanyag egyszerűen beszerezhető hazai.
Szerda: Sűrű, gazdag lencsés egytál pulykafasírttal
Péntek: Túrós tészta
Szombat: Sült hurka, kolbász, krumpli és savanyúság

Brownie muffin mogyoróvajjal


Nagyon Amerikai. A hugicám, amikor hazajött az ott töltött gimis év után, többek között az áfonyás muffinport és a földimogyoróvajat hozta magával. Nekem akkor, '98 körül nagy újdonságok voltak. Azóta persze már itt is lehet kapni ilyesmit. A földimogyoróvaj imádatom azóta sem csitul, legszívesebben kikanállal eszem egyenesen az üvegből.

A brownie-t jobb lett volna egyben sütni és szeletelni, de éppen nem volt kéznél egyik ilyen tepsim sem, így lettek belőle egy adagos darabok. Reggelire, uzsonnára jól fogytak.

Hozzávalók ebből a receptből magyarítva, csokimártás nélkül: 100 g vaj, 180 g ét- és tejcsoki vegyesen, 75 g liszt, 1 kiskanál sütőpor, 85 g cukor, 3 tojás, csipet só.

Elkészítése: A vajat és csokit gyengéden felolvasztottam. A lisztet összeforgattam a sütőporral. A tojást kikevertem a cukorral és sóval. Beledolgoztam a vajas csokit, majd a lisztet is. Papírral kibélelt muffin formákba adagoltam. Minden halom közepébe egy kiskanálnyi földimogyoróvajat nyomtam.

180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Tárkonyos-tejszínes pulykafalatok


Volt egy menza az életemben, ahol minden egyes nap volt valami tárkonyos étel. Egyszerűen mindenbe tudtak tárkonyt pakolni az ottani szakácsok. Akkoriban úgy éreztem, hogy örökre elvesztette számomra a varázsát ez a fűszer, de mostanában újra megkívántam azt a kicsit mentolos ízét. És ebben a kombinációban nagyon rendben van, még akkor is, ha közben mindvégig az a bizonyos menza tolakodott elő a gondolataim közül.

Hozzávalók 3-4 személyre: 50 dkg pulykamell, 2 kanál kacsazsír (olaj), 1-2 kanál liszt, 2 dl tejszín, 1 kiskanál morzsolt tárkony, só, bors.

Elkészítése: A pulykamellet felkockáztam, sóval, borssal fűszereztem és lisztbe forgattam. A kacsazsíron a kockák minden oldalát megpirítottam. Ráöntöttem a tejszínt, beleszórtam a tárkonyt és összeforraltam.

Rizzel kínáltam.

Napi mosoly

Egy remek beszélgetés egy barátnővel, közben emberek tangóznak vasárnap délután. Mindez a Puskin mozi kávézójában. Na, ezért szeretek Budapesten lakni.

Napi mosoly

Azért az nem rossz érzés, amikor legalább az egyik gyerek egymás után benyom két általam gyártott muffint.

Marcipános stollen


A stollen hagyományát a férjem családjának sváb ágával együtt kaptam. Erre a karácsonyra több menetben is sütöttem, amit végül sikerült lefotóznom, abban egy kicsit félrecsúszott a marcipán, de ettől függetlenül egy szuperfinom kalács lett ez is.

Hozzávalók: 100 g mazsola, 100 g kandírozott citrom- és narancshéj, 150 g gyufaszál alakúra vágott mandula, 100 g marcipán, 4 kanál rum, 500 g liszt, 1 csomag friss élesztő, 150 g puha vaj, 70 g cukor, 1,5 dl tej, 2 tojás sárgája. A tetejére: 50 g olvasztott vaj, 75 g porcukor.

Elkészítése: A mazsolát és a kandírozott narancs- és citromhéjat beáztatjuk a rumba és legalább 6-8 órát állni hagyjuk.

Az élesztőt belemorzsoljuk a tejbe, hozzáadunk 1 kanál cukrot és felfuttatjuk. A lisztet egy tálba szitáljuk, beleöntjük az élesztős tejet, elkeverjük. Hozzáadjuk a vajat, cukrot és a tojássárgájákat. Fakanállal összedolgozzuk, majd az összeállt tésztát alaposan meggyúrjuk. Fél órán keresztül letakarva kelesztjük.
A megkelt tésztát kilisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, rászórjuk a mandulát, mazsolát, citrom- és narancshéjat. Belenyomkodjuk a hozzávalókat, a tésztát többször összehajtogatjuk és kinyújtjuk, végül egy keskeny téglalapot formázunk.
A közepébe fektetjük a marcipánt, a tésztát pedig feltekerjük. Sütőpapírral borított tepsire fektetjük és letakarva még körülbelül háromnegyed órát kelesztjük.

175 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Ha túl gyorsan barnulna, fóliával lefedjük. A kész süteményt olvasztott vajjal megkenjük és bőven megszórjuk porcukorral.

Karamellás ostya, avagy grillázs


Nekem úgy tűnik, hogy ez egy amolyan széles körben népszerű karácsonyi sütemény. Nálunk is készült és pont úgy sikerült ezúttal is, mintha a Nagyi készítette volna.

Hozzávalók: 20 dkg dió, 20 dkg cukor, 6 tojás sárgája, 30 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 ostyalap.

Elkészítése: 20 dkg cukrot a feldarabolt dióval együtt megpirítunk. Olajos tálcára simítjuk, ha kihűlt mozsárban apróra törjük.

6 tojás sárgáját kikeverjük porcukorral és vajjal. Gőz fölött sűrűre főzzük és belekeverjük a diót. A krémet egy ostyalapra simítjuk, rátesszük a másikat és enyhén összenyomjuk. Pár óra múltán kicsit megszáradva, könnyebb már szeletelni.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók még szép számmal Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvemben.