VKF! A hercegnő burgonyája


A hercegnő gyűlölte möszjő Parmentier-t, úgy gyűlölte, ahogy csak egy visszautasított nő gyűlölhet. Az egy dolog volt, hogy a királyt sem vonzották a bájai, hiába forgolódott víg özvegyként az udvarban. Azt viszont egyáltalán nem tudta megbocsátani, hogy ez a nyavalyás patikárius több figyelmet szentel nyavalyás krumplijainak, mint neki.
Talán, ha nem egy helyen nőnek fel, ha nem Parmentier apja lett volna az ő kertészük, akkor egyáltalán nem érdekelte volna ez az egész. Akkoriban ő nem sok figyelmet szentelt a nyakigláb, nagy orrú fiúnak. Amióta azonban újra meglátta az udvarban, ahogy XVI. Lajosnál törleszkedik, hogy ráveszi a királyt, hogy gomblyukába buronyavirágot tűzzön, ahogy katonákkal őrizteti a vetését. Az egész annyira szánalmasnak és nevetségesnek tűnt a szemében, hogy valaki egy ilyen kis, még csak nem is szépséges növénynek ekkora figyelmet szenteljen és közben őt, a hercegnőt láthatóan fel se ismerje.
Azon a bizonyos az első, burgonyát népszerűsítő nagy lakomán látta meg őt. Amikor a király ceremóniamestere nagy karlendítések közepette elsorolta a menüt, kihangsúlyozva, hogy melyikbe hogyan került be a krumpli, a hercegnő egy feszengő, magassága miatt kissé görnyedt tartású férfit látott meg az ajtóban. Rögtön ismerősnek tűnt neki, különösen az irdatlan hosszú orra. Aztán persze gyorsan megtudta, hogy kiről van szó, az új üdvöskéről, a király kedvenc patikkusáról.
A hercegnő aznap este igencsak vonakodva ült le az asztalhoz. Jól emlékezett még nagyanyja rikácsolására, amikor a kertész meg a szakácsnő néhány új növénnyel próbálkozott, a húst hússal körítő, szokásos menü kibővítése érdekében. "Ez mind méreg, meg akartok bennünket mérgezni, haszontalan barmok!" üvöltötte magából kikelve, amikor a kertész azt ecsetelte neki, hogy a burgonya, különösen az új, tavaszi gumók mennyire finomak. Öreganyja persze a csokoládéitalt se engedte be a házába, úgy kellett titokban iszogatnia a barátnőinél, ha ilyesmire vágyott. A kávét meg egyenesen az ördög italának tartotta, amellyel a mórok akarják kipusztítani Frankhon lakóit.
A gasztronómiai sivárságban eltöltött gyerekkor után a férje oldalán sem tapasztalt meg sok újdonságot, bár az udvari lakomákon sorra vonultak fel az új világ fűszerei, gyümölcsei, saját konyhájába sohasem engedte volna be az ilyesmit. A férjét aztán gyorsan elvitte valami kór, ő meg itt maradt, már nem éppen fiatalon, nem éppen gazdagon és nem éppen az aktuálisan divatos szépségek közé sorolva. Az új kérők nem tolongtak ajtaja előtt, így kényelmesen eléldegélt az apanázsából az udvari pletykák, szórakozások forgatagában.
De azon az estén, a krumplis vacsorasort kóstolgatva felsajdult benne valami vágyakozás a régi dolgok iránt és ennek megtestesülését Monsieur Parmentier-ben vélte felfedezni. Aki viszont oda se bagózott rá. Csak a kis gumóival törődött, csak ezekről tudok ódákat zengeni, hiába hívta meg sétálni a télikert buja hajtásai közé, hiába évődött vele hosszú vacsorákon keresztül. Egyszerűen nem tudott áthatolni a tudós férfi maga köré épített védelmi mechanizmusán. Így sejlett fel benne szép lassan a gondolat, hogy megöli. Mégpedig saját fegyverével, saját kis gumói segítségével. Nem felejtette el ugyanis, hogy mielőtt ez a nagy kampány, - amelynek középontjában Parmentier, meg az ő burgonyája állt - elindult volna, igenis mérgezőnek tartották az emberek ezt a növényt. Talán nem véletlenül. Néhány elejtett megjegyzésével meg is szerezte a tudásmorzsát, amire szüksége volt.
A föld feletti zöld gumókból főzött jó erős főzetet, amely olyan keserű lett, mint ahogy egy igazi méregnek lennie is kell. De ravasznak gondolta ám magát a hercegnő, a főzetet szinte teljesen elpárologtatta, egészen sűrűre, aztán kávéba keverte. A macskája csúfos véget szenvedett, miután kipróbálta a kotyvalékot, így a nő nagy reményekkel tette retiküljébe a halálos üvegcsét. Az újdonságokra olyannyira kiéhezett patikus érdeklődésére akart apellálni, és dühödten vette észre az irányában először felcsillanó érdeklődést a férfi szemében, amikor átadta a sűrű, fekete löttyöt. Remegve várta az eredményt és a hatást, de a möszjő csak nem volt hajlandó felhajtani a nagy "felfedezést". Inkább hazavitte kis laboratóriumába, hogy kivizsgálja. De mást nem igazán tudott megállapítani, mint hogy kávé és hogy igen keserű. Baja viszont nem lett tőle, egy haja szála se hullott ki a kísérletezéstől.
Amikor ezt a hercegnő megtudta, dühödten földhöz vágta a tükrét, aztán a parfümös üvegcséit szép módszeresen a szobalányához vagdosta, a szépségtapaszait tartalmazó dobozkákat megtiporta, sőt három parókáját is szétvagdosta. Végül jó alaposan kisírta magát és keresett egy másik férfit, akit tovább üldözhetett vágyaival.
S hogy ki az a Parmentier meg mi köze a krumplihoz, például itt elolvasható.

VKF! Krumpli

Május nekem az újkrumpli hónapja (is). Rajongok érte. Sokat töprengtem, hogy milyen zseniális, izgalmas, újszerű recepttel rukkoljak elő a 25. VKF-re. De egyetlen dologra jöttem rá. Az újkrumpli úgy jó, ahogy van. Nem kell vele semmi különöset csinálni, mert egyszerűen, önmagában finom. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy leírom, szerintem hogyan lehet úgy lekészíteni, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Kezdjük a pucolással. A hámozást pár hónapra el lehet felejteni. Magam részéről egészen a legutóbbi időkig kiskéssel kapirgáltam, de amióta valahol egy megjegyzésben olvastam, hogy lehet venni krumpli pucoló kesztyűt, megváltozott az életem. A Fehérvári úti piacon, a 2. emeleten a konyhás boltban tettem szert a rikító narancs színű csodára, amely rücskös felületével ledörzsöli a kezem közé vett krumpli vékony héját. Tényleg hatékony, bár egy kis hüvelyujj-görcs néha bejátszik így is. Viszont nem lesznek három napig barna csíkosak az ujjaim.


Olajban sült krumpli mártogatóssal

A bő olajban sütésnél két dologra kell ügyelni. A krumpli darabkák azonos méretűek legyenek, hogy egyszerre süljenek meg. Ezen darabolással igazítok. Másrészt a sütés elején fontos a jó forró az olaj, aztán csökkentem a lángot és "párolom" a gumót. Így lesz puha is meg ropogós is.

Ehhez az édes, krémes finomsághoz pedig nekem legtöbbször elég egy kis só, vagy esetleg egy kis mártogatós. Legutóbb egy doboz tejfölt megy 10 deka juhtúrót kevertem össze némi apróra vágott petrezselyemmel.

Nagyon-nagyon jól összeillettek az ízek.



Sütőben sült újkrumpli

Az újkrumplit néha a sütőbe is betolom. Ilyenkor újhagymát és sonka csíkokat pakolok közé, mellé. Néha fokhagyma gerezdek is kerülnek, mind-mind plusz ízekkel gazdagítja az amúgy is fenséges zöldséget. Ilyenkor például egyáltalán nem hiányzik a sült hús, de néha persze még az is kerülhet a tálba.

Cseresznyés tartelette

Ezt a hét eleji csodát meg majdnem elfelejtettem.


Mindig is nagy rajongója voltam a francia konyhának, és a tartlette, ezek a pici tortácskák, kosárkák a francia édességek tökéletes megtestesítői. Olyan könnyedek, finomak és elegánsak. Elkészíteni nem éppen könnyű őket, de azért még éppen meg lehet vele birkódzni.

Mivel mostanában teljes mértékben belehabarodtam az omlós tésztába, tovább kísérleteztem a benne rejlő lehetőségekkel. Ezúttal zabliszttel és kakaóporral fokoztam a hangulatot.

Cseresznyés tartelette

Mi került a 8 kis vagy 1 nagy tortaformához elegendő adagba? 150 g finomliszt, 100 g zabliszt, 2 evőkanál kakaópor, 100 g vaj, 90 g porcukor, 2 tojás, csipet só.
Hogyan készült? A tészta hozzávalóit hidegen összedolgoztam. A leghatékonyabb és leggyorsabb robotgépben. A tészagömböcöt a frizsibe tettem egy órára. Igyekeztem szépen vékonyra, amolyan 3-4 miliméteresre nyújtani. Szakadozott, de összenyomkodtam. Formákba igazgattam és 20 perc alatt ropogósra sütöttem.
A kihűlt kosárkákba cseresznye lekvárt meg tejszínhabot pakoltam és friss cseresznyével díszítettem.

HH kudarc


Miután az elmúlt két délelőttöt két fogorvos karmai és fúrói között töltöttem, akik csak a fejüket csóválták és azt mondogatták, hogy "ez már biztosan nem fog fájni, nem fájhat", és még mindig csak összekuporodva nyüszítek az ágy sarkát harapdálva... Szóval ilyen körülmények között elég nehezen koncentrálok bármiféle élelemmel kapcsolatos dologra. És keddig várnom kell az újabb fordulóra. Esküszöm még életemben nem vágytam így arra, hogy kihúzzák a fogamat. De nem fogják, ne kérdezzétek, hogy miért.


A helyzet egyetelen pozitívuma, hogy csak úgy pörögnek lefelé a kilók. Már csak azt nem tudom, miből csinálok anyatejet. És ez itt a legkérdésesebb pont, mert délben, amikor már tényleg nem bírtam tovább, bevettem egy fájdalomcsillapítót, iszonyatos lelkifurdalás közepette, de aludtam végre egy picit.


Naszóval, azért csak megírom az elmúlt napok menüit, csupa hazai hozzávalókból. A kísérlet ma délután felfüggesztésre kerül, miután anyós pajti lidlis bevásárlása borít minden tervet. De legalább a család többi tagja nem hal éhen.


HH szerda:

Edédre hagyma krémlevest meg spárgás lepényt ettünk, amit ezúttal leveles tészta alappal és juhtúróval készítettem.

Vacsorára sütöttem egy fehér kenyérkét, szendvics alapanyagként funkcionált.


HH csütörtök:

Ebédre egy hatalmas kondér húslevest főztem, sok zöldséggel, csirke aprólékkal. A csirke combjait meg sütőben megsütöttem apró gombák társaságában, tárkonnyal fűszerezve. Kenyérrel tunkoltuk a szaftot.

Vacsorára spenót főzelék volt, a maradék csirkével.

Sapkás díj


Max és Renata is úgy gondolta, hogy megérdemlem a szuper szakácsoknak járó díjat. Köszönöm. Tovább is adnám azoknak, akiket mostanában talán a legtöbbet olvasgatok. Duende és Napmátka már sok-sok helyről megkapták, hát tőlem is. Meg adnám még "saját levében" írójának, a pákosztos Millienek meg Evenek.

Láttátok már? Stahl magazin


Nem hiszem, hogy akad olyan újságíró vagy akár blog író, aki nem álmodozna arról, hogy saját magazint készít. Stahl abban különbözik tőlem, hogy ő nem álmodozik, hanem meg is csinálja, amit kitalál. Ezért, illetve azért, ahogy megmozgatta a magyar háziasszonyok képzeletét, nagyonb becsülöm.

A személyével is valahogy így vagyok. Csuda, amit csinál, de ahogy, az már nem feltétlenül tetszik. Nem tudok elvonatkoztatni a kemény, üzleasszonyos, híradós egyéniségétől és számomra abban a pillanatban hiteltelenné válik, hogy kedves, aranyos, "nyalakodós" szeretne lenni.


Ez az új magazin is egy kicsit ilyen. Wanabe, ahogy a tanult angol mondaná. Ahogy lapozgatom, végig az az érzésem, hogy túl sokat akar. Nem egyszerű feladat, ha három-négy ember akar megtölteni 130 oldalt. Márpedig itt ez történik, Judit összetrombitálja kedvenc barátait, és velük íratja, fotóztatja meg a magazint. (Bocs, Chili és Vanília!) Ez bizony egy csöppet unalmassá teszi a lapot, illetve a képeket, a tördelést. Valami általános szürkeség lengi be a képeket, illetve a kissé fapados tördelést. Kivéve talán a vasárnapi ebédes összeállítást, attól igazán csorgott a nyálam.


Persze találok benne egy csomó jó ötletet, akad pár igazán jópofa cikk meg recept is. Itt van példul, a kétszáz húszadszor elsütött "Hajni makarónija", ami már akkor, 5 évvel ez előtt is nagyon tetszett, sokszor megcsináltam, aztán jól elfelejtettem. Most újra felidéződött és azt hiszem hamarosan terítékre is kerül.

A "közért turbó", 3 hozzávaló, 3 fogás kifejezetten inspiráló és ötletes, ahogy a hozzávalókat fotózták.

Vonzóak az utazási, étterem és vásárlási ajánlók. Kedvem kerekedett elmenni az ajánlott helyekre, legyen az akár a pákozdi Halászcsárda, vagy a törökországi fehér hotel. Vagy éppen végigkóstolni a spanyol konyhát a cikk mintájára.


Ahogy látom, Stahl ezek után sem tétlenkedik, a reklám alapján jön a gyerekeknek szóló gyümölcsös meg zöldséges matricás foglalkoztató füzet is. Első ránézésre szuper grafikákkal, azt hiszem az 1-es számú kőc imádni fogja.

Csereszenye confiture


Vagy magyarul lekvár, de ennek számomra semmi köze a nagyi lekvárjához. Pedig a hozzávalók nagyon hasonlóak, cukor meg gyümölcs. Oké, ez a francia recept egy kis pálinkát is előír, csak a rend kedvéért.

Szóval azt történt, hogy a gyerekek alvásidejében kimagoztam vagy 1 kiló cseresznyét, a húsa mindössze 600 g lett. Összekevertem 300 g cukorral, aztán lementünk a játszótérre. Mire visszajöttünk, szépen levet eresztett, ezt így együtt jó sokáig főztem, adtam hozzá 2 evőkanál meggypálinkát is.


Nem lett ugyan olyan szép zselés, mint a Cuisine et Vins újság képén, de én így is elégedett vagyok a teljesítménnyel. Az íze mennyei, nem is igényel további fűszerezést, bár erősen eltöprengtem a vanílián.
Kérdezhetnétek, hogy miért? Egyrészt mert ezt szántam a sütikébe, amit szintén mindjárt megírok, másrészt izgultam, hogy meg ne rohadjon a sok cseresznye. Harmadszor pedig, az idén valami olthatatlan vágy alakult ki bennem, hogy befőzzek. Bébiételes üvegnyi mennyiségekben gondolkodom egyelőre, nem túl bátran.


HH kedd

Nem hazai: a gyerek almás és meggyes itókája, a másik gyerek banánja meg rizspelyhe, Philadelphia krémsajt.

Reggeli: tejeskávé
Tízórai: banán
Ebéd: krumplis egytál
Uzsonna: lekváros kenyér
Vacsora: szendvics a bűnös Philli-vel.

Tejfölös, rozsos kenyér


Olvastam a neten egy csomó joghurtos kenyér receptet, de nekem valahogy úgy tűnt, hogy tejföllel talán még finomabb lenne. A gondolatot tett követte, szokásos kísérletező üzemmódban.
Az én kenyereim nem amolyan csupa-lyuk, szellős csudák, hanem olyan tömör-gyönyör kategóriások. Másfél nap után is csodálatosan puha állaggal.

Tejfölös, rozsos kenyér

Mi került a cipóba? 1,5 dl tejföl, 1,5 dl langyos víz, 1 kiskanál cukor, 25 g friss élesztő, 1 csapott kiskanál só, 15 deka rozsliszt, 15 deka fehér búzaliszt búzacsírával.

Hogyan készült? A cukros vízben felfuttattam az élesztőt, majd összedolgoztam az összes hozzávalóval. Jól megdologoztam kézzel, elég kemény tészta volt. Másfél órát kelt, úgy a duplájár nőtt. Ekkor betoltam a 250 fokos sütőbe, 15 perc után levettem a hőt 200 fokra és még 20 percig sütöttem.


További megjegyzés: A legtöbb kelt tésztát, így a kenyeret is kétszer szokták megkeleszteni és átgyúrni, de én annyira lusta és sietős vagyok, hogy néha ezt kihagyom. Azért így is működik a dolog szerencsére.

HH hétfő

Ma elég jól sikerült magam tartani az elhatározásomhoz. Bár az étel nagy részét anyóspajti szállítmányozta, az alapanyagok így is nagyrészt hazaiak lettek. Ezt ettük ma:
Reggelire sok-sok tejes kávé egy picike lekváros kenyérrel
Ebédre Zöldborsó leves sok répával, nokedlivel, utána Gombás hús krumplipürével
Vacsorára vajas felvágottas kenyér
Nap közben többször is cseresznyés tartlettek sok tejszínhabbal

Hétfőtől hazait!


Ha már elhatározás napja, akkor itt az ideje, hogy megtegyem saját kis elhatározásomat. Elhatároztam, hogy ezentúl havonta 1-1 hétre locavore leszek. Hétfőtől egy hétig csak hazait eszem!

Amerikai mintára cselekszem, de az ötlet lesz az egyetlen külhoni dolog a konyhámban egész héten. Néhány szabályt felállítottam magamnak, a lényeg, hogy minél kevesebbet utazzon az étel az asztalunkig.

Amiben nincs apelláta:

- Hús, húskészítmények (Pá-pá olasz sonkák, szalámik!)

- Halak (Egy hétig nincs tonhal konzerv meg lazacfilé, valahogy csak kibírom.)

- Tejtermékek (Csak azt az osztrák biotejet feledhetném... de éljen a magyar kecskesajt!)

- Zöldségek és gyümölcsök (Na, itt lesz a legegyszerűbb dolgom, elvégre virul a természet.)

Egy kis lazítás azért belefér:

- Kávé, tea, csokoládé (Igyekszem olyanokat választani, amit itthon dolgoztak fel, minél nagyobb mértékben.)

- Fűszerek (A só, a bors meg a fahéj már évezredek óta vándorol a kontinensek között, de igyekszem a zöldfűszerekre ráharapni.

Ami a legjobb az egészben: lehet csatlakozni. Magam részéről azt vállalom, hogy a hét tapasztalatairól minden nap beszámolok, az igazán jól sikerült ételek mellett teljes, minden étkezést átfogó menüsort írok majd.

Ha valakinek van kedve egy hétre, egy napra vagy egy étkezés erejéig társulni, az szóljon bátran. Csak egy kis címke böngészésre meg némi piacozásra van szükség!

Valódi pesto genovese


Mert végülis minden az egyensúlyról szól. Szeretjük a bolti üveges pestót is, de ha saját magam állítom elő, egész más lesz a végeredmény. A bolti nekem túl sok: túl bazsalikomos, túl olajos.


Abban is biztos vagyok, hogy Olaszhonban is annyiféle arányban készítik ezt a tésztamártást, ahány ház csak van. Az én változatomban a sajt sóssága dominál, a bazsalikom csak finom illat és az olajtól sem tocsog a tésztám. Amúgy is olajjal főzöm a tésztát, hogy ne ragadjon össze, így már eleve van rajta.

A fokhagyma mértékét talán egy picit eltúloztam, csípős és szagos lett, de nem bántam. A fenyőmag pedig, nos bár nem érezni sem az ízét, sem az állagát, hiszen szinte krémesre dolgoztam a géppel, mégis szükség van rá. Ez adja azt a hátteret és tartást, ami nélkül az egész nem ér semmit.


Tehát a pesto genovese az alábbi összetevőkből áll össze: bazsalikom, fenyőmag, parmezán sajt, fokhagyma, olíva olaj. Az egészet jó alaposan megdolgoztam az aprítógépben. Picit darabos lett, amolyan a krémes és a morzsás állag között valahol félúton.
A forró tésztára kanalazom, elkeverem és azonnal lapátolhatjuk befele. Fontos, hogy azonnal a leszűrt és NEM leölbített tésztára kerüljön, hogy a tésztaszálakra tudjon ragadni az öntet.

Csíkok helyett foltok, de finom!


Szóval, elképzeltem, hogy olyan gyönyörű csíkos fagyit kreálok. Foltos lett meg jeges is, de az íze: mennyei. A kombináció: karamell és kávé.


Csak annyit mondok, elég sűrűn nyílik mostanában a mélyhűtő ajtaja nálunk.


Karamell fagylalt kávé "csíkokkal"


Mi került bele? 8 tojás sárgája, 1 liter tej, 2 evőkanál pudingpor, 4+4 evőkanál cukor, 1 evőkanál víz, 1 evőkanál kávépor (koffein mentes).


Hogyan készült? 4 evőkanál cukrot halványbarnára karamellizáltam, felöntöttem a tejjel és addig kevertem, amíg a karamell felolvadt. A tojást kikevertem 4 kanál cukorral és a pudingporral. Amikor a tej már felmelegedett, olyan 80 fokosra, beleöntöttem a tojásos keveréket. Innentől kezdve folyamatosan kevertem, hogy szép sima legyen. Addig kell főzni, amíg elkezd besűrűsödni, de ügyelni kell rá, hogy ne ugorjon össze a tojás.

Lehet vízgőz fölött is főzni, de az sokkal lassabb és nekem soha nincs kedvem az ilyen macerákhoz. Amíg hűlt a fagyi alap, addig is sokszor megkevertem, hogy ne dermedjen meg.

Az egyik feléhez kevertem 4 evőkanál whiskey-t, a dobozba öntöttem és igyekeztem a feloldott kávéval becsíkozni. Ez utóbbit nem sikerült maradéktalanul megvalósítani...

Mivel a robotgépem gyendélkedik, a fagylaltot rögtön a mélyhűtőbe tettem, ettől egy kicsit jegecses lett sajnos.

Balaton-felvidéki GBT

Itt összefoglaltam a tudnivalókat: http://balatonigbt.blogspot.com/


Vettem egy nagy levegőt és úgy gondoltam, megszervezem az 1. Balaton-felvidéki Gasztroblog Találkozkót. Első körben azt szeretném kideríteni, hogy van-e érdeklődés, lenne-e aki eljönne. Ha igen, akkor pedig meg kellene szavazni, hogy melyik júniusi hétvége lenne szimpatikus. Szombat vagy inkább vasárnap?
14-én vasárnap lesz a találkozó, ha a többségnek így jó!
A konkrét lebonyolítást illetően ezt terveztem: Nem bánnánk, ha a nagyérdemű (persze csak kezelhető méretű tömeg esetén) a kis házikóhoz jönne, valahol Udvari és Vászoly között félúton. Itt lehetne grillezni, vécére menni és kezet mosni. A kilátás zseniális és normálisan le is lehetne ülni.
Arra is gondoltam, hogy egy ebédidőt kellene becélozni, a délután végigzabálása ettől persze még lehetséges. Mondjuk 11 körül gyülekeznénk?
Ja, és olyanok is jöhetnének, akiknek nincs konkrétan gasztro blogja. Ugye?

Gombócos GBT: Túrós gombócok édes szirupban


Valaki beleharapott...

A szombati talira egy édes, illatos gombócot vittem. A fánkszerű túrós gombócok igazi keleti csemegének számítanak, különösen ha a illatos, cukros szirupba mártogatva fogyasztjuk el őket. Ezúttal mentát és rózsavizet csempésztem a szirupba, de lehet egyszerűen csak vaníliával illatosítani, ahogy az eredeti recept szól.


Sajtkukacék itt bővebben is beszámoltak az élményekről.


Túrós gombócok édes szirupban


Mi kell hozzá?
25 dkg túró, 1 tojás, 15 dkg liszt, 1 evőkanál sütőpor, olaj, 30 dkg cukor, 2 dl víz, 1 csomag vaníliás cukor.

Hogyan készül?
A túrót és a tojást alaposan összedolgozzuk, majd fokozatosan hozzáadjuk a lisztet is. Végül a sütőport is belekeverjük a masszába. Fél órán keresztül pihentetjük, majd forró olajba szaggatva kisütjük a gombócokat.
A lecsepegtetett túrós golyóbisokat a cukorból, vízből és vaníliás cukorból főzött sűrű sziruppal meglocsoljuk, így adva neki kellemes, keleti ízt.


Terülj, terülj pokróckám!

Spárgás gnocchi



Amikor úgy dél körül sikerül az izzadt, koszos és fáradt siserehadat hazavonszolni a játszótérről, általában nem a kulináris csodákon töröm a fejem. Néha mégis sikerül valami egészen vállalhatót összedobni. Persze ez csak úgy lehetséges, ha a gnocchit nem én készítem.

Spárgás gnocchi

Mi került a 2-3 személyes adagba? 300 g kész gnocchi, 1 csomag spárga levagdosott feje, 1 evőkanál vaj, 5 dkg friss kecskesajt, 2-3 evőkanál fenyőmag.
Hogyan készült? Amíg kifőtt a tészta, egy üres serpenyőben megpirítottam a fenyőmagot. Kiszedtem és vajat forrósítottam, ezen ropogósra sütöttem a spárgafejeket. A leszűrt gnocchit a vajra dobtam, átforgattam, rászórtam a fenyőmagot és a sajtot is. Őröltem rá egy kis borsot is.

Jó kis ebéd kerekedett belőle.

Sütihegyek


Egy kedves ismerősöm mondta, hogy sok embert kell vendégül látnia - ajaj, mondta. Mondtam, hogy légyszi, légyszi, hadd süssem én a sütiket. Mondta, jó.


Az elmúlt napok tanulságai:


  1. Képes vagyok 1 délután és 1 délelőtt leforgása alatt, két lábatlankodó ded segítsége mellett összehozni 5 süteményt.

  2. Nem kicsit vagyok megszállottja a konyhának.

  3. Az 1-es számú ded a süteményeket csak nyersen szereti.

  4. Nagyon ijesztő, amikor a 2-es számú fejjel lefelé lóg ki az etetőszékből és csak a pántok tartják, mert elindult a rágcsálásra kiválóan alkalmas kardszárnyú delfin után.

  5. Mosogatni továbbra is utálok. Szerencsére van egy jólelkű anyóspajtim.

Ami készült:


Verbászi tészta

Püspökkenyér

Gesztenyés keksz

Kókuszgolyó

Ízbolygó mogyorós sütije töltelék nélkül

Nagyi kedvence, a Verbászi tészta


Én, aki sosem járta eme településen csak az onnan származó kiváló sütemény alapján nyilatkozok: bizonyára jó hely lehet. A sütemény meg illatos, omlós, amolyan békebeli.


Verbászi tészta

Hozzávalók: 4 tojás, 15 dkg cukor + 3 kanál, 25 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 15 dkg vaj, 10 dkg darált dió, őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, 6 evőkanál baracklekvár.

Elkészítése: A tojások sárgáját, a negyed kiló cukrot és a vajat habosra keverjük. Hozzáadjuk a diót, a liszttel elkevert sütőport és a fűszereket. A tésztát egy tepsibe tesszük, elegyengetjük. A baracklekvárt 2 evőkanál vízzel elkeverjük és a tészta tetejére simítjuk. A tojások fehérjét 3 evőkanál cukorral kemény habbá verjük, a tészta tetejére simítjuk. Közepesen forrós sütőben készre sütjük.

Nagyjából 25 perc kellett neki.

Anyu egyik legjobbja, a püspökkenyér


Anyu nagyon tudott sütni, amolyan hagyományosakat. Krémest, képviselő fánkot, marcipános linzert. Na, meg a püspök kenyerét. Azt nagyon szerettem, a benne rejlő rengeteg finomság miatt.


Püspökkenyér


Hozzávalók: 7 tojás fehérje, 12 dkg porcukor, 13 dkg + 1 evőkanál liszt, 15 dkg aprópra vagdalt finomság (ezúttal keserű csoki, kandírozott narancshéj meg dió).


Elkészítése: A tojás fehérjét olyan kemény habbá verjük, hogy az edényt megfordítva is a helyén maradjon a hab. Kanalanként hozzáadjuk a porcukrot és közben tovább verjük a habot. Végül a lisztet isóvatosan beleforgatjuk.
A finomságokat, azaz a diót, csokoládét és narancshéjat apróra, olyan 3-5 milliméteres darabkákra vágjuk. Egy evőkanál lisztet szórunk rá és jó alaposan átforgatjuk, hogy a liszt befedje a darabkákat, de ne tapadjon meg rajtuk túl sok. Végül ezt is a habba forgatjuk.
Az így kapott tésztát legjobb őzgerinc formában kisütni, de ha torta alapként szeretnénk felhasználni, akkor kerek tortaformában is a sütőbe tolhatjuk. Ez a finomság önmagában is finom, hiszen minden egyes harapás új és új kombinációban csiklandozza a nyelvünket.

170 fokon sütöttem, nagyjából fél órát.

Spárgás lepény, pisztáciás tésztával


Mindenre rá lehet kattanni. A lepényeket, pitéket, tarte-okat egyszerűen imádom: ropogós, omlós tészta és tejszínes-tojásos töltelék. Nem sok vendég van, aki ellen tudna neki állni. Mostanában csinálom is, amikor csak alkalom adódik rá. Régebben is nagyon szerettem, de mindig visszatartott a pepecselés, a várakozás. Egy kicsit még most is tartok tőle, kinyújtani nem is mindig sikerül, de az íz meg a félájult csodálók hada mindig kárpótol.

A spenótos-kecskesajtos, meg a sonkás-füstöltsajtos-pórés változat után egy különleges spárgás került sorra. A tésztához nagy merészen némi darált pisztáciát kevertem, amitől még ropogósabb és ízletesebb lett.

Az egész mániám kiújulását pedig a Cuisine et Vins tavaszi számának köszönhetem, ahol 14 recept meg 7 tészta változat szerepel. A klasszikus pate birséehez csak vaj meg liszt kell, egy kis jéghideg vízzel. Az édesek már egy picit bonyolultabbak, a paté sablée meg a paté sucrée még kipróbálásra várakozik nálam. A választásom és aktuális kedvencem a balzsamecetes omlós tészta (La pate briése au vinaigre balsamique).

Spárgás lepény, pisztáciás tésztával

Mi került a tésztába? 125 g liszt, 55 g keményítő, 30 g darált pisztácia, 1 kiskanál cukor, 1 kiskanál só, 100 g vaj, 1 tojás sárgája, 1 evőkanál balzsamecet.
A tetejére? 8-10 szál spárga, 2 tojás, 1 dl tejszín, 50 g kecskesajt.

Hogyan készült? A tésztát úgy lehet a legegyszerűbben elkészíteni, ha az egészet a késes aprítógépbe szórjuk és megdolgoztatjuk. Gyorsan összeáll, akkor is ha kézzel gyúrjuk. A lényeg, hogy minden hideg legyen és ne merengjünk túl sokat felette. Legalább 1 órát kell a hűtőben töltenie, mielőtt kinyújtanánk. Ha tovább marad, az se árt meg neki.

Mivel a tésztát nagyon ritkán sikerül kinyújtanom rendesen, kisebb darabokra vágom, úgy nyújtom és a formában összenyomkodom a részeket. 10-15 percig elősütöm, csak így magában. A nagykönyv szerint kellene rá sütőpapírt tenni meg babot szórni, hogy ne púposodjon fel a tészta, de én ezzel nem szoktam foglalkozni.

A töltelékhez elkevertem a tejszínt, tojást, reszelt sajtot. A spárgákat hosszában félbe vágtam. Nem főztem meg előre, mert így is megpuhultak. A folyékony keveréket ráöntöttem az elősütött tésztára, ráhelyezgettem a spárga sípokat és még 15 percig sütöttem.


Ettünk hozzá némi friss salátát és felbontottunk egy palack Soproni királyleánykát a Lővér pincéből. (Ez utóbbi borért nem voltunk nagyon oda, de lehet, hogy csak nem a mi stílusunk.) A drágám a Chateau Dereszla 2007-es vagy 8-as Sauvignon blanc-ját ajánlaná, ami nagyon ott van és a spárgához is nagyon passzolna.

Vargánya krémleves petrezselymes "pesztóval"


Folyamatosan igyekszem valahogy apasztani a kamraként funkcionáló fiókban felhalmozott készleteket, de valahogy mindig újabb és újabb cuccok kerülnek bele. A fene se érti miért vásárolok folyton élelmiszert, amiről tudom, hogy csak valamikor a ködös jövőben fogjuk megenni...


Most éppen egy doboz szárított vargánya akadt a kezemben. A doboz hátulján lévő recept nyomvonalán elindulva alkottam meg ezt a receptet.


Vargánya krémleves petrezselymes "pesztóval"


Mi került a 4 tányéros adagba? 1 doboz szárított vargánya, 1 csokor újhagyma, só, 1,5 deci tejföl, 2 evőkanál petrezselyem levél, 2 evőkanál mandula, 1 evőkanál tökmagolaj.


Hogyan készült? A gombát 1 órára beáztattam, majd a hagymával együtt puhára főztem. Összeturmixoltam, hozzáadtam a tejfölt, igazítottam egy kicsit az ízén sóval és borssal. A "pesztóhoz", ami igazándiból nem is az, csak a leves további ízesítését szolgálta, a hozzávalókat az aprítógéppel alaposan megdolgoztam.


Ui: Nézzétek meg a hozzászólásokat ennél a bejegyzésnél és mondjátok meg, hogy mit gondoltok. Csak puszta kíváncsiság, nem védeni akarom magam vagy ilyesmi.

Áfonyás, sült túrótorta


Nem részletezném. Nagyon-nagyon finom.


Mi pakoltam bele?

A keksz alaphoz: 25 deka zabpehelyhes keksz, 10 deka olvasztott vaj.

A túrós részhez: fél kiló túró, 3 evőkanál cukor, 2 evőkanál keményítő, 2 tojás, 1 evőkanál rózsavíz.
A tetejére: 30 deka fagyasztott áfonya.
Hogyan készült? A kekszet aprítógéppel ledaráltam, összekevertem a vajjal és kapcsos formába nyomkodtam.
A túrós krémhez is összedolgoztam a hozzávalókat, minél krémesebbre sikerült a túrót keverni, annál finomabb a végeredmény. Ezt a masszát ráöntöttem a kekszes alapra, a tetejére pedig rászórtam az áfonyát.
Nagyjából 1 órán keresztül sütöttem 150-160 fokos sütőben.

Van/lesz egy házam is

Erről írkálok mindenfélét itt: http://agihaza.blogspot.com/

Ami a kulináris naplóba már nem fér el.

Spárgás, medvehagymás rizs


Nem mertem azt írni, hogy rizottó, mert ugye ez egyáltalán nem úgy készült, se húsleves, se bor, de még parmezán se került bele. Viszont egészen finom lett, a maradék sült húshoz ettük köretként.


Spárgás, medvehagymás rizs


Mi került a 4 személyes adagba? 20 deka rizs, 8-10 szál spárga, 3-4 medvehagyma levél, 2 újhagyma, 1 evőkanál olaj, só.


Hogyan készült? A hagymát felkarikáztam, olajon előpirítottam. Hozzáadtam a rizst, felöntöttem 5 deci vízzel és a 3-4 centisre vagdosott spárgát is a tetejére tettem. Mire a rizs megpuhult, a spárga is teljesen jó állapotba került. A felcsíkozott medvehagymát csak a végén kevertem hozzá, az a gőztől is teljesen megpuhult.


A cicaasztalra:

Nagy bátran kiszedtem 2 evőkanál rizst, pár darabka spárgát és 1 dl almalével összeturmixoltam a 8 hónaposnak. Megette.

Szabadka: keresztelő, Ravel, vadas


Ismét lehurcolkodtunk Szabadkára, ismét egy keresztelő volt a családunkban. Ezúttal a Ravel nevű cukrászdában ettünk egy jót. Ez a hely kétségkívül a város egyik ékessége, de valahogy mindenkinek az a kényszerképzete támad vele kapcsolatban, hogy túl drága. Viszont a sütemények! egyszerűen mennyeiek. Talán azért is tetszik annyira, mert nem a hagyományos vajas vonalat viszik, hanem a könnyedebb, tejszínes főzött krémes tortákat favorizálják. De van teljes kiőrlésű tésztás, gyümölcsös lepényke meg persze baklava is.


Amiről még némi örömódát szeretnék zengedezni, az Apu vadas nyula. Egyszer magam is készítettem valami hasonlót, de álljon itt a Nagyi eredeti receptje, aminél jobb nem igazán létezik.


Vadas nyúl zsemlegombóccal

Mi kell hozzá? Egy nyúl feldarabolva, petrezselyem gyökér, répa, hagyma, ecet, babérlevél, olaj, cukor, liszt. A gombócokhoz: 3 szelet szikkadt kenyér (vagy zsemle), 1 tojás, 1 dl tej, 1 dl víz, 20 deka liszt, só.

Hogyan készül? A páchoz felkarikázzuk a zöldségeket, annyi vízben, ami ellepi felforraljuk, hozzáadjuk az ecetet és babérlevelet, ebben érleljük a nyulat. A húst - akár több nap elteltével – lecsepegtetjük, leszárítgatjuk és kevés olajon pirosra sütjük.
A pác leszűrt hozzávalóit a babérlevél kivételével összeturmixoljuk, kevés vízzel hígítjuk a kívánt sűrűségűre. Kevés olajon cukrot és lisztet pirítunk, felöntjük az átpasszírozott páccal, sűrűre főzzük. A húst ezzel a mártással leöntve tálaljuk.
A gombócokhoz a kenyeret felkockázzuk és serpenyőben megpirítjuk. A többi hozzávalóból galuskatésztát keverünk és a kenyérkockákat beleforgatjuk. Kanállal forró vízbe szaggatjuk és puhulásig főzzük. Érdemes egyet kiemelni és félbevágva megszemlélni állapotát.

Baklava mentával és pisztáciával


Vannak édességek, amelyekről azt gondolom, hogy nem, nem szabad. De közben vágyakozom utána, mint most a baklavára úgy 2 hétig. Aztán úgy döntöttem, hogy ez így nem megy tovább, inkább megcsinálom, még akkor is, ha csak egy szelet fogy el belőle.


Az Ízvarázs című könyvben szereplő ötlet után osonva, végül nem a hagyományos diósat, hanem egy pisztáciás-mentás változatot készítettem el. Kicsit kevéske lett a cukorszirup, így legközelebb biztos, hogy ebből a hozzávalóból kétszeres mennyiséggel próbálkozok.


Maga a süti meglepő módon nagy tetszést aratott, így legalább volt mivel megkínálnom a váratlanul betoppanó barátainkat.


Baklava mentával és pisztáciával


Mi került bele? 1 csomag (8 darab) réteslap, 25 deka pisztácia, 2 evőkanál olaj, 1,5 dl víz, 12 deka cukor, 2 mentatea filter.


Hogyan készült? A pisztáciát ledaráltam, a réteslapokat vékonyan beolajoztam, rászórtam a magot és feltekertem. Szorosan egymás mellé tettem a tekercseket egy kis tepsibe. Adagnyi darabokra összevágtam őket, hogy majd a cukorszirup be tudjon folyni a résekbe. 35 percig sütöttem, szépen megpirultak a sütemények.

Közben felforraltam a vizet, belelógattam öt percre a mentát, aztán kivettem. Ha frissel csináljuk, akkor le kell szűrni értelem szerűen. Ez után beleszórtam a cukrot, 5 percen keresztül főztem, amíg sűrűsödni, sziruposodni kezdett. Ekkor a még forró szirupot ráöntöttem a baklavára és így hagytam kihűlni.