Elkészítése: A káposztát félbe vágjuk, majd vékonyra reszeljük, vagy ha elég ügyesek vagyunk, akkor késsel is vághatjuk. A besózott káposztát egy órára szitába tesszük, hogy leve lecsöpögjön. A várakozás elteltével a káposztát kinyomkodjuk. A salátaléhez elkeverjük az ecetet és a vizet, majd ebben feloldjuk a cukrot. Ezt a levet öntjük rá a káposztára, majd hozzákeverjük a tejfölt is. Valószínűleg nem lesz szükség további sózásra, hiszen már a kezdet kezdetén besóztuk a káposztát.
Barátnőkkel a Szex és New York film előtt beülni egy sushira a Wasabiba olyan menő dolog az én kis világomban. Kiöltözünk egy kommersz film kedvéért, kibeszéljük a férjeket, gyerekeket, ovikérdést és hasonló épületes témákat. Aztán nagyokat nevetünk a négy amerikai hölgyemény sivatagi divatbemutatójának szörnyűséges ruhakölteményein.
Nagyon sokáig nem értettem ezt a sushi dolgot, aztán meg teljesen rákattantam. Pedig tisztában vagyok azzal, hogy amit itt nálunk japán specialitásként eladnak, fényévekre van az igazitól. De még így is értekelhetők azok a tiszta, egyszerű ízek: rizs, hal, alga, zöldségek. Meg a gyömbér és a wasabi csípőssége.
A választás nehéz feladatát nálam hozzáértőbbekre bízom és egyszerűen rábökök egy szimpatikusan hangzó összeállításra, ami többféle, zöldséges és halas sushit, lehetőleg maki-tekercset is tartalmaz.
A MOM Park-ban a Wasabiban azonban a futószalag mellé szeretek ülni. Alul a hideg, felül a meleg ételek sorjáznak, és ránézésre lehet válogatni, amíg ki nem pukkad az ember. Ebben az a jó, hogy kockázatmentesen tudhatom meg magamról, hogy melyik dolgokat szeretem. A fekete szezámos gombócról például mindenkit igyekszek lebeszélni. Itt főként nem sushi-féleségek jönnek, hanem mindenféle távol-keleti ételek: tempura, levesek, gőzölt gombóc.
A legnagyobb kedvenceink közé mégis két édes leves. A mangós könnyed, a kókuszos-tápiókás pedig istenien krémes és különleges.
Az Olimpiára végtelenül kíváncsi voltam. Izgalmas kalandnak ígérkezett és a hozsannázó ajánlók is csak tüzelték érdeklődésemet. A koncepció: minden nap már, éppen aktuális hozzávalókból főzni. A nap főhősei egy nagy fekete táblán felsorolva. Amikor mi ott jártunk volt kacsamáj, bárány, vadhús, boldognak titulált csirke meg sajt. A vendégnek egyetlen dolga van csak: megmondani, hogy hány fogást kér és ha esetleg valamit a listáról nem enne meg, akkor azt jelezni. Aztán csak várni. És várni. Az aperitivet gyorsan kitöltik, aztán jön az üdvözlőfalat is: kagyló, wasabi. Izgalmas hangok. Kapunk egy tálka vajat, de a kenyeret már úgy kérjük hozzá.
Az első fogás az a bizonyos, híres kacsamáj, némi füstölt hallal házasítva, mangóval kiegészítve. Isteni kis összeállítás. Aztán megint szünet. Sóskaleves: mintha füvet legelnék, tényleg a sóska tiszta íze. Megint 20 perc szünet. 1 darab csirkével töltött óriásraviolira várunk ennyit. A fűszerezés varázslatosan arab, de én még 4 fogás és 1,5 óra után is éhes, sőt türelmetlen vagyok. Az ízek, az ételek, a tálalás, egytől egyig zseniális, tökéletes. Apró mesterművek. Csak éppen nincs idő ízlelgetni őket, 2 falat mind és el is tűnt. Ez nem lenne olyan nagy baj, ha az egyes fogások között rövidebb lenne a várakozás. A pincérek egyáltalán nem igyekeznek ez kitölteni. Barátkozni, viccelődni itt nem lehet. Oké, értem én, hogy így lett kitalálva a show, "ez van, ezt lehet megenni" stílusban érkeznek a válaszok, a borok. De zavar, hogy azt akarják elhitetni velem, hogy a séf éppen most találja ki, mi lesz a következő fogás és azért kell ennyit várni. Attól tartok a kacsamájat meg a barna mártást is kénytelenek jó pár órával korábban megcsinálni, hogy este tálalható legyen. Persze azért élvezem én a tökéletes báránybordát, articsókával meg a barna mártásos vadhúsok lágyan elomló textúráját. A gyógynövényes fagyi habcsók-csíkkal egyenesen mágikus.
Minden fogásban a magas gasztronómia virít a tányéron, pont úgy dizájnolva ahogy kell. Végül arra jutok, hogy bennem nincs meg az a kellő lazaság és önbizalom, hogy kezelni tudjam az ilyen helyzeteket, amelyekben a vendégként való kényeztetésem helyett fontosabbak a séf meg az ő ételei. Mentségükre legyen mondva, hogy az árak a minőséghez képest nagyon barátiak, és igazi szóda is van.
"Őszinte konyha" áll a nagy fekete táblán. Ezt a mondatot azóta se sikerült értelmeznem.
A Vattacukorhajú lánytól, Horváth Mónikától először egy táskát vettem, rajta egy csinos tortaszelettel. Ahányszor csak magammal viszem ezt a táskát, mindenki azt kérdezgeti, hol szereztem. Rajzai és textilből készülő alkotásai egyaránt magukkal ragadóak. Olyan sajátos a stílusa, hogy semmihez sem tudnám hasonlítani. Így vagyok a Mankákkal is, ezekkel a kedves hölgyekkel. Mónika villájáról ezt mesélte: "A főiskolán készítettem egy papírmasé villát drótvázra, hossza kb egy-másfél méter. A villa egyik ágán egy szem zöldborsó. A feladat az volt, hogy valamit, bármit készítsünk el óriási méretben. Sajnos fotót nem tudok mutatni róla, anyukám kitette otthon a konyhába:)"
A kérdéseimre pedig a következőket válaszolta. Ha az interjú végén ti is válaszoltok egy kérdésre, nyerhettek egy eredeti Horváth Mónika-féle reprót!
- Össze szoktatok ülni egy kedélyes teadélutánra, te és a Manka hölgyek? Igen! Nagyon szeretjük a teát és a süteményt, a csevegést fontos és lényegtelen dolgokról. Hatalmas élettapasztalatuk van, néha én is meglepődöm, milyen bölcsek. Viccesek és komolyak egyszerre, ezek a délutánok mindig ruha- és kalappróbálgatásba, régi fotók nézegetésébe torkollnak. A sok sütit nekem másnap le kell mozognom, nekik nem:)
- Reklamáltak már nálad a Mankák, hogy szeretnének karcsúbbak, Barbie-szerűbbek lenni?
Egyértelműen nem a válasz. A Mankák pontosan olyannak fogadják el magukat, amilyenek(nek varrtam őket). Tudják, hogy Barbie-nak nagyon sok lemondásába és sok-sok aggódással teli percébe kerül, hogy így nézzen ki 50 évesen is. Néha felhívják egymást, de Barbi egyszerűen nem tud másról, csak a fogyókúráról beszélni (a múltkor hallottam, hogy a háta mögött kissé sótlannak is tartják). A Mankák imádnak enni és nevetni, szeretik az életet.
- Mi volt az első, emlékezetes rajzod?
Ami meg is maradt az elsők közül, azt a Grimm mesekönyvemben őrzöm, egyszer írtam is róla egy posztot. Vannak emlékezetes képeim, de ezek inkább csak nekem azok, mert egy-egy eseményhez köthetőek. Nagyon sokat eltettem a szakkörökből, táborokból, iskolákból. Most is gyűlik a sok papír, kész-félkész rajz, firka, paca, csak mostmár dupla annyi hely kell, mert textilt is gyűjtök. Meg gombot és szalagot.
És nektek, mi volt az első, igazán emlékezetes rajzotok? A válaszokat kedd éjfélig várjuk!
A gyerekek nagyon szeretik a gyümölcslevest, ami szép rózsaszín, tehát kell bele meggy. A nagymamájuk elég gyakran csinál olyan igazi, főzött meggylevest, citromhéjjal, szegfűszeggel meg fahéjjal. Általában alma is kerül bele, így több gyümölcs kerül a gyerekek pocakjába. Nos, ezt a finomságot utánoztam le én a magam gyorsított módján. Ez is ízlett nekik szerencsére, bár nem lett ugyanolyan, mint az etalon.
2 almát meghámoztam, felkockáztam, 2-3 dl vízben, 1 kanál cukorral, fahéjjal megfőztem. Egy tálba tettem egy doboznyi (még tavalyról maradt és sürgősen elhasználandó) fagyos meggyet. Erre öntöttem rá a forró almás levet, ami így gyorsan lehűlt. Kevertem bele 1 doboz joghurtot is, ami szintén tovább hűti. A joghurt helyett persze lehet tejszínt is használni.
Ennyi az egész. Lehet még bele keverni mézet, fűszereket, hogy még ízletesebb legyen. Akárhogy is nézzük, 15 perc alatt megvan az ebéd első fogása.
Júliusban is találkozhatsz velem és könyveimmel a Gozsdu Udvar vasárnapi vásárában, a Goubán! A következő napokon leszek ott 10 és 18 óra között: július 4, 18 és 25. Szeretettel várok mindenkit, sőt az utolsó két alkalommal Anyahajó és munkái is ott lesznek velem!
Nos, ez se sikerült valami bonyolult módon előállítani. Mivel azonban a túró minden formában a drágám kedvence, egész nagy sikert arattam vele.
Nagyjából 10 percet sikerült ráfordítanom. A szilikonos formának köszönhetően ilyen látványos, de akár pohárkrémként is funkcionálhat, akár zselatin nélkül is. Mondanom se kell, hogy lehet játszani a fűszerekkel meg a gyümölcsökkel is. Például a csillagánizs-sárgabarack, menta-málna is jól muzsikálna együtt.
15 deka ribizlit leszemeztem, 1 kanál cukorral addig főztem, amíg levet engedett és meglöttyedt.
2 dl tejszínhabot 2 kanál porcukorral habbá vertem. 40 deka túrót botmixerrel pürésítettem, hogy lágyabb, krémesebb legyen. Belekevertem 1 csomag vaníliás cukrot, beleforgattam a tejszínhabot és 1 csomag zselatin fixet, amit nem kell melegíteni. A túrókrémet formába simítottam, 2 órát dermesztettem a hűtőben. Kiborítottam és a szintén lehűtött ribizlis mártással tálaltam.
Most akkor gondolatban nyaralok. Tunézia egyébként csudajó hely, elég rendesen ráálltak a turisták kényeztetésére. Nem mondhatnám, hogy különösen vadregényes, eldugott helyeken ettem. A kuszkusz ott nagyjából megfelel a mi gulyás levesünknek, így minden tömegétkeztetésre kitalált étteremben kínálják. Még a paprikás-paradicsomos ízvilága is egészen jól illik a mi magyaros vonalunkhoz.
És most itt nem a kuszkuszról, mint daráról, hanem az ugyanilyen nevű, gazdag egytálételről beszélek. Ehhez még egy csúcsos cserépedényt is be lehet szerezni, amelyben tökéletesen készíthető el ez az étel. Nekem maradt a jó öreg lábasom.
Elkészítése: A húst felkockázzuk, a hagymát felaprítjuk, a zöldségeket megtisztítjuk, de egyben hagyjuk. Mély serpenyőben vagy lábasban olajat forrósítunk, ezen megpároljuk a hagymát és a húst. Megfűszerezzük, felöntjük a paradicsomkonzervvel, beletesszük a paprikát és elkezdjük párolni.
Mivel nekem jó 3 órát tartott puhára főzni a húst, a zöldségeket nem raktam bele, mert teljesen szétfőttek volna. Az utolsó órára tettem bele a répát, petrezselymet, krumplit. A cukkínit csak negyed órát főztem, a csicseriborsó konzervet pedig csak a legvégén kevertem hozzá, hogy átmelegedjen.
A kuszkuszt úgy készítettem, hogy felforraltam a vizet, belekevertem a kuszkuszt és lezárt tűzhelyen hagytam negyed órát, hogy magába szívja a vizet, megduzzadjon.
A lány vonatozott. Végtelen vonatút volt ez Belgrád és Budapest között, átszállás nélkül. Ez volt az utolsó ilyen vonatozás, a magyar cég pár hónap után bezárta a szerb irodát. Arra gondolt, hogy most akkor akár élvezhetné is az utazást: egyedül van, nem siet sehová. Csak pár aprósággal nem számolt, hogy hiába a nemdohányzó fülke, Szerbiában mindenki dohányzik. A júniusi forróságtól minden ablak nyitva volt, de a menetszél is forró volt. Az ásványvíz túl gyorsan elfogyott.
Aztán egyszer csak megállt a vonat. Percek alatt még melegebb lett, szél nélkül. Jobb oldalon enyhén emelkedő domboldal: mező, vadvirágok. Balra aratásra kész búza. Újság, könyv unalmas. Utastársak enyhén szólva idegesítők.
Egy és negyed óra tanácstalan várakozás után, újra lódul a szerelvény. Búzaföldek, zöld kukorica, napraforgó meg sok-sok pipacspiros.
Szabadkán legalább le tudott szállni és vizet, ropit venni. Aztán megint várakozás: útlevél vizsgálat, pár perc döcögés aztán még egyszer ugyanaz. Végre már Magyarországon zötyögött a vonat, jött az alkonyat, remény, hogy végre vége lesz ennek az útnak. Ő már remény vesztve lapozgatta a naptárát, hátha a jövő heti tennivalók megtervezése eltereli a gondolatait. Ahogy felnézett, most balra a nap lángolt az ég peremén, de jobbra mintha itt is és ott is apró tüzek villantak volna. Ó, persze, persze biztos a nap fénye tükröződik az ablakokon. De a szél messziről dobszót, énekfoszlányokat hozott. Szabadtűz fölött sült hús illata kúszott be a kupéba, majd illant el. Dühösen rázta meg a fejét.
Aztán rápillantott a naptárra: Szent Iván napja! Ó igen, mesélte a nagymamája. Ez az a nap, amikor az ember megtalálhatja a kedvesét, ha átugorja a tüzet. Ó igen, ez az az éjszaka, amikor sült almát majszoltak gyerekkorukban és olyan sokáig maradhattak fenn esete, amíg össze nem csuklottak a fáradtságtól. Ez volt a nyár, a szünidő kezdete, amikor bármi megtörténhet. Például most száll fel a vonatra egy kedves, jóképű fiú, leül vele szemben és három év múlva Szent Iván napján ott állnak majd az oltár előtt.
És nyílik a fülke ajtaja. De nem egy jóképű fiú lép be rajta, hanem egy fésülhetetlenül göndör hajú lány. Lehuppan a szemközti ülésre, arcán mintha egy koromcsík húzódna, kicsit liheg.
- Hú, majdnem lekéstem a vonatot! – mondja és kacag. – Kérsz sült almát? Még langyos!
Ettől kezdve nincs unalom, távolba meredés. Beszélgetés van, barátság van. Végül is ez az az éjszaka amikor bármi megtörténhet. Az ember még egy igaz barátot is kaphat ajándékba.
Hűsítő, friss és csak egy picit alkoholos. A gyerekeket meg úgysem érdekelte ez a túlérett sárgadinnye.
A sárgadinnyét félbe vágtam, a magokat kidobtam, a belsejét kikapargattam egy karalábévájóval. Pár gömböcöt félretettem, a többit összeturmixoltam. Öntöttem hozzá 1 dl tejszínt, két csipet gyömbérport meg 2 kanál sherry.
Érdekes, hogy egyáltalán nem igényelt plusz cukrozást, hanem így volt kellemes az íze. A ribizli egyébként csak díszítés, de akár bele is lehetne szemezgetni pár darabot.
Ez a mennyiség 2 személynek pont elég egy kellemes ebéd elindításához.
Ez egy igazán szuper, majonéz-mentes padlizsánkrém. Egyszerűen isteni, és egyáltalán nem hiányzik belőle a plusz cucc. A krékert meg Hajnal és apróságai blogján vadásztam le magamnak. Együtt a tökéletes páros, de külön-külön is nagyon jól működnek.
Paradicsomos, bazsalikomos padlizsánkrém
Fogtam egy szép, méretes, kövér padlizsánt. Megszabadítottam a héjától, felkockáztam. A kedvenc mély serpenyőmbe olajat löttyintettem, rászórtam 1 pici fej felaprított hagymát meg a padlizsán kockákat. Addig kevergettem, amíg elkezdett pirulni. Ekkor beleszórtam 2 gerezd lereszelt fokhagymát, 1 feldarabolt paradicsomot is. Lefedtem és addig pároltam lassú tűzön, amíg a padlizsán teljesen megpuhult. Ha szükséges, érdemes aláönteni egy-egy korty vizet, hogy ne égjen meg.
A kihűlt padlizsánt pürésítettem, sóval, borssal és bazsalikomlevelekkel fűszereztem. Öntöttem hozzá még 2-3 evőkanál olívaolajat is (valami jobb minőségűre van itten szükség, aminek még élvezni is lehet az ízét). Aztán le lehet hűteni és mártogatni, kenyérre kenni, ad abszurdum kifőtt tésztával összekeverni.
Ami nálam a tökéletes mártogatós páros lett, az a:
Sós, köménymagos kréker
Hozzávalói: 120 g langyos víz, 2 kanál olaj, 150 g búzaliszt, 100 g kukoricaliszt, csipet só, nagyobb csipet cukor, késhegynyi száraz élesztő.
A hozzávalókat összegyúrtam, jól megdögönyöztem, majd 1 órát kelni hagytam. Újra meggyúrtam, lisztezett felületen nagyon-nagyon vékonyra nyújtottam. Átemeltem a tespibe, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral. Rászórtam a durva szemű sót és egész köménymagot, bele is nyomkodtam. Végül felkockáztam, nem szedtem szét, de nem sültek össze. Azonnal be is dugtam a 180 fokos sütőbe, további kelesztés nélkül. Kb. 10-12 perc alatt meg is sül.
Az utóbbi időben dolgozom fel a magazinokban talált, kitépkedett ötleteket. Ezt a levest egy régi Wellness-ben leltem, kicsit átalakítottam saját ízlésemre.
Először is fogtam egy csomag csirkeaprólékot, répát, petrezselyemgyökeret. Bő, sós vízben puhára főztem, a levét leszűrtem. A csirkehúst lefejtettem a csontokról és apróra daraboltam. A húslevesben puhára főztem 10 deka rizst. Hogy izgalmasabb legyen, belefőztem egy csillagánizst is. A gyerekeknek félretettem a húsból meg a rizsből magamnak meg tovább varázsoltam a levessel.
Felkarikáztam 1 csokor zöldhagymát meg egy zöldcitromot. Egy tál aljába tettem őket. A rizses-csirkehúsos levest erre mertem rá. Beleszórtam még egy evőkanálnyi felaprított petrezselyem zöldjét, illetve tettem bele savanyított bébi kukoricát is.
További lehetőségek rejlenek még a receceptben, ugyanis lehetne még tenni bele chili paprikát, leveles spenótot, hogy éppen csak megfonnyadjon a forró levesben vagy akár borsót is.
Hogy én ezt mennyire szeretem! Egy fórumos bóklászás döbbentett rá, hogy mennyire régen csináltam, pedig annyira egyszerű.
Fogtam 3 tojást, keményre főztem, leszedtem a héját és lereszeltem, amikor egy kicsit már kihűlt. Hozzákevertem 1 kanál tejfölt, 1 kiskanál magos mustárt, 1 kanál aprított petrezselymet és metélőhagymát, pici sót és borsot. Már csak egy kis kenyér kell hozzá és lehet falni.
Bizony, bizony, szép mennyiségű karakterrel töltöttem meg az én kis blogomat. Ez pontosan az 1000. bejegyzés. A zöldség és az édesség címke fej-fej mellett haladva 154 és 155 bejegyzéssel lett a legtermékenyebb kategória.
A Google-ban is a Stahl, a káptalantóti meg persze az ági főz keresőszavak kerültek előre, de sokakat érdekelt hogyan lehet sült almahabot meg vöröslencselevest készíteni. A keresők az egzakt kifejezések mellett olyan mulatságos vagy éppen érthetetlen szavakkal is hozzám irányítja az embereket, amire nem is gondoltam volna. Úgy tűnik írtam már a csüngőhasú malacokról, a nercbundáról meg az egyenleg tésztáról. Az állatokról olyasmiket kérdeznek tőlem, hogy "miért esznek húst az állatok", illetve, hogy melyik "állat, aki álcázza magát".
Hát bizony ez az "azt főzök, amit akarok játék", ahol "barbie főz", mert végül is ez egy "blog tele hasról". Ez utóbbi lehetne a jelszavam is.
Főleg, ha megválaszolom "a francia nők tényleg nem híznak?" kérdést. Kérdésekkel amúgy is jól állok, a Google szerint nálam ezekere is választ lehet találni: Hogyan fűszerezzem a már megsült, kiszáradt, íztelen karajt? Meddig jutott el Marco Polo? A 12 lyukú muffinsütő hány személyre elég? És honnan ered a kuglóf szó? Nos, ez utóbbira legalább emlékszem, hogy tényleg írtam róla, itt.
És hát, akkor nincs más hátra, mint hogy sommásan megállapítsam: "Az angol háziasszonyok nem főznek". Hát nálam, maximum Nigella, a többieket nem ismerem.
Vagy esetleg vártok tőlem még valamit? Egy nyereményt esetleg a szép kerek számra való tekintettel? Jó, jó, akkor sorsolok! A kommentelők között, aztán akit kihúzok, annak kitalálok valami személyre szólót. Így jó lesz?
Cserébe írjátok meg, mit szerettek és mit nem? Mi hiányzik nektek, miből olvasnátok többet és miből kevesbbet? Mióta olvastok és miért jöttök vissza? Vissza tudtok emlékezni, hogy melyik volt a kedvenc bejegyzésetek?
Feri délelőtt kezdte körbetelefonálgatni a haverjait, hogy jöjjenek már át egy kis sütögetésre. Kissé kásás hangja arra utalt, hogy elfogyasztott már pár felest. Mivel a haverok kissé aggódtak Feri lelki állapotáért, csapot-papot, feleséget, barátnőt hátrahagyva mentek Feri hívására. Különösen Joci aggódott, a többieknél is jobban, erős lelkifurdalással küzdve, amiért ő mutatta be Ferinek a Barbit, a csinos pultoslányt, aki olyan csúnyán elbánt szegény barátjával.
- Csá, Joci! Még pont időben jöttél! Nézd micsoda grillsütőt szereztem! Képzeld még apróra vágott fát is árultak hozzá! Nem semmi, én mondom. Szóval jól megraktam ezekkel a farudakkal, így kell aládurrantani. Csak az a probléma, hogy egy ideje már nem vettem Nemzeti Sportot, így nem volt újságpapírom. Csak annak a luvnyának a magazinjai. Itt hagyott nekem egy raklappal! Most nézd meg! Cosmopolitan meg Glamour! Megáll az eszem. Glamúúúúr! Ez kellett neki, de ezek a rohadék műpapírok nem akartak meggyulladni rendesen. Szerencsére felkészültem ám, és vettem ezt a szuper kis folyadékot! Ezt nézd! Csak rálöttyintek és már fel is lángol a tűz! Nem semmi, én mondom.
- Te, Feri, a szomszédok nem fognak reklamálni, hogy te itt az erkélyen tüzet raksz?
- Ne rinyájjá mán! Különben is csöngettek. Á, hellósztok! Gyertek csak be. Olyan királyság tüzet raktam, hogy csak néztek majd. Naszóval, amikor a fa már elég jól ég, akkor kell rászórni a szenet. Nekem ezt még apám tanította.
- És mit fogsz nekünk sütni, Feri? Már éhesek vagyunk!
- Olyat kaptok, amit még sose! Szívet sütök nektek, bizony! Annak a bestiának a szívét tálalom fel nektek, bizony!
- Ö, biztos jó lesz, de addig is valami piát adhatnál haver, hogy legalább ne szomjazzunk.
- Ja, persze. Ott a pulton apám pálinkája. A fantás üvegben van a szilva, a kólásban meg a körtepálesz. Vagy fordítva? Már nem emlékszem pontosan, de jó erős a cucc, az öreg nagyon tud.
- Hé, figyelj, nagyon lángol ez a grill!
- Nagyon jó az így, ne izgujjá mán! Figyeljétek, hogy csinálja egy profi! Így, most kell ráönteni a szenet. Jó nagy tüzet csinálok, abból lesz a forró, vörös parázs. Te, b…szki, ez elaludt. Túl sok a szén! Na, mindegy, öntök rá abból a jó kis égésgyorsítóból. Na így, gyerekek! Most már jöhet a menet! Már csak a sütnivaló kellene! Na megyek, és hozom annak a dögnek a szívét!
- És valami konkrétabb kaját nem szereztél nekünk? Mondjuk egy kis sütnivaló kolbászt, jó csípőset?
- Kolbász kell neked!? Levágjam a sajátomat? Az a k…rva úgyis kiherélt, amikor itt hagyott, nekem már olyan mindegy.
- Ácsi, Feri, ne hadonásszá mán itt az orrom előtt azzal a disznóbökővel!
- Akkó te meg ne szójjá be!
- Te, figyelj már, nem túl nagy az a tűz? El kéne oltani, mielőtt meggyullad a ház!
- Hogy ti milyen beszariak vagytok! Hohó, tényleg kicsit nagyobb lett a tűz, mint gondoltam. Na várjatok csak, azt mondta az apám, hogy csak rá kell borítani egy pokrócot és elalszik. Itt ez a paplan, jó lesz ez is. A francba! Menjetek hátrébb, gyerekek!
Újsághír: „Tűzoltók szabadítottak ki B. Ferenc lakásából egy megkötözött nőt, miután lakossági bejelentésre egy tűzesethez vonultak ki. Mint kiderült, a kerti grillezés füstje miatt hívták ki a szomszédos lakások lakói a tűzoltókat, ám meglepetésükre nem a tűzzel, hanem egy késsel hadonászó, erősen ittas állapotban lévő férfivel kellett megküzdeniük. A később kiérkező rendőrök a férfit letartóztatták, míg a kádból kimentett nőt sokkos állapotban szállították kórházba. B. Ferenc ellen gyilkossági kísérlet miatt indul eljárás.”
Tetszett? Szeretnél még több Kern Ági-féle novellát olvasni? Íratkozz fel az Instant Irodalom Hírlevélre, és minden héten ott vár a postafiókodban egy friss, ropogós olvasnivaló-adag.
Az ehavi VKF háziasszonya, Kata, azt kérte tőlünk, hogy rajunk tüzet a szabadban. A családunkban az ilyesminek évtizedes hagyománya van, egyszer már meséltem valami hasonlóról. Az egyetlen bibi, hogy szinte mindig ugyanaz kerül a faszénparázs fölé: csevap (amiről már írtam itt és itt is), kolbászkák, kakastaréj alakúra vagdosott szalonna, szalonnába tekert csirkemáj (aminek elkészítése gyakorlatilag nem recept), meg pisztráng vagy más egészben süthető hal (erről is volt már szó). Őszintén szólva nem nagyon bánom én, hogy mindig ugyanazt esszük a szintén kötelező szereplő, görög saláta mellé. A hagyományok jó dolgok!
Persze volt már olyan is, hogy saját szakállamra sütögettem, próbálkoztam már csirkemellel is, ami elég jól kiszáradt, sertésszűzzel, ami finom szaftos maradt, illetve kicsontozott csirkecombbal, mi hasonlóan jó lett. A pácolást nem szoktam túlzásba vinni: olaj, fűszerek, esetleg méz.
A különböző színes zöldségek: cukkíni, padlizsán, paprika, hagyma fantasztikusan mutatnak nyársra húzva! És akár mindenféle fűszerezés nélkül is csodás ízeket kapunk végeredményül.
Még egy aprócska ötlet, aminek kivitelezéséhez szintén nem szükséges különösebb recept, sem szaktudás: egy egész camembert fóliába csomagolni és pár percre a rostra pakolni. A belseje fantasztikusra olvad, lehet bele mindenféle zöldségeket, kenyeret mártogatni.
Déltengeri rák-nyárs
Én tipródtam egy ideig és csak kitaláltam valami olyasmit, amit eddig nem ettünk: ananászt és rákot húztam nyársra. Megkenegettem olajban elkevert, szétnyomkodott fokhagymával, sóval borssal. Mindkét oldalán 2-2 percig sütöttem.
Ezersziget öntet
Készítettem hozzá mártogatóst is, ez lett az egész kompozíció legjobban sikerült darabja. Összekevertem 2 kanál majonézt, 2 kanál tejfölt, 1 kanál ketchupot, fél kaliforniai paprikát apróra darabolva és egy pici chiliolajat.
