Yakisoba

Ha valakinek olyan világjáró barátnője van, mint nekem Eszter, akkor előbb-utóbb óhatatlanul is azon kapja magát az illető, hogy szombat délelőtt gyorsan elrohan a Culinarisba, mert mindenképpen soba, azaz hajdina tészta kell az egyik recepthez.

Persze nem panaszkodok, sőt imádom az újdonságokat. Ezúttal igyekeztem saját budai konyhámban minél pontosabban rekonstruálni Eszter Japánból származó káposztás tésztájának ötletét.


Yakisoba (jakiszoba) azaz káposztás tészta másképp

Mi kell hozzá? 3 szelet bacon szalonna (kb. 4-5dkg) kockára vágva, 150 g darált marhahús, 1 csokor újhagyma, 1 kaliforniai paprika, 1 csomag (kb. 2 marék) gomba, ez nálam fafül gomba volt, negyed fej káposzta, 1 csomag pak choi (ha nincs akkor leveles spenót, vagy fejes saláta) 150 g -200g főtt sobatészta.

A szószhoz: 3 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál szaké (ha nincs, akkor fehérbor), 2,5 dl víz, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál kukorica- vagy rizskeményítő.

Hogyan készül? A felkockázott szalonnán fehéredésig pirítottam a húst és a hagymát. Először a felcsíkozott paprikát adtam hozzá, egy kicsit sütögettem, aztán jöttek a levelesek, élükön a káposztával és a külön forró vízbe áztatott gombával, minden felcsíkozva. Ezeket csak rövid ideig kell pirítani, sütögetni, hogy még valamennyire roppanósak maradjanak. A szósz hozzávalóit külön összekevertem, a húsos-zöldséges keverékhez öntöttem, és addig rotyogtattam, amíg besűrűsödik. Újra melegíteni már nem szabad, mert akkor ismét folyós lesz a szósz.

Közben a tésztát is kifőztem, de nagyon kell vele vigyázni, mert gyorsan túlfő és nyúlósan puha lesz. Végül a kettőt összekeverve tálaltam. Nekem és a drágámnak nagyon bejött ez a fajta kulináris kalandozás. Nem tudom mennyire autentikusan japán, minden esetre kifejezetten finom. A gyerek viszont rá se nézett, megkóstolni sem volt hajlandó, így szerencsétlen innovatív szülőkkel megáldott dednek vajas kenyér jutott ebédre. Node, milyen kenyér!

A borospincéből meg került mellé egy 2006-os Tokaji Furmint (Barakonyi dűlő) a Tokaj Nobilis Szőlőbirtokról. Ez ugyanis egy kellemesen zöld illatú bor, ami illett a sok zöldséghez, különösen a káposztához. Az erőteljes savassága miatt pedig még érdekesebb, hogy az utóíze inkább valami enyhe maradékcukorra utal. Talán ananász egy kis zöldteával?

Nincsenek megjegyzések: