Krumplistészta


Ha költő lennék, akkor biztosan tudnék valami ódát írni arról a bűnös élvezetről, ami a krumplistészta. Mert ugye gyerekkoromban még az volt összes felmenőim célja, hogy felhizlalják azt a girhes leánykát, aki voltam. Szóval bátran ehettem kétpofára akármit, cukros tojássárgáját, szilvásgombócot meg krumplistésztát.

- Ágnes, ne egyél többet, mert rosszul leszel - ez is csak ünnepi alkalmakkor hangzott el az asztalnál, a leves, hús, köret meg három szelet torta elfogyasztása után.

Manapság azonban koránt sem ilyen élvezetes az élet. Az ember agyába szép lassan beveszi magát "a szénhidrát gonosz, a tészta, krumpli halálos méreg, a cukorról nem is beszélve" alapvetés. Már nincs önfeledt, két tányéros zabálás, illetve ha elő is fordul, aztán jön a kétségbeesés, önmarcangolás, sőt önutálat.

Hogy nem bírom megállni, hogy imádom ezeket a gyerekkori ízket. Hogy igenis, nagy adaggal kell ennem a lesült hagymától illatos krumplistésztából, nem elég csak éppen megkóstolnom. Hogy nem élhetek retekcsírán és salátaleveleken. Nekem sajnos kenyéren szocializálódott bácskai gyomrom van.

És a jó krumplistészta - szigorúan valami savanyúval együtt - tökéletes étel. Majdnem rágás nélkül lehet nyelni, nyelni, nyammogni, élvezni.

A nagyikám még úgy csinálta, hogy héjában megfőzte a krumplit, összetörte és azt keverte a zsíron megpirított hagymához, paprikához.

Az én változatom viszont úgy szól, hogy fejenként 1 pici hagymát, apróra vágva megfuttatok egy kis zsíron. Szórok hozzá 1 csapott kiskanál pirospaprikát. Sózom, borsozom. Szintén fejenként 1 közepes krumplit felkockázva hozzáadom, felöntöm 1 dl vízzel és lefedve puhára, szétesősre főzöm. Villával összetöröm, hozzákeverem a kifőtt tésztát (fejenként kb. 12 dekát). Aztán ott hagyom még a lángon, pár perc alatt lepirul az alja. Nos, ez a legeslegfinomabb része: ropogós, majdnem odaégett manna.

6 megjegyzés:

Anais írta...

jajjjj ezt a merényletet!
IMÁDOM a krumplistésztát!!! és úgy a legjobb ahogy a nagyi csinálta!
annyira finom.
minekutánna ilyen kajákon nőttem fel (lásd mág krumplis galuska) csoda e hogy a főzelékkel sose lakom jól?!

Ritmus írta...

Ezt akár én is írhattam volna, bár én gyermekként sem voltam vékony. És imádom a krumplis tésztát és lelkifurdalásom van, ha többet eszem belőle...
A héten akkor is elkészítem!! Köszi, hogy eszembe juttattad!

trinity írta...

Én épp így főzöm, ahogy te-így lestem el a nagyitól. Gusztusos a fotón!!
Ja, és csakazért sem lesz lelkifurdalásom:)) Oké, nem naponta dőzsölünk ennyi szénhidrátot, de szerintem ez megint csak egy szélsőség, ez a Norbi féle tudománytalan őrület: "liszt, cukor az ellenségem, zsír a barátom" Kiver tőle a víz, egy baromság. Szerintem...

jy írta...

huh, ellenállhatatlan a fotó és nagyon jó a bejegyzés! én uborkasalátával is szeretem, de alapvetően tényleg a savanyú dukál... és mindenből SOK! Judit

Beastie írta...

Az odaégetős része a legjobb! Jó a fotó :)

Édes és Keserű írta...

Minden alkalommal amikor hazalátogatok, anyunak krumplistésztát kell nekem készíteni, egyszerűen imádom. (a mamának meg borsófőzeléket)