Bezselics Ildikó és főleg a lába körül tekergő két fekete macska igazi példaképeim a konyhában. A stílus, a könnyedség, a részletekre való odafigyelés: ez mind együtt van a Két cica konyhájában. Ezért is örültem nagyon, amikor kezembe vehettem végre nyomtatott formában is a recepteket. Ősz végén jelent meg a szakácskönyv.
Első pillantásra nem egy mostanában szokványos könyvről van szó. A kemény fedél ugyan megvan, de frappáns módon spirálkötést kapott, és így rögtön konyhába kivihetős, füzetszerű érzés lesz úrrá a birtokosán. A kézírást és jegyzetelést imitáló betűtípus is nagyon jól illik ebbe a könyvbe.
A szakácskönyv nem ugrik rögtön fejest a mélyvízbe, hanem előtte szépen körbejárja a kamrafeltöltés és a legfontosabb konyhai eszközök problematikáját. Sok-sok megfontolandó tanács segíthet. Hátul pedig rengeteg tanácsot kapunk befőzés, vendéglátás, sőt a szemét kezelés témakörében is.
Még nekem, aki begyöpösödötten ragaszkodik lusta kis szokásaihoz, szóval még nekem is sikerült okos ötleteket szereznem ebből a könyvből.
Aztán jönnek szépen sorban a receptek is, hagyományos rangsorolásban: előételek, saláták, levesek.
A húsoknál saját alfejezetek jelölik a marhát, sertést, szárnyasokat és halakat. Persze vannak zöldséges ételek és tésztafélék. Örvendetes módon a desszert részleg a legnépesebb, sütemények és sütés nélküli édességek formájában is tobzódhatunk, mi édesszájúak.
És hogy milyenek a receptek?
Első ránézésre egyszerűek. És közben ötelesek. Aztán második ránézésre már inkább rafináltak.
Vannak egészen alap darabok, nagy igényességgel bemutatva, mint a Lusdakása vagy a Chili con carne. A Borjúbécsi osztrák krumplisalátával részletekbe menő leírása is hosszú oldalakat kitölt.
Aztán vannak olyan izgalmak, mint a Narancsos céklaleves korianderrel. Vagy a Tirplacsokis brownie sült meggyel. A Fehércsoki-mousse levendulás változatáról már nem is beszélve! És a Vöröshagymabefőttet ki ne hagyjam. Ahogy a Lilahagyma lekvár céklával is nagy jövőbeli kedvencnek ígérkezik.
Egyszóval: rengeteg ötlet, megvalósításra váró recept és morzsa várakozik a könyv lapjain. Eddig kettőt próbáltam ki közülük. A Meleg kacsamáj salátát és az Egres habot. Mindkettő isteni lett, annak ellenére, hogy jó/rossz szokásomhoz híven alaposan belemásztam a receptekbe.
Ha szeretnétek személyesen is találkozni a könyv és blog szerzőjével, akkor ezeken a helyszíneken és időpontokon kérhettek dedikálást:
Június 13, péntek: Győr, Megyei Könyvtár, 15 óra
Június 14, szombat: Budapest, Vörösmarty tér, Athenaeum stand 15 óra
Első pillantásra nem egy mostanában szokványos könyvről van szó. A kemény fedél ugyan megvan, de frappáns módon spirálkötést kapott, és így rögtön konyhába kivihetős, füzetszerű érzés lesz úrrá a birtokosán. A kézírást és jegyzetelést imitáló betűtípus is nagyon jól illik ebbe a könyvbe.
A szakácskönyv nem ugrik rögtön fejest a mélyvízbe, hanem előtte szépen körbejárja a kamrafeltöltés és a legfontosabb konyhai eszközök problematikáját. Sok-sok megfontolandó tanács segíthet. Hátul pedig rengeteg tanácsot kapunk befőzés, vendéglátás, sőt a szemét kezelés témakörében is.
Még nekem, aki begyöpösödötten ragaszkodik lusta kis szokásaihoz, szóval még nekem is sikerült okos ötleteket szereznem ebből a könyvből.
Aztán jönnek szépen sorban a receptek is, hagyományos rangsorolásban: előételek, saláták, levesek.
A húsoknál saját alfejezetek jelölik a marhát, sertést, szárnyasokat és halakat. Persze vannak zöldséges ételek és tésztafélék. Örvendetes módon a desszert részleg a legnépesebb, sütemények és sütés nélküli édességek formájában is tobzódhatunk, mi édesszájúak.
És hogy milyenek a receptek?
Első ránézésre egyszerűek. És közben ötelesek. Aztán második ránézésre már inkább rafináltak.
Vannak egészen alap darabok, nagy igényességgel bemutatva, mint a Lusdakása vagy a Chili con carne. A Borjúbécsi osztrák krumplisalátával részletekbe menő leírása is hosszú oldalakat kitölt.
Aztán vannak olyan izgalmak, mint a Narancsos céklaleves korianderrel. Vagy a Tirplacsokis brownie sült meggyel. A Fehércsoki-mousse levendulás változatáról már nem is beszélve! És a Vöröshagymabefőttet ki ne hagyjam. Ahogy a Lilahagyma lekvár céklával is nagy jövőbeli kedvencnek ígérkezik.
Egyszóval: rengeteg ötlet, megvalósításra váró recept és morzsa várakozik a könyv lapjain. Eddig kettőt próbáltam ki közülük. A Meleg kacsamáj salátát és az Egres habot. Mindkettő isteni lett, annak ellenére, hogy jó/rossz szokásomhoz híven alaposan belemásztam a receptekbe.
Ha szeretnétek személyesen is találkozni a könyv és blog szerzőjével, akkor ezeken a helyszíneken és időpontokon kérhettek dedikálást:
Június 13, péntek: Győr, Megyei Könyvtár, 15 óra
Június 14, szombat: Budapest, Vörösmarty tér, Athenaeum stand 15 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése