Mert milyennek képzel el az ember egy boltot, ahol eceteket és olajokat árulnak, némi likőrfelhozatallal kiegészítve? Én egy sötét kis lyukra gondoltam, valahol egy eldugott, sikátorszerű utcában, esetleg az alagsorban. Sötét fából készített polcok beborítják az összes falat, a fa eredeti színe ma már felismerhetetlen, hiszen az áru kipárolgása, gőzei és gázai már réges-régen lerakódtak, marták, emésztették az egész berendezést.
Már az utcán is érezni valami jellegzetes, mélységes, örvénylő szagot. Kicsit szúr, kicsit émelyít, de annyira érdekes, hogy becsalogat. Odabenn, hunyorgó, krákogó öregember ül, az ajtó feledt rekedten megcsörrenő ajtócsengő hangjára emelkedik fel. A háta kicsit görnyedt, a feje meg felfelé egyre csak szélesedik, a homloka körül, oldalt hosszú ősz hajszálak lógnak. Vékony, szerény tincsek, papírzörgésre emlékeztető hang. A bőre nem sárgás, inkább rózsásan szürkés. Göcsörtös ujjai meg olyan szárazak, mint a jó dohány.
Mit tetszik - kérdezi én meg bizonytalankodom. Ahogy körülnézek, egyre csak hordók, girbe- gurba sorokba rendezve, a szag itt bent sokkal erősebb. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, valami delej vonzott ide be. Aztán ahogy bizonytalanul és egyre zavartabban ácsorgok, a papírzörgés hozzáértő eszmefuttatássá változik. Búzacsíra olajat veszek, hogy szép legyen a bőröm. Mogyoróolajat a karácsonyi süteményekbe. Öreg spanyol borecetet, hogy megédesítse még a legunalmasabb salátás vacsoráimat is.
De az bolt, ahol a minap jártam, nem ilyen. Modern, tágas és semmiféle gyanús szag nem terjeng, sem az utcán, sem belül. Két kedves, de nem túl közvetlen eladó beszélget, telefonál és rendezget. Ez a Vom Fass üzlet egy nemzetközi lánc része, egészen fantasztikus olajokat, eceteket meg alkoholos italokat árulnak. A koncepció lényege, hogy sok hordó sorakozik az üzletben, aztán a megrendelő igényeinek (és pénztárcájának) megfelelően üvegekbe töltik az elvinni kívánt árut.
A választás nehéz, egyszerre tanulmányoztam az árakat és lehetőségeket. Itt is, - akárcsak gondolataimban - zavartan téblábolok, szeretnék dönteni, de nem megy könnyen. A kezembe nyomnak ugyan egy csinos brosúrát, leírásokkal, felhasználási táblázattal. Persze erre szánhatnék több órát, az eladók pedig nem nézik ki belőlem a komolyabb vásárlóerőt, így aztán magamra hagynak. Végül találomra, saját vágyaimra és ízlésemre hagyatkozva döntök: ribizlis balzsamecetet és mákolajat pakoltatok a papírzacskóba, hazáig csilingelnek az üvegek.
Márton napi libamáj, vörös káposztával és ribizlis balzsamecettel
S hogy a vasárnapi Márton napról is megemlékezzek, a ribizliecet máris felavatásra került. Előző nap egyszerűen nem tudtam otthagyni egy szépséges libamáj darabot az egyik hiperben és be kell vallanom, csodálatos étek kerekedett belőle.
Mi kell hozzá? 40 dkg libamáj, 1 kis fej vöröskáposzta, 4 evőkanál balzsamecet, só.
Hogyan készül? A káposztát egészen vékonyra metéltem, egészen kevés vízzel puhára pároltam, végül sóval és a ribizlis balzsamecettel ízesítettem. Ettől könnyed, picit édeskés íze lett, kiegészítette a szeletekre vágott, néhány pillanatig önmagában pirított májat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése