Tegnap a Gundelben egészen kitettek magukért. A Marks and Spencer divatbemutató is tetszett, egy csomó ruhát azonnal meg tudnék venni (ha lenne úgy 300 e forintom erre a célra). Volt fogadás is, jó alaposan megkóstoltam mindent: libamájat, ami verhetetlen, narancsos kacsapástétom, zöldfűszeres hústekercs, torma öntetes saláta. Aztán a főételek közül a franciás borjú ragu, a tejszínes harcsa falatkák, a ropogós kacsasült és a bélszín szeletkék erdei gombás mártással egytől egyig igen kiválóak voltak. Ezután a kissé ványatag gyümölcskosárák már nem arattak akkora tetszést. A szokványos Gundel palacsintánál persze nagy sor volt, az nem vártam ki. Köszi M&S!
jók
És igen és igen és igen!
Felhívtam a brazil követséget és mondták, hogy holnap délután mehetek a vízumért!!! Novemberben hat nap Rio de Janeiro! És csak a repülőjegyet kell fizetnem! Nagyon nem akartam menni (új lakás vásárlás, Anyu meg beteg), de a drága Cicó csak rábeszélt. Most, hogy lassan egy hónapja világkörüli rohangászásban vesz részt, legalább addig láthatom, amíg együtt utazunk. Holnap egyébként hazajön és végre (két hét után) láthatom. Kicsit már hiányzott. Persze szombaton már röpül is tovább. Nem hiszem, hogy hagyni fogom, hogy kialudja magát. Aludjon a repülőn. Nem?
Ma különben egy konyakos hölggyel készítettem interjút. A Rémy Martin céget képviselte, egy csinos, szőke kis francia nő. Közvetlen volt és könnyed, szívesen, kedvesen és sokat mesélt. Csak azt sajnálom, egy oldalba kell besűrítenem ezt a sok infót. Próbáltátok már a VSOP cognac-ot jégbe hűtve, lazac tartárhoz kortyolni? Én még nem, de állítólag ma ez a menő… Ha adtak volna egy üveggel, akkor most megkóstolhatnám, de erre nem került sor:-(
És hogy még egy kicsit dicsekedjek: holnap a Gundelbe megyek Marks and Spencer divatbemutatóra. Nem is olyan rossz az újságíró kisnyulak élete…
ez, az
Ma még egyszer korrektúráztuk a szakácskönyvemet. Igazán nem akarom elkiabálni, de szerintem egészen gyönyörű lesz. Viszont talán pont ezért nincs kedvem ide is recepteket írni. Valahogy a fényképezgetést jobban élvezem.
Közben szégyenszemre behorpasztottam Apu kocsijának jobb hátsó oldalát. Lehet, hogy ki kell cserélni a hátsó ajtót, de nem tűnt túlontúl dühösnek, inkább csak lemondóan és fáradtan sóhajtozott. Azt mondják ilyen bárkivel megeshet, de engem nagyon megviselt az eset. Nem vettem észre egy kiálló fémrudat és jól meghúztam a kocsit...
Vigasztalásul csináltam néhány fényképet, az őszről meg az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő ökörnyálról. Azt hiszem ez valójában pókháló, amin megülnek az apróbbnál is apróbb harmatcseppek. Lélegzetelállító tud lenni a természet. Ma reggel különben minden olyan párás volt, nedves és a ködtől az utca vége sem látszott. Remélem érződik a képeken a hangulat.
Rozsdás hús
Az éhezőknek egy időigényes, de annál finomabb étek:
Rozsdás hús
Sokkal jobban csípem a szaftos húsokat, mint a száraz sülteket. A szaft magában hordozza az összes fűszer ízét és milyen jó érzés egy puha kenyérszelettel kitörölgetni, összekeverni a tányéron, villával összetört krumplival. Szóval megvannak ennek a maga örömei, csak elég türelem kell a marhahús megpuhításához.
Hozzávalók személyenként: nagyon vékony marhahús szelet (kb. 150 g), fél fej hagyma, liszt, olaj, só, bors, rozmaring (vagy fűszerkeverék).
Elkészítése: A marhahúst, ha nem elég vékony (legfeljebb fél centi), kiklopfoljuk. Jó alaposan befűszerezzük, majd vékonyan lisztbe forgatjuk. A hagymát feldaraboljuk, de ezúttal nem kell nagyon apróra, hiszen mire elkészül az ételünk, szinte szétfő, alig marad nyoma. Egy serpenyőben felforrósítunk 2-3 evőkanál olajat, ebben üvegesre pároljuk a hagymát, majd kivesszük, hogy ne égjen meg. Az olajban a hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Visszatesszük rá a hagymát, felöntjük 1-2 dl vízzel, hogy éppen legyen valamennyi a serpenyőben, de ne ússzon benne a hús. Ez után már csak annyi dolgunk van, hogy lefedjük a serpenyőt és várjunk. Félóránként megnézzük, hogy áll a művünk, ha nagyon száradni látszik, újabb adag vizet adunk hozzá. Tapasztalatom szerint kell őkelmének egy másfél óra, hogy puhára párolódjon. A liszt, a víz és a hagyma keveréke egy kicsit lesül majd, ettől lesz rozsdás a hús. A fűszerektől függően „nem semmi” lesz az íze. A sütés második felénél némi krumplit is hozzá szoktam adni, ami pont jól megfő, mire a hús elkészül és átveszi a gőzök zamatát.
Tökéletes nap
Ültem a HÉV-en és azon gondolkodtam hogy milyen lenne egy tökéletes nap. Természetesen az evésre és az élvezetekre kihegyezve. Egy puha párnákkal, pehely paplannal kuckóvá varázsolt, lehetõleg baldachinos ágyban ébredni. Nagyot nyújtózkodok és mosolyogva meggyõzöm a drágaságomat, hogy hozzon nekem egy hideg tejes kávét. Ezt lassan elszürcsölgetjük, aztán még egy kicsit visszaszundítunk. Amikor 10 óra tájban végre felébredünk, következhet egy igazi hétvégi, ráérõs reggeli. A sokmagos kiflit friss vajjal, hajszál vékonyra szeletelt sonkával, néhány saláta levéllel, mézes mustárral, kemény tojás szeletekkel rakodnám meg. Erre a halomra ráborítom a kifli tetejét és: HAMM!
Utána egy foszlós kalácsot megkenek vajjal meg darabos, gyümölcs ízét megõrzõ lekvárral vagy a virágok illatát felidézõ mézzel. Mindezt pedig frissen facsart narancslével kell leöblíteni. A tökéletes nap délelõttjén hatalmasat sétálnánk. Csak semmi megerõltetõ: meg-megállva gyönyörködni a kilátásban, magunkba szippantva a fák, a szél és az ég, a tenger illatát. Lillafüreden vízi bicikliznénk a hegyek ölelte zöld tavon. Dubrovnik óvárosában csak úgy andalognánk. Párizsban Hagen Darz fagyit ennénk. A máltai Mdinában pedig elámulnánk az évszázadok nyomain. Kellemesen kifáradva, megéhezve, jöhet az ebéd: lágy, tejszínes hagyma krémleves, sajtos pirítóssal. A grillezett csirke mellet almás, mentás, zöld citromos mártással kérném. Utána pedig a mennyei csokihab, a mousse au chocolate lenne igazán tökéletes.
Az ebéd utáni pihenést az ágyikóban, majd pezsgõfürdõben kell folytatni. A buborékok végigcsiklandozzák a bõrömet és álomszerû boldogságba ringatnak. A délután lusta nyugalmát egy lassan elkortyolt karamell ízû tea tetézné be. Amolyan angol módon: tejszínnel és barna cukorral. Aztán persze lassan elérkezik a vacsoraidõ. A legjobb ilyesmire alkalmas hely az óbudai Leroy étterem. A bélszín salátájuk olyan tökéletes, hogy szinte szerelmes vagyok belé. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, minden szépen falatnyira szeletelve. A bélszínt is felcsíkozzák, puhára sütik. Az élvezetek fokozása érdekében tesznek rá még néhány ropogós bacon szeletkét is, az egészet pedig a csípõs, mustáros mártással koronázzák meg. Ha pedig már a Leroy-ban vagyunk ennék még egy kis mák pudingot meggy mártással is. Hmmm….
Helyszíni jelentés
A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai központjában vagyok. Várjuk az önkormányzati választások eredményeit. Perceken belül lezárják az urnákat és után lassan csörgedeznek majd a számok is. A részvételi arány elég jónak tűnik, reméljük, hogy a magyarok mentek el többen szavazni. A stáb egyelőre bizakodóan várakozik, a 20 kiló töpörtyűs (még forró) pogácsa mindenkit nyugalmas hangulatba ringat.
Szabadka magyar maradt
Szabadkának még mindig magyar a polgármestere! Olyan feszült éjszakánk volt, hogy csak na! Kilenc körül elkezdtek csordogálni az eredmények. Jöttek a választási bizottsági tagok és hozták a számokat. Az már látszott, hogy nagyon szoros lesz az eredmény, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Tíz-fél tizenegy körül már lehetett tudni az összes nagyváros eredményét: Beográd, Nis, Újvidék. Ez utóbbi nem túl vigasztaló: radikális lett a polgármester. Viszont Szabadkáról még mindig nem voltak pontos adatok. Úgy tűnt, nekünk olyan 400 szavazattal van több. Aztán nagyon sokáig nem történt semmi, semmi. Mindenki a választási bizottság fülét rágta, hogy mondjon már valamit. A hivatalos végeredmény jóval éjfél után született meg (nehéz szülés volt), de megértem, hogy nem akartak hibázni. Végül 113 szavazattal nyert a magyar jelölt, Kucsera Géza. Egy városban, ahol 150 ezer ember lakik végülis 113 döntötte el az eredményt. Félelmetes.
Nyolc után
After eight a hajszálvékony csokirétegek közé álmodott mentolos krém, akár forró változatban, bögrében is tálalható. Főleg hideg, kedvetlen estéken csinál jókedvet a bögre szorongatása kívülről, az mentás likőr gőzei belülről melegítenek.
Hozzávalók 1 adaghoz: 1,5 dl tej, 2 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál menta likőr.
Elkészítése: A tejet lassan felmelegítjük, a beletördelt csokoládét kevergetve felolvasztjuk, majd végül belekeverjük a likőrt. Forrón fogyasztandó.
A bűnös csokis sütemény
És íme, most bemutatom a múltkori lelkiismeret-furdalás rohamom okozóját. Mennyei csokis süti a bűnös. Olyan krémes, annyira csokis, hogy beleharapni tiszta élvezet, a legteljesebb fajtából. Kalória szempontjából persze felér egy zsírba fojtott ebéddel. És mennyi tojás! Főleg úgy, hogy majdnem az egész tepsit én kebeleztem be. Hozzá pedig vanília ízesítésű igazi fekete teát ittam, természetesen tejszínnel. Nem ám filteres vackot: igazi három percig áztatandó teafüvet. Mennyei kombináció.
Hozzávalók: 20 dkg étcsokoládé, 5 tojás, 4 + 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál liszt.
Elkészítése: A csokit gyengéden felolvasztjuk, lehetőleg a mikróban, esetleg egy gőz fölé helyezett lábaskában. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét keményre verjük, majd hozzáadunk két kanál cukrot és selymesre, fényesre verjük. (eltarthat egy ideig). A sárgáját kikeverjük a többi cukorral, hozzáadjuk a lisztet és a csokit. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjét is. Előbb egy kis adagot alaposan elkeverünk, majd a többit lágy alulról felfelé irányuló mozdulatokkal simogatjuk bele a krémbe. Ezután egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, kis is vajazhatjuk. A habos-csokis keveréket beleegyengetjük és 130 fokon 25-30 percig sütjük. Kicsit várunk amíg, meghűl, de langyoskásan, amíg a csoki olvadékony hangulatban van, addig a legfinomabb.
Miért van az, hogy az evés és az étel élvezete helyett valami szörnyűséges bűntudat -egészségmániás nem evés – majd zabálás spirál felé fordulnak az emberek? Miért gondolják, hangoztatják azt olyan sokan, hogy a mesterséges, gyakorlatilag műanyagokból álló adalékok jobban szolgálják az egészségüket, mint a valódi ételek? Mire gondolok? Cukor helyett édesítő. Tej helyett „albínó húgy”, amiből kivontak mindent, amit szegény tehén megtermelt (vitaminok, ásványi anyagok, sok-sok zamatos fehérje). Miért gondolják azt az emberek, hogy jobb, ha kímélő módon elkészített hús helyett panírba forgatott, olajban kisütött zöldséget esznek? Kalória és tápanyag szempontjából sem járnak jobban?
Másrészt: miért fosztjuk meg magunkat a teljes ízek átélésétől és élvezésétől, amit a lassú, komótos evés jelent? Amit csak a friss fűszerek, friss alapanyagok pompája adhat. Miért kell folyamatos bűntudattal szennyezni a reggelit, ebédet és a vacsorát? Miért kell idegeinket és gyomrunkat a „jó” és „rossz” ételek közötti folyamatos vívódással terhelni? Ki a fene mondja azt, hogy a génkezelt, vegyszerekkel felpumpált gyümölcsök jobbak, mint a zsírdús, kalóriabombának számító csokoládé?
Miért kell folyamatosan fogyókúrázni? Ha az emberek csak akkor ennének, ha tényleg éhesek, talán nem lenne baj. De mi akkor eszünk, ha elénk rakják, szóval mindig! Ha valaki kínnal és keservvel és tényleges nem-evéssel lefogyasztja magáról a zsírt és a húst is, akkor aggódva összesúgunk a háta mögött. Aggódunk érte. Csak azért mert teljesítette a tökéletesség iránti elvárásainkat. Érti ezt valaki?
A válaszokat nem tudom. Én imádok enni. Szinte bármit megeszek, csak a mű kajákat nem csípem. Persze mostanában kicsit több vaníliás kólát ittam, mint rendesen (mert rendesen egyáltalán nem szoktam). Gyűlölöm a fogyókúrás recepteket. Lehet, hogy kisebb lenne a fenekem, ha leadnék 5 kilót, lehet, hogy 4 számmal kisebb ruhákba is beleférnék, ha leadnék 10 kilót. De valahogy nem érdekel!!! Boldogabb lennék? Több pénzem lenne? Sikeresebb lennék? Jobban szeretne az én drága Cicóm? Az is én lennék, ez is én vagyok, az egyéniségem nem változna, talán csak a nevetős jókedvem lenne oda a szenvedéstől. Van értelme?
Budapesten
Sétálgatni ebben a szépséges, sokat szidott, de rengeteg simogató emléket adó városban. Betérni az összes könyvesboltba, ténferegni a nyomdafesték illatú polcok között. Végül nem venni semmit. Olvasni egy jó könyvet a villamoson, elbújni vele a tömeg elől. Enni egy jót, inni egy jót, beszélgetni egy régen látott barátnővel.
Ettem egy jót a Nem süti nevű saláta és szendvics bárban. Sárgarépa krémlevest és spenót krémmel töltött pitát paradicsommal. Pont olyan volt, ahogy én szeretem, vagy ahogy én csinálnám.
A HÉV-en, villamoson Az alkimistát olvastam, teljesen elvarázsolt. Ott jártam én is a forró és végtelenül sárga sivatagban, menta teát ittam Tangerben, birkákat tereltem Spanyolföldön. És kincset találtam egy nyugodt délutánban, minden percében, minden ízében és illatában.
Ittam egy jót a Jókai téri teaházban: ír whiskey ízesítésű hideg teát tejszínhabbal. Bizzar, de torok simogató kombináció. Teljesen feléledtem tőle az addigi ásítozós tespedtségemből. A tea felett találkoztam Ildivel, akivel félévente, évente futunk össze. Ilyekor leülünk egy kávéházba, teázóba és megbeszéljük kivel mi történt. Örülünk egymás sikereinek, irigykedünk az utazásokra, amelyekre egyikünk vagy másikunk elment vagy éppen készül. Kapcsolatunk sosem volt komolyabb ennél, de jó tudni, hogy van egy ember a városban, aki örül, ha félévente beszélgethet velem és én vele.
A drágám megvárt a Margit hídnál. Már ment le a nap, olyan giccsesen narancssárga volt az ég alja. Leengedtem a kocsi ablakát és hagytam, hogy a menteszél bele-belekapjon a hajamba. Csacsogtam, ő megérintett néha. Gyorsan hazaértünk.
Horvátországban
Nos, a receptek még elmaradnak, viszont a horvát túránk első napjait szívesen bemutatom. A Plitvicei tavakhoz nyolcadikos korom óta szerettem volna elmenni. Ott és pont akkor kezdődött a háború.
Most viszont csak a természet mennyei csodái vannak ott. A víznek olyan a színe, amit még soha, sehol nem láttam. Minden méteren újabb csoda, újabb gyönyörűség. Az ember észre sem veszi és csak gyalogol egész nap, bámul és ámul.
A fényképezőgép kevés, az élmény, a látvány, a hangulat felejthetetlen.
Ikeás torta
Az ember lánya néha a legvalószínűtlenebb helyeken bukkan gasztronómiai csodákra. Ma az Ikejában bóklásztunk éjjeli lámpát keresve, amit persze nem vettünk. Viszont lecsüccsentünk az étterem részben. Lehet, hogy nem túl szofisztikált a kínálat, nem is kóstoltuk végig a fő (főtt) ételeket, csak egy kis sütire neveztünk be. Ezt nem bántam meg, sőt. Valami csupa diós alapú, vajkaramellával borított tortaszeletre bukkantam. Sajnos nem egyedül voltam, különben még visszamentem volna néhány szeletért és csúnyán megnyomtam volna a vércukor szintemet. Így aztán azt az egyet élvezgettem, ízlelgettem, ami jutott: krémes, édes, diós ízek kavalkádja.
Cukkínis húsgombóc
A hűtőben árválkodott egy adag darált hús meg egy jól megtermett cukkíni, így ma ismét előszedtem az alkotó kedvemet és kreatívkodtam a konyhában. Az eredmény az alábbiakban csodálható meg (és utánozható is).
Hozzávalók: 0,5 kg darált sertés hús, 1 darab, körülbelül 20 dekás cukkíni, 1 fej vörös hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 1 kis kanál piros arany, só, bors, leheletnyi fahéj, kardamon és őrölt majoránna, zsemlemorzsa, a sütéshez olaj.
Elkészítése: A cukkínit nagy lyukú reszelőn lereszeltem, alaposan besóztam és egy időre állni hagytam. Közben összekevertem a darált húst, a tojást, megfűszereztem. Belereszeltem a fok- és vörös hagymát. Összenyomkodtam és kicsurgattam a cukkíni levét majd szintén hozzáadtam a húshoz. A masszát jó alaposan kikevertem. Lapos gombócokat formáztam belőle, zsemlemorzsába forgattam őket és forró olajban mindkét oldalon ropogósra sütöttem. Hozzá rizst és görög salátát adtam, igazi könnyű nyári vacsora. A rizs persze kuszkusszal is helyettesíthető, úgy még arabosabb lenne a hatás. Mielőtt megkérdeznétek a görög salátámban ezúttal nyers és sült paprika, nyers paradicsom, feta sajt és olíva olaj, citrom lé, só volt megtalálható (hogy ilyen szép magyartalansággal fejezzem be mai okfejtésemet).
A hús bűnei
„Füstölt csirke fűszeres lencsepürével, forró sonkás-szalonnás keksz, babsaláta fokhagymás kolbásszal, szőlőpürés csirkemell, koktélnarancsos brie mártás.” Aki már az ilyen ételnevek említésétől majd éhen hal, annak ajánlom a Hús bűnei című regényt. A vége felé egy kicsit több embervér folyik a kelleténél (tényleg csak erős gyomorral rendelkező személyeknek), de mind a 250 oldal tömény kulináris izgalom. A történet maga is csavaros, pont annyira, ahogy én szeretem, vagyis elég könnyű kitalálni, hogy ki a gyilkos és ki nem. Viszont a szereplők mindegyike megér egy Cosmo értekezést. Van itt bulímia, levegő-evés, zabálás és anorexia is. A végbél tisztító fogyókúráról nem is beszélve. Nina Killham írónő szándéka szerint mégis a dagadt, folyton a konyhában leledző és ínyencebbnél ínyencebb fogásokat magába tömő főszereplő a legszimpatikusabb. Ahogyan felsóhajt egy egyszerű sajtos melegszendvics felett, az maga a kísértés.
Mindeközben saját konyhai kalandozásaim erőteljes hullámvölgyet mutatnak. A költözés nem tesz jó a gyomornak. A pizza és szendvics által határolt világból némi főtt kukorica jelentette a kitörési pontot. Ma reggel viszont készítek az én drágámnak - aki már egy hete folyton csak pakol és cipekszik – egy olyan szendzsót (a lá Jamie O.), hogy mind a tíz ujját szeretettel végignyalogatja majd. Vagy az enyémet, hogy az alábbiakat összepárosítottam.
Szóval most leszaladok, tíz perc alatt keményre főzök két tojást és felszeletelem azokat. Egy magos kiflit félbe vágok, kicsit megpirítom, megkenem vajjal, ráhelyezek egy hajszálvékony szelet füstölt sonkát, megkenem izgalmasan csípős mézes mustárral, erre kerül majd a vékony sajtszelet, amelyet beborítok a tojás karikákkal. Esetleg még egy pici mustárral koronázom a művet. Hozzá szintén füstös ízű sült paprikát adok, balzsam ecettel, cseppnyi olíva olajjal megbolondítva. És ez még csak a reggeli.
Költözök
Kicsit bezűrösödött az életem mostanság. A múlt héten eladtam a lakásomat azzal a feltétellel, hogy most hétvégére kiköltözünk. A dobozok és zsákok labirintusában alig találom meg a számítógépet, ezért most egy ideig hiányolni fogtok. És a bútorok még hátravannak (hajtépő és fej falba verő hangok).A legnagyobb bánatom pedig az, hogy ki kellett dobnom a hatalmas magazin gyűjteményemet, ami hét év alatt összegyűlt. Sok angol, német és francia lap is volt köztük. Csak a Cosmót és az Elle-t mentettem meg, amelyekből az összes eddig megjelent számom megvan. Hiába, én már csak ilyen mániás vagyok. Betű mániás. Könyvekből is van egy emberes adag, de könyvet mégsem dob ki az ember…
Azért kerestem nektek egy tavalyi receptet, hogy ne szomorkodjatok.
Padlizsán torony
Egyszerűen imádom a padlizsán puha húsát és önmagában is fűszeres ízét. Sajnos csak nyáron élvezhető ez a zöldség, de ilyenkor ezerféle módon készítem el, hiszen nem lehet minden nap ugyanazt enni. Ez esetben például elegáns köretet kreáltam belőle.
Hozzávalók 4 személyre köretnek, 2 személyre vacsorának: 1 hosszúkás padlizsán, 2 paradicsom, egy csomag mozzarella, olaj, bazsalikom, só.
Elkészítése: a sütőt előmelegítem 200 fokra. A padlizsánokat felszeletelem, besózom, és állni hagyom. 20 perc után a képződő keserű levet leitatom. Egy tűzálló tálat vagy tepsit vékonyan kiolajozok, hogy ne ragadjon le az étek. Alulra teszem a padlizsánokat, megszórom őket bazsalikommal, sóval, pár csepp olajjal, ráhelyezek egy paradicsom és egy mozzarella szeletet. Minden padlizsán külön-külön tornyocskát fog alkotni. Fóliával lefedem és betolom a sütőbe. 20 perc letelte után leveszem a fóliát és még tíz percig sütöm, hogy a sajt kicsit megpiruljon.
Sokízű rizottó
Valami egyszerű, gyors kaját kívántam ma. Kedvenc ízeimet egy tálba összedobáltam, majd vígan lapátoltam befele.
Hozzávalók: 100 g fagyasztott koktél rák, egy zacskó fagyasztott brokkoli, 1 doboz morzsolt kukorica, 2 dl rizs, fokhagymás só, tárkony.
Elkészítése: A hozzávalókat, úgy fagyosan egy nagyobb tűzálló edénybe dobáltam, a rizs kétszeres mennyiségének megfelelő vízzel felöntöttem. Az edényt lefedtem a hozzá illeszkedő fedővel, majd betettem a mikróba. Háromszor három percig főztem a legmagasabb fokozaton. Közben meg-megkevertem és a menetek között mindig állni hagytam úgy 5-7 percig.
A kényeztetés most rám is fért. Az Anyu műtétjét elhalasztották, mert nem volt elég vér. Holnap megyek, hogy lecsapoljanak, de bevallom rettegek a szurkálástól. Könnyű azt mondani, hogy megtennék bármit, csak meggyógyuljon. Ha valóban tenni kell, az ember egy kicsit hátra hőköl. Azt hiszem egy nagy adag fagyival is bátorságomat erősítem majd. A kedvencem a Kapzsiság a Magnum édes kísértések közül. Jó kávés és nem túl édes. Mmmmm…
Nigella: Garlic chicken
Drága Cicó hazatalált a messzi London városából. Hozott is rendelésre egy vaskos könyvet: Nigella Lawson: How to Eat. Röpke 550 oldal, alig bírom tartani. Van benne vagy 350 recept, úgyhogy a következőkben az angol konyha rejtelmeibe merülünk jó mélyre. Első olvasásra azt kell mondanom, hogy az angol konyha nagyon-nagyon szerény lehet, a receptek nagy része olasz, arab és francia eredetű, illetve ilyen hozzávalókat igényel.
Csemegének itt egy igen egyszerű és Nigella szerint gyorsan fogyó finomság, a Garlic chicken
Hozzávalók: 2 fej fokhagyma, 400 ml olíva olaj, 2 citrom leve, 16 csirke szárny
Elkészítése: A szétválasztott, de nem megtisztított fokhagyma gerezdeket hideg vízbe tesszük, felforraljuk és 10 percig főzzük. A megfőzött fokhagymát leszűrjük, kiugrasztjuk a héjából és összeturmixoljuk. Hozzáadjuk az olajat, a citrom levét. Üveg edénybe sorakoztatjuk a csirke szárnyakat, ráöntjük az olajos pácot és 36 órán keresztül a frizsiben pácoljuk. Sütés előtt egy órával kivesszük a húst a hidegről, hogy szoba hőmérsékletűre melegedjen, átpakoljuk egy tepsibe. Előmelegített sütőben, 210 fokon sütjük. Majdnem egy óra szükséges ahhoz, hogy ropogósra süljenek a szárnyacskák. Ez persze a méretüktől is függ. Ui: Nigella a Spektrumon is szokott főzni. Ajánlom mindenkinek figyelmébe! Szerintem egyszerűen zseniális a csaj.
Tojáskrém
Vasárnap reggel átadtam a CD-t, amin 300 oldalnyi lefordított szöveg volt. Azóta hatalmas erőfeszítésembe kerül leülni a sz.gép elé. Regenerálódok. Szegény ujjacskáimnak és vörösbe játszó szememnek is kell egy kis lazítás. Hogy mégse maradjatok virtuális kaja nélkül, ezt ettem
ma:Mustáros tojáskrém
Mivel egyedül voltam, ráadásul a hűtőben is csak 2 tojás árválkodott, ezeket főztem keményre. Ez úgy tíz percet vesz igénybe. Aztán lereszeltem őket, hozzákevertem egy evőkanál mézes ízesítésű mustárt és egy kis olíva olajas margarint. Ráhalmoztam egy félbevágott kiflire és egy ropogós paprika társaságában egy szemvillanás alatt eltüntettem az egészet, miközben szemem a tévére meredve rágógumizott. (Tudjátok: a tévé a szem rágógumija.)
Kedves Mazsi!
Nem addig van az, egy szakácskönyv elkészítéséhez ritka sok idő kell, különösen ha az ember közben még három másik üggyel is foglalkozik (Anyu, újságírás, fordítás). Ma azonban megint fotózunk, bár a fotós nagyon ki van akadva az idő miatt, meg hogy sötét van. Nem erre találták ki a vakut? Legfeljebb nem lesz annyi árnyék. Na bumm!Szóval, ha lassan is de bizonytalanul alakul a dolog. Ha kész lesz végre, azt biztos megünneplem egy hatalmas tortával.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)