Hajnalban, félálomban megválaszolhatatlan kérdések kavarogtam a fejemben. A gyermek alvási szokásai mostanában lehetővé teszik, hogy olyan dolgokon is morfondírozzak, amelyeknek fontossága hátul kullog a sorban.
Hogy lehet az, hogy mostanában minden lakodalomban ugyanolyan íze van a kajának? Svédasztal, hangzatos ételnevek, de valahogy minden ugyanaz. Persze azért akadnak jó, hasznosíthatónak látszó ötletek is, mint a tegnapi nyelvsalátával töltött paradicsom és a sült oldalas mézes mártásban. Kedvenceim pedig az ötletes minidesszertek, csokikosárkába töltött barackhab, apró kornettbe agadolt fagyi és pici poharakban tálalt tiramisu. Csak éppen a lakodalom lényege, a hagyomány veszik el ez által. És fájdalmasan hiányzik a mennyasszonyi torta.
Beindult tehát az esküvőszezon, az idén nyáron 5 szombaton ünnepelünk új házaspárokat. A mennyasszonyok mindig gyönyörűek, a vőlegények meg izgatottak, de én egyre kevésbé hatódok meg. Öregszem?
Hogy lehet az, hogy szombat délelőttönként, amikor elszaladok bevásárolni, sosem végzek 2 óránál kevesebb idő alatt? Miért nem megyek a piacra az általam utált hiperek helyett? Talán a parkolási problémák, talán a posta nyitvatartása vagy sima lustaság határozza meg választásomat?
Hogy lehet az, hogy minden "hosszú hétvégének" kikiáltott jelenség előtt olyan tömeg bolyong a hiperekben, mintha a világvégére kellene bespájzolni? Egyetlen napra bezáró boltok ma már az éhenhalás rémképét festik az emberek látómezejébe. Talán az évezredes beidegződések, a felkészülés a rosszabb időkre?
És végezetül mi az oka annak, hogy újra és újra rendelek a kalapos pizzahálózattól, annak ellenére, hogy egyre pocsékabb kaját vágnak hozzám? Az utolsó, minősíthetetlen és ráadásul tévesen kiszállított rendelésem után (kb. századszor) megfogadtam, hogy többet soha! Ha legközelebb újra tárcsáznám a csupa hármas telefonszámot, kérlek benneteket verjetek fejbe jó alaposan.
Hogy lehet az, hogy mostanában minden lakodalomban ugyanolyan íze van a kajának? Svédasztal, hangzatos ételnevek, de valahogy minden ugyanaz. Persze azért akadnak jó, hasznosíthatónak látszó ötletek is, mint a tegnapi nyelvsalátával töltött paradicsom és a sült oldalas mézes mártásban. Kedvenceim pedig az ötletes minidesszertek, csokikosárkába töltött barackhab, apró kornettbe agadolt fagyi és pici poharakban tálalt tiramisu. Csak éppen a lakodalom lényege, a hagyomány veszik el ez által. És fájdalmasan hiányzik a mennyasszonyi torta.
Beindult tehát az esküvőszezon, az idén nyáron 5 szombaton ünnepelünk új házaspárokat. A mennyasszonyok mindig gyönyörűek, a vőlegények meg izgatottak, de én egyre kevésbé hatódok meg. Öregszem?
Hogy lehet az, hogy szombat délelőttönként, amikor elszaladok bevásárolni, sosem végzek 2 óránál kevesebb idő alatt? Miért nem megyek a piacra az általam utált hiperek helyett? Talán a parkolási problémák, talán a posta nyitvatartása vagy sima lustaság határozza meg választásomat?
Hogy lehet az, hogy minden "hosszú hétvégének" kikiáltott jelenség előtt olyan tömeg bolyong a hiperekben, mintha a világvégére kellene bespájzolni? Egyetlen napra bezáró boltok ma már az éhenhalás rémképét festik az emberek látómezejébe. Talán az évezredes beidegződések, a felkészülés a rosszabb időkre?
És végezetül mi az oka annak, hogy újra és újra rendelek a kalapos pizzahálózattól, annak ellenére, hogy egyre pocsékabb kaját vágnak hozzám? Az utolsó, minősíthetetlen és ráadásul tévesen kiszállított rendelésem után (kb. századszor) megfogadtam, hogy többet soha! Ha legközelebb újra tárcsáznám a csupa hármas telefonszámot, kérlek benneteket verjetek fejbe jó alaposan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése