Az év felfedezettje


Az egyszer volt kilencvenes évek közepe táján csak bámultam, amikor az Ínyenctúrán Franciaország sorozatban a séfek egyre másra valami fehér retekszerű zöldséget dobtak a bébirépa meg a cukorborsó mellé. Akkor végtelenül fura ötletnek tűnt retket főzni.
A következő években gasztronómiai horizontomon még csak halvány árnyéka sem tűnt fel újra ennek a gumónak. Egészen az idei tél megérkeztéig, amikor anyós pajti beállított egy csinosra nőtt fehér retekkel. Eddig nyersen ettem, retek módjára a szendvics tetejére pakolva.
Aztán belelapoztam a februári Good Food-ba és ott olvastam erről a turnip dologról. Na gondoltam, ez az én emberem és buzgó kutatásba kezdtem a magyar elnevezést illetően. Többet is találtam, mint amennyit használni tudok: vajrépa, fehérrépa illetve vajretek is sorban áll az elsőbbségért.
Azt is olvastam továbbá, hogy meg lehet sütni, főzni a zöldséget, tehát egyre kíváncsibb és kalandvágyóbb lettem. Kissé bátortalanul ugyan, de ma nekiláttam a nagy kísérletnek.

Vajretek tejszínben sütve

Mi kell hozzá? Személyenként egy nagyobb vajretek, egy evőkanál tejszín, só és bors.

Hogyan készül? A zöldséget vékonyan meghámoztam, majd hajszálvékonyra szeleteltem. Tűzálló tálba rendezgettem, sóztam és borsot őröltem rá. Rácsorgattam a tejszínt, majd lefedve betoltam egy órára a 180 fokos sütőbe.
Tényleg vajpuhára sült, mennyeien krémes állagot vett fel a kész étek. Íze pedig enyhén a karalábéra emlékeztet. Szóval a kísérletet eredményesnek nyilvánítottam.


És hozzá? Télvégi langyos saláta

Mi kell hozzá? Egy kis fej saláta, egy konzerv lencse, 3-4 szelet húsos szalonna, egy kaliforniai paprika, mogyoróolaj és balzsamecet.

Hogyan készül? A salátát alaposan megmostam, leszárogattam és felcsíkoztam, majd tányérra halmoztam. Egy serpenyőben megpirítottam a szalonna csíkokat, majd a felszeletelt paprikát is. A lencsét, a szalonnát és a paprikát is a salátára halmoztam. Meglocsoltam némi mogyoróolajjal és balzsamecettel, amely két hozzávaló mostanában első számú kedvencekké lépett elő. Némi frissen őrölt bors is került még a tetejére.
Az egész olyan jó, laktató, langyosan kényeztető egyveleg lett. Pont megfelel ezekre a szürkébe fásult februári estékre.

Nincsenek megjegyzések: