Vasárnapi ebéd ideális helyszíneként az ember nem feltétlenül egy olasz éttermet képzel el. Ma valahogy mégis ott kötöttünk ki és egyáltalán nem bántuk. A gyerekeknek tetszett a pizza, amit természetesen meg lehetett lesni a fatüzelésű kemencébe. Sőt, ha akarták volna, akkor saját maguk is részt vehettek volna a készítésükben.
A Trattoria Toscana ugyanis vasárnap igazán gyerekbarát hellyé alakul: van bohóc néni, a már említett pizzázás és nagyon kedves pincérek. Akik szó nélkül hozták a papírt a rajzoláshoz, a plusz parmezánt és az extra adag pizzakenyeret. Nem véletlen, hogy elég sok gyerek volt rajtunk kívül is az étteremben.
Úgy 10 évvel ez előtt, első ránézésre nem nagyon fogott meg minket ez a hely. Talán még annyira nem érettük a pizzán túli olasz ételek világát. A tészta akkoriban nekünk túl al dente volt, vagyis élvezhetetlen. Azóta ettünk már itt-ott egysmást, így egészen másként kanalazom például a kenyérrel sűrített, bazsalikomos, enyhén csípős paradicsomlevest. Ez a mesésen sűrű, nagyon paradicsomos leves nekem igazán kényeztető finomság, amikor kint szemerkél a szürke novemberi eső. Vegytiszta, sűrített nyár a tányéron.
A minestrone inkább a téli vonalat követi, hiszen kelkáposztával meg krumplival dúsították.
Bár az olaszok képesek végigenni az előétel-tészta-húsétel sorozatot, nekünk már egy rizottó is bőségesen elég ahhoz, hogy eltelve álljunk fel az asztaltól. Tehát a leves után egyrészt tenger gyümölcsei rizottó következett, erős tenger illattal és a fehérbor még erősebb aromájával.
Amit én választottam még jobb ötlet volt: olajban kisütött, bundázott tengeri herkentyűk. Tintahal karikák, rákok és bébi polipok sorakoztak vékony csíkokra vágott ropogósra sütött cukkínivel. Meglepő módon a legfinomabb a zsenge tintahal karika lett, bár a kisebbik gyermek nagy kalandvággyal felvértezve megette két polipocska csápjait is.
És ekkor már eléggé jól éreztük magunkat, de még egy adag tiramisu valahogy csak került az asztalra. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletes lett. Friss és lágy, szinte elröppen. A babapiskóta végre csak jelzés értékű, a főszereplő a tojásos mascarpone krém és a kesernyés kakaó a tetején.
Ilyen ételsor után mindjárt könnyebb kilépni a szürkére pingált Duna-partra.
Ui: a tíz év alatt azért jártam már errefelé, péládul 2011-ben már eléggé tetszett ez a hely nekem. Akkor a húsokkal varázsoltak el, de azt ma inkább tenger gyümölcseire váltottuk.
A Trattoria Toscana ugyanis vasárnap igazán gyerekbarát hellyé alakul: van bohóc néni, a már említett pizzázás és nagyon kedves pincérek. Akik szó nélkül hozták a papírt a rajzoláshoz, a plusz parmezánt és az extra adag pizzakenyeret. Nem véletlen, hogy elég sok gyerek volt rajtunk kívül is az étteremben.
Úgy 10 évvel ez előtt, első ránézésre nem nagyon fogott meg minket ez a hely. Talán még annyira nem érettük a pizzán túli olasz ételek világát. A tészta akkoriban nekünk túl al dente volt, vagyis élvezhetetlen. Azóta ettünk már itt-ott egysmást, így egészen másként kanalazom például a kenyérrel sűrített, bazsalikomos, enyhén csípős paradicsomlevest. Ez a mesésen sűrű, nagyon paradicsomos leves nekem igazán kényeztető finomság, amikor kint szemerkél a szürke novemberi eső. Vegytiszta, sűrített nyár a tányéron.
Bár az olaszok képesek végigenni az előétel-tészta-húsétel sorozatot, nekünk már egy rizottó is bőségesen elég ahhoz, hogy eltelve álljunk fel az asztaltól. Tehát a leves után egyrészt tenger gyümölcsei rizottó következett, erős tenger illattal és a fehérbor még erősebb aromájával.
Amit én választottam még jobb ötlet volt: olajban kisütött, bundázott tengeri herkentyűk. Tintahal karikák, rákok és bébi polipok sorakoztak vékony csíkokra vágott ropogósra sütött cukkínivel. Meglepő módon a legfinomabb a zsenge tintahal karika lett, bár a kisebbik gyermek nagy kalandvággyal felvértezve megette két polipocska csápjait is.
És ekkor már eléggé jól éreztük magunkat, de még egy adag tiramisu valahogy csak került az asztalra. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletes lett. Friss és lágy, szinte elröppen. A babapiskóta végre csak jelzés értékű, a főszereplő a tojásos mascarpone krém és a kesernyés kakaó a tetején.
Ilyen ételsor után mindjárt könnyebb kilépni a szürkére pingált Duna-partra.
Ui: a tíz év alatt azért jártam már errefelé, péládul 2011-ben már eléggé tetszett ez a hely nekem. Akkor a húsokkal varázsoltak el, de azt ma inkább tenger gyümölcseire váltottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése