Pocakos létem újabb fejleménye, hogy egyszerűen kivet magából az ágy. Nem tudok aludni, csak forgolódok össze meg vissza. Idegen helyeken túránk újabb és újabb ágyaiban pedig még kevésbé találom a kényelmet.
Ezen a spliti hajnalon halkan kikúsztam a fürdőbe, magamra rántottam egy pólót és szoknyát, majd kisomfordáltam a szobából. A drágám rezzenéstelenül aludt tovább. A tervem az volt, hogy meglepetés reggelit szerzek. De még olyan korán van. Előbb iszom egy kávét.
Az óváros most még turista mentes, szinte üres, de a kávézók már kipakolták a szivacsokat a székekre. Le is huppanok egyikre.
- Fehér tejet kérnék – mondom magabiztosan mosolyogva. Mire a pincér kissé feljebb vonja a szemöldökét.
- Igen, a tej fehér.
- Bocsánat, inkább fehér kávét kérnék – mondom most már kínosan mosolyogva, némileg vörösödő fejjel. Horvátul ugyanis fehér kávé a tejeskávé, szokásos reggeli italom, melyet mostanában – ó minő áldozat – képes vagyok cukor nélkül is meginni.
Kávézgatás, a helyi bulvársajtó átlapozása után még mindig egészen korán van, de boltba vándorló helyieken kívül nem sok érdekességet tartogat ez a tér, ideje továbbállni. Az egyik széles utcát ma hajnalra halpiaccá változtatták. Az asztalokon ládaszámra csillognak a pikkelyek, tekeregnek polipcsápok és tintahal testek. A szabadtéri kirakodó vásár mögött áll maga a halpiac épülete, ahová nagy merészen bemerészkedek. Az egyik fickó éppen egy legalább másfél méter hosszú, tonhalnak látszó tárgyat szeletel vastag karéjokra. Máshol meg mázsányi kagyló van egymásra halmozva.
Ezen a spliti hajnalon halkan kikúsztam a fürdőbe, magamra rántottam egy pólót és szoknyát, majd kisomfordáltam a szobából. A drágám rezzenéstelenül aludt tovább. A tervem az volt, hogy meglepetés reggelit szerzek. De még olyan korán van. Előbb iszom egy kávét.
Az óváros most még turista mentes, szinte üres, de a kávézók már kipakolták a szivacsokat a székekre. Le is huppanok egyikre.
- Fehér tejet kérnék – mondom magabiztosan mosolyogva. Mire a pincér kissé feljebb vonja a szemöldökét.
- Igen, a tej fehér.
- Bocsánat, inkább fehér kávét kérnék – mondom most már kínosan mosolyogva, némileg vörösödő fejjel. Horvátul ugyanis fehér kávé a tejeskávé, szokásos reggeli italom, melyet mostanában – ó minő áldozat – képes vagyok cukor nélkül is meginni.
Kávézgatás, a helyi bulvársajtó átlapozása után még mindig egészen korán van, de boltba vándorló helyieken kívül nem sok érdekességet tartogat ez a tér, ideje továbbállni. Az egyik széles utcát ma hajnalra halpiaccá változtatták. Az asztalokon ládaszámra csillognak a pikkelyek, tekeregnek polipcsápok és tintahal testek. A szabadtéri kirakodó vásár mögött áll maga a halpiac épülete, ahová nagy merészen bemerészkedek. Az egyik fickó éppen egy legalább másfél méter hosszú, tonhalnak látszó tárgyat szeletel vastag karéjokra. Máshol meg mázsányi kagyló van egymásra halmozva.
Nem bánnám, ha vásárolhatnék valamit, pusztán az tart vissza a pénzköltéstől, hogy mégsem rakhatok tüzet a szállodai szoba padlójára, máshol pedig nem igazán tudnám megsütni ezeket az értékes falatokat. De addig is, amíg a tengervíztől és halvértől síkos betonon végigbámészkodom a halpiacot, elképzelem, ahogy fokhagymát dugok néhány tintahal gyomrába, majd roston megkapatom őket. Krumplit párolok és hozzá mángoldot. Ez a tökéletes dalmát vacsora. Persze étteremben is folyton vissza-vissza térünk ehhez a fogáshoz, de minden vágyam, hogy egyszer magam is elkészíthessem végre.
Teszek még egy kört az óvárosban, az egyik kirakatban kiscipőket csodálok, úgy vásárolnék már az én picuromnak. A turistahad kezd éledezni, kilencre már tömeg ücsörög a kávézók asztalánál, indulok vissza a szállodába. A nagy sétálás közben a meglepetés reggeli pedig majdnem elmarad. Az egyik pékségben szerencsére találtam sokmagos kiflibe bújtatott tojáskrémet, illetve valami fantasztikusan dús vaníliás krémmel töltött fánkokat. Mondanom sem kell, hogy a krém legalább kétszer annyi, mint maga a fánk és istenien tömény, édes. A mai bűnözés ezennel kipipálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése